Bejelentkezés
Talán Orbán sem akarja, mégis kihullhat az EU-ból Magyarország
Talán sokakat meglep, de minket ugye már nem! Ki a hülye és miért? Az, hogy "orbán" mit akar, a döglött kutyát sem érdekli. kell egy fogott GECI, aki bármire kapható, vagy családostól megdöglik. Lehet így is ez lesz a vége. Vannak olyan események, akár nagy történelmi változások, amelyek úgy következnek be, hogy senki sem számít rájuk, sõt igazán az emberek többsége nem akarja, hogy megtörténjenek. A brexit egy ilyen ügy és a kelet-közép-európai régióban hasonló folyamatok játszódhatnak le - véli a Bloomberg fõszerkesztõje.
Európa a brexithez hasonló felfordulással nézhet szembe Spanyolország után Kelet-Közép-Európában is - véli John Micklethawait, a Bloomberg News fõszerkesztõje, több könyv szerzõje. Ezt a véleményét nem tudományos elemzésre alapozza, hanem pusztán arra a történelmi tapasztalatra, hogy sok esemény váratlanul, lopakodva lepi meg az üzleti világ szereplõit és a szélesebb közvéleményt.
Orbán: övön aluli ütést kaptunk, amin nem tudunk túllépni
Két éve Nagy-Britannia Európa gazdasági legracionálisabban mûködõ országa volt, míg bõ egy éve a szigetország cégei azzal szembesülnek, hogy egyik megrázkódtatás után a másik éri õket. Most azzal kell számolniuk, hogy a brexitet követõ választáson Jeremy Corbyn munkáspárti vezér személyében jó eséllyel egy majdnem marxista nézeteket valló politikus kezébe kerülhet az ország kormányzása.
Nem számoltak vele
Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból úgy következik be, hogy a gazdasági szakértõk egyáltalán nem számoltak vele. Nem vették figyelembe milyen hatása lehet az emberek nagy részében felgyülemlett dühnek a bevándorlással és a globalizációval szemben. És nem számoltak azzal sem, hogy egymást követik majd a politikusok rossz döntései.
David Cameron korábbi brit miniszterelnök, a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás kezdeményezõje nem gondolt arra, hogy a brit politikusok évtizedek óta az EU szapulásával szereznek támogatás maguknak. Ha ezzel kalkulál, akkor talán visszaretten attól a lehetõségtõl, hogy a referendumon az unióellenes demagógiával gyõzhetnek a kilépéspártiak.
Ez esetben talán olyan népszavazást kezdeményez, amelynek érvényességéhez arra lett volna szükség, hogy a szavazók kétharmada álljon az egyik vagy a másik alternatíva mellé, vagy eleve elveti a referendum ötletét. Minden bizonnyal Angela Merkel német kancellár is többet engedett volna Cameronnak a szavazás elõtt elõvezetett "uniós reformjaival" kapcsolatban, ha komolyan vette volna a brexit lehetõségét.
Ugyanaz közeledik
Kelet-Közép-Európában mostanában hasonló helyzet kezd kialakulni: egy újabb szakadás lopakodik elõre, mert az emberekben felgyülemlett indulatok találkozhatnak a politikusok rövid távú politikai manõverezésével - véli a Bloomberg fõszerkesztõje. Az ütközõ felek számára ezúttal Európa két fele. Az egyik sarokban Nyugat-Európa, azaz az EU demokratikus magja áll, Merkellel, illetve egyre inkább Emmanuel Macron francia államfõvel az élen. Utóbbi elkötelezte magát az eurózóna szorosabb integrációja mellett.
A másik sarokban a keleti régió populista, autoritáriánus vezetõi állnak, akik utálják Brüsszelt. A vita tárgya egyik oldalon a politikai szabadság, a másikon a nemzeti szuverenitás korlátozása. A csehek októberben várhatóan Andrej Babis üzletember személyében új, Donald Trump amerikai elnökhöz hasonló miniszterelnököt választanak.
Babis hazaküldene minden arab bevándorlót és azt ígéri, hogy úgy fogja mûködtetni a kormányt, ahogy a vállalkozásait. Ugyanakkor visszafogottabb figura, mint Trump és sikeresebb üzletember. Az Ukrajnából érkezõket nem támadja, lévén maga is szlovák származású. Igyekszik hangsúlyozni, hogy a világért sem sértené meg a jogszolgáltatás függetlenségét - talán üzletemberként tisztában van ennek jelentõségével.
