Bejelentkezés
'Ez Magyarország volt, de elsikkasztották...' Ady Endre 1899-es írása.
131. TÓTH BENÕÉK Tóth Benõék rendesen pénztárnokok szoktak lenni, s a gondjukra bízott közpénzt többnyire elsikkasztják. Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. Nem is város, amelyiknek nincs meg a maga külön sikkasztója, s már nem messze van az az idõ, mikor a jövõ Kriványjáért hét magyar város fog versenyezni. Szóval az álladalmi és társadalmi élet egyik mezején sem értünk el olyan gyönyörû rekordot, mint a sikkasztás terén. Örök hála legyen ezért a haladásért a Tisza-rendszernek, a kortes fõispánoknak, a gyönyörû magyar "közéleti erkölcstan"-nak, no meg - Tóth Benõéknek is.
Tóth Benõék, mikor elverik a saját pénzüket, s így financiális vizsgát tesznek, rendesen pénztárnoki állást kapnak. Megyénél, városnál, községnél, árvaszéknél, nyugdíjalapnál, egyszóval valahol.
Itt aztán kezükbe kerül mindennemû pénzkezelés, s amennyiben nálunk megvan az a kedélyes szokás is, hogy választások alkalmával vesztegetni szoktak, kezükbe kerül a hivatalos jelöltek megválasztására küldött, bizonytalan eredetû, de tekintélyes összegek kezelése is.
Tóth Benõék ebbõl a pénzbõl szabadon garázdálkodnak. A fõispán urak gavallérosan ejtik meg az elszámolást. Tóth Benõék szépen zárhatják le üzleti könyveiket.
Mikor aztán a választások elmúlnak, s valamelyik kegyelmes úr zöld fiát sikerült mandátumhoz juttatni, a pénztárnok urak filozofálni kezdenek. A Wertheim-szekrény mellett erre is ráér az ember.
A pénztárnok úr filozofál. Hogy is jutottam én pénzhez? Én a fõispántól kaptam, a fõispán a kegyelmes miniszter uraktól, a miniszter urak pedig - valahonnan. Bizony-bizony ez nem valami tisztességes pénz. Túl is adok rajta hamar. Ámbár a fõispán úr gavallér ember, a miniszter urak pláne nem is lehetnek mások, mint becsületes emberek, én szintén becsületes ember vagyok ebben a feltétlenül illusztris társaságban. Különben is azért van a pénz, hogy elköltse az ember...
Így filozofál a pénztárnok úr, s ettõl a filozófiától egypár lépés van a sikkasztásig.
Ez is megtörténik felsõbb protektorátus mellett.
Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a fõispán uraknak részük van ebben a manipulációban. De hogy tudjon a fõispán szigorú felügyeletet gyakorolni a felett az ember felett, kivel olyan nem nagyon erkölcsös konnekszusban állott?
A sikkasztásokat nem Tóth Benõék csinálták. Csinálta azt az a rendszer, melynek vezetõit leverték, de hívei még régi helyükön maradtak.
Tóth Benõék száma még mindig szaporodni fog. Az új rendszerben benne vannak még a régi emberek. S folyik a munka szépen, az Egyesült Államokban nemsokára egy népes gyarmat fog alakulni: a magyar sikkasztók gyarmata...
Pusztuljon a régi rendszer minden szégyenköve! Tûnjék el kortes bandájával, vicinálistáival, strébereivel, fõispánjaival, Tóth Benõivel együtt!
Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövõ térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással:
"Ez Magyarország volt, de elsikkasztották..."
Debreczen 1899. május 17.
Link
Tóth Benõék, mikor elverik a saját pénzüket, s így financiális vizsgát tesznek, rendesen pénztárnoki állást kapnak. Megyénél, városnál, községnél, árvaszéknél, nyugdíjalapnál, egyszóval valahol.
Itt aztán kezükbe kerül mindennemû pénzkezelés, s amennyiben nálunk megvan az a kedélyes szokás is, hogy választások alkalmával vesztegetni szoktak, kezükbe kerül a hivatalos jelöltek megválasztására küldött, bizonytalan eredetû, de tekintélyes összegek kezelése is.
Tóth Benõék ebbõl a pénzbõl szabadon garázdálkodnak. A fõispán urak gavallérosan ejtik meg az elszámolást. Tóth Benõék szépen zárhatják le üzleti könyveiket.
Mikor aztán a választások elmúlnak, s valamelyik kegyelmes úr zöld fiát sikerült mandátumhoz juttatni, a pénztárnok urak filozofálni kezdenek. A Wertheim-szekrény mellett erre is ráér az ember.
A pénztárnok úr filozofál. Hogy is jutottam én pénzhez? Én a fõispántól kaptam, a fõispán a kegyelmes miniszter uraktól, a miniszter urak pedig - valahonnan. Bizony-bizony ez nem valami tisztességes pénz. Túl is adok rajta hamar. Ámbár a fõispán úr gavallér ember, a miniszter urak pláne nem is lehetnek mások, mint becsületes emberek, én szintén becsületes ember vagyok ebben a feltétlenül illusztris társaságban. Különben is azért van a pénz, hogy elköltse az ember...
Így filozofál a pénztárnok úr, s ettõl a filozófiától egypár lépés van a sikkasztásig.
Ez is megtörténik felsõbb protektorátus mellett.
Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a fõispán uraknak részük van ebben a manipulációban. De hogy tudjon a fõispán szigorú felügyeletet gyakorolni a felett az ember felett, kivel olyan nem nagyon erkölcsös konnekszusban állott?
A sikkasztásokat nem Tóth Benõék csinálták. Csinálta azt az a rendszer, melynek vezetõit leverték, de hívei még régi helyükön maradtak.
Tóth Benõék száma még mindig szaporodni fog. Az új rendszerben benne vannak még a régi emberek. S folyik a munka szépen, az Egyesült Államokban nemsokára egy népes gyarmat fog alakulni: a magyar sikkasztók gyarmata...
Pusztuljon a régi rendszer minden szégyenköve! Tûnjék el kortes bandájával, vicinálistáival, strébereivel, fõispánjaival, Tóth Benõivel együtt!
Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövõ térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással:
"Ez Magyarország volt, de elsikkasztották..."
Debreczen 1899. május 17.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2016. October 15. 23:17:53
- 2016. October 16. 10:26:46
- 2016. October 16. 11:36:15
- 2016. October 16. 11:40:57