Nem "német" fegyver, hanem ...és emlékeztek még a Putyin-Erdogán egymás köpködésére...hogy ki szúrt hátba kit és ki az isis-maffia olajszõkítõ? Boszporusz-Dardanellák is megvan már, csak Konstantinápoly még nem fut az eredeti nevén.
Ankara és Moszkva 2,5 milliárd dolláros üzletet kötött júliusban. A megállapodás legkínosabb része, hogy a NATO-tagállam Törökország a szervezet legfõbb riválisától vásárol haditechnikai rendszereket, miközben a NATO folyamatosan presszionálja kelet-európai tagjait, köztük Magyarországot, hogy szabaduljanak meg az orosz (szovjet) haditechnikától.

Már hónapok óta szállingóztak a hírek arról, hogy Törökország egy nagy volumenû haditechnikai üzlet megkötésére készül Oroszországgal. A szóban forgó haditechnikai rendszer a világ legmodernebbnek mondott – harci körülmények között még ki nem próbált – SZ-400 Triumf légvédelmi rakétarendszere. Megsemmisítési zónája nagyon széles, akár 400 kilométer távolságból és 30 kilométeres magasságból képes eltalálni a célpontokat. Többféle hatótávolságú rakétával használható, de igazi különlegessége a radarrendszere. Az orosz radar- és rakétatechnológia mindig is világszínvonalú volt, így a rendszert nyugaton sem becsülhetik alá.

A légvédelmi rakétarendszereknek több csoportja van, annak megfelelõen, hogy a védendõ cél fix (például egy parancsnoki irányítópont) vagy mozgó (mint egy harckocsi dandár), és hogy milyen típusú eszköz támadja azt. Itt nagy a változatosság: lehet szó földközelben repülõ robotrepülõgéprõl, 10-15 kilométeres magasságban nehezen manõverezõ stratégia bombázóról, több ezer kilométeres óránkénti sebességgel közeledõ ballisztikus rakétáról, lassú és kis magasságban repülõ drónokról, vagy gyorsabb és jól manõverezõ, védett harcihelikopterekrõl.

Képességei alapján nem nehéz kitalálni, hogy mire fejlesztették ki az SZ-400 Triumfot: elsõsorban a legmodernebb amerikai repülõgépek és rakéták ellen.

Orosz források szerint, a radarok akár ötödikgenerációs, legmodernebb, „lopakodó”-képességû (valójában csak alacsony észlelhetõségû) repülõgépek felderítésére is képesek 150 kilométeres távolságból. Ilyen repülõeszközökkel, az F-22 és az F-35-ös harci repülõgépekkel és B-2 bombázóval egyelõre csak az Egyesült Államok rendelkezik. A 30 kilométeres alkalmazhatósági magasság azt is jelenti, hogy az amerikai felderítõ eszközök – legyen az ember vezette U2, vagy a pilótanélküli Global Hawk – sincsenek biztonságban. Az elõbbi repülési magassága 21 kilométer, az utóbbié 18.
Transport launching anti-aircraft missile complex (AAMC) S-400 "Triumph " located in the the "Guard" anti-aircraft space defense unit in Electrostal city.
Fotó: SPUTNIK/Iliya Pitalev

Ugyanígy veszélyben lehetnek azok az amerikai légi elõrejelzõ/felderítõ és vezetési pont repülõgépek, amelyek egy tipikus konfliktusban akár több száz kilométerre repülnek a célpontokról. Az amerikai felderítõ gépek a Balti-tenger nemzetközi vizei felett körözve hallgatják a több száz kilométerre folyó orosz kommunikációt, míg az oroszok ugyanezt csinálják Alaszka partjainál.
Politikai kockázatok

Nyilvánvalóan a legnagyobb kérdõjel az üzletben, hogy egy NATO tagország orosz haditechnikát vásárol. Hogyan lehet ez? Az üzlet rávilágít arra, hogy a katonai szövetségben micsoda szabadság van. Nincs olyan – a magyar sajtóban gyakran elõforduló fordulat –, hogy a NATO megmondja ezt vagy azt. A szervezet azt csinálja, amiben a tagjai egyetértenek, ha valaki nagyon kilóg a sorból, annak persze lehet politikai ára, amit máshol fizetnek meg.

A NATO egyik legfontosabb képessége az egységes és integrált légvédelmi rendszere. Ennek része Magyarország is, a Gripen repülõgépek, az orosz KUB és a francia Mistral légvédelmi rakétarendszerek, illetve a NATO-forrásokból felépített három nagy hatótávolságú 3D-radar. A 29 tagországban mûködõ radarok, szenzorok egy helyre táplálják be az információkat, ahonnan aztán az egész európai és észak-amerikai térség légtérhelyzetét követni lehet. Ezt még a hidegháborúban találták ki azzal a céllal, hogy ha egyszer kitör a háború, a több ezer kilométeres fronton a NATO képes legyen megvédeni a légterét.

