Mintha megállt vona mellettem, de se nem köszön, se nem el, csak úgy van, mintha nem is. Még egy hónap. A jegyem megvan már haza. Tanulok, jobb híján, lassan és keveset. Hogy köll fogni a kalapácsot, csavarbehajtót, hogy viszi a sorját a ráspoly, mi fánk terem a kábeltekercselés, hidraulikát, dinamikát és persze sikamikálni, annak rendeletje és módja szerint. Új elem: van munkatárs, kivel oroszul szót értünk. A norvégot egyelõre nem erõltetem, az angol meg mindennapos. Egyszóval:ahogy múlik, úgy telik. Ez meg már négy.