Azé valljuk be, a cím önmagában is kecsegtetõ és persze nem is véletlen! NEBIH, vagy mi a f@szom? Kóhser és elég sós? Szinte minden komolyan vehetõ nemzetközi fórum jelentõs terrorfenyegetettséget jósol 2017-re. Ez alól nem kivétel az élelmiszerlánc sem: a hazai szakértõk úgy vélik, egyre fokozódik a bioterror veszélye. De pontosan mit akarnak, és mivel mérgeznének bennünket az élelmiszer-terroristák?

Belegondolt már valaha, hogy az élelmiszer, amit legutóbb a kosarába rakott a szupermarketben, vagy amit épp a helyi termelõi piacon szerzett be, mennyi eséllyel fertõzheti meg? És akkor még meg sem említettük a random, útszéli utcai árusokat, strandokat és fesztiválokat: te jó ég, ott mi lehet? Egy jó kis szalmonella? Calici vírus? E. coli baktérium? Fekete himlõ? Takony-, illetve kergemarhakór? Esetleg lépfene? Továbbá mi a helyzet az éttermekben felszolgált, állítólag áfacsökkentett menüvel? Ne is folytassuk!

Nyilván egyetlen boltot, éttermet és iskolai menzát sem szeretnénk alaptalanul befeketíteni, a bizalmat pedig végképp nem szeretnénk aláásni, itt most sokkal inkább a túlélés érdekében belénk táplált természetes félelemrõl, és az emberi fantázia sötét kis játékairól van szó. Arról nem is beszélve, hogy a hatóságok legnagyobb igyekezete ellenére sem lehet minden fagyibódé mellé ellenõrt állítani.
© Fazekas István

Az élelmiszerlánc-biztonság szakértõi szerint a társadalmi-gazdasági konfliktusok folyamatos élezõdése és a globalizáció következtében a bioterror-támadások veszélye térben és idõben is egyre közelebb kerül Magyarországhoz. Lakner Zoltán, a Szent István Egyetem Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszékének vezetõje, a szintén ott tanító Kasza Gyula, aki egyben a NÉBIH munkatársa, illetve Ózsvári László, az Állatorvosi Egyetem tanszékvezetõje közös tanulmányában azt is megjegyzi, hogy mivel nyitott, az élelmiszerlánc különösen sérülékeny, kritikus infrastruktúra, és a biotechnológia fejlõdése miatt a bioterrorizmus elleni védekezés kialakítása egyre bonyolultabb.

„Reális esélye van annak, hogy a bioterror-támadást olyan kórokozókkal hajtják végre, amelyek az adott földrajzi területen alig ismertek” – szerepel konklúzióként az Állatorvosok Lapjában megjelent dolgozatban. Az állítást mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy egy kísérlet során, amerikai biológusok kíváncsiságból a kereskedelemben beszerezhetõ DNS-szakaszok és az interneten elérhetõ információ birtokában már képesek voltak a gyermekbénulásért felelõs poliovírus létrehozására.

Így tehát, ma, a deep web, illetve az információ felszabadításának és megállíthatatlan terjedésének korszakában mindennél aktuálisabbak Szilárd Leó intelmei, aki az atomprogram kezdetén az elsõk közt hívta fel a döntéshozók és a kutatók figyelmét arra, hogy milyen esetleges negatív következményekkel járhat, ha bizonyos tudományos eredmények nyilvánosságra kerülnek. Csak egy példa: a szakemberek szerint létezik a méreg, amibõl elég lenne pár grammot tenni a budapesti ivóvízkészletbe ahhoz, hogy a fél lakosság a föld alá kerüljön. Ettõl azonban nem kell tartani: Kasza Gyula szerint ivóvizeink védelme világviszonylatban is szuperbiztonságos. (Aki nem hiszi, az errõl szóló szakirodalmat itt találja.)

Számolva a feltevés súlyos etikai és emberi jogi vonzataival, a magyar kutatók továbbá azt is felvetik, hogy az amerikai és az európai felsõoktatás egyre nemzetközibb jellege szintén potenciális veszélyforrás lehet. Bármennyire is diszkriminatív, attól még tény, hogy az USA és Nagy-Britannia évrõl évre szûkíti az egyetemeikre felvett, harmadik világbeli hallgatók és doktoranduszok körét, mert kimondva-kimondatlanul tartanak attól, hogy például az arab fiatalok pont az õ jól felszerelt, színvonalas képzésük segítségével képzik ki magukat, többek közt bioterror-akciók elkövetésére alkalmas terroristává. „Nyilvánvaló, hogy ezek a hallgatók növekvõ számban jelennek meg a közép-kelet-európai országok igényes, világszínvonalú intézményeiben” – összegzik írásukban a magyar szakértõk.

