Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Na, ki érzi úgy, hogy "ki van égve"?

TanácsadásMost nem azért mondom, de már 10 éve is ki voltam. Ehhez képest most már samot sincs bennem, de a magánélem legalább az mint a nagyharang!
Kialakulásának fázisai: Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény
A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy
A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet
A frusztráció fázisa
Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illetõ már a magánéletben sem talál semmi örömet


1.Elsõ az idealizmus szakasza. Ekkor még van lelkesedés a szakmáért; a kollegákkal való kapcsolattartás még élénk, az érintettek saját személyiségüket tekintik a legfontosabb munkaeszköznek.

2.A második a realista fázis. Az illetõ szakmája iránt elkötelezett, együttmûködõ a kollegákkal, érdeklõdik a munkáját célzó emberek iránt, de már a távolságtartás és a részvétel egyensúlyának megteremtésén fáradozik. Vannak még kreatív tervei, még nyitott a kezdeményezések iránt.

3.A stagnálás vagy kiábrándulás a harmadik periódus. Ekkor már csökken a teljesítõképesség, az érdeklõdés, a nyitottság. Az emberekkel való kapcsolattartás csupán a legszükségesebbekre korlátozódik. A kollégákkal való beszélgetések is gyakran terhesek, inkább csak védekezésünk megerõsítését szolgálja.

4.A negyedik a frusztráció szakasza. A páciensek a szakmájukban visszahúzódnak, partnereiknél egyre több negatív vonást észlelnek. A kapcsolatokban a megengedõ és a tekintélyelvû stílus ingadozik. A szakmai, közéleti tevékenységtõl vonakodnak, mert értelmetlennek és üresnek vélik. Kétségbe vonják a saját tudásukat, hivatásuk értelmét. Egyre idegesítõbbé válnak számukra azok, akikkel dolgozniuk kell.

5.Az apátia fázisa az ötödik. Ekkor minimumra korlátozódik az interakció, a bánásmód rideg, sõt ellenséges. A szakmai munka sematikussá válik. Az illetõ kerüli a segítõ kollegákat, a helyzet megváltoztatásának lehetõségét elveti....

BURN-OUT (KIÉGÉS) SZINDRÓMA

Burn-out szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépõ fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitûdök jellemeznek.

A burn-out vizsgálata az emberekkel hivatásszerûen segítõ kapcsolatban dolgozók (pl.: betegápolók, orvosok, szociális dolgozók) körében kezdõdött el, a burn-out jelenség azonban minden olyan hivatás esetén elõfordulhat, amelyben az emberekkel való közvetlen kommunikáció jelentõs szerepet tölt be (pl.: pedagógusok, jogászok, ügyfélszolgálati munkatársak).

A burn-out szindróma okai:

• hiányos teljesítménymérés (kontroll),

• visszajelzés hiánya,

• megerõsítés hiánya,

• alacsony jövedelem,

• extra igénybevétel mellett nagy felelõsség,

• gyakori krízishelyzet,

• elégtelen adminisztratív támogatás,

• adminisztratív terhek,

• korlátozott elõrejutási lehetõségek,

• határaink rugalmas kezelése.



Hajlamosító tényezõk:

• Az egyik a személyiségünk, a túlzott altruizmus, mindenben segíteni akarunk.

• Személyiségünk önmagát dicsérõ szokása legalább olyan hiba, mint a hála elvárása.
• Hajlamosító tényezõk a coping mechanizmusok, tehát a megküzdési stratégiák hiánya.

• Hajlamosító tényezõ a védtelenség. A magányosság érzése borzasztóan rossz és kellemetlen érzés.

• Egyéb tényezõ a túlzott igénybevétel. Tudni kell azt, hogy mennyi a teljesítõ képességünk, hol a határ.

• A segítés területén irreális elvárások fogalmazódnak meg. A realitásokkal tisztában kell lennünk.

• A tartós stressz-hatások is hajlamosító tényezõk, pl. a csoportvédelem hiánya.

• „A típusú” személyiség” versengõ, türelmetlen, lobbanékony (szemben a „B típusú személyiséggel”, amelyet higgadtság és lassabb). Állandó készenlétben él. A különbözõ pszichoszomatikus szívbetegségek egyik rizikófaktora az ilyen típusú viselkedés. Általában nehéz megváltoztatni, hiszen igen mélyen gyökeredzik a személyiségben.



Tünetek:

• Testi tünetek: feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség).

