Ennyi idiótát így 2016-ban, és ezek "tudományos" és állami-tápos agymosók. Milyen nép? Milyen "államok"? Alapfogalmak sem jelentenek mára semmit! Egyik "oldalon" is szabadkõmûve zsidók és ügynökeik, ahogy a "másik oldalon" is. Kinek nem világos ez? Cion Bölcseinek Jegyzõkönyveinek megértése nélkül egy betûnyit sem érdemes lapozni. Azzal kell alapozni! „Korunk aszimmetrikus konfliktusaiban mindig nehezebb az államok szerepe, mint a velük szemben álló, a létezõ rendet támadó erõké, ám a központi kormányzatoknak ezekben a harcokban is mindig jogszerûen és erkölcsösen kell eljárniuk” – véli dr. Kiss Álmos Péter, akinek új könyve nemrég jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában.

A Zrínyi Kiadó gondozásában, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének közremûködésével jelent meg a napokban dr. Kiss Álmos Péter könyve, a Háború a nép között – Esettanulmányok a negyedik generációs hadviselés történetébõl. A szerzõ az MH Kiképzési és Doktrinális Központ Doktrinális Elemzõ Értékelõ Osztály munkatársa, aki évtizedes hazai és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik: húsz évet szolgált az Egyesült Államok fegyveres erõinél, elõször mint ejtõernyõs lövész, késõbb mint hírszerzõ specialista, nyelvtanár, lélektani hadviselési specialista és leszerelési ellenõr. Nyugdíjazása óta biztonsági szaktanácsadó, a most megjelenõ kötet pedig hasoncímû, két évvel ezelõtt megjelent angol nyelvû kötetének aktualizált magyar változata. Az eredeti mû az Egyesült Államokban az Összhaderõnemi Különleges Mûveleti Egyetemen (Joint Special Operations University – JSOU) ajánlott irodalom és oktatási segédanyag. Emellett több egyetem, például a krakkói Jagello Egyetem és az észak-karolinai Clemson Egyetem tankönyvként ajánlja.



„A második világháborút követõ évtizedekben a hadviselés domináns formája a negyedik generációs vagy aszimmetrikus konfliktus lett: a nem állami hadviselõk erõszakos, fegyveres kihívása az állam hatalmával, tekintélyével, legitimációjával szemben” - mondja a honvedelem.hu-nak a szerzõ a kötetrõl. Maga a cím is erre a folyamatra utal. „Ezt a kifejezést elõször egy jónevû angol tábornok, Rupert Smith használta, és a megváltozott körülményekre célzott vele. Aszimmetrikus hadviselés persze mindig létezett, de napjainkban azt figyelhetjük meg, hogy a háborúk tényleg a nép között zajlanak: maga a hadviselõ is a népbõl származik, a nép között vívja harcát, felhasználja a civileket erõforrásként, fedezékként, gyakorlatilag tereptárgyként, és kihasználja, hogy közéjük rejtõzve nehéz megtalálni õt.”

Nem újdonság

Kiss Álmos Péter szerint a hasonló konfliktusok mai dominanciája több szempontra is visszavezethetõ. „Már Julius Caesarnak is akadtak hasonló problémái Galliában, illetve a római hadseregnek például a Szentföldön, de a modern ipari állam teljesen más körülmények között mûködik: az egyes országok nem engedhetik meg maguknak, hogy radikális eszközöket alkalmazva ellenségükké tegyék a saját népüket, így sokkal nehezebb fellépni a rejtõzködõkkel szemben. Emellett fontos szempont az is, hogy a komoly hadviselésre képes, igazán nagy hatalmak zsákutcában vannak a nukleáris fegyverek léte miatt. Vagyis nem vívhatják meg saját maguk az egzisztenciális küzdelmeket, mert akkor az egzisztenciájuknak is vége – így aztán helyettesítõkön keresztül harcolnak. Ezt különösen a hidegháború idõszakában tapasztalhattuk meg, most pedig, Oroszország újonnani megerõsödésével csak erõsödni fognak a hasonló tendenciák.”

