Zsidó szabadkõmûves agybaxásban "szenved" az ostoba germán, oszt ennyi. A tömeges bevándorlás kezdete óta sokunkat foglalkoztat a kérdés, mi motivál egy országot arra, hogy ölelõ karokkal fogadja migránsok százezreit? Ráadásul az ország állampolgárainak majdnem negyede így is bevándorlók leszármazottja. Németország sosem telik meg, Németországban mindenki otthonra lel, a lényeg hogy ne mondhassák: valamelyik kisebbség elnyomás alá került.

Németország idén egymillió háromszázezer menedékkérõre számíthat, mondja az Expert Council kutatóintézet integrációs és migrációs szakértõje. A külügyminisztérium munkatársai már nyolcszázezer menekültet emlegetnek. A német pontosságnak és kiszámíthatóságnak nyoma sincs, csak annyi biztos, hogy a délszláv válság óta nem érkeztek egyszerre ennyien az országba. Akkor körülbelül 475 ezer menekültnek adtak otthont a németek, ma akár ennek háromszorosáról is beszélhetünk. A Szövetségi Kancellári Hivatal dolgozói nyugodtak, hiszen Németországba mindig sok bevándorló érkezett, ráadásul van egy Angela Merkeljük, aki tetõ alá hozta az elsõ németországi integrációs csúcsot.

Aggodalomra nincs ok, bármennyi migráns is érkezik, a prioritások nem változnak, a legfontosabb cél az integráció. Arra a kérdésre, hogy mégis hol van Németország befogadóképességének a határa, jön a mosolygós válasz: nincs kristálygömbünk. Pár utcával arrébb, a német külügyminisztériumban hasonlóan vélekednek. Itt már napi tizenhárom ezer bevándorlóval számolnak, a válság szó azonban nem hangzik el. A kommunikáción múlik a helyzet megítélése- hangoztatják a munkatársak, és elzárkóznak mindenféle becsléstõl, hiszen az csak pánikot kelt. A közeljövõben Németország 150 iskolát nyit és 15 ezer tanárt fog alkalmazni azért, hogy könnyebb legyen a migránsok integrációja. Azt állítják, hosszú távon a német gazdaság profitálni fog a bevándorlásból. A Bundestagban már nem ennyire optimisták, pontos számok továbbra sem hangzanak el, a képviselõk szerint igazságtalan, hogy Németország viseli a legnagyobb terhet. Ennek ellenére a parlament alsóházának képviselõi is a varázsszót emlegetik: integráció.

A külsõ szemlélõnek öngyilkosságnak tûnhet, amit Németország csinál, azonban a beszélgetések alatt kiderül, a németek valóban felelõsséget éreznek az országba áramló migránstömeg iránt. Németországban mindenkinek Auschwitz szindrómája van- mondja a Magyar Idõknek Timo Tonassi, a Mediendienst Integration információs platform munkatársa. A szervezetet azzal a céllal hozták létre, hogy megbízható és pontos információval lássa el a politikai vezetést, a sajtót és a civileket. Tonassi szerint a tömeges bevándorlás egyik kulcskérdése a német társadalom válasza, a rengeteg muszlim integrálhatósága. Korábban Németország zsidó közösségének vezetõi arra hívták fel a figyelmet, hogy az ország gyakorlatilag importálja az antiszemitiztmust, ráadásul a lakosság öt százaléka már így is muszlim. Erre a Mediendienst munkatársa is kitér, véleménye szerint sokakat aggaszt annak a lehetõsége, hogy egy bizonyos etnikai vagy vallási kisebbség elnyomás alá kerül. Dominik, a 28 éves német fiú ezt rögtön megerõsíti: “A tény, hogy egyszer németek tömegeit egyesítette egy olyan politikai ideológia, ami mások gyûlöletén nyugodott, ott lebeg a szemünk elõtt. Ez valami olyasmi, amivel mindig számolnunk kell”. A fiú egyértelmûen a hitleri Németország bûneire utal, ennek fényében pedig teljesen érthetõ, miért osztja meg a tranzittáborok kérdése a németeket.

Angela Merkel elkötelezett amellett, hogy a német határ közelében övezeteket kell kialakítani, ahol a menedékkérõknek meg kell várniuk, hogy gyorsított eljárással döntsenek a kérelem benyújtásának jogszerûségérõl. Ezzel szemben német politikai vezetõk, és a társadalom nagy része is gyanakvóan tekint a beharangozott táborokra. A CDU/CSU pártszövetséggel kormányzó szociáldemokraták (SPD) fogdaként beszélnek a tranzitzónákról, a Magyar Idõknek Berlinben nyilatkozó Volker Beck Zöldpárti képviselõ pedig hasonlóképp gondolkodik. A menekülteket nem lenne szabad bûnözõként kezelni és táborokba zárni- szögezi le. A Szövetségi Kancellári Hivatal egy nevét elhallgatni kívánó munkatársa bár teljes mellszélességgel támogatja a merkeli menekültpolitikát, elbizonytalanodik amikor szóba jön a tranzitzónák kérdése. Körültekintõnek kell lennünk, amikor arról van szó, hogy embereket dobozokba zárunk- mondja. A német történelem sötét korszaka nem csak a politikai vezetõk fejében tér vissza, de az utca embere is zaklatott a tranzittáborok miatt. A 35 éves Floriant szinte megbotránkoztatja Merkel terve: “Nevezheted Biergartennek (német sörkertnek) is, ez egy olyan hely, ahol embereket gyûjtenek össze. Ha úgy tetszik, koncentrálnak“.
Campus Rütli: az integrációs sikersztori

Nyilvánvaló, hogy a Németországba érkezõ százezrek integrációja nem pár év alatt fog megtörténni, azonban létezik jó példa arra, hogy lehet egy gettósodásra ítélt kerületbõl sikersztorit faragni. A berlini Neukölln évekig elrettentette potenciális látogatóit, mindennaposak voltak a bandaháborúk, a helyi Rütli iskolában pedig a tanárokat fenyegették a migránsok. A kerület helyenként kilencven százalékos bevándorló aránnyal rendelkezik, gyakorlatilag nincs olyan utca, ahol ne fejkendõs török vagy arab nõkbe ütköznénk. 2006-ban a Rütli iskola levélben fordult a német államvezetéshez, hiszen teljesen ellehetetlenült az oktatás: a diákok meg akartál verni tanáraikat, a holokausztról pedig tanítani sem lehetett a muszlim diákok antiszemita megjegyzései miatt. Az iskolában járva ma ennek nyoma sincs, csendes diákság és új épület vár minket, ráadásul biztonsági õrt sem alkalmaznak. A tanulóink kilencven százaléka nem csak bevándorló, de hátrányos szociális helyzetû- mondja a Magyar Idõknek Cordula Heckmann, az iskola igazgatója. Heckmann azt hangsúlyozza, hogy 2006 után az egész napos oktatás bevezetése tette lehetõvé, hogy a diákok sok idõt töltsenek pedagógusok kezei alatt, ráadásul a szülõk is gyakran bejárnak az iskolába. Jöhetnek velünk reggelizni, beszélgetni, a lényeg, hogy sokat kérdezzenek- véli az igazgatónõ. A Rütli iskolában kiemelt szerepe van a zeneoktatásnak, mint kultúrák közötti kapocsnak, harmadiktól egészen nyolcadikig heti két zeneóra látogatása kötelezõ. Mindezt ingyen, hiszen az oktatási intézmény a multikulturális kerület büszkeségeként könnyen indít projekteket zene-és tánciskolákkal, melyek szintén a sikeres integrációban érdekeltek.
Link