• Pszichés tünetek: ingerlékenység, cinizmus, emberi kapcsolatok minõségének megromlása, munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentõ és nyugtató szerek fokozott használata, betegállományba vonulás, teljesítõképesség csökkenése, az elkötelezõdés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, labilissá válás, szorongás, depresszió, rögeszmék megjelenése, elszemélytelenedés érzése.


Jegyzet alapján....

Hozzaszolasok

75 #11 talpi
- 2015. October 30. 14:32:06
Keepfarago
Sokukat nem is érdekli a problé.a eredete. Mint az sem, hogy magát a problémát elsõsorban, önmagánan, a szûk baráti és családi.körben keresse. Hiszen mint tudjuk, "tanácsot adni a legkönyebb, mert általában minden felelõség vállalást nélköz a " tanácsnok".
Nos miért is van erre szükség? Már mint a "tanácsokra" mert maga a tanács adója jól látja a "tanácstalanságot-határozatlanságot és már hintiis az igét. Mint tudjuk ezért az esetek nagy részében nem viszi a balhét.. Ìgy nagyon egyszerû a képlet kiégni vagy.kiégetni. vagy leégetni. Hiszen a kettõbõl csak az egyik ko tudja mit és miért csinál a.másik pedig csak "ég" le vagy ki oly mindegy hiszen szint semmi önbecsülése nincs elveszett csak játékszere a "jóakaróinak" kikrõl tudjuk hogy a saját sikertelenségük motìválja õket mások tönkre tételében.
165 #12 LM
- 2015. October 30. 17:24:46
Jelen :D meglehetõsen sok tünetet produkálok a cinizmus már már krónikus a többirõl nem is beszélek.

Igazából a fõ fõ kiváltó ok, hogy tudom, élhetnénk egy sokkal jobb világban ahol nem azt látnánk, hogy a társadalomban lévõ kapacitásokat és ezek produktumát különbözõ intézményrendszereken keresztül elvonják, amit meg még nem tudnak kontrollálni v. elvonni azt egyszerûen mesterségesen gerjesztett konfliktusok, megosztások, pártoskodás által kioltják. Mondjuk éppen útban lehetnénk, hogy terraformáljunk egy tetszõleges bolygót és közben azt hallgatnánk, mik a lélekkutatás legfrissebb eredményei és hogy jövõre tananyag lesz az elõzõ életek kötelezõ végigjárása és a tanulságokból kötelezõ házi dolgozatot kell írni amit mindenki felolvas az osztályban, na ehelyett éppen kibaszunk a kollegával, hogy miénk legyen az elõléptetés és így jövõre akár 10 év hitelre egy felsõ-középkategóriás autót is tudunk venni, vagy azon agyalunk, hogy vállalkozásunk könyvelése, hogyan feleljen meg ennek a jogi útvesztõnek, rosszabb esetben, hogy a jövõ havi villanyszámlát mibõl fogjuk kifizetni