Persze nem mindenhol, hiszen proxy-háborúkat csak olyan helyen lehet vívni, ahol eleve adottak ehhez a komoly etnikai-gazdasági-társadalmi konfliktusok. Ahol viszont kellõ táptalaj ágyaz meg a háborúskodásnak, mint például Ukrajnában, gyakorlatilag olyan helyzetek állnak elõ, ahol még a hadviselõ felek kilétét illetõen is folyamatos a vita, illetve a mesterségesen fenntartott bizonytalanság. „Ez persze régen sem volt másképp” - teszi hozzá a szerzõ. „Amennyiben sikerül az agressziót egy bizonyos ingerküszöb alatt tartani, a világ másik része jó eséllyel úgy tesz majd, mintha nem az történne, amit valójában látunk. Ukrajna esetében az is hozzájárul ehhez, hogy nyugati részrõl egészen mást jelent szembemenni Oroszországgal, mint mondjuk Szerbiával.”



Alapelvek

A kötet elsõ része a hadviselésben bekövetkezett, fent említett paradigmaváltást, ennek társadalmi és gazdasági hátterét veszi górcsõ alá. Ezután négy esettanulmányon – Rhodesia, Pandzsáb, Koszovó és a 2005-ös francia intifáda – keresztül mutat be fontos és sajátos konfliktusokat, majd arra keresi a választ, miként reagálhatnak hatékonyan az államok az újszerû kihívásokra. „Azokat az alapelveket keresem, amelyekkel egy demokratikus európai állam kormánya idegen segítség nélkül is meg tud felelni a kihívásnak, ugyanakkor a törvény és az erkölcs határain belül tud maradni, meg tudja õrizni nemzeti kultúráját és hagyományait, illetve meg tudja tartani értékeit, szabadságjogait és életmódját” - mondja Kiss Álmos Péter. E körben a szerzõ részletesen körbejárja a kérdés különbözõ aspektusait, kezdve az egyes vezetési struktúrákról egészen a stratégiai kommunikációig. Utóbbit ma már nem propagandaként emlegetjük, szerepe azonban továbbra is felbecsülhetetlen jelentõségû. „A franciák például katonailag egyértelmû gyõzelmet arattak annak idején Algériában, a percepció mégis az volt, hogy nem fogják tudni megtartani a területet, így inkább békét kötöttek. Ez valószínûleg így volt helyes, ugyanakkor tény: az arabok nem a harcmezõn vívták ki a megállapodást, hanem a propagandafronton” - érzékelteti egy példával.

Szintén kiemelt hangsúlyt kap a könyvben a jogi szabályozás kérdése, beleértve ebbe a különleges jogrend eseteit. „Ennek természetesen nem aktuálpolitikai oka van, hiszen már a 2014-es angol nyelvû változatban is foglalkoztam a témával” - szögezi le Kiss Álmos Péter. „Viszont úgy gondolom, hogy ha olyan, nálunk erõsebb, szilárdabb, régebbre nyúló demokratikus hagyományokkal rendelkezõ államok sem félnek változtatni a szabályozásukon a biztonsági szempontok miatt, mint például Franciaország, akkor nekünk sem szégyen tanulni.”

Mindig a játékszabályok szerint

Kiss Álmos Péter hangsúlyozza: a szóban forgó konfliktusok gyakorlatilag soha nem rendezhetõk kizárólag katonai eszközökkel, mindig szükség van ehhez egyfajta megbékélésre, a régi társadalmi szerzõdés felújítására, netán új alapokra. Pozitív példa erre is létezik: ilyen például Mozambik esete, ahol egy véres polgárháború után mára stabil állam mûködik, az egykori lázadók pedig a törvényhozásban, demokratikus eszközökkel képviselik tovább ügyüket. „Nemes célokat nem lehet elérni nemtelen eszközökkel, és noha a történelmet többnyire a gyõztesek írják, a történelem idõnként így is visszaüt” - mondja a szerzõ. „Vagyis ha megbékélést akarunk, bizonyos játékszabályokat mindkét oldalon be kell tartani. Ez az állami szereplõk oldaláról a jogszerûséget jelenti, hiszen az állam legitimációjának egyik alappillére a törvény betartása és betartatása. Ha ezt pont az állami erõszakszervezetek nem tartják be, hogyan várható a polgároktól, hogy õk betartsák? Éppen ezért az államok ezekben a konfliktusokban mindig hátrányban vannak a támadókkal szemben. De akkor is tekintettel kell lenniük ezekre a szempontokra.”

A kötet bemutatója és a szerzõi dedikálás április 20-án lesz Budapesten, a Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központban. A rendezvényen a Zrínyi Kiadó jóvoltából a könyv igen kedvezményes áron – 3200 forint helyett 1920 forintért – vásárolható meg.
Link