Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A futás pszichológiája

TechnikaNa jó, a cikket egyik volt "tanárom" jegyzi. Sajnos nagyon nem jöttünk ki. Sosem bírtam, ha valaki személyiségzavarosabb nálam. Ettől függetlenül éppen most futottam le 8,5 km-rt. Kezdetnek tán nem rossz. Lehet őszre a maratoni is menni fog.... Az emberi élet alaptevékenysége a helyváltoztatás, ami legtöbbször a gyaloglást jelenti, de vannak olyan élethelyzeteink, ahol kénytelenek vagyunk nagyobb sebességre kapcsolni, és akkor futunk, mondjuk egy barátunk vagy a busz után. De az is előfordulhat, hogy valami elől kell futnunk, amikor nem akarjuk, hogy utolérjenek. A futás, gyaloglás nélkül alig képzelhető el az életünk, bár technikai eszközök révén olyan kényelmet biztosítunk magunknak, ami a mozgásszegény életmódra szoktat rá mindannyiunkat. Hazaérkezve a garázsajtót sem kell kinyitnunk, csupán egy automatát hozunk működésbe az autónkból, sőt a televíziót is távkapcsolóval kezeljük. Még a gyerekek sem gyalogolnak eleget, a szülők viszik autójukkal az iskolába, egyre lenézettebb a testnevelés órai teljesítmény is a számítógépes produkcióhoz képest. Az alábbiakban a futás, a gyaloglás mint ciklikus mozgás élettanából és lélektanából említünk meg néhány jellegzetességet

Futás közben bekövetkező idegélettani változásokú

Minden ciklikusan ismétlődő mozgás sajátos élettani változást eredményez az egész testben, még az agyunkban is. A futás feszültséget old, többnyire jobb kedvre hangol mindannyiunkat. Miért? Az agyban sajátos anyag szabadul fel, az un. endogén opioid rendszer lép működésbe - ezáltal fejti ki jótékony hatását, mintegy fájdalomcsillapítóként. Ha nagyobb mennyiséget futunk, sajátosan derűssé válunk, megfeledkezünk arról, hogy a talpunk elzsibbadt, vagy egy korábbi sérülés sajogva fáj. Pont amiatt, mert az agyból felszabaduló opioid vegyület biokémiai változást hoz létre a test belső világában. Hangsúlyozom, ez nem kívülről bevitt anyag, hanem saját szervezetünk termeli - talán pont azért, hogy jobban viseljük a mozgásos tevékenységgel járó fájdalmakat, fáradalmat. A tempós gyaloglást, futást kevesen végzik rendszeresen. Aki mégis rá tudja venni magát, hogy télen a hideg havas tájban, vagy nyári melegben fusson, annak különleges élményben lehet része. Nem mindegy, hogy puha talajon, aszfalton vagy havon futunk - a talpunk érezni fogja a különbséget!

Milyen pszichológiai hatása van a futásnak?

1. Megnő az önbecsülésünk abból adódóan, hogy le tudjuk a saját lustaságunkat győzni. Olyan érzést kelt, hogy "ura vagyok magamnak", azt történik, amit beterveztem, amit akarok. A legtöbb ember ésszel belátja, hogy mozognia kellene, de nem tudja saját magát rávenni egy kis "szenvedésre". Aki erre képes, büszke lehet önmagára!

2. Felszabadult állapotba kerülünk - bizonyos emberek az ismétlődő mozgás során sajátos hipnotikus állapotba kerültnek. Ebben a módosult tudatállapotban fogékonyabbá válnak olyan külső és belső ingerekre, amelyeket máskor alig vettek észre.

3. Saját testi folyamatainkra terelődik a figyelmünk, a testünk belsejében lezajló folyamatokra összpontosítunk, ezáltal olyan szervi történésekre is felfigyelünk, amit egyébként alig vennénk észre. Jobban észleljük az izmaink feszülését-lazulását, szívünk dobbanásait vagy az orrunkba, tüdőnkbe áramló levegő útját. De környezetünk hatását is jobban megfigyelhetjük magunkon: ha erdőben futunk, észrevesszük talpunk alatt a talaj keménységét, vagy puhaságát, a tiszta levegőt.

4. Belső gondolati világunk felé fordulunk, saját fantáziaképeink villanhatnak fel, korábbi emlékképek juthatnak eszünkbe. Olyan képek, amelyeken túlsiklottunk korábban, futás közben visszatérhetnek. Belső kívánságainkat, legtitkosabb érzéseinket fogalmazhatjuk meg magunknak. Gondjaink megoldására is ötleteket kaphatunk ebben a különlegesen felszabadult állapotban.

Alan Sillitoe angol író kisregényében egy hosszútávfutó magányosságáról ír. A monologizáló hosszútávfutót a legérzékletesebben a következő részletekkel jellemzi az író:

"Sose voltam még olyan szabad, mint az alatt a néhány óra alatt, míg végigügetek azon az ösvényen a kapun kívül."