Sziszifuszról meg a vicc jut eszembe: Oidipusz baxogatja Sziszifuszt: "lám lám barátom, hogy megy a munka, nem unalmas mindig ugyanazt csinálni, az a sok munka a semmiért stb." mire megáll Sziszifusz nekitámaszkodik a sziklának és aztmondja: "tudod mit Oidipusz? Baxd meg az anyád" Hát ennyi :D
75 #13 talpi
- 2015. October 30. 19:45:48
A cikk fõcimére aspirálva" na ki érzi úgy..." Szóval, bárki érezheti úgy. Mi több, ki nem gondolkodott idõben,az lehet, hogy érzi is, ha hagyják az "érzést". De nem fogják, mert akkor arra is kellene idõt engedni, "hogy gondolkodjék a birka". Na a baj itt kezdõdne. Nem minden esetben, mert ugye, van, ki szakít idõt a gondolkodásra, a "tiltások és igyekezetek" ellenére, "mert gondolkodni tilos". hiszen a liberális csürhe nem engedheti meg magának ezt a luxust. Még, hogy a rabszolga gondolkodjék? Na az baxna be, akkor mi lesz a jól felépített "megmondjuk mi m i a jó nektek" -el.
Tehát, addig míg erre rá nem jön-jött egyes ember-vagy emberek, adíg bizony ki volt, vagy elkezdett kiégni. Ezért is mondtam, "újra samottozni" kelett egyes részeket. ÍEnnek ellenére, azért ismét elkezdõdött egyféle"kiégés, mi több égés, akár leégés is", hiszen, oly szenvedéllyel elkezdõdött egy lejárató kampány, mások ellen, de mostanság, valahogy az én bõröm ment a vásárra, ha csak egy kis ideig is, de ki volt akasztva, vagy még talán van is.
Nos, ezt másként megakadályozni nem lehet, csak úgy, ha az ember felveszi a kesztyût és igyekszik úgy nyúlni, abba a tûzbe, mely az õ elemésztésére gyújtatott, hogy, teljes "tudás tárát" beveti, akár a MAG tudások /megmaradt tudásokkal/ használatával, hogy megfogja a "parazsat, de nem lesz olyan fax, hogy szorongassa is. Igen, kiég a marka, ugyanúgy, mint annak, ki azt hiszi, ha valamit "megfogott" s el is vitte, az bizony az"övé.
Nem bizony aranyoskáim, de nem ám,. Mert csak az a Tied, enyém-övé, amiért tisztességgel megdolgozunk. " Ebül jött dolog, ebül is vész el" Milyen szép megfogalmazása, a "ne lopj" c. parancsolatnak/?/ s biztos vagyok benne, régebbi is néhány ezer évvel. Akkor miért is vagyunk annyira beszarva? azoktól a törvényektõl/?/ vagy annak nevezett, szabályzóktól, melyek semmi másra nem hivatottak, mintsem a samott lebontására a normál ember esetében. Ugyan nem volna erre szükség, már mint a samottra, de ha egyszer ránk kényszerítették, akkor biza legyen, hiszen, ki szereti folyamatosan fújkálni, összeéget kezét, vagy hûteni a képét, mert ezek mondjuk látványos "égések".
Vannak viszont ennél sokkal fájdalmasabb, szinte sosem gyógyuló "égések", melyek ugyan kívülrõl nem annyira látványosak, mégis sokkal, de sokkal jobban égetnek.
A lélek, az igaz MAGyar lélek sebei. Na ebben jeleskednek igazán ezek a "gyújtogatók". Nagyon értik a dolgukat. A nyakunkba ültettek egy halom, haszna vehetetlen embert már jó régen, még a Tigris és Eufrátesz környékén, már ott kezdõdött. Hiszen, jöttek ám, "vendégeskedni-be házasodni, kereskedni, segíteni", mi már akkor észre vehettük volna a csalást, de nem. Nem, hiszen egy becsületességhez szokott Nemzet, miért föltételezte volna az ármányt. Pedig kellett volna, mert jelek voltak már akkor is.
Nemzetünk, sosem volt az, ki hivalkodásból hordott volna ékszert. Nem, egyféle díszként, vagy a társadalmi helyzet, a beosztás jelzéseként hordták. Addig, míg ezek a tetvek, nem kezdtek el belõle divatot csinálni. Nos, ekkor már elkezdõdött az is, hogy a "beszerzési források ismerete, mi addig nagyjából csak a MAG népe által volt ismert, kezdték felkutatni, emezek,, szereztek ötvösöket is, kik majd elkészítik a "díszeket" igaz, a beszerzett nemesfém kezelése,/mert számunkra értéktelen volt/ maradt emezekre. Persze, hogy egyre vékonyodtak a díszek, hiszen a "lecsippentett anyag, már máshol landolt. Már akkor. Késõbb ugye a pénzek is kezdtek vékonyodni, talán innen a "vékony a pénztárcája" :) mondás.
No de nem is ez az igazi ok. hanem, hogy gyors iramban elkezdõdött a vagyoni helyzet szerinti megítélés elhintése. Vajon honnan is indulhatott, mely bandától? mert népnek kevés, embernek pedig galád az ilyen. Mégis, ezek a szegény, vendég kedvelõ barátságos Nemzet tagjai besétáltak a csapdába.
Kezdetben, jó "játéknak tûnt", viszont a "divat" mindíg is drága volt, többszörösen.
Innen számolom én a "kiégés" kezdetét.
