Múlt hét csütörtökön az IMF vezetõ elemzõi megjelentettek egy tanulmányt, "Neoliberalizmus: túlhaladott?" címmel. Az írásban meglepõ módon, saját ténykedésüket ostorozzák.

A közelmúlt több pénzügyi vezetõ is megkongatta a vészharangot. Mark Carney, a Bank of England vezetõje szerint az Európára és a világra egyre inkább jellemzõ "alacsony gazdasági növekedés, alacsony infláció és az alacsony kamatok" aggasztóak. A világ egyik legrégebbi, jelenleg is mûködõ pénzügyi szervezete, a Nemzetközi Fizetések Bankjának tanulmánya szerint

a globális gazdaság képtelen visszatérni a fenntartható fejlõdési- és egyensúlyi pályára."

A végsõ szó ezúttal is a Nemzetközi Valutaalapé (IMF) volt, amely csütörtökön jelentetett meg egy tanulmányt. Nem is akármilyet.
Fotó: AFP

A tanulmány megalkotóinak személye még érdekesebbé teszi az egészet: a szervezet három, legmagasabb rangú elemzõje jegyzi az írást. A címe "Neoliberalizmus: túlhaladott?". A neoliberalizmus fõpapjai számára már a kérdés felvetése is villámcsapásként hatott. A most kiadott tanulmányban az áll, hogy a "neoliberális irányzat" az elmúlt 30 év alatt globálisan elterjedt.
Mindez hogyan nézett ki a gyakorlatban?

Amikor bizonyos országok pénzügyileg szorult helyzetbe kerülnek és adósságaikat már nem tudják fizetni, segíthet, ha kopogtatnak az IMF ajtaján. Az adott kormányoknak privatizálniuk kell, kiadásaikat meg kell kurtítaniuk, szociális programjaikat meg kell nyirbálniuk és országukat a nemzetközi tõke rendelkezésére kell állítaniuk. Az állami szektort a multiknak és a magánszektornak kell helyettesítenie, a demokráciát pedig közönséges versennyé silányítják.

Az eredmények pedig lesújtóak a tanulmány készítõi szerint. A neoliberális megoldás nem vezetett általános gazdasági fellendüléshez – csupán néhány nemzetközi befektetési mogul szedte meg magát belõle. Ehelyett számos helyen gazdasági összeomlás következett be, amely milliókat nyomorított el, a romok eltakarítása pedig milliárdokba került. A tanulmány szerint "az állam leépítése nagy áldozatokat követel – sokkal nagyobbakat, mint amennyi ennek a várható haszna".

A példákat hosszan lehetne sorolni: talán a legismertebb Argentína és jelenleg Görögország, de 2010 elõtt úgy tûnt, hogy Magyarország sem lesz kivétel.

Két érdekességet lehet megállapítani a tanulmánnyal kapcsolatban. Az elsõ az, hogy ezt a nemzetközi szervezet vezetõ elemzõi írták – tehát nem azok a funkcionáriusok, akiket a Valutaalap elrepít a tönkrement országokba, hogy kormányokkal tárgyaljon és kõkemény feltételekkel megállapodjon a hitelezés részleteirõl. Õk inkább amolyan pénzügyi inkvizítorok. A második, hogy paradox módon a tanulmány szerzõi azért mégis kiállnak a privatizáció mellett – ezzel valószínûleg magukat védik, megpróbálják tompítani a tanulmány élét.
Az írás figyelemreméltó gyalázása a neoliberális gazdaságpolitikának

Az egyenlõtlenség és a "modern pénzügypolitika" használhatatlansága eddig leginkább szélsõségesnek bélyegzett csoportok által használt fogalmak voltak, akiket a többség "nem tartott normálisnak". Emiatt a tanulmány a múltban elkövetett hibák egy részét nem az IMF, hanem politikusok számlájára írja. Az 1980-as évektõl kezdve a nyugati döntéshozók csak legyintettek arra, hogy gazdaságpolitikájuk ideologikus alapokon nyugszik, de álláspontjuk szerint csak azt tették, ami éppen "mûködõképesnek tûnt". De nemhogy a gazdaság motorja nem akart bedurranni, de az embereknek sem lett jobb. Sõt, Nyugat-Európában az OECD szerint a legalacsonyabb a növekedés a második világháború óta.

(The Guardian)Link