Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Kösz, hogy segítettél, pokollá tesszük az életed!

Belföld"Közbejeltõ üldözése"? Hm..., de ismerõs ez valahonnan. Meg is van! Az eredményét látjátok! Kevés jóra számíthat, aki arra adja a fejét, hogy kiteregesse a politikai és céges csalásokat, de legalábbis nagyon körültekintõnek kell lennie. Az a minimum, hogy meghurcolják, büntetõeljárást kap a nyakába és derékba törik a karrierje. A Horváth Andrások védelme Európa-szerte rettenetesen gyenge, hála a mindenkori politikai elitnek. De azért vannak jó példák is, ahol jutalom illette a közérdekû bejelentõket.

A mérnökökön át a német és európai politikusokig rengeteg ember tudhatott a Volkswagennél évek óta zajló csalásról, mégsem figyelmeztette senki az embereket, hogy a gyár autói sokkal károsabbak az egészségre, mint ahogyan a hivatalos – hamis – adatokból kitûnik. A fukusimai atomerõmû gyengeségeirõl is sokan tudtak, és el lehetett volna kerülni az atomkatasztrófát, de ott sem szólt senki.

Ezeken a helyeken egyetlen közérdekû bejelentõ sem akadt, aki fontosabbnak tartotta volna a társadalom érdekeit a munkahelye vagy a saját érdekeinél. Vagy egy másik nézõpontból: a résztvevõk közül senki nem lehetett biztos abban, hogy ha szól, abból neki nem lesz baja. És az igazság sajnos az, hogy jól saccoltak: a közérdekû bejelentõk védelme jellemzõen olyan gyenge sok országban, hogy hatalmas kockázatokat vállal, aki megfújja a sípot. A szokványos ügymenet ugyanis általában az, hogy pont nem a bepanaszolt zavarosban halászók, hanem a közérdekû bejelentõ ellen indul büntetõeljárás, és ahol csak tudják, kihúzzák alóla a talajt.

Fukusima - senki sem szólt

Fotó: AFP / Jung Yeon-Je

Vannak azonban nemzetközi példák arra is, hogy azok az országok, amelyek a közérdekû bejelentõ által kiteregetett szennyesbõl profitálni tudnak (ilyen volt például Németország, amikor pénzüket Svájcban vagy Luxemburgban tartó német adócsalókról juttattak el CD-t a német hatóságokhoz), azok megfizetik, megjutalmazzák a közérdekû bejelentõket, de még így is sokszor el kell tûnniük, bújniuk a sértettek fenyegetései miatt.

A szokásos magyar elbánás

Van nekünk már erre a problémára több hazai példánk is. Aki követte a Horváth András által 2013 novemberében kirobbantott NAV-botrányt, egy dologra hamar rájöhetett: idehaza a Horváth Andrások jussa az üldöztetés, nagyon veszélyes terepre lép, aki a lelkiismeretére hallgat és bejelenti a visszaéléseket, amelyeket egy hatóságnál vagy egy cégnél tapasztalt. Az adóhivatal volt munkatársa a mindenkori elsõ számú magyar közérdekû bejelentõvé, de minimum azok egyikévé emelkedett (a kifejezés az angol whistleblower magyarítása, azokat nevezik így, akik valamilyen visszaélésre hívják fel a hatóságok vagy a társadalom figyelmét), és azonnal megkapta a szokásos elbánást is, amit a közérdekû bejelentõknek tartogat a mindenkori hatalom Magyarországon.

A fideszes politikusok és a NAV paranoiás futóbolondnak, az ország ellenségének bélyegezték, a rendõrség megfélemlítõ és alighanem törvénysértõ házkutatást tartott nála, lefoglalta az áfacsaló céghálózatokat tartalmazó dokumentumait, és büntetõeljárást indult hivatali és személyes adattal való visszaélés, valamint rágalmazás miatt. Viszont azóta sem közöltek vele semmilyen gyanúsítást, és egyetlen alkalommal sem hallgatták ki gyanúsítottként.

