Ha nem brancstag, akor nem "politikus", mert POLITIKA = AKI IT LOP Romlottak hazánk korrupciós mutatói, s a fiatalok meglepõ tájékozottsággal érzékelik az egyre negatívabb tendenciát. Az elburjánzó korrupció nagyon rosszul hat az általános közérzetre, s kimutathatóan erõsíti az elvándorlást. A Hetek cikke.

Itthon romlik a helyzet

Hazánkban rendkívüli módon romlik a helyzet korrupciós viszonylatban. A Világgazdasági Fórum idei versenyképességi jelentésének részeként összeállították 73 fejlett ország korrupciós rangsorát, melyben Magyarország egyre inkább az élre kerül: legutoljára a kilencedik helyen állt, most a negyedik helyen van, csak Mexikó, Szlovákia és Olaszország elõzi meg. A kimutatást 15 ezer gazdasági vezetõ véleménye alapján állították össze. Három vonatkozásban kérdezték õket tapasztalataikról: milyen gyakran fordul elõ az országukban, hogy közpénzek illegálisan kerülnek cégekhez, szervezetekhez vagy személyekhez; mennyire tartják erkölcsösnek a hazájuk politikusait; végül mennyire gyakori, hogy a cégek kenõpénzt adnak vagy fogadnak el.

A korrupció növekedésének fõ oka a szakemberek szerint, hogy az intézményrendszerünk rohamosan gyengül az utóbbi években: kiemelik a magántulajdon védelmének romlását, a bírói függetlenség kikezdését, a kormányközeli gazdasági szereplõkkel való kivételezést, a túlszabályozást, a döntések átláthatatlanságát, illetve a cégek etikus viselkedésének háttérbe szorulását.

Mivel a cégvezetõk benyomásait szokták kérdezni, a mutatók szubjektívek, de jól tükrözik a tendenciákat. Nem kis tételekrõl van szó: az Ernst and Young számítása szerint a cégek bevételének 5 százalékát viszi el a korrupció, ami éves szinten – a kkv-k összbevételével számolva – 2 ezer milliárd forint veszteséget jelent a nemzetgazdaságnak.

A fiatalok is érzik

Mindezt nem csak a cégvezetõk érzékelik:

száz fiatal közül nyolcvan azt gondolja, hogy Magyarországon a korrupció súlyos probléma, és a megkérdezettek 77 százaléka a politikai életet tartja korrupciós szempontból a leginkább fertõzöttnek

– hozta ki a Transparency Magyarország nyári kutatása. A 18-29 éves fiatalok kétharmada szerint tenni kellene a visszaélések ellen, például feljelentésekkel, a többiek viszont nem bíznak abban, hogy ezt kivizsgálnák, illetve tartanak attól, hogy bajba kerülnek, ha szólnak a hatóságoknak. Az ifjú válaszadók 71 százaléka véli úgy, hogy akik korruptak, azoknak nagyobb esélyük van a boldogulásra, mint a becsületes állampolgároknak.

A fiatalok korrupciónak tartják a politikusok ingatlanügyeit, a döntéshozók rokonai, barátai, üzletfelei által elnyert állami megbízásokat, a közpénzekbõl zajló stadionépítéseket, az MNB-alapítványok mûködését, az uniós támogatások hazai elosztását, továbbá a földmutyit és a trafikmutyit. A sajtó felelõsségét is emlegetik, ugyanakkor a gyakori korrupciós hírek közömbösséget is kiváltanak, követhetetlenné válik, hogy ki mennyit lop, a rendszerszintû, sok százmilliós vagy milliárdos lopások pedig nem mindig értelmezhetõk számukra. Amúgy az ifjúság fõként a hazai és külföldi online hírportálokról tájékozódik, s a közmédiát nem tartja hitelesnek.

Ijesztõ hatások

Mérések szerint mindez közrejátszik abban, hogy a fiatalok egyrészt elfordulnak a politikától, másrészt körükben a Jobbik a legnépszerûbb párt.

Az Aktív fiatalok címû kutatás 2015-ben végzett felmérése szerint az egyetemisták és fõiskolások egyértelmûen a korrupcióval, a lopással, csalással, hazugsággal azonosítják a politikát. A tartós kivándorlási szándékuk nõ, ami független a pártpreferenciától: a körükben második helyezett LMP hívei és fõleg a baloldali hallgatók esetében is csak pár százalékkal magasabb az elvándorlási kedv, mint a teljes populációban. Az egyik legelvágyódóbb csoport a szavazástól biztosan tartózkodóké. Mindez a produktív fiatalok eltûnésével fenyeget, hiszen a megkérdezett hallgatók közel kétharmada átmeneti ideig, több mint fele hosszú évekig vállalna munkát külföldön, és már 37 százalék azoknak az aránya, akik tartósan kivándorolnának.

„Azt érzem, hogy ellehetetlenítik azt, hogy normálisan tudjak élni. Eltûnik a középosztály. Én úgy érzem, hogy oda tartozom – vagyis tartozhatnék, van egy normális végzettségem, amivel kaphatnék egy jó munkát, és lehetne normális fizetésem. Csakhogy egyszerûen olyanok a feltételek, hogy hiába dolgozok, hiába próbálom ennek a feltételeit elõteremteni, nem megy”

– mondta el az ifjúságkutatóknak egy Bázelben élõ magyar fiatal.

Hetek
Link