Ez az integrált légvédelmi rendszer (angol rövidítéssel: NATINADS) az egyik legmodernebb a világon, biztosítja a gyors és titkos adatátvitelt a két kontinensen található több ezer betáplálási pont között. Amikor a kelet-európai országok csatlakoztak a NATO-hoz a saját légvédelmi rendszerükkel, a mérnökök azt is megoldották, hogy az egykori szovjet rendszerek is kompatibilisek legyenek a NATINADS-szal (így a már említett magyar, közepes-hatótávolságú csapatvédelmi KUB rakétakomplexum).

Az SZ-400-ast megvásárlása után vagy integrálják a légvédelmi rendszerébe, vagy nem. Az biztos, hogy a törökországi rendszerbeállításban rész vesz Oroszország, de kizárt, hogy a NATO bármilyen hozzáférést, rálátást engedjen az orosz mérnököknek az NATINADS-hoz. Ha nem integrálódik a rendszer, az veszteséget jelent Törökországnak a biztonsága szempontjából. Nem fogják Ankarát lekapcsolni, és továbbra is hozzáfér majd az információkhoz, de az orosz rakétarendszert csak áttételesen, körülményesen tudja összehangolni a NATO-kompatibilis rendszereivel.
A török szempontok

Politikailag természetesen erõs üzenete van annak, hogy a török vezetés nem egy NATO tagországtól vásárolt légvédelmi rendszert. Ehhez azonban látnunk kell az õ szempontjaikat is. Ankara több évtizede rendkívül tudatosan és határozottan törekszik a saját hadiipar megteremtésére. Ehhez egyrészt jelentõs költségvetési források kellenek, másrészt elõrelátó stratégiai tervezés, és persze a méret is számít. Amikor ugyanis Törökország egy külföldi haditechnikai beszerzésben gondolkodik, mindig elvárja a partnerétõl, hogy az lehetõvé tegye a technológiatranszfert és/vagy a helyi gyártást. Így lesz a SZ-400-as esetében is, mert a négy ütegbõl kettõt Törökországban, török cégek fognak legyártani.
2621594 05/09/2015 S-400 Triumph/SA-21 Growler medium-range and long-range surface-to-air missile systems at the military parade to mark the 70th anniversary of Victory in the 1941-1945 Great Patriotic War. Alexander Vilf/Host photo agency
Fotó: Host photo agency/Alexander Vilf

A méret azért számít, mert az üzletbe bevont partnernek természetesen nem mindegy, hogy ha már a technológiát, gyártást átadja, cserébe mekkora haszna lesz. A török fegyveres erõk hatalmas arzenállal rendelkeznek, több mint 2500 német és amerikai gyártmányú harckocsival, 4000 páncélozott szállítójármûvel, 250 amerikai F-16-os vadászbombázóval, illetve több tucat hadihajóval. Ilyen számok után érthetõ, hogy Törökország könnyû helyzetben volt a saját hadiiparának létrehozásakor, mert fegyveres erõi állandó megrendeléseket tudnak biztosítani.

Az elsõ lépések a külföldi haditechnika licenszben történõ gyártásáról szóltak. Például a már említett amerikai F-16-os repülõgépek nagy részét helyben gyártották (csak négy olyan ország van a világon az USA-n kívül, amely helyben is képes volt erre), majd megkezdõdtek a helyi fejlesztések.

Manapság ott tartunk, hogy Törökország saját harckocsit, vadászrepülõgépet, drónokat és hadihajókat fejleszt és gyárt.

Ankara eredetileg nyugati rakétavédelmi rendszert akart vásárolni, de nem talált olyan partnert, amely hajlandó lett volt a helyben gyártásra. Ezt követõen az elõzõ orosz technológián alapuló kínai HQ-9 rakétavédelmi rendszerrõl állapodott meg Pekinggel, de végül az az üzlet kútba esett. Így gyakorlatilag csak Oroszország maradt, és mivel egyébként is folyamatban van az orosz-török közeledés (egyúttal a török távolodás a NATO-tól és az EU-tól), az üzletben mindkét fél látott lehetõséget.

Rövid távon a mostani megállapodás új kihívásokat jelent minden fél számára, úgy tûnik, hogy a NATO és Törökország közötti kapcsolatban új kérdõjelek fognak megjelenni. Ugyanakkor Ankara nem lesz Oroszország szövetségese; egy ambiciózus és magabiztos regionális nagyhatalomról van szó, amely a saját érdekeit követi. Ma ez a Moszkvához való közeledést jelenti, de holnap, évek múltán, ez a visszájára is fordulhat majd. Akkor pedig a NATO és az USA lesz kiváló helyzetben, mert megismerheti és tanulmányozhatja a legmodernebb orosz rakéta és radartechnológiát, anélkül, hogy hírszerzõk és kémmûholdak erõforrásait vesztegetné erre a célra.
Link