Errõ eszembe jutott egy régi Arsiztid-Tasziló zönge. Te Arisztid, tudod, hogy nevezték régen a maffiát? Arisztokráciának. És tudod, hogy fogják nevezni a jövõben? Még szerencse, hogy ez csak vicc, hisz valódi Emberek kerekedtek a semmibõ, akik méltók a jövõben tele torokkal és segglyukkal élvezni a kiváltságos elitklubb-tagságot. Valerij Fjodorov szociológus szerint az ország jövõjét jelentõs mértékben meghatározza a szociális liftek beindításának sikeressége

Oroszország manapság a nyilvános térben mindenekelõtt a globális feladataira koncentrál, ambícióit azonban alapvetõen hazai gyengeségei, a társadalmi átalakulás, a modernizáció lassúsága befolyásolja. Ezért a szeptemberi parlamenti választások elõtt a politikai elit dinamikájáról, a megméretés tétjérõl beszélgettünk az állami Összoroszországi Közvélemény-kutató Központ (VCIOM) igazgatójával, Valerij Fjodorovval.

– Pillanatnyilag úgy látszik, mintha Oroszországban nem lenne belpolitika. Míg évekkel ezelõtt mindenki szinte csak errõl beszélt, addig manapság az ország nemzetközi szerepvállalása, sikerei és gondjai, a Nyugat és közte feszültté vált viszony állnak a figyelem középpontjában. Így aztán Oroszország majdhogynem észrevétlenül készülõdik a szeptemberi parlamenti választásra. Lehet, csupán azért, mert ez a megméretés egyáltalán nem fontos az ország jövõje szempontjából. Van-e tétje ennek a választásnak?
– Minden ennek ellentmondó jel ellenére van. Már csak azért is, mert ez a megméretés a másfél évvel késõbb sorra kerülõ elnökválasztás fõpróbája. Az is nagyon érdekes, hogy hosszú-hosszú idõ után elõször választanak az oroszok romló gazdasági trendek közepette. Utoljára ilyen lefelé tartó hullámon 1995-ben rendeztek választást. Még 1999-ben is egyfajta pozitív trend érzõdött az elõzõ évi pénzügyi összeomlás után. S a harmadik fontos momentum, hogy régi-új rendszerben zajlik ismét a választás, azaz visszatértek az egyéni körzetek, ami lehetõséget ad egyfajta elitváltásra vagy legalábbis annak elindítására.

– Ez nagyon fontos momentum, hiszen Vlagyimir Putyin már 17 éve ül a trónon, s ez magában rejti a rendszer leülésének a veszélyét. A nyugati elemzõk közül sokan már egyenesen a brezsnyevi pangáshoz hasonlítják a mai Oroszországot. Tényleg állóvízhez hasonlítható az ország, avagy igenis vannak legalább víz alatti áramlatok?
– Útelágazáshoz ért az ország. A kulcspozíciókat jó ideje õrzõ elit ugyanis folyamatosan idõsödik, közben nõnek a gyerekek, és sokan szeretnék, ha õk foglalnák el a helyüket. Dagesztánban vagy Csecsenföldön ez meg is valósult, de ezt az utat járná még sok kormányzó. A jelenlegi elit az ideiglenességet ily módon állandósítaná, s válna arisztokráciává. Ez azonban komoly gondot jelent az országnak, hiszen ez a réteg a lakosság nagyjából 5 százalékát teszi ki, s akkor mit kezdjünk a maradék 95-tel?! Nekik is vannak gyerekeik, köztük rengeteg tehetséges és szerethetõ.

– Ismerõs folyamat… Leállnak a szociális liftek, és széles társadalmi rétegek eleve vesztésre ítéltetnek. De térjünk vissza Oroszországba. Miben látja a különbséget az idõsödõ régi és a feltörekvõ új elit között?
– Ez nagyon egyszerû. A nagy formátumú, erõs akaratú apáknak mindig gyenge fiaik vannak. Így aztán minden elitnek szüksége van a megújulásra, olyan csatornák megteremtésére, amely a friss erõk beáramlását biztosítja, a szociális lifteket mûködteti. Ellenkezõ esetben elsatnyul, kimúlik.

