Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Európa képtelen lenne túlélni még egy háborút

TanácsadásBibliarajongóknak és mindenki másnak! Nem én mondom és ugyan Máraiért Koránt sem vagyok úgy oda (túl sötét, de lehet mára már én is azzá lettem a csillagszemekben, de meg a neje is zsidó volt "véletlenül), az egészet tessék csemegézni! Miért kel át valaki minden nap egy hídon, amelyikre lőnek a mesterlövészek? Lehet-e még háború a Balkánon? És vajon olvassák-e Márait Horvátországban? – erről is beszélgettünk Miljenko Jergovićcsal, aki átélte Szarajevó ostromát, és regényeiben is gyakran idézi meg a háború borzalmait. Választották már az évtized legjobb horvát írójának is, de a nacionalisták közül sokan hazaárulónak tartják. Szerinte azok utálják legjobban a könyveit, akik egyet sem lennének hajlandóak elolvasni. Interjú.


Mit gondol, meg kell élnie még egy háborút a Balkánon, vagy sikerül összehozni egy békésebb 21. századot, mint az előző volt?

Vannak, akik alig várják, de bizonyos körülményekre még szükség lenne ahhoz, hogy kirobbanjon egy újabb balkáni háború. A helyi nacionalizmusok fizikailag nem elég erősek, abban az értelemben, hogy nincs elég fegyverük és politikai erejük, hogy maguktól kirobbantsanak egy háborút.

Persze, ha külső segítséget kapnának ehhez, boldogan egymásnak esnének.

Abban viszont nem vagyok biztos, hogy képesek lennénk-e túlélni még egy háborút. A Balkán és Európa esetében sem. Meggyőződésem, hogy a kontinens nem lenne képes talpra állni egy újabb háború után.

Szorosan összefügg ez a kettő? Egy délszláv konfliktus feltétlenül kirobbantana egy újabb európai háborút?

Az első világháború intő jel ebből a szempontból. A Balkán 1914-ben ugyanannyira jelentéktelen térségnek számított, mint ma. Egyetlenegy merénylet mégis képes volt kirobbantani egy évekig tartó világháborút. Ez komoly figyelmeztetés, ami rámutat, hogy nem léteznek nem fontos helyek. Az olyan térségek, mint a Balkán vagy Észak-Korea egyáltalán nincsenek annyira messze a világ középpontjától, mint azt sokan gondolják.


„24 évvel ezelőtt egy reggel arra ébredtem, hogy háború van körülöttem” – ez a felütése egy New York Timesban megjelent esszéjének, amelyben Szarajevó ostromát idézi föl. Tényleg ennyire észrevétlenül tud besettenkedni a háború a mindennapokba?

Talán nem is arról van szó, hogy észrevétlen, inkább meglepetésszerű volt a háború kirobbanása.

Voltak jelek, amik efelé mutattak, csak ezeket az ember az utolsó pillanatig nem akarta elhinni. Mégpedig azért, mert a háború gondolata tökéletesen irracionális.


Ahogy már mondtam, a gyűlölködés önmagában még nem elég a háborúhoz, ehhez egyéb feltételekre is szükség van. A balkáni nacionalista elitek közti gyűlölet és konfliktuskeresés például sokkal durvább ma, mint a háború előtti években. Ennek ellenére nem lesz sem idén, sem jövőre, sem 2019-ben háború a Balkánon. 1991-ben viszont volt.

Gyakran ír a nagy történelmi traumákról, mégis mindig az apró, jelentéktelennek tűnő részletek érdeklik. Többet tudunk meg az első világháborúról, ha Ferenc Ferdinánd utolsó vacsorájának menüjét, mintha a geopolitikai körülményeket tanulmányozzuk?

Tulajdonképpen igen. Az ilyen dokumentumok borzasztóan érdekelnek. Ferenc Ferdinánd utolsó ebédjének a menüje például rengeteget elárul arról, milyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia, mit várt az uralkodó Boszniától, vagy kár arról, hogy milyen volt maga Bosznia.

A regényeiben is sokat ír arról, hogy szüli egyik nemzeti sérelem a másikat, és miként csúszunk bele újra és újra ugyanazokba a hibákba. Miért nem sikerül semmit tanulnunk a múltból?