"Jó ez, futónak lenni, kint a világban egymagam, egy lélek se, aki elrontaná a kedvemet, vagy megmondaná, hogy mit csináljak."

"Futás közben nagyokat gondolkodom, akkor jutnak eszembe a legmélyebb gondolatok".

A novella távfutó hősének rejtett érzései tárulnak fel az olvasó előtt, saját konfliktusát ismerhetjük meg a felvillanó gondolattöredékekből.

Tájfutás - pályán futás különbözősége

Ha kikérdeznénk a magyar tájfutókat élményeikről, biztosan színesebb élményeket fognak mondani, mint a pályán futók. A természeti környezet nyilvánvalóan kellemesebb élményt ad, mint egy akármilyen jól megépített pályán való futás. Sokkal felszabadítóbb az erdőben, tájban futni, vagy kerékpározni - erőt meríthetünk a természettel való találkozásból. Érezhetjük a föld, a növények szagát, illatát, megláthatunk apró állatokat, rovarokat a föld közelében, élvezhetjük a fák, a bokrok színét, tarkaságát. A pályának is van előnye, tökéletes rugalmasságú talajt alakítanak ki a versenyek színhelyeként - ahol az izületeinket, izmainkat sokkal inkább óvhatjuk. Mégis, ezt a zárt világot hagyjuk meg a versenysportolóknak. Az igazi amatőr gyaloglónak, futónak azt ajánljuk, hogy szabad levegőn, lehetőleg természeti tájban fusson, gyalogoljon.

Milyen távon fussunk?

A futással vagy gyaloglással megtett távolság - különböző lelkiállapotba visz el bennünket. A rövid távú gyors futás a robbanékony embereknek ajánlható, akik az izmaik maximális erőfeszítésével akarnak gyorsan a célhoz érni, csak arra van türelmük, hogy a pályára figyeljenek, a belső folyamataik megfigyelésére alig képesek. Más a helyzet a hosszabb távot teljesítőkkel. Azok, akik hosszabb, akár több kilométeres távokat futnak le vagy gyalogolnak, azok kisebb izommunkával, de sokkal kitartóbban képesek teljesíteni, ők sokkal inkább kerülnek introvertált állapotba, amikor saját monológjaikat szőhetik, saját érzéseiket figyelhetik meg - belső világukba merülhetnek, mivel különösebb figyelmet nem igényel tőlük a gyaloglás, a futás.

A személyiség jellegzetességének befolyása a futásra

Minél zárkózottabb, magának való a futni vágyó ember, annál valószínűbben a hosszabb távok kedvelője lesz - ha testi kondíciója engedi. Aki szemlélődni szeret, az inkább a magányos, terepen való futást választja, ahol megfigyelheti a körülötte lévő élő környezetet: növényeket, állatokat.

A robbanékony, eseményeket, társaságot kedvelők inkább rövidebb távokat fognak futni vagy kombinálják egyéb játékos elemmel, labdajátékkal (ilyen lehet a fallabdázás).

Írta: Dr. Budavári Ágota, Országos Sportegészségügyi Intézet
Link

Hozzászólások

116 #1 livia
- 2017. április 12. 20:40:12
Hűha! Most kezdjem el, tuti halál, no meg mindig fájt az oldalam futáskor, holott anno még fociztam is, no csak addig, míg megtudtam, hogy ez olyan terrorista, no meg szadista hadművelet. Ki szereti,ha megcsavarják, belerúgnak? No, megmaradok simán most már nagyanyának. Az se semmi. Kamaszlányok, no! Imádom őket, épp lövészetre járnak, és holnaptól én velük. Tetszik! Ráadásul emberbaráti.
2 #2 gerry
- 2017. április 13. 05:20:52
...mondd ezt egy biciklisnek,... egy testépítõnek,... egy tornásznak,... egy kajakosnak... máris mennek futni. Dokikám teljesen igazad van, a nyulam üdvözöl.

Anno, még a villanyos után is futottam és ugrottam fel a peronra mint egy szöcske. A lelkiállapotom pedig akkor romlott el amikor le kellett futnom edzés elõtt 4km-t.
Persze igazad lehet... jó dolog ha az ember el tud futni egy vadkutya elöl... akkor is ha nem élvezi!s_hihi
329 #3 gutai zub
- 2017. április 13. 06:47:36
Éljen a futás

Anyósom, korához képest jó fizikai állapotban, megkérdezte, orvosát mi a véleménye, ha futna naponta két három kilométert az örökös tv nézés helyet.
Az orvos jónak vélte az ötletet, sőt hozzátette, ha nem tud annyit futni, a táv gyalogoson megtéve is áldott hatású lehet.

