Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Más világ

BelföldÓ, de okosak lettünk! Tessék a neveket és a helyszínt kicserélni és szabadon képzelõdni! Ja, közben a jóbik is leleplezésekkel készül. Átmennek postaimrébe a tetves zsidó férgek, mert most postaimrének lenni lesz a "divat". És akkor vége lett a világnak. Összetört apró szilánkokra, cserepei szerteszét szóródtak a földön. A nap másként sütött, az utcán az addig mosolygó emberek elkomorultak, fázósan húzták össze testükön a kabátot. Féltek. Félnek attól, ami jön. Aggódó politikusok rettegõ szövegírói nyúlfarknyi gratuláció­kat írnak, reszketõ elemzõk próbálják kiértékelni az elcsukló hangú tévés mûsorvezetõknek, hogy mi várható.

Donald Trump összetörte az álmot, és megölte a világot. Egy olyan világot ölt meg, amely valójában soha nem létezett, de mégis tömegek hittek benne. Elitklubról van szó, olyan emberek közösségérõl, akik mindaddig hisznek az egyenlõségben, a demokráciában, a szólás- és vallásszabadságban, a vélemények ütköztetésében, amíg ezek a vélemények szinte ugyanolyanok. Amíg õk mondják meg, hogy mi a fontos és mi a lényegtelen, kinek mit kell gondolnia egy-egy kérdésrõl. Addig az álomvilág tündöklõen szép, balzsamos a levegõje, és virágzik a száz, szakasztott ugyanolyan virág. Ezen a világon kívül pedig ott van a fogaknak csikorgatása. Attól pedig félünk.

Az amerikai elnökválasztás teljesen megdöbbentõ végeredménye valójában egyáltalán nem lenne olyan furcsa, ha az említett álomvilág nem lenne olyan megbabonázó, és nem vált volna a nemzetközi média és politikai elit valódi hazájává, ha nem szakadt volna el a valódi élettõl a nyugati civilizáció megannyi vezetõje. Maguk is elhitték, hogy amit akarnak, az meg is valósul, az embereket az fogja leginkább érdekelni, hogy melyik vécét használhatják a nemükrõl nem nyilatkozó egyetemisták, vagy hogy a déli konföderáció zászlaja milyen sértõ a feketékre nézve. Az õ szemükben Barack Obama páratlanul sikeres elnök, és a fejükben tényleg felmerült, vajon miért ne lehetne még egy ciklust rábízni.

Ekkor ugyanis már nem számítanak a törvények, csak az számít, hogy Obama roppant népszerû, a törekvései pedig sikeresek. Csakhogy a valódi világban Obama nem politikai szupersztár. Hatalmas tömegek számára õ egy távoli, álomvilágban élõ vezetõ, aki az egykor sikeres és erõs Amerikát nyolc év alatt egy önmagát marcangoló és ostorozó, bukdácsoló országgá alacsonyította, s csak annyit tud felmutatni, hogy õ volt az elsõ fekete, aki elnök lehetett.

Nyolc éve még a rasszisták is rá szavaztak, ma ugyanezek azt mondják, lám, hiba volt benne bízni. A más világban élõ liberális elit pedig a rettegés mellett dühöng, mert minden elképzelésük hamisnak bizonyult, és egyértelmûvé vált, hogy nem attól függ, milyen csillagkép van az égen, hogy õk mit szeretnének ott látni, hanem vannak bizonyos természeti törvények, amelyek felülírják az álomvilágban megismert szabályszerûségeket.

Merre tovább? Az elsõ sokkot követõen az álomvilág urai rendezik a soraikat, s megtalálják a hibást. Ez pedig minden esetben a nép. Mert a nép buta, hallgat a populista szólamokra, könnyen megvezethetõ, elhiszi a hazugságokat, rasszista, és nem is érdemes vele együtt élni. Azaz meneküljünk el Kanadába, ahol egy jóképû fiatalember a miniszterelnök, a kormány pedig egy farsangra készülõ osztályra hasonlít. De ez is porhintés. Robert de Niro, Beyoncé vagy Soros György soha nem élt együtt azzal a buta és rasszista néppel, soha nem közösködött vele semmiben, a két gondolkodásmód között térben és idõben is õrületes távolságok vannak. Mást jelent számukra az amerikai lobogó, a haza ethosza, mert máshogy néz ki a nebraskai faluból és a Park Avenue felhõkarcolójának tetején lévõ luxuslakásból. Ezért kárhoztatni nem lehet senkit, se a vörösnyakú parasztot, akinek a külföld Kansas, se a New York-i világpolgárt, akinek az otthon az Ötödik sugárút.

De az utóbbi mégis kárhoztatja, lenézi és kigúnyolja a honfitársát, akinek egyszerûen mások a szempontjai, s ne feledjük, nem a földmûves irányítja a médiát, a gazdaságot, nem õ sétál végig a vörös szõnyegen az Oscar-díj kiosztásánál, nem õ aggódik Caitlyn Jenner szívének szorongása miatt, s nem õ osztja ki a napi teendõket a nagyvilágnak, hanem a másik, a világpolgár, az álomvilág építõje és fenntartója. A parasztnak megvan a maga, külön bejáratú álomvilága, amely senkire nincs hatással, és nem is tartja úgy, hogy erre bármilyen szükség is volna.

Donald Trump nem Amerika megmentõje, de az Egyesült Államok következõ elnöke. Nem abban az álomvilágban él, ahol elméletileg a helye volna, vagy épp elég dörzsölt ahhoz, hogy el tudja hitetni magáról, õ más, mint az összes többi politikus. Mindenesetre sikeres. Nemcsak a választást nyerte meg, de darabokra törte a szivárványországot, brutális erõvel, kíméletlenül. Ez a mennydörgõ robaj, amellyel összeomlott a csillogó palota, messzire hallatszik, és nem marad hatás nélkül.

A norma változott meg a nyugati civilizációban, és várhatóan minden politikus levonja a megfelelõ következtetéseket, kérdés, tud-e változtatni. Közelebb kell kerülni azokhoz, akik fölött uralkodni akarnak, meghallani a hangjukat, és képesnek kell lenni olyan döntéseket is meghozni, amelyek talán népszerûtlenek nemzetközi színtéren, de szükségesek, ha élni akarunk. El kell felejteni a megbélyegzés átkos szokását, a nácizást, a gúnyolódást, a színpadias rettegést, mert az csak egy szûk kör számára elég lelki muníció, mindenki más csak legyint, mint amikor a kevéssé megbecsült rokonra rájön a bolondóra.

Csak ez már évtizedek óta tart, és túl sok ember életébe került.
Link

Hozzaszolasok

376 #1 LJ1990
- 2016. November 10. 07:38:49
s_f-ang Meghajolós smile nem volt.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.08 masodperc
294,579 egyedi latogato