Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Szürke Farkasok ketrecen kívül

BelföldSemmi nem változott! Akkor is, most is zsidó terroristakiképzõ fészek ez a hely, csak "palesztinnek", vagy tudja a fax minek álcázva. A "szervek" meg a fullzsidó állománnyal és "politikai" garnitúrával ezt remekül biztosítjûk, a nép meg ostoba állat volt, van és lesz. Az 1970-es évektõl jelent meg Magyarországon a nemzetközi terrorizmus. A Kádár-rendszerben internacionalista alapon támogatták a „szabadságharcot” vívó terroristákat, akik pihenõhelynek használhatták az országot, ám egyes csoportok katonai kiképzést is kaptak. A tûrt kategóriába soroltakat pedig kiszorították az állambiztonsági szervek.

Méltatlanul keveset tudhat a közvélemény a Terrorelhárítási Központ felderítõ és megelõzõ tevékenységérõl, pedig Magyarországon, mondhatni, történelmi hagyományai vannak a terrorizmus elleni „békés” fellépésnek, amikor a terrorelhárító szakemberek áldozatok és vér nélkül oldják meg az adott helyzetet, fogalmazott egy szûk körû beszélgetésben egy ma már nyugalmazott szakember. – A terroristák a Kádár-rendszerben is bejöttek az országba, amikor még szigorú határõrizet volt, igaz, egy részük ideológiai alapon be is jöhetett. Az 1970-es évektõl tapasztaltuk a jelenlétüket. Elsõsorban pihenõhelynek használták hazánkat, de többen itt készültek fel nyugat-európai terrorakciókra, illetve legfelsõbb engedéllyel katonai kiképzésben is részesültek. Például palesztinok harckocsikiképzést kaptak.

A hírhedt Carlos és csoportja lõkiképzésen vehetett részt a Balaton környékén. Napjainkban ugyanúgy pihenõhelynek használhatják az országot. Annyi a különbség, hogy míg a Kádár-rendszerben tûrt, illetve támogatott, „internacionalista felszabadító harcosok” jártak Magyarországon, addig napjainkban illegálisan érkeznek például a nagy tömegû migránsáradat közé vegyülve. Ma az a feladat, hogy minél gyorsabban azonosítsák és bírják rá õket, hogy távozzanak. Mindezt úgy kell megoldani, hogy ne adjunk okot a bosszúra – fogalmazott a szakember.

Orbán-Schwarzkopf Balázs A magyar állambiztonság és a nemzetközi terrorizmus az 1980-as években – az iratok tükrében címû elemzésében a szerzõ az 1970-es évek második felére teszi a terrorizmus fokozottabb megjelenését hazánkban. Ekkor a szocialista országok többségében is aktivizálták magukat a nemzetközi terrorista csoportok, 1979-tõl már kilenc szocialista ország állambiztonsága mûködött együtt a terrorelhárításban. A Belügyminisztérium (BM) III. fõcsoportfõnökségén mintegy ezer szigorúan titkos tisztet vont be a munkába. A ’80-as évek elejére számos ismert szervezet vetette meg a lábát hazánkban. 1980–84 között öt bizalmas nyomozást folytattak a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatban. Így az Irakban, Iránban, Afganisztánban, Szovjetunióban és Kínában élõ török népek egyesítéséért harcoló Szürke Farkasok nevû szervezetet a „Nehéz” fedõnevû akcióban dolgozták fel és szorították ki az országból.

A szervezet hazánkban megtelepült tagjai egyebek mellett fegyveres rablásokból teremtették elõ a nemzetközi harcukhoz szükséges anyagiakat. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) rablási nyomozói derítették fel a tetteseket. Ekkor megjelent a BRFK akkori Deák téri épületében az állambiztonság egyik alosztályának vezetõje és két beosztottja. Kérdezték a rablási nyomozókat, tudják-e, kiket fogtak el, majd a nemleges válaszra felvilágosították a kollégákat a Szürke Farkasok elfogásának lehetséges következményeirõl.

Forrás: Fortepan

Igazoltatás az M7-es autópálya törökbálinti szakaszánál a hetvenes években. Lyukas háló

Többen is úgy tudják ma, hogy a III. fõcsoport akkori fõnöke döntött végül arról, hogy ki kell szorítani ezt a csoportot. Lehetõvé tették nekik, hogy kísérettel egyenként bármit elhozhatnak a szálláshelyükrõl, így fegyvereket és robbanóanyagokat, hamis külföldi útleveleket, valutát, majd egyenként Hegyeshalomba vitték õket, és a zöldhatáron áttették valamennyiüket Ausztriába azzal, ha visszajönnek, elítélik õket a rablásokért. Az egyik így kiszorított szürke farkas állítólag részt vett a II. János Pál elleni, bolgár titkosszolgálati tisztek közremûködésével szervezett merénylet elõkészítésében: õ teremtette elõ a merénylet költségeit.

