Sokak talán erõs túlzásnak tarthatják az olyan, idõnként újra és újra napvilágot látó kijelentéseket, melyek a világpolitikai alakulások értelmi szerzõit és kivitelezõit túlnyomó részt a szabadkõmûves zsidóság köreiben vélik megtalálni, és az eseményeket olyan irányba látják változni, amelyek elsõsorban és mindenekelõtt az õ érdekeiknek és céljaiknak kedvez. Ha ez elsõ hallásra túlzásnak is tûnik, a józanul gondolkodók nem vethetik el zsigerbõl az efféle megközelítéseket, mégpedig két okból sem: 1) az ezzel kapcsolatos információk és utalások relatív gazdagságából adódóan, 2) illetve arra a tényre való éles tekintettel, hogy azok az alakulások, amiket a médián és az oktatáson keresztül el akarnak hitetni velünk, minden bizonnyal nem felelnek meg a valóságnak – aki eddig követte írásainkat, talán már érti, miért mondjuk ezt.

A politikát mozgató (ahogy Bogár László mondaná) „bábmester” egy újabb Oroszország-Amerika illetve ezzel párhuzamosan egy iszlám-keresztény ellentétet szeretne elhitetni a nagyközönséggel, ami a média durva hazugságai, a politika ravaszsága és az általános történelemhamisítás tényei ismeretének fényében elég nehezen elfogadható alternatíva. Ezért szükséges keresnünk egy másikat, amely kétségtelenül sokkal inkább a színfalak mögött játszódik, emiatt nehezebben kikutatható, de ettõl még nem biztos, hogy kevésbé valóságos.

Ez a másik alternatíva a történelmet nem a folyton változó érdekek kicsinyes és fõként gazdasági szempontok szerinti csatározásaiként értelmezi, hanem olyan valóságként, amit valakik tudatosan mozgatnak és irányítanak. Kevesen vannak, akik komolyan odafigyelnének például a szabadkõmûves Albert Pike-nak tulajdonított, állítólag 1871-ben (!) írt levelére, holott az abban leírtak hátborzongató pontossággal jósolják elõre a két világháborút, és a mostani, iszlám területeken jelenlevõ konfliktust is. Az ilyesmit nem lehet azzal elintézni, hogy biztosan véletlen egybeesés, vagy hogy túl kevés arra, hogy bármit bizonyítson (ez esetben még az sem számít, hogy a levél hitelessége kérdéses). Az ilyen kijelentések részletesebb képet adnak a történelemrõl, és súlyos tartalmuk miatt igen határozottan felvetik annak gyanúját, hogy az események teljesen másról szólnak, mint ahogyan a legtöbbek állítják.

Disraeli, egykori angol miniszterelnök sokat idézett kijelentését sem söpörheti könnyelmûen a szõnyeg alá a körülötte zajló eseményeket tudatosan vizsgáló ember:

„A világot egészen más személyek kormányozzák, mintsem azok képzelik, akiknek tekintete nem hatol a kulisszák mögé.”

Ugyanígy Drábik János határozott állítását sem:

„A világ történelmét, néhány gonosz szándékú egyén írja/írta, rendezi/rendezte meg, hogy véghezvigyék a nagy tervüket, amit Új Világrendnek hívnak.”

A következõk alapján szintén nem hajthatja nyugovóra a fejét az olvasó nyugodt lelkiismerettel:

„A közönség nem veszi észre, hogy minden konfliktusban – mind a nemzeten belüli, mind a nemzetek közötti konfliktusokban – a látszólagos szervezõkön kívül rejtett mozgatók vannak jelen, akik érdekektõl vezetett számításaikkal elkerülhetetlenné teszik ezeket a konfliktusokat. (…) Mindent, ami a népek zavaros forrongásában történik, titokban készítenek elõ, hogy biztosítsák néhány ember uralmát.”

A politikai éleslátás nagymestere, Julius Evola sem fogalmaz másként Okkult háború címû írásában:

„A rejtett történelem témakörének érdekes dokumentuma a jól ismert Cion bölcseinek jegyzõkönyvei. (…) A kérdéses dokumentumot úgy hozták nyilvánosságra, mint egy jegyzõkönyvet, amelyet egy titkos zsidó-szabadkõmûves szervezettõl loptak el. A jegyzõkönyv állítólag felfed egy tervet, amelyet azért dolgoztak ki és hajtanak végre, hogy felforgassák és elpusztítsák a tradicionális Európát. (…) Figyelmen kívül hagyva most a hitelesség kérdését, az egyetlen fontos és lényeges pont a következõ: ez az írás ama írások egyike, amelyek – többé-kevésbé fantasztikus, sõt regényes formában – hitet tesznek amellett, hogy a legutóbbi idõk rendetlensége nem véletlenek sorozata, hanem megfelel egy tervnek, amelynek fázisait és alapvetõ eszközeit éppen a fent említett szöveg mutatja meg pontosan.”

Pike-tól megtudjuk, hogy léteznek olyan elgondolások, melyek szerint a második világháború során nem igazán egyik vagy másik nagyhatalom gyõzelme volt kérdéses, hanem hogy létrejön-e Izrael állam:

„Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a fasizmust, illetve a nácizmust és el kell vezetnie Izrael állam létesítéséhez Palesztinában.”

Eszerint a világméretû csatározások bármennyire is grandiózusak, valójában egyfelõl elterelõ, másfelõl tisztogató hadmûveletek, és igazából egyetlen állam, Izrael érdekeivel és a cionista törekvések sikerre vitelével kapcsolatosak.