Ugyanakkor Babis egyértelmûen ellenzi az európai integráció erõsítését, amit Macron akar. Kifogásolja a brüsszeli bürokrácia beavatkozásait a régiós országok belsõ ügyeibe. Ennek alapján a Bloomberg szakírója úgy véli, hogy egyfajta mérsékeltebb populizmust képvisel ugyan, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, az ország tényleges vezetõje, ám ennek ellenére csatlakozhat Európa autoritáriánus vezetõinek csokrához.
Nem lesz itt baj
Mi a közös ebben a csapatban? Az, hogy népszerûek országukban. Az üzleti világ képviselõi úgy gondolják, eszük ágában sincs szakítani az EU-val. A gazdaságaik viszonylag jó muzsikálnak. Igaz ugyan, hogy az itt élõk sem szeretnének szíriai menekülteket látni a szomszédjukban, de ez Nyugat-Európában is így van.
Emellett Orbán és Babis pragmatikus politikusok, ami megállítja õket, mielõtt túl messze mennének. Végül Németország sosem fogja hagyni, hogy túlságosan megromoljon a régió és Európa többi részének viszonya, hiszen az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag integrálta gazdaságába az itteni országokat.
Babis, a leginkább businesslike figura a hármasból visszaigazolja ezeket a feltételezéseket. Tart attól, hogy ha a hét végén népszavazás lenne Csehországban a függetlenségérõl, akkor a többség az EU-s kilépésre voksolna. Ezért aztán nem jut eszébe egy ilyen referendum kiírása. A válás egy akkora ország esetén, mint Csehország, egyenlõ lenne az õrültséggel.
Tényleg nem lesz?
Mindez logikusan hangzik, ám ugyanaz a gond vele, mint a brexit mellett döntõ népszavazás elõtti feltételezésekkel. Abból indul ki, hogy az átlagember gazdasági megfontolásokra hallgatva az EU-ban maradás mellett döntene.
A brit szavazók azonban évtizedeken mást sem hallottak országuk vezetõitõl, mint hogy az EU haszontalan, például utat nyit a bevándorlás elõtt. Ezért aztán indulatból szavaztak - a kilépésre. Eközben az EU vezetõi, akiknek tele volt a hócipõjük a britek állandó akadékoskodásával, nem nagyon bánkódnak a brexit miatt.
Ezzel szemben rá lehet mutatni arra, hogy a kelet-közép-európai országoknak jóval nagyobb kárt okozna a válás, mint amekkorát az Egyesült Királyságnak okozhat, továbbá a nyugat-európai vezetõk nem akarják az unió további lemorzsolódását.
Ütésváltás
Csakhogy a rövid távú politikai csatározások ringjében végzetes következményekkel járó ütésváltás alakulhat ki, amiben két személyiség játszhat döntõ szerepet: Macron és Kaczynski. A francia államfõ az utóbbi hónapokban többször megtalálta Lengyelországot. Azzal fenyegetõzött, hogy ha Varsó nem tér vissza a jogállamiság útjára, akkor meg kell vonni tõle az uniós támogatásokat.
A francia választók nem hullatnának könnyet, ha adóeuróik nem Lengyelországban vagy Magyarországon kötnének ki. És Macron komolyan gondolja az eurózóna integrációjának erõsítését, vállalja a kétsebességes Európa vízióját, ami viszont kiborítja a varsói és a budapesti vezetést.
Rémisztõ lehetõség
A másik sarokban ott van az ingatag, paranoid Kaczynski, akinek gondolkodását teljesen elborítja a tragikus lengyel történelem tudata - véli Micklethawait. Akárcsak Orbán és Babis, õ is elszántan ellenzi azt a lehetõséget, hogy tovább erõsödjön Brüsszel befolyása a tagállamok felett vagy mélyüljön az árok, amely elválasztja az EU belsõ köréhez tartozó eurózónát a keleti perifériától. A nagy gond az, hogy az EU-val folytatott alkudozásban sokkal rosszabb, mint cseh és magyar kollégája.
Mi történhet akkor, ha az EU az uniós alapértékek megsértése miatt bekeményít a lengyelekkel szemben, mire válaszul a varsói vezetés megtorpedózza Macron integrációs terveit. Látszólag semmi.