Ez általában úgy fest, hogy a szerencsés nemzetek a könyvekből, a szerencsétlenek pedig a saját kárukon tanulnak. Az előbbiek időnként képesek elkerülni bizonyos csapdákat, az utóbbiak viszont vakon menetelnek előre, ezért a történelmük állandóan megismétlődik.

Az irodalomnak is lehet tanító szerepe. A délszláv írók mennyire dolgozták föl ezt a témát?

Az a baj, hogy az irodalom csak azokra az emberekre hat, akik olvasnak, a többiek tökéletesen immunisak rá. A legtöbb bajt viszont épp azok okozzák, akik nem olvasnak.

Náluk már csak azok veszélyesebbek, akik csak egy könyvet hajlandóak olvasni. Ez régebben Marx Tőkéje volt, ma pedig a Biblia.

Úgyhogy az irodalom nem sokat segíthet ezen a téren. Már csak azért is, mert általában épp azok szeretik a könyveket, akik már nélkülük is árnyaltabban látták a világot. A többieket pedig nem lehet rákényszeríteni a nyitottságra. Kicsit olyan ez, mint az iskolában: ott is mindig ugyanazok voltak, akik elolvasták a kötelezőket. Az emberiség is két részre oszlik: egy kisebbségre, akik olvasnak, és egy többségre, akik nem.

Akkor miért borzolják fel a kedélyeket a regényei? Gyakran nyúl bele kényes történelmi témákba, amivel kiveri a biztosítékot…

A könyveimről mindig azoknak van a legradikálisabb véleményük, akik sohasem olvasták őket. Horvátországban egész hadserege van azoknak, akik szerint nem csak a haza ellensége vagyok, de szörnyű író is. Ha közülük bárkit megkérdezne, hogy melyik könyvemet olvasta, azt felelné, hogy egyet sem, és esze ágában sincs valaha bármelyiket kézbe venni.
Fotó: 24.hu/Marjai János

Akkor mégiscsak tud hatni azokra is, akik nem olvassák a könyveit.

Végül is igen. Csak nem úgy, ahogy szeretnék.

Szarajevó ostroma idején naponta átkelt egy hídon, amelyik a mesterlövészek kedvelt terepe volt. Tényleg hozzá lehet szokni az életveszélyhez? A hétköznapok részévé válhat?

Abszolút. Ebben a pillanatban ez elképzelhetetlen számomra, de hónapokig rutinszerűen átkeltem azon a hídon. Szaladtam, hogy ne találjanak el, sokszor süvítettek el golyók a fülem mellett. A mából visszanézve ez hihetetlennek tűnik.

Ha most megkérdeznének tőlem, újra átszaladnék-e rajta, azt felelném: Megőrültél? Eszem ágában sincs!

A valóságban mégis hónapokig megtettem. Ez azt jelenti, hogy az ember bizonyos körülmények között képes teljesen irracionálisan cselekedni. Illetve azt, hogy egy irracionálissá vált valóságban már mi sem tudunk racionálisan viselkedni. A háború kirobbanása után ugyanis az lett volna ésszerű, ha elmenekülök a városból, vagy ha ez nem sikerül, akkor ki sem bújok a pincéből, amíg véget nem érnek a harcok. Az emberek nagy része mégsem így tett. Én sem.

A híd környékén nemcsak mesterlövészek tanyáztak, hanem nyugati operatőrök is, arra várva, hátha elkapnak egy halálesetet. Mit gondol a média szerepéről a modern háborúkban?

Ez egy újabb paradoxon. Egyrészt nem túl szimpatikus tulajdonság, ha valaki lesből arra vár, hogy filmre vegye mások halálát. Másrészt ki tudja, mikor ér véget a háború, ha nem lebzseltek volna ott a külföldi újságírók, és nem szembesítették volna a nemzetközi közvéleményt estéről estére a Balkánon zajló borzalmakkal. A sajtónak így nagy érdemei vannak abban, hogy lezárultak a harcok. Tulajdonképpen hálás vagyok az operatőröknek, akik adott esetben a halálomra vártak a híd mellett.

A háború lezárása óta azért felnőtt egy újabb nemzedék. A fiatalság sem nyitottabb, multikulturálisabb, mint a borzalmakat megélt idősebb generáció?

