att rohanta le mintegy harminc fekete csuklyás terrorelhárító Baracs egyik családi házát november 11-én. Fegyvereket kerestek, és bár semmit sem találtak, a Fejér Megyei Rendõr-fõkapitányság állláspontja szerint megfelelõ kockázatelemzés után kérték a Terrorelhárítási Központ (TEK) segítségét. Talán a bõnyi tragédia miatt nem mertek kockáztatni, és ez valahol érthetõ, de ha a kommandósok felderítés nélkül vetõdnek rá ellenõrizetlen bejelentésekre, megtörténhet, hogy a TEK személyes bosszúk, üzleti megtorlások eszközévé válik. A felesleges akció elõzménye ugyanis egy családi konfliktus volt.

Lõfegyverrel és lõszerrel visszaélés miatt indult büntetõeljárás, melynek keretében házkutatást tartottak a Terrorelhárítási Központ (TEK) bevonásával egy baracsi házban, ám miután semmit nem találtak, végül zaklatás gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként Láng Zoltánt és édesapját a dunaújvárosi kapitányságon.

„Nagyon rossz viszonyban vagyok az elvált feleségemmel, olyannyira, hogy amióta külön élünk, aminek már hat éve, semmit nem tudtam róla pár hónappal ezelõttig” – mondta Láng Zoltán az ügy elõzményeirõl az Átlátszónak. Az anyjával Németországban élõ közös fiuk két hónappal ezelõtt kereste meg a férfit, mondván, szeretne hozzá költözni. „A dachaui pályaudvaron vettem fel a fiamat, a volt nejemmel akkor sem találkoztam. Miután hazaértünk, rövidesen kiderült, hogy a gyerekemnek kint problémái adódtak, és rendõrségi eljárás folyt ellene.”

Láng Zoltán segíteni akart a fiának, de nem járt sikerrel, és a helyzet odáig fajult, hogy a fiú az anyai rokonokhoz költözött. Egy alkalommal a kamasz pénzt kért az apjától, de mivel nem kapott, dühbe gurult, és mérgében ököllel a falba ütött. Láng Zoltán szerint a fia a történtek után felhívhatta az anyját, mert a nõ rácsörgött a nagyszülõkre és üvöltözve kérte számon õket. Továbbá az asszony követelte azt is, hogy a fiút azonnal vigyék kórházba.

Ezt Láng Zoltán meg is tette. A kórházban kiderült, hogy nincs komolyabb baj, a fiú keze csak megduzzadt, de nem tört el. Amikor a férfi hazaérkezett, szülei azzal fogadták, hogy exe még egyszer telefonált, és megfenyegette õket. Láng Zoltán elmondása szerint az egész család ledöbbent, nem tudták mire vélni a történteket, fõleg, hogy a család soha nem kereste a kapcsolatot a volt feleséggel, a telefonszámát sem tudták, és több éve nem is beszéltek vele.

Ilyen elõzmények után másnap, azaz november 11-én délután Láng Zoltánt az édesapja azzal hívta fel, hogy baj van, menjen haza. Hogy mi, azt már nem tudta elmondani, így a férfi a szomszédtól értesült arról, hogy kommandósok vannak náluk. Élettársával együtt rohantak is, ám mire odaértek, a házat már felforgatták a terrorelhárítók és a dunaújvárosi kapitányság nyomozói, hogy megleljék a bejelentõ által említett fegyvereket.


Láng Zoltán, a mai napig nem érti, miért nem ellenõrizte le megfelelõen a rendõrség a bejelentést Fotó: Átlátszó
Láng Zoltán, a mai napig nem érti, miért nem ellenõrizte le megfelelõen a rendõrség a bejelentést
Fotó: Átlátszó



„Édesapám késõbb mesélte el, hogy a TEK-esek engem szólongattak a hangosbemondóval, de hát én nem voltam otthon, így õ papucs és cipõ nélkül, zokniban ment ki az udvarra. Édesanyám is kinézett, de azonnal közölte, hogy visszamegy a házba, mert bent van a három és fél éves unokája. Végül vele együtt hajlandó volt beülni az egyik rendõrautóba, csak úgy, mint édesapám is, mert a terrorelhárítók meg akartak gyõzõdni arról, hogy valóban nincs a házban senki sem. Hát nem volt, de fegyvert sem találtak.”

Ahogy megérkeztek – folytatta a történteket Láng Zoltán – õt és élettársát megmotozták, majd az apjával együtt bevitték a kapitányságra. „Ott gyanúsítottak meg minket, de már nem a házkutatás során említett lõfegyverrel és lõszerrel visszaéléssel, hanem zaklatással” – mondta a férfi.

„A Dunaújvárosi Rendõrkapitányság Vizsgálati Osztálya zaklatás vétség gyanúja miatt folytat büntetõeljárást két férfival szemben a kérdéses ügyben” – erõsítette meg a Fejér Megyei Rendõr-fõkapitányság az Átlátszónak. Kérdésre megjegyezték, amennyiben kiderül, hogy a bejelentõ félrevezethette a hatóságot, akkor eljárást indíthatnak vele szemben.

