Igen azok a régi szép idõk. Truemant ma mirkóczki ádámnak ismeri a zsidó jóbikos csürhe, de ettõl eltekintve minden akkori szava igaz. Nem? Mr. Moto küldte ezt az írást, kiteszem a fõoldalra, mert úgy érzem, hogy teret kell adni a véleményeknek. Kíváncsian várom a reakciókat. Íme Trueman cikke, amit elvileg a beleegyezésével tettem ki ide.

Eme írás már régóta kikívánkozik belõlem. Nem is csak annyira belõlem, mint inkább azokból akik valamilyen formában megélték, megtapasztalták Posta Imre -továbbiakban Posta- “munkásságát”. Nem célom õt –a szükségesnél jobban- pocskondiázni, befeketíteni. Megteszi ezt õ saját maga. Még kevésbé célom reklámot készíteni neki. Pusztán elemzésnek, visszaemlékezésnek és összegzésnek szánom ezt az írást. Nem gyûlölöm õt. A gyûlölet az egyik legveszélyesebb érzelem, ami az embert belülrõl szép lassan felemészti. Nem is biztatok senkit gyûlöletre – Postával ellentétben- éppen a fent említett okok miatt. Aki esetleg az írásom miatt mégis a honlapjára téved, csak olvasson bátran, de egy teljes orvosi útmutatót is mellékelhetnék hozzá a kockázatokra és a mellékhatásokra hivatkozással. Amennyiben mégis negatív reklámként csapódna le az írás és valaki a “követõk” között találná magát... Nos az megérdemli!

A múlt eseményeirõl, Posta Imre köpönyegének fordulatosságairól, alakváltásairól és népbutító, parasztvakító technikáiról számtalan írás látott már napvilágot, ezekrõl nem kívánok részletesen írni. Amolyan fórumos modortalansággal írhatnám az érdeklõdõnek, hogy “olvass vissza”! Inkább a jelenleg is zajló vegetáló posta-gépezetet életben tartó lélegeztetõ gép egyletrõl és annak filozófiájáról értekeznék az eziránt érdeklõdõkkel. Mert ha valamit tényként itt az elején meg lehet állapítani az az, hogy Postát már lassan két éve nem jegyzik sehol. Valahol arra az idõszakra datálható hanyatlása mikor a Jobbik ellen kezdet lejárató hadjáratba, amiért nem kapott képviselõ-jelölt státuszt tõlük. Imre “ébresztgetõ” rémálmából akkoriban ébredtek fel a legtöbben és azóta maroknyi csapata fluktuációja még a leggazabb hazai multiét is megszégyeníti. Nem túlzás azt állítani, hogy olykor napi szinten jöttek-mentek az emberek a honlapon. Azóta sokan megjósolták eltûnését, ám nem számoltak Posta hihetetlenül bejáratott módszereivel. Leszögezhetjük, hogy aki nem látogatja a honlapját az nem fog találkozni vele máshol. Ám aki arra vágyik, hogy a honlap is megszûnjön, az hiú ábrándokat kerget. Ez a saját kis szemétdombja akár örökre megmarad, ahol folytathatja a maroknyi követõ és a két maroknyi alvó olvasó depresszióba süllyesztését.