Nem, sőt, a fiatalok kevésbé multikulturálisak, ami elsősorban a nacionalista képzési rendszernek, a futball-szubkultúrának és a különböző vallási felekezeteknek, mindenekelőtt a katolikus egyháznak köszönhető. Ők Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában az evangéliumnak egy sajátos változatát terjesztik, amely még a keresztes háborúk idejében dívott, és kifejezetten az a célja, hogy mindenkit felkészítsen a szent háborúra.

Egyszer azt mondta, hogy nem bízik az olyan fiakban, akik nem lázadnak fel a szüleik ellen. Önnek miben állt a lázadás?

Hú, ez egy nagyon hosszú történet. Két könyvet is írtam erről, amelyek nincsenek lefordítva magyarra. Az egyiknek Apa, a másiknak pedig Nemzetség a címe. Utóbbi anyámról és a családjáról szól, több mint ezer oldalon. A másik apámról szól, és százötven oldal.

Ezekben a könyvekben számoltam le a családommal.

Apám orvos volt, édesanyám pedig közgazdász, és mindketten párttagok. Jugoszláviában persze tömegpárt volt, csak a hívők nem léptek be, és azok, akik tudatos lázadásból álltak ellen a hatalmi nyomásnak. A szüleim semmiféle ellenállást nem tanúsítottak, én meg már egészen fiatalon fellázadtam ellenük és a párt ellen is. Visszatekintve kicsit nevetségesnek érzem az egészet.

Milyen szempontból?

Abból a szempontból, hogy a 80-as években gimnazistaként nagy antikommunista voltam, most viszont irtózom az antikommunistáktól.

Arra csak később jöttem rá, hogy én elsősorban a szüleim elleni lázadásból voltam antikommunista.

Akkor még nem tudtam, hogy ők valójában nem is kommunisták, hanem opportunisták. Az én nézőpontomból legalábbis ez megalkuvásnak látszott. De ez tényleg egy hosszú történet…

Akkor reméljük, előbb-utóbb magyar fordításban is megjelennek ezek a könyvek. A magyar irodalom amúgy mennyire jut el a délszláv országokba?

Erősen jelen van, mert sok a jó minőségű fordítás Horvátországban és Szerbiában. Ebben elévülhetetlen érdeme van például Sava Babićnak, Vickó Árpádnak és Danilo Kišnek, aki leginkább költőket fordított. Ez a három ember máris egy komplett kis magyar irodalmat átültetett a szerb-horvát nyelvterületre. És többen viszik tovább a hagyományt, manapság sokat fordít például Xenia Detoni vagy Kovács Lea. A fordítóknak köszönhetően nagy mennyiségben kaptunk meg magyar költészetet is, Petőfi idejétől kezdve a második világháború utáni szerzőkig.

Önnek kik a kedvenc magyar írói?

Nagyon fontosnak tartom Márai Sándort, de nem a regényei, hanem a naplói miatt.

Az ő Naplója egy szenzációs irodalmi csoda, kár, hogy nem ismerik többen Európa-szerte.

Nagyon szeretem még Nádast és Krasznahorkait, és természetesen fontosak számomra a vajdasági magyar szerzők is, Kosztolányi Dezsőtől egészen Tolnai Ottóig. Aztán ott van Kertész Imre, nem a Nobel-díj miatt, már jóval azelőtt kedves szerző volt számomra. Szinte csak ártott neki, hogy Nobelt kapott, anélkül is elég nagy író.

Miljenko Jergović Gloria in exelsis című regénye a Jelenkor Kiadónál jelent meg.
Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2017. szeptember 10. 12:25:13
Ezek összebeszéltek! Nincs mitől fosni elvtársak, béka van. Pár éve még egymás segglyukáról nyígtatok, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mi történt?

Drámai hangú beszédet mondott egy emléktábla felavatásán.

"Minél nagyobb a jövő felől érkező veszély, annál erősebben kell a múltunk, hagyományaink, hitünk által kínált kapaszkodókba fogódznunk" - mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a székelyföldi Gyergyószentmiklóson vasárnap, Ákontz-Kövér István szerzetes, mechitarista főapát, érsek születése helyén állított emléktábla avatásán. Az 1740 és 1823 között élt Ákontz-Kövér Istvánt az örmény kultúra és tudomány kiemelkedő alakjaként tartják számon.