Horváth András

Fotó: Túry Gergely

Az áfabotrányban és a nyomában járó kitiltási botrányban az adóhatóság és kormányzó politikai elit komoly vereséget szenvedett el a „futóbolonddal” és társaival szemben. De a jelzett problémákban a mai napig nem igazán történt látványos változás, Horváth András pedig – két évvel a botrány kirobbantása után még mindig – munkanélküliként örülhet az erkölcsi gyõzelemnek, úgy, hogy a szakmájában valószínûleg soha nem fog tudni elhelyezkedni. De talán még így is örülhet, az olajbotrány kirobbantóját, Karancsi Tibor rendõrnyomozót annak idején félholtra verték, több társa pedig gyanús körülmények között lett öngyilkos.

A gyakorlatban semmi nem védi a bejelentõket

A magyar közérdekû bejelentõk példája azt mutatja, hogy akár a teljes ellehetetlenüléssel is számolnia kell annak, aki egy visszaélés bejelentésén dilemmázik. Azt kockáztatja, hogy elveszíti a munkáját, a további megélhetési lehetõségeit, de legalábbis nehezebbé válik az élete, vagy akár a személyét vagy a családját érintõ fenyegetésekkel is szembe kell néznie. Tiszta sor: így nem sok bejelentgetõvel kell számolnia a mindenkori politikai-gazdasági elitnek.

Nagyítóval kell keresni a jó törvényt

A Transparency International 2013-as tanulmánya szerint csak 4 EU-s ország, Luxemburg, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság védi a törvény szintjén a közérdekû bejelentõket az üldöztetéstõl és a kirúgástól. Viszont az országok többsége, 16 tagállam csak részleges védelmet kínál nekik a jogszabályokban, ilyen például Magyarország, vagy akár Németország, magyarán mi még a szabályozásban is le vagyunk maradva. Bulgáriában, Finnországban, Görögországban, Litvániában, Portugáliában és Szlovákiában viszont még törvényi szinten sincs semmilyen védelem.

A tényleges védelem gyengesége miatt persze még a legjobb törvény is csak írott malaszt. Igaz, az is valószínû, hogy az elenyészõ számúnál is kevesebb ember fordul a hatóságokhoz vagy a sajtóhoz, ha az jön ki a jogszabályokból, hogy ráfaraghatnak.

És ugyanígy megy ez mindenütt: a gyakorlatban az Európai Unió tagállamaiban is kivétel nélkül gyenge a közérdekû bejelentõk védelme, még azokban az országokban is, ahol a törvény betûje elvileg megfelelõ védelmet tenne lehetõvé – magyarázta Eva Joly, a korrupció elleni küzdelem egyik európai vezéralakja október elején a Párbeszéd Magyarországért közérdekû bejelentõkrõl tartott konferenciáján. (A zöld párti, francia Európai Parlamenti képviselõ – aki egyébként tagja a Sólyom László által létrehozott Bölcsek Tanácsának is – korábban vizsgálóbíró volt Franciaországban, õ tárta fel az egyik legnagyobb francia olajvállalat, az Elf Aquitaine korrupciós ügyeit, halálos fenyegetések közepette.)

Jó példa a közérdekû bejelentõk kiszolgáltatottságára és üldöztetésére, valamint a bejelentõvédelmi törvények hatékonyságára-hatékonytalanságára Antoine Deltour esete. Deltour egy 28 éves francia férfi, Luxemburgban a PwC adótanácsadó cégnél dolgozott 2010-ig, aztán gondolt egyet, lefénymásolt több száz adóelkerülõ visszaélésre utaló dokumentumot, majd odaadta a sajtónak. És most nagy bajban van.

Õ lett a fõ közérdekû bejelentõ, akinek köszönhetõen kiderült, milyen elképesztõ mértékben csalnak el adót Luxemburg segítségével a legnagyobb multinacionális cégek. Ez volt a 2014 novemberében kirobbant luxemburgi adóbotrány, más néven LuxLeaks: az amerikai székhelyû Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) több mint 40 nagy lappal együttmûködve több száz luxemburgi adóhatározatot tett közzé, amit decemberben egy újabb csomag közzététele követett.