Mert errõl van szó, nem másról. Depresszió, kétségbeesés és kilátástalanság. Ezzel jár a “munkássága”. Amolyan hazafias köntösben rajoskodó prostituált módjára felizgat, majd otthagy. Kivéve ha fizetsz, mert akkor akár még kiemelkedõ pozíciót is “érdemelhetsz” az MFNK egyletben, mint a nemzeti kormány egyik leendõ közjogi fõméltósága. A módszer amit alkalmaz nem új és nem egyedi. Engedjetek meg egy elvont, abszurd példát ami publikus, mindenki hallhatott róla és kicsiben is jól mûködik. Az USA kormányzat “szoktató” politikájának elsõ gyöngyszeme az E.T. a Földönkívüli címû Spielberg alkotás. Az elsõ hivatalosan is inspirált és támogatott földönkívüliekkel foglalkozó film –amit ezek után sok száz követett- ami azt a célt szolgálta, hogy a köztudatba ültessék be széleskörûen a földönkívüli civilizációk fogalmát. Azok léte már ne csak egy kis csoportot foglalkoztasson, legyen hétköznapi errõl beszélni és további filmeket gyártani. Azonban semmilyen bizonyosságot nem adtak ezzel az emberek kezébe. Pusztán felnyitották a szemüket és –ki tudja milyen célból- elfogadtattak velük egy lehetséges igazságot. Ami ha kiderül már nem lesz szokatlan, ha nem derül ki, akkor viszont továbbra is megállja a helyét a szórakoztató iparban. Ami a legsajnálatosabb, hogy az ezek után következõ információ-áradat megértéséhez sem adott semmiféle támpontot vagy segítséget a közönségnek. Ettõl vált igazán veszélyessé ez a kultusz, amit azóta ismét lesüllyesztettek pár elvont csoport szabadidõs foglalkozásainak szintjére. Posta módszere hasonló. Beszél neked vélt vagy valós problémákról. Mutat neked és felépít benned egy ellenség-képet. Nem kell a részletek komplexitásától tartanod, kollektíven fogsz gyûlölni mindenkit aki nem ért vele egyet. Zsidókat, cigányokat, buzikat, mindenkit. Attól szép az õ mûfaja, hogy az említett ellenség-kategóriák bármelyikébe, bárki, bármikor bekerülhet, ezek bárkire ráilleszthetõek. Így kimeríthetetlen tárát kapod kézbe az ellenségeknek. Bármelyik anarchista csoport szívesen importálná Postát, ellenség-kép építés tekintetében. Beszél valós problémákról is, melyeket minden oldalról körbe jár. Így bármi is történjék, õ késõbb verheti a mellét: “Én megmondtam!”. Elemzi a honi és a külpolitikát, ami önmagában ártalmatlan. Azonban minden víziója komor képpel zárul. Igyekszik minden alkalommal erõsíteni benned egy apokaliptikus világképet, ahol háború, éhínség és hullák tömege tárul elénk és esetenként térdig gázolunk a zsidók és bérenceik vérében. Egy újonc pszichiáter is rögtön kiköhögné hogy hajnali gyerekrõl van szó. Saját nyomorult életének kívánatos megoldásait éli ki elkerülhetetlen jövõként vázolva. Az olvasók egy idõ után magukévá teszik ezt a destruktív világképet. A hétköznapi gondolkodásuk ezen dolgok körül fog forogni. Késõbb már ezekre fog épülni! A fanatikusabbak emberi kapcsolatokat rombolnak szét eszméikhez ragaszkodásuk által. Szépen lassan az oldal eszmeiségéhez hûen nem lesznek képesek majd építõ jellegû vitákra. A honlapon ugyanis semmilyen ellenvéleményt nem tûrnek, a büntetés azonnali kizárás. Így az egyszerû olvasótól is idegenek lesznek azok a tulajdonságok amelyek egy vitához, megértéshez, empátiához, érveléshez kellenek. A saját kudarcaik ahelyett, hogy erõsítenék õket a további próbálkozásokhoz, feladáshoz, beletörõdéshez, egyre erõsödõ gyûlölethez vezetnek. Hiszen elõre le vannak gyártva a bûnösök, a felelõsök életünk hibáiért és Posta folyton ott lebegteti a fejünk felett a nagy “VALAMIT” ami majd meg fog történni és katartikus élményként véget fog vetni megpróbáltatásainknak és semmit nem kell majd ezek után tennünk magunkért, az élet csak elénk dob majd mindent, mert nem lesz se zsidó, se cigány aki ebben megakadályozzon minket. Persze belõlünk is kerül majd ki sok áldozat, fõleg a hülyékbõl, a tudatlan birkákból és lesz sok vér, meg májdarabok mindenfelé. Eddig tömören a Posta vízió, ám konkrétumok nélkül. Se hely, se idõ, se a konkrét módja nincs megadva a változásnak. Vannak ugyan feltételezett idõpontok, láttunk már egy lapátnyit. 2009 tavasza, õsze, 2010 tavasza, nyara, õsze. Persze nagy hallgatás észlelhetõ az elmaradt világégések után. Szóhoz sem jut senki annyira örül, hogy él. Fõleg Posta, akinek érv-ellenérv rendszere annyira fejlett, hogy rögtön lekezelné a vádakat azzal, hogy ezek csak feltevések. Azaz esély van rá, hogy megtörténik majd VALAMI. De lehet, hogy nem! Ha megtörténik, Õ szólt. Ha nem, akkor pedig: De nagyon nagy esély volt rá! Aki jósol az nem *@szik, tartja a mondás. De addig is fektessünk be a nemzetmentõ egyletbe akik országos és világ szinten(Sic!) végzik tevékenységüket! Annyira aranyos, nem!? Aki nem ért egyet Postával, esetleg más véleményt fogalmaz meg, stílustól függetlenül, az “ügynök”. Na nem bibliát vagy fundamentát áruló, hanem zsidó ügynök! Oly nagy hévvel és magabiztossággal osztogatja ezeket a jelzõket Posta, hogy azok a zsidók is megirigyelhetnék módszereit akik antiszemitáznak boldog-boldogtalant aki nem fekszik az akaratuknak! A vélt ellenségtõl sem rest trükköket csenni a vára védelme érdekében. Mindez a sok ellentmondás és cselekvésnek színlelt egy helyben toporgás kiheréli az olvasók idegeit. Folyamatosan elhúzódó félelemben, készültségben és kétségbeesésben tartja õket. Ami a legfontosabb, hogy energiát emészt fel tõlük amit nem tudnak hétköznapjaik küzdelmeire fordítani! Ez a cél és nem más. Féligazságokkal vakítva egyedül hagyni az embereket, hogy szépen belülrõl rombolják le magukat a kiváltott érzelmek által. Ez a nagy Posta Imre remekmû. Az új szocalista-liberális találmány a nemzeti oldal felszámolására. A több frontos harc eme alternativ útja kilökõdött a nemzeti oldal vérzõ testébõl, de a rákos szövet még mindig lüktet és bár keveseket, de tovább nyomorít. Posta mossa kezeit, õ csak egy szónok, meg különben is a gyengék hulljanak, ahogy õ vallja. De nézzük meg alaposabban kik is ezek a már említett “gyengék”?