Kövér László azt mondta, a 21. században nemcsak a magyarokat, székelyeket és az erdélyi magyarörményeket, hanem a románokat és "Európa minden, az életbe keresztény gyökerekkel kapaszkodó nemzetét veszély fenyegeti". A hit, a kultúra és az azonosságtudat feladását politikai nyomásgyakorlással, a pénz és a tömegmanipuláció kifinomult eszközeivel akarják ránk kényszeríteni azok, akik "uralmuk alá akarnak hajtani bennünket."
http://hvg.hu/itt...Laszlo#rss


Háború közelébe sodródott a világ - Megmutatjuk, hogy élhetsz túl egy atomcsapást


Erősen éleződik a helyzet Észak-Korea és az Egyesült Államok, illetve szövetségesei közt, nem kizárható, hogy hamarosan fegyveres összetűzéssé fajul a dolog, ahol atomfegyvert is bevetnek. Bár minden jel szerint a következő nagy háború a világ másik felén dúl majd, nem árt, ha tudjuk, hogy élhetünk túl, ha netán egy nukleáris konfliktus közepén találjuk magunkat.


Legyen kéznél egy vészhelyzeti csomag

A kiszámíthatatlan Észak-Korea miatt Dél-Korea lakossága rendszeresen gyakorolja, hogy élhet túl egy masszív tüzérségi támadást, vegyi fegyvereket vagy éppen egy atomcsapást - a mostani fenyegetések és rakétakísérletek miatt is sor került egy ilyen gyakorlat sorozatra.

Dél-Korea kormánya minden polgárának azt javasolja, hogy állítson össze egy vészhelyzeti ellátmánycsomagot, amellyel túl lehet élni egy óvóhelyen akár hetekig is. Az Egyesült Államok is hasonlóan járt el; többek közt az Észak-Korea által fenyegetett Guam szigetén is osztottak ki iránymutatást arra vonatkozóan, mit kell tenni egy vészhelyzet esetén. Egy túlélőcsomagnak tartalmaznia kell:

orvosságot,
két hétre elegendő, nem romlandó (konzerv) ételt, vizet és egy konzervnyitót,
elemes rádiót,
váltóruhát,
elemlámpát,
pótelemeket
és gázmaszkot (ez ugyanis a radioaktív port képes kiszűrni).


Az útmutatók azt javasolják, hogy amint a figyelmeztető sziréna megszólal, érdemes azonnal gondoskodni az ellátmány összeállításáról, ha ezt nem tesszük meg előre. Ha a kontinentális Egyesült Államokra lőne ki egy rakétát Észak-Korea, nagyjából fél óra, egy óra áll rendelkezésére a lakosságnak az evakuációra. Magyarországot szerencsére nem fenyegeti atomtámadás, de ha ne adj' Isten valaha is erre kerülne sor, valószínűleg nekünk is körülbelül ennyi időnk lenne felkészülni, ha nem készülünk előre.

Az is fontos, hogy előre kiválasszunk egy megfelelő fedezéket, ahova elindulunk, ha a legrosszabbra fordulnak a dolgok.

A megfelelő fedezék

Miközben az atomrobbanás masszív hőhullámmal és elektromágneses hullámmal is pusztít, a legpusztítóbb, leginkább maradandó károsodást a nukleáris robbanást követő, az atmoszférába kerülő sugárzó por okozza, ami földből, törmelékből és a bomba darabjaiból jön létre. A szél ugyanis képes ezt a radioaktív port akár több ezer kilométernyire a becsapódástól is elszállítani.

Háború közelébe sodródott a világ - Megmutatjuk, hogy élhetsz túl egy atomcsapást

A radioaktív sugárzás terjedése a Bikini-atoll körül a Castle Bravo robbanását követően. Forrás: United States Department of Energy, Wikimedia Commons.


Fedezék kiválasztásakor éppen ezért a legfontosabb szempont, hogy minél jobban megvédjen a radioaktív sugárzástól:

A legjobb fedezéknek az ablakkal nem rendelkező betonpincék, garázsok számítanak. Ebben az esetben a kinti radioaktív sugárzás mindössze 1/200-ada ér minket.
Szintén jó fedezék lehet (a radioaktív sugárzás elől legalábbis) magas, betonból készült irodaépületek, lakóházak közepe, ami jól körül van határolva más lakásokkal, irodaszobákkal. Így a sugárzás 1/100-a ér csak minket.
A legalsó és legfelső emeleteken elbújni nem feltétlen jó ötlet, de még mindig jobb, mint a semmi: a sugárzás 1/10-e éri így a testünket (bizonyos vegyi fegyverek, mint például a Szarin ellen egyébként pont, hogy egy magas épület teteje jelent jó védelmet).
A kisebb méretű fa, illetve téglaházak nem jelentenek jó fedezéket: ezekben elbújva a sugárzás fele, harmada ér minket, de még mindig jobb, mintha a szabad levegőn lennénk.



