Én is megértem a kutyáimat. Nem tartom az önök miniszterelnökét sem oroszbarátnak, sem pedig Amerika barátjának. Magyarország érdekeit védi, ezért aztán megértjük egymást. Vlagyimir Putyin fogalmazott így lapunk tudósítójának, akivel a Valdaj Klub 12. éves konferenciája után a tagok tiszteletére adott fogadáson beszélgetett. Az orosz elnök csak mosolygott arra a felvetésre, hogy bírálói hozzá hasonlítják Orbán Viktort. Ezt megelõzõen a konferenciát lezáró elõadásában Putyin magabiztosan ecsetelte Oroszország helyét a világban, kifejtette véleményét a szíriai és az ukrán helyzetrõl, s bírálta a szavai szerint mindenkit a vazallusaként kezelõ Amerikát.

Kemény napot tudhattak maguk mögött a Valdaj Klub tagjai, amikor csütörtökön az esti órákban a konferenciát záró találkozóra vártak. A nap folyamán elõbb volt politikusok, köztük Dominique de Villepin francia és Wolfgang Schüssel osztrák kormányfõ gondolatait hallgathatták meg a világrend átalakulásáról, majd Szergej Lavrov külügyminiszter és az elnöki adminisztrációt vezetõ Szergej Ivanov fejtette ki az orosz álláspontot a szíriai helyzetrõl, a minszki folyamatról és a nemzetközi kapcsolatok átalakulásáról.

Ennek tudatában fogalmazott úgy magabiztosan az egyik vezetõ orosz politikus, hogy Amerika az arcát, míg Oroszország a Krímet õrzi meg. Sok szó esett a többpólusúvá váló világrendrõl is, amelyben a Nyugat pozíciói érezhetõen gyengülnek, míg Oroszországtól Indián és Brazílián át Kínáig a régi-új szereplõk egyre több beleszólást követelnek a globális kérdések alakításába. Egyetértés volt abban is, hogy a világ bizonytalanabbá vált, s egyre lejjebb süllyed az erõ használatának küszöbe.
Putyin késett, de senki nem lepõdött meg

Ezek után információkkal felvértezve, ám kifacsartan várták a Valdaj Klub tagjai a tanácskozást megkoronázó találkozót a konferenciát minden évben meglátogató orosz elnökkel. A biztonsági ellenõrzésen átesve bõven volt idõ arra is, hogy összegezzék az elmúlt napok tapasztalatait, miközben többen már azt latolgatták, vajon mennyit késik Vlagyimir Putyin. A rutinosak még a kiírt kezdés után fél órával is a kávézóban voltak, a tanácskozás ismert vendégei pedig udvariasan már az elõadóteremben várták a világ egyik legbefolyásosabb politikusának érkezését. Érezhetõ izgalom futott át a termen, amikor az interneten látható volt, hogy Putyin egy zöld Ladán, a most bemutatott új típuson, sportos öltözékben, farmerben és zakóban hajt a tanácskozás színhelyéül szolgáló, 1389 méter magasan, Krasznaja Poljanán lévõ elegáns szállodához. A folyosóról kezdtek beszállingózni a vendégek, s elfoglalták helyüket Putyin díszvendégei is. Már a névsor is mutatta, mit gondol Moszkva az átalakuló világról. Az iráni parlament legendás elnökének, Ali Laridzsáninak a személye jelezte Teherán kiemelt helyét Oroszország közel-keleti partnerei között, az euroszkeptikus cseh exelnök, Václav Klaus meghívása azt mutatta, hogy Moszkva mennyire csalódott a természetes partnerének tekinthetõ Európában, míg a hidegháború végén Moszkvában nagykövetként dolgozó Jack Matlock a globális kihívást testesítette meg. Lassan mindenki elfoglalta a helyét, a közben átöltözött Putyin azonban még interjút adott az egyik vezetõ orosz csatornának. Egyre sûrûbben tekingettek a résztvevõk a bejárat felé, megérkezett az elõadás szövege, s jó másfél óra múltán maga Putyin is.

Az orosz elnök beszélt az erõegyensúlyon alapuló új világrendrõl, amelyhez – ne legyen kétségünk – többek között a szíriai katonai fellépésen át vezet az út. Moszkva igyekszik kihasználni a katonai sikereket, s érezhetõen az erõ pozíciójából tárgyalva emeli ázsióját. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Moszkva csak a katonai megoldásban gondolkodik. Mint Putyin egyértelmûsítette, a belsõ erõegyensúly megteremtésével párhuzamosan már a politikai megoldáson dolgozik. Mint az orosz elnök elmondta, Basár al-Aszad moszkvai tárgyalásain félreérthetetlenné tette partnerének, hogy tárgyalni kell az ellenzékkel, akár a fegyveressel is, ha az hajlandó az Iszlám Állam ellen fordulni. A legrosszabb lehetõségként említette Szíria felosztását, s egyértelmûen kifejezte, hogy Moszkva célja a terrorizmus megtörése, az ehhez vezetõ út pedig a törvényes elnök megsegítése. S hogy miért lépett be Oroszország a konfliktusba? Mint fogalmazott, még ötven éve a leningrádi utca törvénye megtanította arra, hogy ha verekedni kell, akkor elsõként kell ütni.
Az orosz elnök bírálta Kijevet

Putyin beszélt az ukrajnai válságról, éreztetve, hogy ez elválaszthatatlan a szíriai fellépéstõl. Bírálta Kijevet, amiért legfeljebb formálisan teljesíti a minszki megállapodásban foglaltakat, és mint mondta valójában abban bízik, hogy Berlin és Párizs nyomást gyakorol Ukrajnára. Egyértelmûvé tette, hogy Moszkva javítani akarja a kapcsolatait Európával, bírálta az Egyesült Államokat, amely sajátosan értelmezi a demokráciát, s mint arra többször visszatért, a rakétavédelmi rendszer kérdésében nem mondott igazat, hiszen az iráni atomalkuval világossá vált, hogy az egész telepítés Oroszország ellen irányul. – Már akkor megmondtuk! – fogalmazott az igazság adta önbizalommal.

A hét elejétõl zajló tanácskozás hangulatát jól jellemezte az egyik vezetõ európai politikus, aki azzal kezdte elõadását, hogy Oroszország megérkezett, meghatározó globális játékosként tért vissza a nemzetközi porondra.
Link