Sok hipotézis látott már napvilágot arról, hogy kik hajlamosak a szélsõséges nézetek befogadására, kikbõl válnak jó eséllyel antiszemiták és egyáltalán mindenféle másság gyûlölõi. Ami már csak azért is elutasítandó, mert a nemzeti oldal édes többsége egyáltalán nem “gyûlöl”. A holokauszt-vallás azonban süti mindenkire a billogot aki másként gondolkodik fajtalan, térhódító pusztításukról. A Jobbik kapcsán olvashattunk korábban különféle proli-elméleteket, miszerint a támogatói bázisuk az elesett, kisemmizett, gyenge, pozíció nélküli, tanulatlan munkás-tömegek közül kerül ki. Mennyire hízlaló ezt olvasni egy fidesz-birkának, ugye? Mennyivel jobb ezt hinni, mint a valódi arcot láttatni!? A kizsákmányolást megelégelõ, magáért, a jövõjéért, hazájáért felelõsséggel gondolkodó és tenni akaró, nemzetét féltõ és a rabszolgasorra nemet mondó egyre növekvõ tömegek helyett egyszerûen leprolizni valakit jobban mutat a média hasábjain. Azonban a hazafiasság is veszélyes használati útmutató nélkül. Társadalmunk úgy látszik egyszerûen nem érett meg széles körben az önállóságra. Mintha genetikai szinten belénk lenne kódolva a valakit követés szükségessége. Múltunkra visszatekintve ez teljességgel érthetõ. A széles körben terjedõ hazafias, nemzeti érzelmû gondolatok kontrollálatlanul nagyon veszélyesek, ennek számtalan példáját láthattuk már. A valódi szélsõségesség nem ugyanaz mint a radikalizmus. A valódi szélsõségesség egy potenciális bomba, ami megnyomorítja az embert és a körülötte élõket. Nem a Jobbik a szélsõséges, pusztán a nemzeti oldal egy elenyészõ része. Akik nem képesek átlátni a helyzetet és a megoldásokat és hajlamosak felülni az uszítóknak. Belõlük kerülnek azután ki azok a megvezetett emberek akiket a nemzeti oldal árulóként vagy nem kívánatos személyként lök ki magából. Többnyire buta és/vagy türelmetlen emberek, esetleg valami súlyos hibát követtek el a sémától eltérõ rossz gondolkodásuk által. Ám a valahová tartozni akarásuk kicsit sem csökkent, így csapódott egy részük a Posta-féle társasághoz, ahol tart karokkal fogadták. Kevésbé az eszmeiségük miatt, inkább a csoport duzzasztás volt a motiváció. Bár Postának erre is van már elmélete. Neki csak pár okos és cselekvõ ember kell ezer birka helyett. Talányos magyarázat ez a népszerûtlenségre, ám mikor oda kerül a sor, hogy blue-ray lejátszót kellene venni, akkor jól jönne a birkák tömege, hogy adakozzon a szent célhoz, azaz Magyarország megmentéséhez, amit õ a pár okos és cselekvõ emberrel végez. A cselekvés hiányát sem lehet számon kérni rajta, hiszen õ csak ír és ébreszt. Heti pár cikket beollóz és költ hozzá, õ már megtette a magáét. Az elõadások számának drasztikus csökkenése és a megjelentek megtizedelése sem az õ hibája. Erre vonatkozó magyarázatait nem ismerem. Visszakanyarodva a követõk lélektanához, bárki aki anyagilag nem függ tõle közvetlenül, csak ideig-óráig képes játszani azt a türelem játékot amit Posta mûvel. A potenciálisan szélsõséges érzelmeket befogadó emberek egy csoportjáról beszélünk, akik tényleg képesek elfogadni azokat a hajmeresztõ ötleteket amiket Posta vázol. Aki feladta már vagy aki lusta tenni, mert kényelmesebb másokat okolni. Esetleg aki már annyira kétségbeesett, hogy szeretne egy kard csapásra véget vetni mindennek. Belõlük kerül ki a tábor, ami kemény magját tekintve 3-5 fõ, külsõ héját nézve 10-15 fõ. Tagsága folyamatosan változó, hiszen nem bírják sokáig azt a mérhetetlen belsõ feszültséget ami a fentebb leírt élmények által kialakul bennük. A kezdeti fázis a rajongó, amikor újonnan szerzett tudásának örömében lelkesen vesz részt az oldal fórumának életében. Ám idõvel hiányolni fogja az elõre mutató tevékenységet és folyton csak a harc szükségességét fontolgatja. Ezek után jön az utolsó fázis, a nagy játszma. Ki, meddig bírja? Ki, mennyire türelmes? Ki, mikor ébred rá arra, hogy meg lett vezetve és Posta által nem fog semmi történni? Kit, mikor döntenek be azok a destruktív érzelmek amikkel az oldal olvasásával gazdagodott? A bedõlés pillanatában az illetõ elveszíti minden rangját és kiváltságát a falkában és erõszakkal távozik, törlik, tiltják a felhasználói profilját. Bekerül a tehetséges, de értetlen kategóriába, akiért persze kár. Innen sorsuk bizonytalan, felépülésükre esély van, az életük megtört ugyan de csak kis ívben. Ha jó irányba indultak ébredésük után visszatérhetnek a valós hétköznapokhoz, ami keserû ugyan, hisz nincs vér és harc meg tömeggyilkolás, az indulatokat máshogyan kell ezek után levezetni, de legalább felismerésre kerülhet, hogy az életünk alakulásáért elsõsorban mi magunk vagyunk a felelõsek és nincs kis király vagy kapitány vagy MFNK aki majd értünk gyilkol és akkor majd jobb lesz. Harc lesz, az életünkkel, hogy jobbá tegyük, de arra ott van az igazi harcmezõ. A sárga csekkek fullasztó tömege, a munkaerõpiac és a folyamatos képzés kihívásai. Gyermekeink felelõs nevelése és jövõjük biztosítása. Távoltartása a szélsõségektõl és a megalomániás népbutítóktól.