Mit tegyek, ha bomba robban?

Ha a legrosszabb történik és felrobban hozzánk közel egy atombomba, de kívül esünk a több kilométeres sugárban mindent letaroló robbanáson, a következőket érdemes csinálni:

Semmiképpen ne nézzünk a robbanásba, mert megvakíthat minket.
Azonnal vonuljunk bármilyen fedezékbe, ugyanis a robbanást követő hőhullám is halálos égési sérüléseket okozhat, egy erősebben felépített épületben elbújva ezt viszont ki lehet védeni. Nem árt, ha egyből a fenti elveknek megfelelő fedezékbe húzódunk, ugyanis minél erősebb a fedezék, a hőhullámot is értelemszerűen annál könnyebben védi ki.
Ha sehova nem tudunk elbújni, feküdjünk a földre és szorítsuk le a fejünket egy-két percig. Ez minimálisan növelheti a túlélési esélyünket.



Túléltem, utána mi van?

Ha túléljük az atomcsapást, a hőhullámot és az ezzel járó pánikot és káoszt, még van pár percünk, mire a radioaktív csapadék atomsugárzással szennyezi be a régiót. Ebben az esetben:

Ha körülbelül öt percnyi távolságra ismerünk egy lényegesen jobb fedezéket annál, ahova jobb híján behúzódtunk, érdemes azonnal odarohanni.
Miután az óvóhelyre értünk, azonnal cseréljük le minden ruhánkat és gyűjtsük össze egy légmentesen lezárt zacskóba a használtat. Ha lehet, fürödjünk is meg, tisztítsuk ki az orrunkat és fülünket, de ne sikáljuk túl erősen a bőrünket. Ezzel eltávolítjuk magunkról a radioaktív por jelentős részét.
Kapcsoljuk be a rádiót, hogy a mentőcsapatok kapcsolatba tudjanak velünk lépni. Több napba is telhet, mire sikerül elérnünk a hatóságokat és még jó pár napba, mire megszervezik a mentést.


Ha két hétig nem jönnek értünk, elhagyhatjuk az óvóhelyet, ugyanis addigra már a radioaktív csapadék sugárzása az eredeti érték 1%-ára csökken.

Ha háború van, úgyis minden elpusztul, nem?

Egy globális atomháború után a Földet ellepő radioaktív csapadék valószínűleg a felszín jelentős részét lakhatatlanná tenné, de 1-2 atombomba robbanása (mint amivel fenyeget egy esetleges koreai konfliktus is) még nem feltétlen okozna az emberiség egészére nézve veszélyt. Érdemes azt is észben tartani, hogy a - közhiedelemmel és a különféle apokaliptikus filmekkel és játékokkal ellentétben - a világ atomfegyvereinek jelentős része nem sűrűn lakott városokra, hanem katonai létesítményekre van irányítva.

Ha valakinek van kedve megnézni, hogy a NATO mit bombázott volna szét Magyarországon, ha a hidegháború alatt konfliktusba kerülünk, itt teheti ezt meg.

Ha valaki szeretné megnézni, hogy mekkora pusztítást okozna egy atomcsapás a városában, itt kísérletezhet.

Itt pedig elolvashatunk egy nagyon részletes összeállítást arról, hogy lehet túlélni egy atomcsapást.

Itt pedig arról írtunk, hogy hathat a befektetéseinkre egy háború a régióban.

