Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

'Ez Magyarország volt, de elsikkasztották...' Ady Endre 1899-es írása.

Kultúra131. TÓTH BENÕÉK Tóth Benõék rendesen pénztárnokok szoktak lenni, s a gondjukra bízott közpénzt többnyire elsikkasztják. Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. Nem is város, amelyiknek nincs meg a maga külön sikkasztója, s már nem messze van az az idõ, mikor a jövõ Kriványjáért hét magyar város fog versenyezni. Szóval az álladalmi és társadalmi élet egyik mezején sem értünk el olyan gyönyörû rekordot, mint a sikkasztás terén. Örök hála legyen ezért a haladásért a Tisza-rendszernek, a kortes fõispánoknak, a gyönyörû magyar "közéleti erkölcstan"-nak, no meg - Tóth Benõéknek is.

Tóth Benõék, mikor elverik a saját pénzüket, s így financiális vizsgát tesznek, rendesen pénztárnoki állást kapnak. Megyénél, városnál, községnél, árvaszéknél, nyugdíjalapnál, egyszóval valahol.

Itt aztán kezükbe kerül mindennemû pénzkezelés, s amennyiben nálunk megvan az a kedélyes szokás is, hogy választások alkalmával vesztegetni szoktak, kezükbe kerül a hivatalos jelöltek megválasztására küldött, bizonytalan eredetû, de tekintélyes összegek kezelése is.

Tóth Benõék ebbõl a pénzbõl szabadon garázdálkodnak. A fõispán urak gavallérosan ejtik meg az elszámolást. Tóth Benõék szépen zárhatják le üzleti könyveiket.

Mikor aztán a választások elmúlnak, s valamelyik kegyelmes úr zöld fiát sikerült mandátumhoz juttatni, a pénztárnok urak filozofálni kezdenek. A Wertheim-szekrény mellett erre is ráér az ember.

A pénztárnok úr filozofál. Hogy is jutottam én pénzhez? Én a fõispántól kaptam, a fõispán a kegyelmes miniszter uraktól, a miniszter urak pedig - valahonnan. Bizony-bizony ez nem valami tisztességes pénz. Túl is adok rajta hamar. Ámbár a fõispán úr gavallér ember, a miniszter urak pláne nem is lehetnek mások, mint becsületes emberek, én szintén becsületes ember vagyok ebben a feltétlenül illusztris társaságban. Különben is azért van a pénz, hogy elköltse az ember...

Így filozofál a pénztárnok úr, s ettõl a filozófiától egypár lépés van a sikkasztásig.

Ez is megtörténik felsõbb protektorátus mellett.

Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a fõispán uraknak részük van ebben a manipulációban. De hogy tudjon a fõispán szigorú felügyeletet gyakorolni a felett az ember felett, kivel olyan nem nagyon erkölcsös konnekszusban állott?

A sikkasztásokat nem Tóth Benõék csinálták. Csinálta azt az a rendszer, melynek vezetõit leverték, de hívei még régi helyükön maradtak.

Tóth Benõék száma még mindig szaporodni fog. Az új rendszerben benne vannak még a régi emberek. S folyik a munka szépen, az Egyesült Államokban nemsokára egy népes gyarmat fog alakulni: a magyar sikkasztók gyarmata...

Pusztuljon a régi rendszer minden szégyenköve! Tûnjék el kortes bandájával, vicinálistáival, strébereivel, fõispánjaival, Tóth Benõivel együtt!

Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövõ térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással:

"Ez Magyarország volt, de elsikkasztották..."

Debreczen 1899. május 17.

Link

Hozzászólások

116 #1 livia
- 2016-10-16 00:17
Találó!
299 #2 i_gazember
- 2016-10-16 11:26
"Ez Magyarország volt, de"
Sajnálom, hogy én ezt a következõk szerint látom, de sokkal nagyszerûbb lenne, ha nem volna igazam. Ha nem szorulna ökölbe a kéz, és a tehetetlenség nem "szülte" volna az alábbiakat.

Volt egyszer egy Magyarország!


Falun drága az élet,
Nem süt itt már a pék, kenyeret.
Azt a messzi városból hozza,
Kemencéjét ott gazdaságosabban tartja.

Falun a kenyér drága,
A földmûves is feladta.
A városban lelt új otthonra,
A kemény munkát már nem tudja.

Falun drága a lét,
Elment innen mindenki jobb életért.
Csak azok maradtak, kik a temetõben nyugszanak,
Egykor itt emberek éltek, de kihaltak.

Városban az élet drága,
Az orvos is elment gazdagabb országba.
Nem gyógyít már hazájában,
Más embereknek állt szolgálatába.

Városban az élelem drága,
Külföldi országból hozzák hazánkba.
Menekül innen, ki teheti,
Jobb élet reményét keresi.

Az országban az élet drága,
Lassan nem marad lakossága.
Míg a pártok egymással versenyeztek,
Az emberek innen mind elmentek.

S most élhetõ a magyar táj,
Idegenek tõlünk elhódították.
Hol egykor magyarok laktak,
Ma idegen parasztok aratnak.

Olcsó a kenyér, jó a megélhetés,
Szép a táj, gyönyörû a vidék.
Mind ez többé már nem a tiéd,
Azt hitted, hogy jobb lehet, elvesztetted létedet.

Elsírom magam, ha rágondolok,
Drága kis hazámban idegen vagyok.
Maradtam, mert hû vagyok,
Mert halni csak itt tudok.
267 #3 Perle
- 2016-10-16 12:36
Igaza volt Adymak, csak a nevet és dátumot tévesztette el. Nem akart antiszemitának tûnni. Róthot akart valójában írni, és 1989-et.
4 #4 Posta Imre
- 2016-10-16 12:40
Ma is vannak ezen a néven.

keyframe.nava.hu/service/gallery/keyframe/2011/03/02/duna-36266/duna-36266-07380500.jpg

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.41 másodperc
2,756,387 egyedi látogató