Bejelentkezés
Felkerültek a hadiipari térképre a visegrádiak
A tervek szerint tízmilliárd dolláros, azaz ezermilliárd forintos nagyságrendben költenek a kelet-közép-európai országok haderõik modernizációjára az elkövetkezõ években. A javarészt nyugati cégeket gazdagító, ugyanakkor a hazai hadiiparok felélesztésére is alkalmas üzletek megkötésének, elõkészítésének, a termékek bemutatásának az olyan nemzetközi kiállítások és vásárok a fórumai, mint az ezen a héten a szlovák fõvárosban zajló IDEB.
Az aktuális biztonsági helyzet, a növekvõ terrorfenyegetettség és a fokozódó NATO–Oroszország szembenállás miatt a szokásosnál összehasonlíthatatlanul nagyobb figyelem irányul a haderõkre és a hadiiparra, illetve a kettõ kapcsolatát meghatározó beszerzésekre térségünkben. Ezt az olyan, nemzetközi összehasonlításban kicsinek számító kiállítások növekedõ jelentõsége is mutat, mint a hétfõn megnyílt, hatodik kiadását élõ pozsonyi, melyet már csak európai uniós elnökségük okán is komolyabban vettek a vendéglátók.
A rendezvényt megnyitó Peter Gajdos védelmi miniszternek ráadásul volt is mivel büszkélkednie: a Fico-kormánynak az elmúlt évben sikerült sorban olyan beszerzési döntéseket hoznia, melyre kis volumenük ellenére is felfigyelt a nemzetközi biztonság- és katonapolitikai közösség. Helikopterért az amerikaiakhoz fordultak, kilenc Black Hawkot szerezve be, nem várva a kérdésben hezitáló visegrádi partnerek, elsõsorban Lengyelország és Magyarország elhúzódó döntésére. Szállítógépeket Olaszországból szereznek be a meglehetõsen népszerûnek bizonyuló C–27J formájában: nemrég elbúcsúztatták utolsó Antonovjukat, melyek egyik példányával következett be tíz éve a szlovák haderõ legsúlyosabb tragédiája a magyarországi Hejce közelében.
Amerika és Nyugat-Európa mellett nem felejtkeztek el a visegrádi partnerekrõl sem, akikkel pedig már annyi közös beszerzési, korszerûsítési kísérlet futott vakvágányra. A szlovák hadsereg 25 darab, finn licenc alapján Lengyelországban gyártott Rozomak páncélozott szállító jármûvet kap, melynek fegyverzetét azonban helyi cégek fejlesztette forgatható toronyban helyezik majd el. Újdonsággal is elõrukkoltak a szlovák–lengyel együttmûködés terén: a nõi neveket kapott önjáró lövegek (Suzanna, Diana) építésének helyi hagyományát folytatják a most bemutatott Evával, melyben a vendéglátók részérõl az a dubnicai cég a partner, melyben tavaly nyár óta a védelmi minisztérium immár százszázalékos tulajdonos.
Nagy beszerzéseket jelenthetnek be
Csalódást keltett ugyan, hogy a fejlesztési pénzekbõl kifutva Pozsony végül nem döntött MiG–29-esei leváltásáról egy nyugati vadászgéptípussal (a legutóbb nyolc svéd Gripen bérletérõl zajlottak tárgyalások), ám ez, csakúgy mint számos más szovjet-orosz eredetû fegyverrendszer folytatódó használata (ilyenek az izraeli elektronikával korszerûsített Mi–17-es kutató-mentõ helikopterek, melyek a Black Hawkok érkezése után is maradnak) arra is utal, hogy a szlovákok nem akarnak fájdalmas szakítást Moszkvával. Mi tagadás, manapság kevés olyan NATO-tagország van, ahol egy hasonló kiállításon ilyen vagy olyan formában, de jelen van az orosz ipar, valamilyen emblematikus termékkel, márpedig az IDEB ilyen volt. A kiállítóteremben egy szlovák cég zászlaja alatt ott pompázott a VPK Tigr páncélozott jármûve, kinn a szabadtéri kiállítás sorában pedig a nyitrai légvédelmi rakétadandár egyik Sz–300-as indítója, melyek továbbéltetéséhez, korszerûsítéséhez nemrég maga Putyin elnök tett ajánlatot Ficónak, alighanem kiverve néhány biztosítékot Brüsszelben és Washingtonban.
Bár a visegrádiak közül egyértelmûen a magyar hadiipar a legkisebb, nem maradt el jelenléte az IDEB-en: a Honvédelmi Minisztérium részvénytársaságai többek között a lopakodóészlelõ P–18MH2 radart, az Orkan és a honvédségnél jelenleg próbán lévõ Nemere drónokat, valamint gépkarabély-korszerûsítési csomagját ajánlották.
