Egy cikk öt évvel ezelõttrõl.

Felforgató tevékenységet folytattak

Amikor az 1930-as, 40-es években több ezer európai zsidó menekült Sanghajba a zsidóüldözések elõl, néhány kajfengi elment hozzájuk tanulni, de a sanghajiakat akkoriban az Európában maradt, üldözött társaik segítése foglalta le. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után Mao Ce-tungot és Teng Hsziaopinget a kajfengi zsidók állítólagos felforgató tevékenysége nyugtalanította. Egy 1953-as keltezésû dokumentumban így fogalmaznak: "a kajfengi zsidó közösség titkokat oszt meg a tengeren túli közösségekkel, és problémákat okoz."

Gyanakvóak

Ma a kajfengi zsidóknak óvatosnak kell lenniük, mivel Kína tiltja a jogosulatlan vallási tevékenységet. A zsidó leszármazottak azt mondják, ritkán jönnek össze tízen (ennyi résztvevõre van szükség ahhoz, hogy meg lehessen tartani a zsidó istentiszteletet), mert félnek, hogy a kormány ezt politikai gyûlésnek tekintené. DVD-ket készítenek magukról, amint hagyományos kínai öltözetben meggyújtják a sabbati gyertyákat, népszokásként ábrázolva azt. A pészahot étteremben, nem vallási összejövetelként ünneplik, bár néhányan Hongkongból érkezett maceszt is osztanak. Zsidó turistalátványosság kevés van; a kajfengi zsinagógából származó néhány megmaradt kõtáblát a városi múzeum egy jelöletlen, lelakatolt termében tárolják.

Egyes helyi elöljárók (akik közt állítólag nincs zsidó) azt remélik, hogy a kajfengi zsinagóga újjáépítésével fellendülhet a turizmus 'de csak múzeumként nyitnák újra, hogy ne haragítsák magukra a kínai kormányt. 'A turisták eltölthetnének egy kis idõt a helyi zsidó leszármazottakkal, így láthatnák, hogyan élnek', mondja Szu Linzong, a Kaifeng Egyetem menedzsmentprofesszora. "Az ittenieket erõsen foglalkoztatja felmenõik története."
http://mindennapi.hu/cikk/vilaghir/me...08-19/6325

Na ne! Ez komoly? Ha tényleg ki akarnák takarítani Kínából a zsidókat, a Li klánnal kellene kezdeniük, hisz fejétõl bûzlik a hal.

Az eu-ban allomasozo kinaiakat mikor hivjak haza?

Zárt számmal korlátozták a zsidókat

Elszaporodtak a strómanok és aladárok a zsidótörvény után
Zsidó volt az antiszemita miniszterelnök

A XX. század elején egész Európában jócskán megnõtt az egyetemet végzett diplomások száma, ám a magas képzettséget igénylõ állások száma csak lassan változott. A problémán a felsõoktatási intézmények felvételi keretszámainak korlátozásával próbáltak segíteni. Magyarországon az elsõ világháború után tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az elcsatolt területekrõl számos értelmiségi költözött az anyaországba, miközben a lehetõségek minimálisra szûkültek.

Megjelentek az egyetemeken a frontról visszaérkezett, politikailag jelentõsen radikalizálódott diákok is, a kiélezõdött “konkurenciaharc” pedig számos diákot zsidó társaik ellen fordított – tanáraik és a közhangulat hathatós támogatásával – írja Varannai Zoltán a Rubicon Online-on.

A zsidóság azért kerülhetett a céltábla közepére, mert nagyon magas arányt képviselt a diplomások között. Az egyetemet végzettek 22,4 százalékát tették ki 1920-ban, míg az ország lakosságának mindössze 5,9 százalékát érték el. Számuk kifejezetten magas volt az orvosi és jogi karokon, illetve a mûegyetemen. A háború után erõsödõ antiszemitizmus másik oka a zsidó értelmiség szerepvállalása volt az 1918–19-es forradalmakban, amelyek leverése után a kollektív bûnbakként tekintettek a zsidókra.
Numerus clausus

A kormányzat pedig úgy gondolta az értelmiség gondjait orvosolni, hogy a bázisát alkotó jobboldali érzelmû középréteget támogassa, és potenciális ellenfeleit kirekessze a magasabb képzettséget követelõ állásokból. Ezért született meg 1920. szeptember 26án numerus clausus (zárt szám) néven ismert törvény, amelyet a Teleki-kormány 1920. szeptember 28-án léptetett életbe.

