Bolondok napja? Bolond biz' e-versike is.
Az emberiség mára újra egy kis pisis.
Hé! Te! A csörgõsipkád veheted máris!
Ne dühöngj! "Közénk" tartozok magam is.

Egy német közmondás: "A fejemben tíz hangból kilenc állandóan azt suttogja, hogy nem vagyok normális. A tizedik néma."
(ez utóbbival jelbeszéddel konzultálok, én elmondom neki - amit pl. itt alább,- õ meg válaszul felmutatja nekem a középsõ ujját.)

Dühöngõ

Mi jön ma "új hír", hol ölnek most embert?
Mikor számolhatunk meg minden gazembert?
Hogy' kezdjük dönteni a rideg trónokat?
Fellógatni megõrült nyomoroncokat?
Elzavarni aljast, tolvajt és hazugot...
Mikor pucolunk ki minden mocskos zugot?
Mikor lesz békés és boldog ez a világ?
Hogy ne lássunk mindenütt csak haramiát.
Mikor lesz végre öreg s' még bölcs vezetõnk?
Lelkünket is megóvó, saját háztetõnk,
Békés otthon ahol jut ágy, meleg étel,
...hol a környék sincs teleszórva szeméttel.

Ölnek utcai bandák, "bankárok" nappal
és az "elit" naponta hazug szavakkal.
Politikus gyilkosok és pártkatonák
... "A nép nevében" tobzódnak éveken át.

Mire vártok még? "Örökké" meddig várunk?
A hazát már elvették, lepusztult házunk,
Szolgát terem e-föld, rettegést az élet,
Gyáván meggörbült EMBER itt nem remélhet.
Kinek kell a kín? Vonzó egy ilyen jövõ?
Egymásba torlódó évek, lelkeket ölõ,
halva született remények. Ezt nem akarom!
- hogy szétmarcangolja lelkem a fájdalom,
hogy szürke masszává olvadjon tudatom,
hogy ez legyen az utolsó hattyúdalom...
NEM. Nem várok tovább gyáván és tétlenül.
Most indulni kell; Dühöngve, féktelenül.

2017 április 1.
(hát persze, hogy én)