A LuxLeaksbõl világméretû botrány lett. A lényege az volt, hogy Luxemburg 2002 és 2010 között hatalmas összegû adóelkerülést tett lehetõvé több mint háromszáz multinacionális nagyvállalatnak, és ezzel sokmilliárd eurós kárt okozott az unió többi tagállamának. A luxemburgi adóelkerülést eddig is lehetett sejteni, de tavaly azért lett belõle nagy ügy, mert 28 ezer oldalnyi, oknyomozó újságíróknak kiszivárogtatott dokumentumból derült ki, hogy a globális adótanácsadó cégek közremûködésével Luxemburg személyre szabott, kedvezményes adómegállapodásokat kötött multinacionális cégekkel.

A nagyvállalatok azzal jártak jól, hogy máshol keletkezett jövedelmüket luxemburgi, többnyire tényleges tevékenységet nem végzõ leánycégekhez csatornázták át, és rendkívül alacsony effektív adókulccsal adóztak utána. A dokumentumokban olyan cégek szerepelnek, mint például az IKEA, az Apple, az Amazon, a Pepsi, az AIG, a Heinz, a Caterpillar, a Deutsche Bank, gyógyszercégek vagy éppen a Disney. Voltak olyan cégek, amelyek az eufemisztikusan szólva „adóoptimalizálásnak” köszönhetõen se a mûködésük országában, se Luxemburgban nem fizettek adót, de sok olyan is volt, amely 1 százalék alá tudta csökkenteni a Luxemburgba csatornázott haszon utáni adóterhet.

Disneyland - adóparadicsom

Fotó: AFP / Thomas Samson

A luxemburgi hatóságok gyorsan léptek: Deltour ellen egy hónappal a botrány kirobbanása után büntetõeljárást indítottak lopás, üzleti titok megsértése és adatokhoz való engedély nélküli hozzáférés miatt, és 5 év börtönnel és 1 millió 250 ezer eurós (úgy 400 millió forintos) pénzbüntetéssel fenyegetik. Deltour mellett más PwC-s dolgozó és a másik három globális adótanácsadó cég, az Ernst&Young, a Deloitte és a KPMG dolgozói és volt dolgozói is közremûködtek a kiszivárogtatásokban. 2015 januárjában a luxemburgi hatóságok egy másik kiszivárogtató ellen is eljárást indítottak, aki szintén a PwC dolgozója volt. Õ nem állt ki a nyilvánosság elé. Idén áprilisban Luxemburg szintet lépett, és már a sajtószabadság kérdését feszegeti, ugyanis eljárást indított egy francia újságíró, Édouard Perrin ellen is, akinek Deltour átadta a dokumentumokat. A botrányban érintett vállalatokkal viszont nem történt semmi.

Blokkol a politika

Mégis van eredménye, haszna Deltour bátorságának és annak, hogy lelkiismeretére hallgatott. Antoine Deltour kiszivárogtatásának köszönhetõen az Európai Parlament bizottságot állít fel, amelynek az a feladata, hogy megvizsgálja, mekkora probléma az adóelkerülés, és miért nem történt semmi évtizedeken át. A botrány miatt lehet, hogy az Európai Bizottság is arra fog kényszerülni, hogy olyan szabályozást javasoljon, amely korlátozná az adóelkerülés lehetõségeit a tagállamok között. Egyre érik az elhatározás az EU és az Egyesült Államok vezetõiben, hogy a multicégek kacskaringós adóelkerülõ, adóminimalizáló praktikáit visszaszorítsák, a minap akciótervet fogadtak el ezzel a céllal.

De az optimista várakozásoknak van egy gyenge pontja: az adóelkerülési trükkök Jean-Claude Juncker 18 évig tartó luxemburgi miniszterelnöksége idején folytak, és Juncker éppen tavaly lett az Európai Bizottság elnöke. Ettõl még a bizottság nem biztos, hogy el tudja kerülni a változtatást az adóelkerülésben, a közérdekû bejelentõk védelme viszont kevésbé valószínû, hogy javulni fog.

Jean-Claude Juncker

Fotó: AFP / Patrick Hertzog

Eva Joly a konferencián elmondta azt is, hogy az Európai Parlament képviselõi hiába tesznek újra és újra javaslatot az Európai Bizottságnak, hogy készítsen uniós szintû szabályt a közérdekû bejelentõk védelmére, a bizottság állandóan blokkolja a kezdeményezéseket. Szerinte ennek egyértelmûen a politikai akarat hiánya az oka, és az Európai Unió nem a közérdek védelmén dolgozik. A bejelentõk védelme helyett a bizottság inkább a titkosítás irányába lépne, éppen olyan szabályozás készül, ami lehetõvé tenné, hogy titokban lehessen tartani a közérdekû bejelentõk által fellebbentett ügyeket.