Fekáliás nyílvesszõ, pestises dögkút

Egyébként mindenki megnyugodhat: a bioterrorizmus, vagy, ahogy egyes szakértõk emlegetik, az élelmiszer-, illetve az agrárterrorizmus egyidõs az emberiség történetével. De tulajdonképpen mi is az a bioterrorizmus, ami az elõrejelzések szerint ennyire fenyeget bennünket? Az õsidõkben például bevett módszer volt a fekáliás nyílvesszõvel lövöldözés, majd a kutak mérgezése. Egyes teóriák szerint a nagy középkori pestisjárványok részben azért terjedhettek el különösen széles körben, mert a háborúk során pestises hullákat dobáltak a várfalakon át.
Napóleon látogatása a jaffai pestiseseknél 1799-ben
© AFP / Roger-Viollet

Bár, ha szigorúan kategorizálunk, ezek inkább tûnhetnek „praktikus” hadviselési eszközöknek, mint klasszikus bioterror-cselekedetnek, a valódi, elsõsorban félelemkeltésre szolgáló bioterrorizmus története az elsõ világháborúval kezdõdött. A németek feltehetõen Dilger doktor vezényletével 1915-ben amerikai dokkmunkásokat fizettek le, hogy a takonykórt injekció, illetve kockacukorba rejtett ampulla formájában juttassák az ellenséges Nagy-Britanniába szállítandó igásállatok szervezetébe. Valószínûleg a németek akcióját nem koronázta siker, az viszont elszántságukat mutatja, hogy a háború után több német nagykövetség épületében is titkos mikrobiológiai laboratóriumra bukkantak.

Majd a második világháború során szó szerint elszabadult a pokol: ekkor került sor minden idõk legrettenetesebb bioterror-akciójára, mely összesen 440 ezer kínai halálát követelte. A japán hadsereg hírhedt 731-es egysége akkoriban a mai Kína területén található Harbinban kísérletezett minden lehetséges rémséggel. Miközben a japán hadsereg foglyain kegyetlen emberkísérleteket végeztek, kolerát hordozó, továbbá pestissel fertõzött bolhákat tenyésztettek. A genocídiumhoz késõbb az vezetett, hogy a mutáns rovarokat katonai repülõkrõl permetezték szét Kína felett.

A bioterror-akták nem meglepõ módon õriznek egy szektás történetet is. 1984-ben az Egyesült Államokban került szalmonella a salátaszószba, mert egy Oshó nevû vallási guru elvakult hívei szerették volna manipulálni a Wasco megyei választásokat a szavazókorú lakosság távoltartásával. Az akkori híradások szerint a szalmonella végül 754 embert betegített meg, közülük 45-en kórházba is kerültek. Arra pedig biztosan mindenki emlékszik, hogy 2001-ben mekkora riadalmat váltott ki a lépfene, amit feltehetõen – az azóta öngyilkosságot elkövetett – Bruce Edwards Ivins mikrobiológus levelek formájában juttatott el amerikai politikusokhoz és médiaszemélyiségekhez. Az anthraxszal elkövetett bioterror akció végül öt halálos áldozatot követelt.
Anthrax-tartalmú boríték vizsgálata 2001. december 5-én.
© AFP / FBI

Zombiapokalipszis

Mindezek után talán nem véletlen a fogékonyságunk a biohorror különbözõ verzióival operáló filmekre, sorozatokra és könyvekre. Hosszan lehetne sorolni a példákat a védett férfiak és a zombi apokalipszisok színes-szagos világából, ahol az emberiség maradéka megvadulva küzd a túlélésért egymással, az elemekkel és a lényekkel.

Az már a félfikció félig vérre menõ világához tartozik, mikor 2001-ben az Egyesült Államokban a Fekete tél fedõnevû szimulációs gyakorlat során arra voltak kíváncsiak, hogy a lehetõ legrosszabb forgatókönyv szerint mi történne, ha feketehimlõ-támadás érné Oklahoma városát. Az eredmény nem lett szép, el is gondolkodtak utána az amerikaiak, akikrõl kiderült, hogy kellõ eszköz és tapasztalat híján, finoman szólva sem lennének a helyzet magaslatán.