Ami a visegrádiakat és a többi térségi országot illeti, bennfentesek szerint a júniusi varsói NATO-csúcsra érdemes odafigyelni: vagy a felkészülési idõszakban, vagy magán a találkozón valószínûleg dollármilliárdokat érõ, talán közös vagy legalábbis egymással koordinált beszerzéseket jelenthetnek be.Link
Az aktuális biztonsági helyzet, a növekvõ terrorfenyegetettség és a fokozódó NATO–Oroszország szembenállás miatt a szokásosnál összehasonlíthatatlanul nagyobb figyelem irányul a haderõkre és a hadiiparra, illetve a kettõ kapcsolatát meghatározó beszerzésekre térségünkben. Ezt az olyan, nemzetközi összehasonlításban kicsinek számító kiállítások növekedõ jelentõsége is mutat, mint a hétfõn megnyílt, hatodik kiadását élõ pozsonyi, melyet már csak európai uniós elnökségük okán is komolyabban vettek a vendéglátók.
A rendezvényt megnyitó Peter Gajdos védelmi miniszternek ráadásul volt is mivel büszkélkednie: a Fico-kormánynak az elmúlt évben sikerült sorban olyan beszerzési döntéseket hoznia, melyre kis volumenük ellenére is felfigyelt a nemzetközi biztonság- és katonapolitikai közösség. Helikopterért az amerikaiakhoz fordultak, kilenc Black Hawkot szerezve be, nem várva a kérdésben hezitáló visegrádi partnerek, elsõsorban Lengyelország és Magyarország elhúzódó döntésére. Szállítógépeket Olaszországból szereznek be a meglehetõsen népszerûnek bizonyuló C–27J formájában: nemrég elbúcsúztatták utolsó Antonovjukat, melyek egyik példányával következett be tíz éve a szlovák haderõ legsúlyosabb tragédiája a magyarországi Hejce közelében.
Amerika és Nyugat-Európa mellett nem felejtkeztek el a visegrádi partnerekrõl sem, akikkel pedig már annyi közös beszerzési, korszerûsítési kísérlet futott vakvágányra. A szlovák hadsereg 25 darab, finn licenc alapján Lengyelországban gyártott Rozomak páncélozott szállító jármûvet kap, melynek fegyverzetét azonban helyi cégek fejlesztette forgatható toronyban helyezik majd el. Újdonsággal is elõrukkoltak a szlovák–lengyel együttmûködés terén: a nõi neveket kapott önjáró lövegek (Suzanna, Diana) építésének helyi hagyományát folytatják a most bemutatott Evával, melyben a vendéglátók részérõl az a dubnicai cég a partner, melyben tavaly nyár óta a védelmi minisztérium immár százszázalékos tulajdonos.
Nagy beszerzéseket jelenthetnek be
Csalódást keltett ugyan, hogy a fejlesztési pénzekbõl kifutva Pozsony végül nem döntött MiG–29-esei leváltásáról egy nyugati vadászgéptípussal (a legutóbb nyolc svéd Gripen bérletérõl zajlottak tárgyalások), ám ez, csakúgy mint számos más szovjet-orosz eredetû fegyverrendszer folytatódó használata (ilyenek az izraeli elektronikával korszerûsített Mi–17-es kutató-mentõ helikopterek, melyek a Black Hawkok érkezése után is maradnak) arra is utal, hogy a szlovákok nem akarnak fájdalmas szakítást Moszkvával. Mi tagadás, manapság kevés olyan NATO-tagország van, ahol egy hasonló kiállításon ilyen vagy olyan formában, de jelen van az orosz ipar, valamilyen emblematikus termékkel, márpedig az IDEB ilyen volt. A kiállítóteremben egy szlovák cég zászlaja alatt ott pompázott a VPK Tigr páncélozott jármûve, kinn a szabadtéri kiállítás sorában pedig a nyitrai légvédelmi rakétadandár egyik Sz–300-as indítója, melyek továbbéltetéséhez, korszerûsítéséhez nemrég maga Putyin elnök tett ajánlatot Ficónak, alighanem kiverve néhány biztosítékot Brüsszelben és Washingtonban.
Bár a visegrádiak közül egyértelmûen a magyar hadiipar a legkisebb, nem maradt el jelenléte az IDEB-en: a Honvédelmi Minisztérium részvénytársaságai többek között a lopakodóészlelõ P–18MH2 radart, az Orkan és a honvédségnél jelenleg próbán lévõ Nemere drónokat, valamint gépkarabély-korszerûsítési csomagját ajánlották.
Ami a visegrádiakat és a többi térségi országot illeti, bennfentesek szerint a júniusi varsói NATO-csúcsra érdemes odafigyelni: vagy a felkészülési idõszakban, vagy magán a találkozón valószínûleg dollármilliárdokat érõ, talán közös vagy legalábbis egymással koordinált beszerzéseket jelenthetnek be.Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.