Elkezdett kiégni az egymás iránti feltétlen bizalom, elkezdett kiégni a társ iránti megértés, s elkezdett a Nemzet tagjai közötti, a családok tagjai közötti rivalizálás.
Volt ehhez orra a tetveknek, mert rohadt gyorsan kiszagolták a gyenge pontokat, a tiszta lelkû és becsületükre adó MAGyarok büszke népének minden rezdülését.
Folyamatosan elkezdték egymásra úszítgatni a népeket, kik addig, védelemért, vagy áru csere kapcsolatért, egyféle hûbéri viszonyban voltak egymással.Ha nem volt meg a megbeszélt baksis, akkor oda-oda baszarintottak, csak úgy figyelmeztetésként. Sosem, addig sosem azért, hogy népeket leigázzanak. Nagyrészt, ebben a korban sem a leigázás volt a cél, hanem emezeknek a fémek beszerzésére irányuló mozgások, hiszen, bár mennyit is szereztek eleink, valahogy mindíg egyre kevesebb és kevesebb maradt.
Ahhoz, hogy végül is kimozduljanak és egyre nagyobb területekre vessék ki hûbéri rendszerüket, valamit ki kellett találni. A történelem/hamis/ tanítása szerint, valami Besenyõk kergették a Nemzetet és az Etel közbõl/?/ ezért indultak útra.
No, szerintem pedig nem, hiszen, tudott dolog, hogy Bizánc, nagyon kedvelte a szép sárga és szürkés fémeket, no meg az üvegnek látszó, csiszolt köveket. S érdekes mód, Kelet felõl érkezett oda ezekbõl rendes mennyiség. Na persze, a MAG népe, ajándékként küldte, valamiért cserébe, de amazok, kik már akkor értették a csíziót, bizony, a Nemzettõl alattomos mód kicsalt és ellopott anyagokat eladták Bizánc és Róma "kereskedõinek". Hogyne, mondhatnánk, de hogy kerültek oda? Nem tudni, egy biztos, ebben az idõben, Perzsia ios nagy változásokon esett át, szinte teljes Õslakosságát, ezek a "fémkereskedõk" házasság útján, rávéve a királyt, lemészároltatták a becsületeseket. Na kik is lehettek a "mészárosok felbujtói? nem kell messzire menni, mert azóta itt élnek, közöttünk. De térjünk csak vissza, mert ugye ebben az idõben, igen sok rablott kincs tûnt el Csaba udvarából is,s azt is bizonyára az akkori "pionirok" vitték el, cselvetések, csalások és aljasságok által. Indult is a Nemzet nagy része, hogy vissza szerzi ezeket, de nem indultak velük a "kereskedõk", mind, hiszen csak egy része kelt útra, valamivel a csapatok mögött, a megvívott területeken begyûjtendõ a "sarcot" majd jó pénzért sajátként tovább hizlalni a bevételt. Égették, kiégették, leégették a Nemzetet. Hiszen milyen hírek keltek szárnyra, gyilkolnak, fosztogatnak, asszonyokat gyaláznak, gyermeket ölnek! De kik az Istenért? ki? Azok bizony, kik a mai történelmet már akkor elkezdték megírni, hogy a Becsületes népet, aki birtokában volt/van / a MAG tudásának, azt a végletekig lejárassa.
Égtünk, kiégtünk, hiába, gyõztes csaták, hiába békességben meghagyott városok, népek, ezek ott voltak és folyamatosan keltették "jó hírét" a Nemzetnek.
Ma sincs másként. Hiszen, hiába a becsületes tisztességes családért, gyermekéért, Nemzetéért "hadba szálló" az "égetõk egyre többen és többen vannak. Kik a munkahelyen, kik a családban, kik a közösségben égetik a másikat. A Nemzet, még néhány tisztességes tagja azt képzeli ezekrõl, "tisztességes ember, apa, kolléga, feleség, férj, s csak a zsidó hatóság elõtt döbben rá, majdnem halálos tévedésére és jóhiszemûségének következményére.
Ég, leég, de hallgat, mert nem akar másokat égetni, inkább befelé könnyezik, s ökölbe szoritott kézzel, csikorgó foggal, villogó szemekkel kérdezi némán. " MIÉRT AZ ISTENÉRT MIÉRT?"
Hát azért, azért bajtársaim, harcos társaim, hogy ha nem tudunk magunktól kiégni-leégni-megégni, mert a tisztességünk és becsületünk nagyobb érték mindennél akkor is legyen valaki, ki a jól irányított belsõ ellenségként ezt megteszi velünk, kolléga-férj-feleség-rokon, vagy barátként, némi baksisért, akkor is ha a becstelensége oltárán, saját Nemzetét, családját, gyermekét látja holtan. Részeg, önelégült vigyorral arcán, megszolgálta a harminc ezüstöt.
Csak egy a baj, a történet számára itt véget ér, mert nem ismeri a rendes befejezést.
Ugyanis, Júdásban maradt még annyi becsület, hogy rádöbbenve tettének súlyosságára, önkezével megoldotta a lelkiismeret furdalást.
Judások, van köteletek? s "lelkiismeretetek? Szerintem egyik sem, de majd keresünk megoldást, az égetésre mások leégetésére, hogy legyen gyorsan vége, mint nektek is.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.10 masodperc
296,434 egyedi latogato