A tudományegyetemekre, a mûegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétõl csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethûségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.

[…]

Az engedély megadásánál a nemzethûség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõk szellemi képességeire, másfelõl arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetõleg elérje az illetõ népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.

Tarthatatlan volt

A szöveg nem említi a zsidóságot, de végrehajtási utasításának lábjegyzetében külön nemzetiségnek tüntették fel, a felvétel elbírálását pedig az egyetemi karok professzorainak kezébe adták, ahol ekkor szélsõjobboldali szellem uralkodott. Miközben az egyetemi hallgatók létszáma nem csökkent a húszas években, a zsidó származású diákok aránya az 1918–19-es 36,1 százalékról az 1927–28-as tanévre 8 százalékra esett vissza.

Az indulatok elültével, a pénzügyi helyzet megszilárdulásával, 1925 után azonban napirendre került a numerus clausus zsidóellenes élének tompítására. Ezt szorgalmazta a Népszövetség is, elsõsorban a Trianoni békeszerzõdés kisebbségvédelmi rendelkezéseire hivatkozva. Az ügy kivizsgálására létrehozott bizottság végül elfogadta Klebelsberg Kuno kultuszminiszter magyarázatát.

Õ a magyar kormány nevében elismerte a törvény revíziójának szükségességét, de hozzátette: az ország nehéz helyzetére való tekintettel csak akkor változtatják meg, ha a középosztály anyagi viszonyaiban kedvezõ fordulat áll be. A Népszövetség tehát átmeneti intézkedésként tekintett a numerus claususra, és haladékot adott Magyarországnak a módosításra.
Visszaüt a törvény

Bethlen István miniszterelnök az Egységes Párt 1927. október 19-ei értekezletén jelentette be:

E törvény intencióját, szociálpolitikai jelentõségét megszüntetni ugyan nem akarjuk, de ki kell küszöbölni belõle azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar állampolgárok egy részénél már évek óta igen nagy visszatetszést és ellenszenvet váltottak ki, s amely kérdés a Népszövetség elõtt is szóba került.

Másnap Klebelsberg hozzátette:

Mindenekelõtt a törvény harmadik szakaszát fogjuk hatályon kívül helyezni, amely a hazai zsidóság szemében állandó sérelem, mert azt mint nemzeti kisebbséget kezelik. […] Ha az elszakított területeken élõ magyar kisebbségek mostoha helyzetükrõl és sérelmeikrõl panaszkodnak, mindig a numerus claususról szóló magyar törvényre történik hivatkozás olyan értelemben, mintha felekezeti kisebbségeinkkel mi is igazságtalanul bánnánk.

A módosítást végül 1928-ban fogadták el, ezzel a numerus clausus kikerült a belpolitikai élet mindennapos problémái közül, s a kérdés külpolitikai vonatkozásai is megoldódtak.

(Kiemelt kép: Fortepan/ Budapest Fõváros Levéltára /Klösz György)
http://24.hu/tudomany/2016/09/26/zart...-zsidokat/

Romániában a felsõoktatásban 1990-ig megmaradt a numerus clausus és erdélyit fõleg máshová helyeztek egyetem után...tiszta emberszeretetbõl, valamint véletlenül...errõl sem ártana valamikor beszélni.
Nem véletlen, hogy nem sokkal a véres márciusi események után több ezren mentek el hazájukból, mert nem voltak biztosak abban, hogy nem ölik meg õket a nyílt utcán, csak mert magyarok...

Miközben nálunk...

Ez a "Ráhel" milyen szerencsés!!!

http://444.hu/2016/08/30/ez-a-magyar-...azugyekben

Csak úgy véletlenül, egy sokgyerekes családból idejött svájcba és ukk-mukk-fukk ... mint egy rakéta!

Ez a magyar lány csak egy átlagos egyetemista volt, aztán gondolt egyet, és elment Svájcba szakácsnak, most pedig már Bahreinben tárgyal olaj- és gázügyekben