– S hol tart most e tekintetben Oroszország, mûködnek ezek a csatornák?
– Igen, de gyengén. S hogy ezt a problémát miként oldjuk meg, alapvetõen meghatározza az ország jövõjét. Ettõl függ ugyanis jelentõs mértékben az ország élet- és versenyképessége. Eleve meghatározza a helyzetet, hogy Putyin már 17 éve van hatalmon, s egy vertikális rendszerben, ahol a fõ hely foglalt, lejjebb is csak horizontálisan mozoghatnak vagy tartják a pozícióikat. Ennek azonban elõbb-utóbb vége, s inkább elõbb, mint utóbb. Mondok egy példát. Az orosz kormányzat védelméért felelõs Szövetségi Õrszolgálat igazgatói posztjából nyugdíjba küldték az érinthetetlennek hitt, ám már 70 éves Jevgenyij Murov tábornokot, míg tavaly az államvasutak nagy hatalmú vezetõje, Vlagyimir Jakunyin távozott. A régi elit minden erõvel kapaszkodik a székébe, a váltás azonban ha lassan is, de halad. S ezt a folyamatot gyorsíthatják fel az egyéni kerületekben a rendszerbe bekerülõ új arcok.

– Említette, hogy húsz év után elõször választ Oroszország romló gazdasági körülmények között. Hogyan éli meg ezt a társadalom?
– Úgy, hogy a hatalmi párt, az Egységes Oroszország kevesebb szavazatot kap, mint legutóbb.

– Ha jól értem, akkor a társadalom érzi a problémát, ám például a globális porondon elért sikerek miatt is hallgat?
– Ez nem elnökválasztás, így nem játszanak igazán szerepet a globális sikerek. A társadalom mindenekelõtt a saját életével kapcsolatban ad jelzést a hatalomnak, amelyre az elnöknek reagálnia kell. Meglátjuk, mennyire lesz erõs ez az elégedetlenség.

– Ami azt illeti, az erõviszonyok alapvetõen nem módosultak, hiszen a legutóbbi felmérésük alapján az Egységes Oroszország valamivel 50 százalék alatt van, a kommunisták és Zsirinovszkij pártja kapnak 10-10 százalékot, az Igazságos Oroszország nagyjából 5-öt, a többi párt azonban nem látszik. Mi van a parlamenten kívüli ellenzékkel?
– Ezek apró köröcskék, s attól, hogy a volt kormányfõ Mihail Kaszjanov vezeti az egyik ilyen társaságot, abból még nem válik ellenzék. Ennek ellenére nagy figyelem irányul ezekre a csoportocskákra, mivel a vezetõ orosz újságírók hasonlóképpen gondolkodnak, és imádják õket a nyugati liberálisok is. Nincs azonban sem pénzük, sem befolyásuk, sem elképzelésük, sem szervezeti hálózatuk, s nem is akarják ezt megteremteni.

– Akkor a lényegi kérdés, hogy a nép miként reagál a gazdasági helyzetre…
– A társadalom arra vár, hogy Putyin megmondja, mikor fordul jobbra a soruk, s mit kell ezért tenni. Az emberek Putyinra hallgatnak, a politikai elit többi részében nem bíznak. S próbálják jelezni Putyinnak a problémákat. Nem a képviseleti rendszeren keresztül, hanem közvetlenül. Mint régen, amikor a cár bátyuskának írtak. A választás is ilyen üzenet lesz. S hogy miként reagál erre Putyin, leváltja-e például a kormányt, az a jelzés erõsségétõl függ.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés idõpontja: 2016. 06. 09.
Link