Az is lett. Még tavaly november 17 én elkezdte a napi két három kilométeres távot.

Mindannyiunk megkönnyebbülésére, azóta nem látta senki a környéken................ ,
299 #4 i_gazember
- 2017. április 13. 06:54:38
Imre! Nem jársz (futsz) Te veszélyes úton? Olvasom, hogy a hosszú távfutás elérésének célja lebeg szemeid előtt. A jegyzetből kitűnik a zárkózott, magányos futni vágyó ember kedvtelése. Amennyiben a megállapítás reverzibilis, akkor fussál néha rövidebb köröket is.
(Hahaha/hihihi, csak jó pofi akartam lenni, így sikerült.)
4 #5 Posta Imre
- 2017. április 13. 17:23:34
Sosem szerettem futni. Ma sem. A bicaj más. Viszont sok idő, hogy egy jót tekerjek. Meglátom mire megyek magammal. Szívesen járnék hadzsimézni is a környéken, de már nincs kedvem a tömegizzadáshoz, bohóckodáshoz. Majd összekalapálok valami ütőfát, meg kiviszem a boxzsákot a szabadba és eltelik az idő így is. Egyelőre a vérképem szerint túl alacsony a fehérvérsejt-számom, de a telefonszámom változatlan. Lica is hívott, lehet májusban pár hétre kiugorhatnék a vikingekhez beugrónak. Vera nem ellenzi, végül is van elég szabadságom, valamire csak el kell "költeni". A kocsin amúgy is van pár javítanivaló, hátha megkeresem a zárát. Ne feledjétek, a tejnek lába sincs, még is ki tud futni.
238 #6 bivaly
- 2017. április 15. 09:57:01
Kedves Gutai !

Csak most olvastam el. Nagyon jó vicc, ha meg igaz is, irigylésre méltó vagy !

Én meg tavaly nyáron "futottam" a villamos után. A sötétített üveg, mint tükör viselkedik, hát az én "futásom" a helyben térdemelés egyik igen lesújtó látványa volt, szánalmasan röhejes látvány, hogy én úgy elkezdtem röhögni magamon, hogy a villamoson azt hitték, hogy valami vén stiches idióta vagyok. Hiába, múlik a dicsőség. De fejben még gyorsan tudok futni, az is valami.
4 #7 Posta Imre
- 2017. április 15. 11:54:39
Gutai az én anyósom uszodába jár. Most is mentem egy 7-est, még tán jól is esett, bár nehezen indulok neki, de ha már benne vagyok, akkor visz a lendület. Tegnap elkezdtem összeépíteni egy versenygépet is. Talán ma be is fejezem kipróbálásra. Az a "bajom2, hogy nem nagyon megyen "kicsit" mozogni, vagy csak úgy ímmel-ámmal, pedig a fokozatosság lényeges, csakhogy én is úgy "emlékszem", hogy bírom...még ha nem is annyira.
2 #8 gerry
- 2017. április 15. 19:17:52
Imre .... próbáld elöször lejtõn lefelé!:D
Emlékszem, nekem ott nagyon ment!

Felfelé viszont kicseréltem a mocira ...

- szóval volt sport is, szórakozás is;)
4 #9 Posta Imre
- 2017. április 15. 19:55:54
Gerry alföldi gyerek vagyok. Az első hegyibringázásnál majd meghatam, pedig csak a Pilisben csatangoltunk, megmásztuk Dobogókövet..., de utána már megyegetett szépen. Nem tagadom, szokatlan elsőnek, de meg lehet szeretni. Azért fiatalabb korban illik kezdeni, de Te már öreg motoros vagy.
2 #10 gerry
- 2017. április 16. 07:21:57
swissepic.com/wp-content/uploads/2017/03/10-home-slide-890x440.jpg
... nekem azt mondták ez nem a Pilis!


...de azért sokat bicajoztunk Angyalföldön mi is... mi több még a hármashatárhegyre is feltekertünk (...egyszer!)
Váltó nélküli bérelt biciklin ez se volt semmi (néha azért tolni kellett)!
4 #11 Posta Imre
- 2017. április 16. 07:28:31
Az Alpok azért más. Egyszer elmentem versenyezni a Mátrába. Az se volt sámli, meglépni Galyatetőt...., de had fecsegjek egy kevésbé közismert tényről. Bár statisztikát nem végeztem, de a hegyről lefelé jóval többel lelik halálukat, mint lefelé. Volt, hogy ősszel mentünk Dobogókőhöz. Reggel még pulóverben indultam, de aztán belemelegedsz ám, főleg ha kisüt a nap, viszont a hegyről lefelé 70-el ereszkedve farkasordítónak fogod érezni az átizzadt ruhát. Volt, hogy úgy vacogtam, hogy majd kiesett a protkóm.

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.41 másodperc
2,272,463 egyedi látogató