Ezzel együtt a rendõrségen úgy vélték, hogy a bejelentés tartalma alapján „speciális képzettség és felszerelés szükségeltetett az információ ellenõrzéséhez. Kockázatelemzést követõen született döntés a mûveleti egységek bevonásáról. Ez az intézkedés egyaránt szavatolta a rendõrök, a környéken lakók és az intézkedés alá vont személyek életét, testi épségét és biztonságát.”

Hozzátették, a rendõri intézkedés jogszerû, szakszerû és arányos volt, így belsõ vizsgálat nem indult. Jelezték azt is, hogy a rendõri intézkedéssel szemben a mai napig nem érkezett panasz hozzájuk.

„Nem igaz, hogy nem panaszoltuk meg az eljárást, mert én a beadványomban jeleztem ezt” – közölte az Átlátszóval Láng Zoltán ügyvédje, Kertész Gusztáv.

„Semmi nem indokolta, hogy a bejelentésben szereplõ információ leellenõrzése nélkül lerohanják a családot. Megjegyzem, külföldrõl érkezett a hívás a rendõrségre, több mint ezer kilométeres távolságból. Tudomásom szerint a bejelentõt tanúként nem hallgatták ki, így esetében az igazmondási kötelezettség sem érvényesült. Vagyis a bejelentésben elmondottak ellenõrzésére semmilyen intézkedés nem történt, hanem minden kétség nélkül hittek a nõnek, és rázavarták a TEK-et két idõs emberre, illetve a három és fél éves kislányra. Úgy gondolom, hogy ez minden, csak nem jogszerû, szükséges és arányos.”

Az ügyvéd szerint a TEK eljárása amúgy szakszerû és jogszerû volt, nem a végrehajtással volt a gond, hanem arra kiadott utasítással. Hangsúlyozta, hogy nem csak a rendõri intézkedés történt minden alap nélkül, hanem a gyanúsítás is. „Szükségtelen, aránytalan, eltúlzott és minden jogalapot nélkülözõ volt az, hogy ellenõrizetlen információ alapján lerohanták a családot.”

Hasonló eset volt a 2012-es mûegyetemi jedi lovagos sztori. Emlékezetes, valaki arról tett bejelentést, hogy egy fegyvernek látszó tárgyat vélt felfedezni egy diáknál. Valójában egy gólyatábori forgatás kellékét, egy mûanyag játékfegyvert viselt a fiatalember. Ebben az esetben sem az volt a gond, hogy a rendõrségnél és a terrorelhárításnál komolyan vették a telefonáló szavait, hanem az, hogy információszerzés és tájékozódás nélkül hatalmas erõvel vonultak ki a Mûegyetemhez. A nagy igyekezetet azzal indokolta korábban Hajdu János, a TEK vezetõje, hogy „a kommandósokat az öli meg, ha nincs munkájuk.”

Láng Zoltánnak a TEK-esek azt mondták, hogy azért csaptak ilyen nagy felhajtást, mert Bõny után nem hibázhattak. Ügyvédje szerint is „nyilván ez volt az oka, de nem szabadna, hogy ez legyen. Láng Zoltánék esetében úgy gondolom, hogy a minden jogalapot nélkülözõ eljárás komoly kártérítésre adhat alapot.”

Ezelõtt vagy másfél évtizede, amikor bevezették a rendõrségen a 80-as ingyenes bejelentõ számot, az úgynevezett vamzervonalat, az volt a policy, hogy az oda érkezett hívásokat komolyan kell venni. „Aztán egy idõ múlva, amikor valakit már negyedszerre tepertek le a kommandósok valamelyik jóakarója miatt, problémássá vált ez a rendõri fellépés és fel is hagytak vele.” – magyarázta az ügyvéd.

Korábbi cikkeink a Terrorelhárítási Központról

Tisztikeresztet kapott a TEK fõigazgatójának karatemestere

„Míg vert, mosolygott” – a Röszkénél bántalmazott újságírók a TEK akciójáról

„A rendõrség eszkalálta az eseményeket” – egy volt rendõrparancsnok a röszkei csatáról

A röszkei felvételeket megsemmisítette a rendõrség, parlamenti vizsgálat nem lesz

Mennyiért pakol homokzsákot egy terrorelhárító?

A belügyminiszter és a fõtestõr vetélkednek az új titkosszolgálati csúcsszervért

A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, Fazekas Tamás a történtekkel kapcsolatban azt mondta az Átlátszónak, hogy az, hogy ki kit hívott, egy nyomozás keretében, híváslista lekérésével kideríthetõ. Azonban „ritka, hogy egy telefonhívás után jelentõs erõkkel vonuljanak ki, szerintem ezt igencsak túlreagálták, ami szakmailag nem volt megfelelõ. A bejelentés tartalmának leellenõrzése nélkül aránytalan volt ez az intézkedés, fõleg ha egy zaklatási ügyrõl van szó, mert az vétségnek minõsül, és nem indokolt okvetlenül az elõállítás sem.”

Csikász Brigitta
Link