(Források: Telegraph, BGR, Business Insider)
http://www.portfo...aggregator
99 #2 MORMOTA1968
- 2017. szeptember 10. 20:44:53
Európa nem élne túl még egy háborút? Nofene! Hát épp ez a cél, nem tudtátok? Erről szólt mind két vagy három világháború, a terület és piac szerzésen túl. Csak túl kevesen fogják még fel mindig miért is kellett fehérnek, fehért, vagy rassznak rasszt pusztítania! Hogy hiányzik most az a több mint száz millió, többségében fiatal lélek Európából, ugye? Sajnos az emberek többsége képtelen még az orra hegyéig is ellátni. Szem ellenző jobbról-balról, mint az igavonó lónál, oszt gyerünk! Csak előre a kijelölt úton, oszt csak eljutunk valahová! Vagy ha kifogy alólunk a talaj, egyszer csak leérünk a szakadék aljára. Az már más kérdés, hogy nem éljük túl, de mit számít ilyen apróság!? A földi élet legértelmesebb faja az ember! s_vigyori
99 #3 MORMOTA1968
- 2017. szeptember 10. 20:53:07
Imre! Ez most komoly? Mit csinálj, ha túléltél egy atom robbanást? Mondjuk, harakiri? Ki a fa@om akar túlélni egy atomcsapást? Mákja van annak, aki az epicentrumban van, csak egy villanás és volt, nincs. Aki meg messzebb, na az rába@ott, de rendesen! Mi benne vagyunk a közepében, úgy hogy nem nagyon lesz időnk ugrabugrálni, rohangálni, márpedig Paks kiemelt célpont mindenféle támadás esetén.
Szóval, sakk-matt, meg ilyesmik.
99 #4 MORMOTA1968
- 2017. szeptember 10. 20:58:41
Kik is valójában az igazi háborús bűnösök? Természetesen minden olyan féreg, aki beszállítója minden háborús konfliktusban a szemben álló feleknek. Vagyis, azok a nyerészkedők, akiknek üzlet mások halála, szenvedése, egész országok lepusztítása. Akiknek üzlet az újjáépítés a háborúk után. De pont ezeket a férgeket nem vonja senki sem felelősségre, mert az "ÉRTELMES BIRKA TUDATÁIG MÁR NEM JUT EL AZ IGAZSÁG EGY PICINYKE SZIKRÁJA SEM!" s_franc
9 #5 vala_ki
- 2017. szeptember 11. 16:48:18
Az elmúlt 20 év legnagyobb hadgyakorlata kezdődött Svédországban

"A svéd hadsereg megkezdte az elmúlt 20 év legnagyobb hadgyakorlatát, amelyben csaknem 20 ezer katona vesz részt, közölte az MTI.
Az Aurora 17 elnevezésű hadgyakorlat fiktív forgatókönyv alapján zajlik, amely szerint a térségbeli növekvő feszültségek következtében meglepetésszerű támadás éri Svédországot.
A szeptember 29-ig tartó svéd hadgyakorlat részben egybeesik a Zapad-2017 (Nyugat-2017) nevű orosz-fehérorosz hadgyakorlattal, amelyet szeptember 14-20. között tartanak Lengyelország és a balti országok határainak közelében.
Bár Svédország nem tagja a NATO-nak, több területen együttműködik a szövetséggel." http://index.hu/k...gyakorlat/
4 #6 Posta Imre
- 2017. szeptember 11. 16:54:53
Olyan izék! Már rég nem hisz senki senkinek! Miért kellene elfogadni, ha egy "diplomata" ezt, vagy azt közli, hisz hazudik és ez biztos!

Orosz Zapad hadgyakorlat: a tízszeres létszámot hazudják Németországban és a NATO-ban

Egy ideje a zöld gyíkember termelő nyugati fősodratú média arról hazudik, hogy csütörtökön a NATO befolyási övezetének keleti perifériájától nem messze több mint százezer katonával indul meg a szeptember 20-ig tartó, Zapad 2017 nevű közös orosz-belarusz hadgyakorlat és hogy ez „Európát fenyegeti”.

A gyíkember termelők helyi szolgája, a 24.hu erről így jelentett a tőle megszokott alázattal: „A hidegháború óta a legnagyobb katonai gyakorlatra készülnek Oroszországban. Nyugati tisztviselők és elemzők szerint legalább százezer katona vesz majd részt a Zapad-17 nevű hadgyakorlaton, amit szeptember 14. és 20 között tartanak majd meg Fehéroroszországban és Oroszországban.

E hazugságokból lett most már nagyon elege a Zapad fő szervezőjének, az orosz honvédelmi minisztériumnak azt követően, hogy ezt a hazugságot a német védelmi miniszter is elismételte.

Erről a globális orosz Russia Today televízió angol nyelvű hírportálja „Moszkva ’megdöbbent’ Németországnak a Zapad 2017-et érintő alaptalan megjegyzésein” címmel tudósított.
http://magyaridok...n-2199520/

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.41 másodperc
962,638 egyedi látogató