Magyarországon is hasonlóan félszegen állnak hozzá a politikusok a közérdekû bejelentõk védelméhez. Már 2009-ben született egy törvény a védelmükrõl, de soha nem alkalmazták, ugyanis a legfontosabb elem, a védelmet ellátó új hatóság soha nem jött létre. 2013-ban egy teljesen új törvényt hozott a parlament, tele szépen szóló szlogenekkel, ésszerû jogi lehetõségek nélkül. „Most lényegében a közérdekû bejelentõk védelmének teljes hiánya van Magyarországon. Az errõl szóló törvény látszatmegoldás csupán” – mondta az október eleji konferencián Ligeti Miklós, a Transparency International jogásza.

Nekünk megérné védeni a bejelentõinket

A civilekre marad a támogatás

Szabályozás híján a közérdekû bejelentõk védelme a társadalomra, a civilekre marad. Eva Joly szerint nem lehet várni a szabályokra, konkrét tettekre van szükség, a környezet, a civil szervezetek segítsége nagyon fontos. Konkrétan: munkát kell ajánlani ezeknek az embereknek, és az ügyvédeknek ingyenesen kell védeniük õket. Emellett az is fontos, hogy nyilvánosan is kiálljanak mellettük. Eva Joly mesélt például egy közérdekû bejelentõrõl, aki a bankszektorbeli sok ezer eurós fizetése után ma pár száz eurós szociális segélyen él. Hiába beszél több nyelvet, hiába ért a szakmájához, senki nem akarja alkalmazni, miután bizonyította, hogy nem lojális a munkahelyéhez.

Miközben a politikai elit blokkolja a közérdekû bejelentõk védelmét, a társadalomnak az lenne az egyik legfõbb érdeke, hogy a mindenkori Horváth Andrások a legnagyobb védelemben részesüljenek. Például pénzt spórolhatnánk velük, ugyanis õk az elsõ számú védelmezõink a korrupcióval szemben. De az is gyakori a politikusok és/vagy a cégek által titkolt visszaélésekben, hogy nemcsak nagyon sok pénz, hanem emberéletek is múlnak rajtuk.

Egy közelmúltbeli példa Franciaországból az azbesztbotrány. Az elmúlt években zajlott egy per, melyben azbesztkárosultak a nyolcvanas években kormányzó politikusokat pereltek be, ugyanis építõipari érdekek miatt késleltették az azbeszt használatának csökkentését, valamint a munkások védelmét elõíró európai irányelv átültetését a francia jogrendszerbe. Ezzel évekkel meghosszabbították az azbeszt használatát. Az elõrejelzések szerint 2025-ig 100 ezer ember esetében lesz a halál oka az azbeszt, ugyanis rákot okoz. A megvádolt szocialista párti elnököt 2013-ban felmentette a bíróság az emberölés vádja alól.

Számos hasonlóan súlyos esetet lehetne még sorolni a világból, olyanokat is, amelyeknek egy közérdekû bejelentõ megjelenése vetett véget. Ilyen volt például a Tuskegee Szifilisz-kísérlet, amely 40 éven át zajlott az Egyesült Államokban, a szövetségi közegészségügyi szolgálat keretében. A kísérletben 600, szegény, szifiliszes vidéki afroamerikait hagytak kezeletlenül, pedig a gyógymódot idõközben feltalálták. Több százan meghaltak, 40 nõ elkapta a betegséget, és 19 gyerek szifilisszel született. A kísérletet egy ott dolgozó, Peter Buxtun buktatta be 1972-ben, miután a sajtóhoz fordult. Elõtte éveken át a szervezeten belül próbált valamit elérni, de mindig lesöpörték az asztalról a panaszait.
Link

Hozzaszolasok

44 #1 LOVAGINA
- 2015. October 15. 10:27:52
Nem kell messzire mennünk, lásd Posta Imre!
4 #2 Posta Imre
- 2015. October 15. 10:38:32
belföld

Magyarországon a korrupcióval kapcsolatos bejelentések megtételének rendszere viszonylag elmaradott és kiforratlan. Ennek legfõbb oka, hogy állami oldalról gyenge a vonatkozó jogi szabályozás, a gazdasági szereplõk csupán csekély hányada alakított ki önálló belsõ eljárásrendet, a civil társadalom részérõl pedig egyelõre nem alakult ki kellõ nyomás, hogy valamiféle változás kezdõdjön ezen a téren.