Amint - a szimuláció kezdetén - az amerikai járványügyi központ bejelenti, hogy 20 fekete himlõs megbetegedést regisztráltak a városban, egybõl kitör a pánik. Kétségbeesett emberek lepik el a kórházakat és a háziorvosi rendelõket, félve attól, hogy õk is elkapták a betegséget, amit a mai napig az emberiség egyik legpusztítóbb halálos, ragályos fertõzéseként tartanak számon. (Kölcsey egyik szemét is a fekete himlõ vitte el.) Miután a várost vezetõ Keating szenátor szükségállapotot hirdet, a fertõzés pár nap múlva felüti a fejét Georgiában és Pennsylvániában is. 2 héttel az elsõ nap után 15 államból összesen 300 halottja van a járványnak. Az egészségügyi ellátórendszer kezébõl kezd kicsúszni az irányítás, mert nincs elég oltóanyag: kiderül, hogy mindössze 15 millió vakcina áll rendelkezésre a szövetségi raktárokban. Nem csoda, hogy hamarosan szó szerint egymás torkának esnek az emberek az elérhetõ oltóanyagokért.
© AFP / Eliot Blondet

Az ügy természetesen nem marad politikai következmények nélkül: a központi kommunikáció erõsen gyanítja, hogy iraki terroristák követhettek el bioterror-támadást az ország ellen a hímlõvírus-törzsek behozatalával. Mire 14 ezer új fertõzést jelentenek, és a hatóságok kezébõl látványosan kicsúszik az irányítás, addigra az amerikai kormány szankciókat vezetett be Irak ellen, és zajlik a háború a Közel-Keleten, nem mellesleg megbénult az amerikai kereskedelem.

Az ezt követõ Atlanti vihar még ennél is ambiciózusabb vállalkozás volt, mikor azt feltételezte, hogy Nyugat-Európa és az USA több nagyvárosában egyszerre történik bioterror-támadás. A szimuláció tapasztalatai hasonlóak voltak, mint a Fekete tél esetén. Riasztó, hogy kiderült, mennyire gyenge lenne a kommunikáció az egyes országok különbözõ válságkezelési szervei közt, gondoljunk csak az Érkezés címû filmre.

Amiben Magyarország az EU-nak is példát mutat

Biztonságpolitikai berkekben mára legendássá vált Tommy Thompson volt amerikai egészségügyi miniszter intelme, aki 2005-ös leköszönõ beszédében arról értekezett, hogy fogalma sincs, a terroristák az ikertornyok helyett miért nem az élelmiszerláncukat támadták, mikor ezt nagyon könnyû lett volna megtenni. Az Egyesült Államok, illetve az Európa Unió, és ezen belül Magyarország azóta számtalan lépést és erõfeszítést tett azért, hogy a jósolt bioterror-tragédia ne következhessen be.

Nyilván számunka a magyar helyzet a legérdekesebb: az EU-n belül egy összehangolt és folyamatosan fejlõdõ gyorsriasztási rendszer mûködik, amely minket is véd. Kasza Gyula szerint az élelmiszerláncot tekintve a magyar rendszer az EU-ban is a jobbak közé sorolható, mert a hazai felügyelet az elsõk között tért át a láncszemléletre, vagyis az egyes szakterületeket ma már integráltan kezeli. Ennek révén sokkal gyorsabban azonosíthatók a problémák és könnyebb a megoldás is, különösen a bonyolultabb vagy az ismeretlen eredetû esetekben.

„A világon az egyik legbiztonságosabb gazdasági övezetként tartanak bennünket számon. Ugyanakkor az élelmiszer-ellátási rendszer sérülékenysége a természetébõl fakadóan mindig adott lesz, de a bioterror veszélye nálunk nem jelent különösebben magas kockázatot.” Ennek ellenére a NÉBIH 2013 és 2022 közötti idõszakra kiadott Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégiájának keretein belül a szakemberek folyamatosan dolgoznak a bioterror-elhárító országos akcióterven.

Félni tehát nem kell, de azért addig is jobb, ha résen vagyunk, mert a NÉBIH becslései szerint a teljes magyar élelmiszer-forgalom 25-30%-a érintett lehet a feketegazdaságban. A legális élelmiszerláncon kívül forgalmazott élelmiszerek biztonságát pedig senki nem garantálja.
Link