Posta kapja bárhonnan is a támogatást létéhez, megtartja a szükséges alamizsnáért folyamodó látszatot. Ez érthetõ az õ szempontjából. Azonban egy dolgot ne felejtsünk el. Léte kizárólag az olvasóitól függ. Biztosan akad majd mindig valaki szegény párja, akinek végig kell járni a fentebb leírt poklok bugyrait, de igyekezzünk felvilágosítani mindenkit akit érinthet a vezeklés, hogy kerülje el amennyiben van rá igénye. Ugyanis újonnan szerzett tudása Posta honlapján nem egyedi és nem feltétlenül hiteles, de fõleg nem szükséges a polgárháborús, uszító, kollektív gyûlöletre sarkalló érzelmeket magáénak tudnia. Igaz ez minden a nemzeti oldalon eltévedt embertársunkra, akit elragadtak szélsõséges gondolatok. Legtöbbször elég lehet egy segítõ kéz nyújtása, egy pár órányi figyelmes hallgatás a másikhoz. Minden valódi szélsõséges gondolkodásmód váltás valójában segítségkérés és figyelemfelhívó kiáltás mely jelzi, hogy emberünk életében baj van.

A nemzeti érzelmek és gondolkodás mentes minden gyûlölettõl vagy szélsõségtõl. Azonban nem szegény elhivatottságból, hideg fejûségbõl, forró szívbõl és tettrekészségbõl. Építõ, magát képzõ, embertársait segítõ és elfogadó emberekrõl van szó. Akik rácsapnak az asztalra ha kell, de csak ha kell és ahogyan kell.

Trueman

Link