A helyzet a környezõ országokban sem sokkal különb, egyedül Románia emelte törvényi szintre a whistleblowing intézményét, amire leginkább az erõs uniós nyomás miatt került sor.

Hiányosságok

Törvényhozás, államigazgatás:

- Nincs külön whistleblowing törvény

- A meglévõ törvények csak érintõlegesen szabályozzák a problémát (állami alkalmazottak jogviszonyát szabályozó normák; MT – rendkívüli elbocsátások, alkalmazott nem köteles jogellenes döntést végrehajtani; BTK: közérdekû bejelentõ védelme, köztisztviselõ köteles jelenteni a tudomására jutó korrupciót)

- Üzleti titok védelme túl tág teret enged a munkaadónak retorziók gyakorlására, nehezíti a bejelentéseket

Vállalatok világa, etikai kódexek:

- Nincsenek egységes standardok az etikai kódexek tekintetében, azok nem minden esetben szabályozzák kielégítõ módon a bejelentések megtételének menetét

- sok fõleg kis és közép vállalat nem rendelkezik egyáltalán etikai kódex-szel vagy egyéb belsõ eljárásrenddel

- A létezõ vállalati bejelentõ rendszerek sokszor nem felelnek meg az adatvédelmi elõírásoknak, lehetõséget adnak a munkavállalók megfigyelésére, illetve egymás feljelentgetésére

- Szakszervezetek gyengesége, hiánya. Számos országban (pl. Németország, Franciaország) a szakszervezetek segítik a bejelentést tenni kívánó munkavállalót, illetve bajba jutott bejelentõt

- Számos nemzetközi példa utal arra, hogy egy vállalat vezetése nem feltétlenül érdekelt a korrupció felszámolásában (Siemens, Enron)

Társadalom, civilszféra:

- A magyar társadalomban sokan ellenérzéssel kezelnek bármiféle bejelentést, feljelentést, aminek érthetõ történelmi okai vannak

- Az emberek nagy hányada nem ismeri a jogait, nem tudja hova fordulhat a problémáival

- Csekély bizalom a rendvédelmi szervek, hatóságok iránt

- A civil szervezetek terén sem alakult ki még egy kellõen erõs nyomás, amely valamiféle változást indukálhatna ezekben a kérdésekben. Kevesen jártasak igazán a témában.


Lehetséges megoldások

A) Egységes whistleblowing politika megalkotása, mint az angolszász országokban, ha kell külön szervekkel,
B) hatékony szabályozás megteremtése a jelenlegi jogi környezet keretében

Mind két esetnek a politikai akarat megszületése a feltétele. Ez részben civil oldalról, részben a pártok irányából indulhat (utóbbi esetben valamelyik pártnak úgy kéne éreznie, hogy képes lehet politikai tõkét kovácsolni egy ilyen kezdeményezésbõl.

Mivel a társadalom érzékenysége a témában csak hosszabb távon változhat, a vállalatoknak pedig minden bizonnyal csak egy töredéke érdekelt tiszta viszonyok létesítésében, nem várható, hogy úgymond magától megteremtõdjenek a whistleblowing feltételei (Tehát, hogy az emberek egyik napról a másikra bátrabbá, aktívabbá válnak, kiállnak a jogaikért, csupán a jó érzésükre hallgatva fellépnek a környezetükben tapasztalt korrupció ellen. A cégek pedig önállóan kialakítanak egységes etikai kódexeket, tisztességes belsõ eljárásrendeket és ezeket be is tartják, tartatják.).

Ezért minden bizonnyal a törvényhozónak kell megtennie az elsõ lépéseket az ügy érdekében. Ehhez a következõ lépésekre lehet szükség.