A tervrõl térképek is megjelentek. A terület az úgynevezett „Ígéret Földjén”, a Nílus és az Eufrátesz között helyezkedne el, és a világ központi hatalmának címére pályázna. Visszatérve még egy pillanatra a túlzások kérdésére, érdemes belegondolni, hogy a második világháború elõtt a „kis” Izrael létrehozatalának gondolata is légbõl kapott fantáziálásnak minõsült, arról nem is beszélve, hogy ez a „kis” Izrael aztán majd olyan nagyhatalmak mozgatója lesz, mint az Egyesült Államok (!). És olybá tûnik, hogy itt egyáltalán nem kíván megállni, amit olyan aktuális apróságok is igazolni látszanak, miszerint – az egyébként Izrael és USA közremûködésével létre jött – ISIS által lerombolt területeket zsidó felvásárlók kaparintják meg sorra.

nagyizrael01De hallgassuk errõl a történelmi háttérösszefüggések professzorát, László Andrást:

„Mi a zsidóság, és a zsidó-szabadkõmûvesség voltaképpeni célja? A nemzetközi zsidóság természetesen messze túlterjed Izrael államon, és az egész világot – vagy közvetlenül, vagy közvetve – kézben tartja. Ez még azokra az országokra is érvényes, ahol a zsidóság jelenléte teljesen elenyészõ. Mindenesetre Izraelre feltétlenül oda kell figyelnünk, mert a jelenlegi Izraelnél egy nagyobb Izraelt akarnak létrehozni, a Nagy Izraelt, amelyik az Eufratestõl a Nilusig terjedne. (Ne kerülje el senki figyelmét, hogy az Eufrates és a Tigris – más területek mellett – Irakban, közvetlenül Bagdad közelében hömpölyög.) A következõ lépésben pedig – s ez lényeges – a Teljes Izraelt is létre akarják hozni, amelyik voltaképpen a Föld egészével azonos, és ezen egy zsidó-szabadkõmûves-irányítottságú világköztársaságot, majd ezt követõen egy zsidó világkirályságot akarnak kialakítani. Mondhatjuk, hogy valójában ez a zsidóság törekvéseinek a végcélja. Ehhez természetesen addig is hozzátartozik a további kibontakozás és prosperálás.”

Itt tennünk kell egy rövid megjegyzést, mert léteznek olyan ortodox zsidó csoportosulások, akik nyíltan elutasítják mindezt, mondván a jelenlegi Izrael nem az „írás szerint” jött létre. Ezért szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy amikor ezeket a kijelentéseket tesszük, azt nem valamilyen faj vagy vallás ellen tesszük, hanem egy nagyon sötétnek mutatkozó törekvés ellen, amit a jelek szerint a zsidóság is nagy számban támogat. Senki nem értette meg és nem is akarta megérteni, hogy Orosz Mihály Zoltán liberális körökben nagy felháborodást keltett nyári tiltakozása sem a zsidóság ellen szólt, hanem államuk egyre szemtelenebb erõ- és hatalomgyakorlása ellen a Közel-Keleti térségben.

Mind a cionizmust, mind a zsidósághoz való helyes hozzáállást érintõ problémakört Baranyi Tibor Imre Zsidó messianizmus és cionizmus címû írásában az eddigi legátfogóbban és legmélyrehatóbban taglalja, amelynek alapos megrágása után az általunk felvázolt felvetések további megerõsítést és tisztázást nyernek:

„Utalhatnánk itt azokra az immáron évszázadok óta tartó felforgató társadalmi folyamatokra, a hamis vagy „dögvész-szerû” ideológiákra, a romboló forradalmakra és háborúkra, amelyek a tradicionális Európát mára gyakorlatilag alapjaiban felfogatták és megsemmisítették. Siettetve és kényszeríteni próbálva a véget, ebben a diaszpórában élõ zsidóság bizonyos tagjainak a szerepe – mind a marxizmushoz, az evolucionizmushoz vagy a freudizmushoz hasonló legpusztítóbb ideológiák kidolgozásának és propagálásának, mind a leplezett világuralmi ambíciók által fûtött titkos társaságok, s a deviatív judeokrácia által áthatott szabadkõmûvesség tevõleges aktivitásának formájában – mára annyira nyilvánvaló, hogy felesleges is külön kitérni rá.”

nagyizrael02Már csak az a kérdés marad hátra, hogy ha valóságosnak is tartjuk az itt felvázoltakat, mihez kezdjünk az információval? Jelen helyzetünkbõl adódóan nem sokat tudunk tenni. Amire mégis képesek lehetünk, hogy minden lehetséges eszközzel felszólítjuk Európát, hogy egyrészt figyeljen ezekre a folyamatokra, másrészt határolódjon el az ilyen törekvésektõl, harmadrészt tegyen meg mindent ennek megakadályozására. Európa világhatalmi státuszát illetõen természetesen nincsenek illúzióink, hiszen idegen hatalmak által többszörösen megszállt földrész. Ugyanakkor mást nem tehetünk: Európa maradék hatalma is veszélybe kerül egy esetleges „Nagy Izrael” létrejötte következtében (a hatalmi centrum áthelyezõdése miatt). Ezt semmiképp nem szabad hagyni, hiszen akkor már nem csupán Magyarország gyarmatosításáról és külsõ fenyegetettségérõl, hanem egész Európa totális kiszolgáltatottságáról, vezetõ szerepének minden eddiginél nagyobb elveszítésérõl lennénk kénytelenek beszélni.

Réb István
Link