Az Orbán-Schwarzkopf említette T-82 fedõnevû bizalmas nyomozás fõszereplõje Mohamed Fares Baddad, aki a szovjet állambiztonsági szervek szerint az 1972-es müncheni olimpián izraeli sportolókat lemészárló Abu Daud Fekete Szeptember nevû csoportjának jordán tagja volt, és aki magát építészmérnöknek adta ki. Baddad ügyének elemzése során azt a következtetést vonta le a magyar állambiztonság, hogy a férfinak valószínûleg nincs köze terrorista csoportokhoz, hanem szimpla csaló. 1980-ban kitiltották az országból, magyar felesége és gyermekei hazatértek az Egyesült Arab Emirátusokból, mert nem bírták a klímát.

1985. december 27-én a bécsi repülõtéren három állig felfegyverzett terrorista megtámadta az izraeli légitársaság gépére várakozó utasokat, köztük hat magyart. A támadók néhány másodperc alatt több kézigránátot dobtak a tömegbe, és több mint ezer lövést adtak le rájuk. A támadásban három magyar sérült meg: Kibédi Ervin színmûvész, Kapus György, a Malév akkori kirendeltségének vezetõje és Szegedi Molnár Géza színész, utóbbi örökre lebénult. Csak két éve derült ki, hogy az elkövetõ, Abu Daud a magyar fõvárosban készíthette elõ a Schwechaton végrehajtott véres terrorakciót.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2015-ben hozta nyilvánosságra az 1985. június 21-i operatív jelentést, mely szerint az egyik leghírhedtebb palesztin terrorista a magyar kémelhárító szervek tudtával töltött el több mint egy hónapot az országban. Abu Daud volt egyébként a Fekete Szeptember terrorszervezet által az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott túszejtõ terrorakció értelmi szerzõje, így a világ egyik legkeresettebb terroristájának számított.

Itt idõzzünk el egy kitérõ erejéig! Benjamin Netanjahu Harc a terrorizmus ellen címû, nálunk 1995-ben megjelent könyvében megemlíti Jihad al Giusit, aki részt vett az izraeli sportolók ellen elkövetett müncheni mészárlásban, és akit az izraeli–gázai határon mentességet élvezõ Arafat az õt kísérõ konvojjal csempészett be Gázába a ’80-as évek végén. Netanjahu nem tudhatta, hogy Jihad al Giusit, aki súlyos sérülésekkel élte túl a müncheni akciót, a Fekete Szeptember újabb németországi terrortámadásokkal való fenyegetése után a német hatóságok átadták harmadmagával a magyar állambiztonság diplomáciai fedéssel Münchenbe érkezõ tisztjeinek, akik Budapestre szállították. Itt mindhárom terrorista a Sportkórházban gyógyult fel, majd Románián keresztül távozott a Közel-Keletre. Az akcióra vonatkozó iratok azonban vagy továbbra is titkosak, vagy eltûntek az évek során.

Visszatérve az Abu Daudról szóló 1985-ös jelentésre: „A BM III/II csoportfõnökség információja alapján f. hó 11-én jelentettük, hogy ismét Budapesten tartózkodik Abu Daud palesztin terroristavezetõ, s kb. 1 hónapot kíván itt tölteni” – olvasható a jelentésben. „Államtitkár elvtárs utasítást adott: a figyelemmel kísérés nem elég, amennyiben eddig személyes kontaktusunk nem volt vele, szervezzék meg ellenõrzését. Személyes kontaktus esetén találkozzanak vele” – folytatódik a feljegyzés, ám az nem derült ki, hogy létrejött-e a személyes találkozó a terrorista és a magyar elhárítás emberei között, és ha igen, mi lett annak az eredménye. A palesztinok hat hónappal Daud terepszemléje után csaptak le az El Al izraeli járatára várakozó utasokra.