- az említett hiányos és gyenge jogi szabályozás megerõsítése (pl. munkajog, adatvédelem, információ szabadság, büntetõjog), esetleg új törvények megteremtése (whistleblowing)

- ismeretterjesztés, a lakosság felvilágosítása a témában

- munkavállalói érdekvédelem erõsítése (pl. szakszervezetek)

- etikai kódexek kötelezõvé tétele (egységes standardok alapján)

- valamiféle erkölcsi minõségbiztosítás bevezetése a gazdasági szférában


Legfrissebb információk (2009.04.15)

A Gyurcsány-kormány utolsó ülésén elfogadta az IRM-által kidolgozott antikorrupciós csomagot. Ennek értelmében 2009 õszétõl a kormány felállítja a Közérdekvédelmi Hivatalt, amely a korrupcióval kapcsolatos bejelentések kezelésére, kivizsgálására lesz hivatott. Az antikorrupciós csomag része továbbá a közérdekû bejelentõk védelmérõl szóló törvény, amely szabályozza a bejelentések megtételének módját, és felsorolja a bejelentõk védelmét szolgáló rendelkezéseket. A törvény lehetõvé teszi, hogy a közérdekû bejelentõk a segítségükkel elhárított kár értékétõl függõen jutalomban részesüljenek.

(az IRM honlapján olvasható törvénytervezet)

Két magyar eset

[color=#990000]1. A Köztársasági Õrezred ügye

A Köztársasági Õrezred (KÖ) szakpszichológusa Posta Imre több ízben jelentette parancsnokainak, hogy „az állomány körében rendkívül rossz a hangulat, mindennaposak a szóbeszédek visszaélésekrõl, a vezetõk alkalmatlanságáról, korrupció gyanúját felvetõ beszerzésekrõl, a kiképzés teljes elhanyagolásáról, és arról, hogy a szakmai szempontok helyett a mutyizás érvényesül a kiválasztásnál”. A KÕ vezetése nem reagált ezekre a jelentésekre, ezért Posta a miniszterelnökhöz fordult. Ennek eredményeként elõbb egy háromnapos belsõ vizsgálatban az õrezred vezetõje tisztázta, hogy a pszichológus állításai közül semmi sem igaz, majd fegyelmivel elbocsátották állásából, mert "magatartásával a tisztesség követelményét megszegve járt el, elõidézve az ORFK Köztársasági Õrezrednek és tagjainak helytelen megítélését." Posta ezután munkaügyi pert indított és feljelentést tett. Az elöljárói hatalommal való visszaélés miatt folytatott nyomozást a Budapesti Katonai Ügyészség megszüntette, részben bûncselekmény hiányában, részben pedig azért, mert nem sikerült bizonyítani az állításokat.
[/color]
Egy jól mûködõ bejelentõket védõ és bejelentéseket ösztönzõ törvény megvédhette volna Postát állása elvesztésétõl. Az esetnek több tanulsága is van. Nincs közismert (törvénybe iktatott) gyakorlata annak, hogy egy bejelentéssel kihez, hova lehet fordulni, és ha a bejelentésre nem érkezik megfelelõ válasz (ha a felettes nem reagál), akkor mi következõ lépés. A bejelentõ nincs védve a munkahelyi meghurcoltatás, eltávolítás ellen, jóhiszemû cselekedete ellenére sem. Az ilyen ügyek kivizsgálása nem elég transzparens.

2. Megtorlást kaptak a hírTV-nek nyilatkozó munkaügyi ellenõrök

2009. június 8.
http://k-monitor.hu/bejelento/magyarorszag
31 #3 orokkezdo51
- 2015. October 15. 12:09:57
Ez tetszik a legjobban: magatartásával a tisztesség követelményét megszegve járt el! Erre mondja Forrai Ildikó, azt mondják rám, hogy nem vagyok normális. A válasza meg az, hogy nem is akarok, mert mit tudom én, hogy nálatok mi a norma. Imre nálad -a történtek szerint-, a te tisztesség követelményed diktálta a magatartásodat, náluk meg az ö tisztességük/???/ diktált. Hála Istennek bár kevesen, de vannak ilyen emberek is. Az Emberek ilyenek! A "Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!" is lehet hogy errõl szól?!s_grat

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.08 masodperc
295,209 egyedi latogato