Nem valószínû, hogy a politikai színjátékon túl ez valamiféle szakításhoz vezetne a felek között. Csakhogy éppen így látszott a brexit esélye, amikor Cameron kormánya 2016 elején kiírta a fél évvel késõbb tartott népszavazást. Hibát követ el Európában bárki, aki ezt a párhuzamot figyelmen kívül hagyja. És önmagában már az is rémisztõ, hogy nem lehet kizárni egy újabb végzetes szakítás lehetõségét - véli a Business News fõszerkesztõje.Link
Európa a brexithez hasonló felfordulással nézhet szembe Spanyolország után Kelet-Közép-Európában is - véli John Micklethawait, a Bloomberg News fõszerkesztõje, több könyv szerzõje. Ezt a véleményét nem tudományos elemzésre alapozza, hanem pusztán arra a történelmi tapasztalatra, hogy sok esemény váratlanul, lopakodva lepi meg az üzleti világ szereplõit és a szélesebb közvéleményt.
Orbán: övön aluli ütést kaptunk, amin nem tudunk túllépni
Két éve Nagy-Britannia Európa gazdasági legracionálisabban mûködõ országa volt, míg bõ egy éve a szigetország cégei azzal szembesülnek, hogy egyik megrázkódtatás után a másik éri õket. Most azzal kell számolniuk, hogy a brexitet követõ választáson Jeremy Corbyn munkáspárti vezér személyében jó eséllyel egy majdnem marxista nézeteket valló politikus kezébe kerülhet az ország kormányzása.
Nem számoltak vele
Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból úgy következik be, hogy a gazdasági szakértõk egyáltalán nem számoltak vele. Nem vették figyelembe milyen hatása lehet az emberek nagy részében felgyülemlett dühnek a bevándorlással és a globalizációval szemben. És nem számoltak azzal sem, hogy egymást követik majd a politikusok rossz döntései.
David Cameron korábbi brit miniszterelnök, a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás kezdeményezõje nem gondolt arra, hogy a brit politikusok évtizedek óta az EU szapulásával szereznek támogatás maguknak. Ha ezzel kalkulál, akkor talán visszaretten attól a lehetõségtõl, hogy a referendumon az unióellenes demagógiával gyõzhetnek a kilépéspártiak.
Ez esetben talán olyan népszavazást kezdeményez, amelynek érvényességéhez arra lett volna szükség, hogy a szavazók kétharmada álljon az egyik vagy a másik alternatíva mellé, vagy eleve elveti a referendum ötletét. Minden bizonnyal Angela Merkel német kancellár is többet engedett volna Cameronnak a szavazás elõtt elõvezetett "uniós reformjaival" kapcsolatban, ha komolyan vette volna a brexit lehetõségét.
Ugyanaz közeledik
Kelet-Közép-Európában mostanában hasonló helyzet kezd kialakulni: egy újabb szakadás lopakodik elõre, mert az emberekben felgyülemlett indulatok találkozhatnak a politikusok rövid távú politikai manõverezésével - véli a Bloomberg fõszerkesztõje. Az ütközõ felek számára ezúttal Európa két fele. Az egyik sarokban Nyugat-Európa, azaz az EU demokratikus magja áll, Merkellel, illetve egyre inkább Emmanuel Macron francia államfõvel az élen. Utóbbi elkötelezte magát az eurózóna szorosabb integrációja mellett.
A másik sarokban a keleti régió populista, autoritáriánus vezetõi állnak, akik utálják Brüsszelt. A vita tárgya egyik oldalon a politikai szabadság, a másikon a nemzeti szuverenitás korlátozása. A csehek októberben várhatóan Andrej Babis üzletember személyében új, Donald Trump amerikai elnökhöz hasonló miniszterelnököt választanak.
Babis hazaküldene minden arab bevándorlót és azt ígéri, hogy úgy fogja mûködtetni a kormányt, ahogy a vállalkozásait. Ugyanakkor visszafogottabb figura, mint Trump és sikeresebb üzletember. Az Ukrajnából érkezõket nem támadja, lévén maga is szlovák származású. Igyekszik hangsúlyozni, hogy a világért sem sértené meg a jogszolgáltatás függetlenségét - talán üzletemberként tisztában van ennek jelentõségével.
Ugyanakkor Babis egyértelmûen ellenzi az európai integráció erõsítését, amit Macron akar. Kifogásolja a brüsszeli bürokrácia beavatkozásait a régiós országok belsõ ügyeibe. Ennek alapján a Bloomberg szakírója úgy véli, hogy egyfajta mérsékeltebb populizmust képvisel ugyan, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, az ország tényleges vezetõje, ám ennek ellenére csatlakozhat Európa autoritáriánus vezetõinek csokrához.
