Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

'Ez Magyarország volt, de elsikkasztották...' Ady Endre 1899-es írása.

Kultúra131. TÓTH BENŐÉK Tóth Benőék rendesen pénztárnokok szoktak lenni, s a gondjukra bízott közpénzt többnyire elsikkasztják. Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. Nem is város, amelyiknek nincs meg a maga külön sikkasztója, s már nem messze van az az idő, mikor a jövő Kriványjáért hét magyar város fog versenyezni. Szóval az álladalmi és társadalmi élet egyik mezején sem értünk el olyan gyönyörű rekordot, mint a sikkasztás terén. Örök hála legyen ezért a haladásért a Tisza-rendszernek, a kortes főispánoknak, a gyönyörű magyar "közéleti erkölcstan"-nak, no meg - Tóth Benőéknek is.

Tóth Benőék, mikor elverik a saját pénzüket, s így financiális vizsgát tesznek, rendesen pénztárnoki állást kapnak. Megyénél, városnál, községnél, árvaszéknél, nyugdíjalapnál, egyszóval valahol.

Itt aztán kezükbe kerül mindennemű pénzkezelés, s amennyiben nálunk megvan az a kedélyes szokás is, hogy választások alkalmával vesztegetni szoktak, kezükbe kerül a hivatalos jelöltek megválasztására küldött, bizonytalan eredetű, de tekintélyes összegek kezelése is.

Tóth Benőék ebből a pénzből szabadon garázdálkodnak. A főispán urak gavallérosan ejtik meg az elszámolást. Tóth Benőék szépen zárhatják le üzleti könyveiket.

Mikor aztán a választások elmúlnak, s valamelyik kegyelmes úr zöld fiát sikerült mandátumhoz juttatni, a pénztárnok urak filozofálni kezdenek. A Wertheim-szekrény mellett erre is ráér az ember.

A pénztárnok úr filozofál. Hogy is jutottam én pénzhez? Én a főispántól kaptam, a főispán a kegyelmes miniszter uraktól, a miniszter urak pedig - valahonnan. Bizony-bizony ez nem valami tisztességes pénz. Túl is adok rajta hamar. Ámbár a főispán úr gavallér ember, a miniszter urak pláne nem is lehetnek mások, mint becsületes emberek, én szintén becsületes ember vagyok ebben a feltétlenül illusztris társaságban. Különben is azért van a pénz, hogy elköltse az ember...

Így filozofál a pénztárnok úr, s ettől a filozófiától egypár lépés van a sikkasztásig.

Ez is megtörténik felsőbb protektorátus mellett.

Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a főispán uraknak részük van ebben a manipulációban. De hogy tudjon a főispán szigorú felügyeletet gyakorolni a felett az ember felett, kivel olyan nem nagyon erkölcsös konnekszusban állott?

A sikkasztásokat nem Tóth Benőék csinálták. Csinálta azt az a rendszer, melynek vezetőit leverték, de hívei még régi helyükön maradtak.

Tóth Benőék száma még mindig szaporodni fog. Az új rendszerben benne vannak még a régi emberek. S folyik a munka szépen, az Egyesült Államokban nemsokára egy népes gyarmat fog alakulni: a magyar sikkasztók gyarmata...

Pusztuljon a régi rendszer minden szégyenköve! Tűnjék el kortes bandájával, vicinálistáival, strébereivel, főispánjaival, Tóth Benőivel együtt!

Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással:

"Ez Magyarország volt, de elsikkasztották..."

Debreczen 1899. május 17.

Link

Hozzászólások

116 #1 livia
- 2016. október 16. 00:17:53
Találó!
299 #2 i_gazember
- 2016. október 16. 11:26:46
"Ez Magyarország volt, de"
Sajnálom, hogy én ezt a következők szerint látom, de sokkal nagyszerűbb lenne, ha nem volna igazam. Ha nem szorulna ökölbe a kéz, és a tehetetlenség nem "szülte" volna az alábbiakat.

Volt egyszer egy Magyarország!


Falun drága az élet,
Nem süt itt már a pék, kenyeret.
Azt a messzi városból hozza,
Kemencéjét ott gazdaságosabban tartja.

Falun a kenyér drága,
A földműves is feladta.
A városban lelt új otthonra,
A kemény munkát már nem tudja.

Falun drága a lét,
Elment innen mindenki jobb életért.
Csak azok maradtak, kik a temetőben nyugszanak,
Egykor itt emberek éltek, de kihaltak.

Városban az élet drága,
Az orvos is elment gazdagabb országba.
Nem gyógyít már hazájában,
Más embereknek állt szolgálatába.

Városban az élelem drága,
Külföldi országból hozzák hazánkba.
Menekül innen, ki teheti,
Jobb élet reményét keresi.

Az országban az élet drága,
Lassan nem marad lakossága.
Míg a pártok egymással versenyeztek,
Az emberek innen mind elmentek.

S most élhető a magyar táj,
Idegenek tőlünk elhódították.
Hol egykor magyarok laktak,
Ma idegen parasztok aratnak.

Olcsó a kenyér, jó a megélhetés,
Szép a táj, gyönyörű a vidék.
Mind ez többé már nem a tiéd,
Azt hitted, hogy jobb lehet, elvesztetted létedet.

Elsírom magam, ha rágondolok,
Drága kis hazámban idegen vagyok.
Maradtam, mert hű vagyok,
Mert halni csak itt tudok.
267 #3 Perle
- 2016. október 16. 12:36:15
Igaza volt Adymak, csak a nevet és dátumot tévesztette el. Nem akart antiszemitának tűnni. Róthot akart valójában írni, és 1989-et.
4 #4 Posta Imre
- 2016. október 16. 12:40:57
Ma is vannak ezen a néven.

keyframe.nava.hu/service/gallery/keyframe/2011/03/02/duna-36266/duna-36266-07380500.jpg

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.40 másodperc
2,485,370 egyedi látogató