A kádári állambiztonság terrorizmussal foglalkozó iratainak egy része továbbra sem hozzáférhetõ a kutatók, így a nyilvánosság számára. Elég csak a hírhedt Carlost említeni, akirõl 8500 oldalnyi dokumentumot, tíz vaskos könyvnyit gyûjtöttek össze a magyar terrorelhárítók, ám a

C-79-es akták nagy része titkos, mint ahogy az hírlik, nemzetbiztonsági szempontok indokolják a titkosságot; olyan adatok lehetnek bennük, amelyek nyilvánosságra kerülve esetleg célkeresztbe hoznák hazánkat a terroristák számára. Ezt pedig nem kockáztathatják a döntéshozók.

Persze azt nehéz megérteniük az áldozatok hozzátartozóinak, hogy mi indokolja, hogy máig nem tisztázták a Malév MA 240-es járata 1975-ös lelövésének okait. 1975. szeptember 30-án Bejrútból keltezve az alábbi hírt adta ki az MTI: „A KPM jelenti, hogy a Malév MA 240-es Budapest–Bejrút járata szeptember 30-án, hajnali órában, 8 perccel a bejrúti repülõtéren való leszállás elõtt, eddig ismeretlen okból a tengerbe zuhant. A gépnek 50 utasa volt, közöttük egy magyar. A gépen 10 fõnyi személyzet teljesített szolgálatot. A szerencsétlenség kivizsgálására bizottság utazott a helyszínre.” Az MTI 1975. október 7-én „csak a szerkesztõségek szigorúan belsõ tájékoztatására szolgáló” kiadványában már ezt írta: „A Frankfurter Rundschau tudósítójának hétfõi jelentése szerint a bejrúti légiforgalmi szakértõk úgy sejtik, hogy rakétával lõtték le a múlt héten a Malév-gépet. A gépen állítólag több tonna fegyver volt, melyet a libanoni polgárháborúban szemben álló feleknek szántak.”

A katasztrófa elõtti napokban a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetõ tisztségviselõi Jasszer Arafat kivételével mindannyian Budapesten hivatalos látogatáson vettek részt a szervezet budapesti irodájának megnyitóján. A napjainkban részben megnyíló állambiztonsági irattári akták szerint Magyarországon titkos katonai felkészítést is kaptak a szervezet aktivistái, akik a katasztrófa idején fellángoló libanoni polgárháborúban vállaltak szerepet. Ugyanakkor Magyarország titkos fegyverszállítmányt akarhatott küldeni a térségbe.

Ami tanúvallomások alapján tényként kezelhetõ, hogy a 160 utas befogadására alkalmas gépen mindössze ötven utas tartózkodott a katasztrófa idõpontjában. Tanúk elmondása szerint a gép indulása elõtti napokban már nem lehetett rá jegyet váltani, továbbá az indulás napján többször is órákkal halasztották el a gép indulását. Ebbõl egyesek arra következtetnek, hogy a PFSZ-tagok számára fenntartott helyekre valamiért nem érkeztek meg az utasok. Mások pedig azt gyanítják, hogy a raktérben elhelyezett nagy tömegû (feltételezésük szerint fegyver/katonai elektronika) rakomány miatt kellett csökkenteni a fedélzeti utasok számát.

Szemtanúk szerint a repülõgépet Budapesten az indulás elõtt egy kimondottan félreesõ helyen várakoztatták, amikor egy idõre megszûnt a repülõtér kivilágítása. A repülõtér magyarázata szerint áramszünet okozta az üzemzavart, mások szerint ekkor rakodták a fegyvereket a gépre, de az is lehet, hogy az állambiztonság azt a látszatot akarta kelteni, hogy a PFSZ-tagok a sötétség leple alatt felszálltak a gépre.

A tízfõs személyzeten kívül egyetlen magyar utas volt a fedélzeten (az õ beosztása, feladata, esetleg rangja ugyanúgy a titkos iratokban szerepelhet, mint a fegyver- vagy/és elektronikai szállítmány mibenléte), valamint hat francia, öt brit, két finn, egy-egy angolai, szaúd-arábiai és egyiptomi állampolgár; a többiek (harminchárman) libanoni útlevéllel utaztak, õk öt fõ kivételével fiatal, húsz–harminc év közötti férfiak voltak. Az pedig tudható, hogy ebben az idõszakban már folyt palesztinok magyarországi katonai képzése.Link

Hozzaszolasok

154 #1 kakas
- 2017. January 29. 10:59:46
[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=79l0cJw0ps8[/movie]
117 #2 sooska
- 2017. January 29. 17:14:05
Szerencsére ma már nincs ilyen!:D

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.08 masodperc
294,950 egyedi latogato