Nem lesz itt baj
Mi a közös ebben a csapatban? Az, hogy népszerûek országukban. Az üzleti világ képviselõi úgy gondolják, eszük ágában sincs szakítani az EU-val. A gazdaságaik viszonylag jó muzsikálnak. Igaz ugyan, hogy az itt élõk sem szeretnének szíriai menekülteket látni a szomszédjukban, de ez Nyugat-Európában is így van.
Emellett Orbán és Babis pragmatikus politikusok, ami megállítja õket, mielõtt túl messze mennének. Végül Németország sosem fogja hagyni, hogy túlságosan megromoljon a régió és Európa többi részének viszonya, hiszen az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag integrálta gazdaságába az itteni országokat.
Babis, a leginkább businesslike figura a hármasból visszaigazolja ezeket a feltételezéseket. Tart attól, hogy ha a hét végén népszavazás lenne Csehországban a függetlenségérõl, akkor a többség az EU-s kilépésre voksolna. Ezért aztán nem jut eszébe egy ilyen referendum kiírása. A válás egy akkora ország esetén, mint Csehország, egyenlõ lenne az õrültséggel.
Tényleg nem lesz?
Mindez logikusan hangzik, ám ugyanaz a gond vele, mint a brexit mellett döntõ népszavazás elõtti feltételezésekkel. Abból indul ki, hogy az átlagember gazdasági megfontolásokra hallgatva az EU-ban maradás mellett döntene.
A brit szavazók azonban évtizedeken mást sem hallottak országuk vezetõitõl, mint hogy az EU haszontalan, például utat nyit a bevándorlás elõtt. Ezért aztán indulatból szavaztak - a kilépésre. Eközben az EU vezetõi, akiknek tele volt a hócipõjük a britek állandó akadékoskodásával, nem nagyon bánkódnak a brexit miatt.
Ezzel szemben rá lehet mutatni arra, hogy a kelet-közép-európai országoknak jóval nagyobb kárt okozna a válás, mint amekkorát az Egyesült Királyságnak okozhat, továbbá a nyugat-európai vezetõk nem akarják az unió további lemorzsolódását.
Ütésváltás
Csakhogy a rövid távú politikai csatározások ringjében végzetes következményekkel járó ütésváltás alakulhat ki, amiben két személyiség játszhat döntõ szerepet: Macron és Kaczynski. A francia államfõ az utóbbi hónapokban többször megtalálta Lengyelországot. Azzal fenyegetõzött, hogy ha Varsó nem tér vissza a jogállamiság útjára, akkor meg kell vonni tõle az uniós támogatásokat.
A francia választók nem hullatnának könnyet, ha adóeuróik nem Lengyelországban vagy Magyarországon kötnének ki. És Macron komolyan gondolja az eurózóna integrációjának erõsítését, vállalja a kétsebességes Európa vízióját, ami viszont kiborítja a varsói és a budapesti vezetést.
Rémisztõ lehetõség
A másik sarokban ott van az ingatag, paranoid Kaczynski, akinek gondolkodását teljesen elborítja a tragikus lengyel történelem tudata - véli Micklethawait. Akárcsak Orbán és Babis, õ is elszántan ellenzi azt a lehetõséget, hogy tovább erõsödjön Brüsszel befolyása a tagállamok felett vagy mélyüljön az árok, amely elválasztja az EU belsõ köréhez tartozó eurózónát a keleti perifériától. A nagy gond az, hogy az EU-val folytatott alkudozásban sokkal rosszabb, mint cseh és magyar kollégája.
Mi történhet akkor, ha az EU az uniós alapértékek megsértése miatt bekeményít a lengyelekkel szemben, mire válaszul a varsói vezetés megtorpedózza Macron integrációs terveit. Látszólag semmi.
Nem valószínû, hogy a politikai színjátékon túl ez valamiféle szakításhoz vezetne a felek között. Csakhogy éppen így látszott a brexit esélye, amikor Cameron kormánya 2016 elején kiírta a fél évvel késõbb tartott népszavazást. Hibát követ el Európában bárki, aki ezt a párhuzamot figyelmen kívül hagyja. És önmagában már az is rémisztõ, hogy nem lehet kizárni egy újabb végzetes szakítás lehetõségét - véli a Business News fõszerkesztõje.Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2017. October 07. 10:02:37
- 2017. October 07. 12:12:32
- 2017. October 07. 17:42:37
- 2017. October 07. 19:43:09
- 2017. October 08. 08:28:58