Felvázol egy lehetséges apokalipszist, ami ellen szerinte érdemes harcolni.

Bokros Lajos az Élet és Irodalom legfrissebb számában arról ír, mi vár Magyarországra száz év múlva. Az egykori pénzügyminiszter, a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) elnöke olyan rémisztõ képet fest, amely maga az apokalipszis. Ötmillió magyarral számol, mert addigra kivándorol kétmillió munka- és nemzõképes fiatal.

Az itthon maradt népesség körében dúl az egykézés, és uralkodóvá lett a gyermektelenség. A szülõképes korú nõkre alig több mint egyetlen gyermek jut.

Mivel kevés lesz a fiatal, jól keresõ, adófizetõ munkavállaló, az idõsek nyomorogni fognak. Nyugdíjuk folyamatosan csökken, abból kell egyre többet költeniük élelmiszerre, gyógyszerre, miközben egyre kevesebb jut lakhatásra.

A magányos öregek körében futótûzként terjed a hajléktalanság. Éhezés, betegség súlyosbítja azok helyzetét, akik az utcára, vagy szerencsés esetben, legalább télen, hajléktalanszállóra kerülnek.

Bokros ördögi körnek nevezi a ránk váró kilátástalanságot. Ha a fiatalok túlnyomó többsége már nem fizet járulékot, elõbb csak kevesebb lesz a mai idõsek nyugdíja,

és még biztosabb, hogy a mai fiataloknak pedig már egyáltalán nem lesz nyugdíjuk. A szegénység önbeteljesítõ jóslat.

A gazdagok közben a megtakarításaikat befektetik, de külföldön, mivel itthon 2116-ra már nem lesz megbízható befektetési forma. A bankok többsége elmegy, a tõzsde bezár, a vállalkozó magántõke menekül.

Minek itthon üzemet építeni, gyárat bõvíteni, szolgáltatást fejleszteni, amikor hanyatlik a gazdaság, és egyre csökken a fizetõképes kereslet? Ez is önbeteljesítõ jóslat, önmagát erõsítõ ördögi kör.

Száz év múlva is forinttal fizetünk, noha az addigra már alig ér valamit – írja Bokros Lajos, aki szerint a hanyatló gazdasághoz egy “roncstársadalom” párosul, amelyben a munkanélküliség alternatívája a bûnözés lesz.

A fiatalok zöme csak néhány évig jár iskolába.

Ez az államnak jó. Az engedelmes szavazótömeghez buta és bamba egyedek kellenek, nem önálló gondolkodásra, véleményalkotásra, szolidaritásra képes polgárok, akik esetleg elunják, hogy az állam mûködését végletesen eltorzította a korrupció.

2116-ra megvalósul a zárt gazdaság és a zárt társadalom, ami szegénységgel jár, a nyomorúság pedig olaj az erõszak tüzére. Száz év múlva a MoMa elnöke szerint bandaháborúktól lesz hangos az ország. Nem tisztelik majd a magántulajdont, a piaci szerzõdéseket, a fizetési határidõket.

Bírósághoz sem érdemes fordulni, mert úgyis az nyer, akinek több pénze vagy hatalma van.

2116-ra az adócsalás lesz a magyarok legsikeresebb nemzeti tömegsportja, röhej tárgyává válik, aki adózik, és az állam addigra már uniós pénzekre sem számíthat, mert Magyarország már nem lesz uniós tagállam.

Hosszas habozás és politikai huzavona után Magyarországot 2085-ben kizárták az Európai Unióból. Indok: a demokrácia és a jogállamiság alapértékeinek sorozatos és durva megsértése.

A magyarok elõtt bezárulnak az EU-országok kapui, Szlovákiába, Romániába próbálnak átjutni, de mindkét országban idegenellenes plakátok, a határon pedig szögesdrótkerítés fogadja õket.
Szabadság, szolidaritás

Bokros Lajos mindezt azzal magyarázza, hogy az értelmiség zöme nem vette észre, a korrupt kormány ellopta az ország jövõjét, eltûrte a megfélemlítést, a megaláztatást. Nem állt ellen, nem lázadt, pedig lehetett volna, amíg nem késõ.

De az ország írástudói – persze nem mindenki – a könnyebbik ellenállást választották, és szépen lassan, szinte észrevétlenül lemondtak az értelmiségi lét kettõs lényegérõl: a szabadságról és a szolidaritásról.

Bokros Lajos elismeri, ez csak a magyar apokalipszis egyik lehetséges forgatókönyve. Azt kívánja, hogy soha ne valósuljon meg, de jelzi, hogy ide is vezethet a huszonegyedik századi kisiklás, az ország gazdasági, társadalmi hanyatlása, kulturális és erkölcsi romlása, “az avítt és közveszélyes nacionalizmus, az újfent divattá vált múltba révedõ ócska populizmus.”

Úgy véli, nem szükségszerû az apokalipszis, ha ezek helyébe a szabadság és a szolidaritás kerül, amely szerinte a modern világ két legfontosabb értéke.

A történelemben semmi sem eleve elrendelt, semmi sem szükségszerû. Mindig van választási lehetõség, minden az ember döntésén múlik.

Bokros cáfolja, hogy a társadalmi, politikai, szellemi és erkölcsi folyamatokat alapvetõen a gazdaság határozná meg. Zárójelben hozzáteszi, ha így lenne, a britek nem szavaztak volna a kilépésre az EU-ból. Szerinte sokkal inkább megállja a helyét, hogy egy szabadságtagadó diktatúra politikai felépítménye teszi tönkre saját gazdasági alapját.
Link