Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

A gyûlölet tapintható

BelföldSajnos még annyira nem, de alakulgat a nagy "nemzeti magukfajták" haddelhada. A magyar miniszterelnök felelõs vezetõként nem tompítja, hanem gerjeszti a hisztériát

Utoljára 2006-ban és azt követõ években éreztem hasonlót, mint most. Mindig némi távolságtartással – klasszikussal szólva: harag és részrehajlás nélkül – igyekszem figyelni és kommentálni a belpolitikai folyamatokat; sem a túlzott lelkesedés, sem az ellenszenv indulatos kifejezése nem az én világom. Mindez nem középen állás, mindenkitõl való egyenlõ távolságtartás – aki ebbe a pozícióba képzeli magát, a senki földjén áll. A politika törvényszerûségeinek megismerésére való törekvés, illetve az a szándék, hogy megértsük a szereplõk viselkedését, nem azonos az értékválasztás, az állásfoglalás hiányával.

Amikor Gyurcsány Ferenc emlékezetes módon megnyerte a választásokat 2006-ban, és a kampányban meghirdetett iránnyal ellentétes kormányzásba kezdett, majd ismertté vált a cinizmusát (is) leleplezõ õszödi beszéde, illetve az annak nyomán keletkezett felháborodást durván, a jogállamiság megerõszakolásával fojtotta el az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján – nos, akkor éreztem utoljára azt, hogy hamis volna úgy írni a magyar állapotokról, mintha azok beilleszthetõek lennének bármiféle normális demokratikus mûködés keretei közé. Súlyosabb volt a helyzet annál, mint hogy van egy megválasztott hatalom, amely rosszul kormányoz. Ezt a válsághelyzetet a 2010-es fordulat feloldotta, a választók büntettek – helyesen –, az MSZP azóta sem állt fel a padlóról (sõt), az SZDSZ eltûnt a színrõl. Isten malmai utólag visszanézve nem is õröltek lassan; a 2008-as világgazdasági válság az utolsó nagy szöget is beleverte a morális válságban vergõdõ gyurcsányi hatalom koporsójába.

Orbán Viktor õszödi beszédérõl eddig nem hallottunk, a rendõrség – bár voltak aggályos fellépései – tartózkodott a nyílt és brutális erõszaktól, a kormány költségvetési és gazdaságpolitikája összességében konszolidáltnak mondható, amire jótékony hatással van a kedvezõ világgazdasági környezet. Mégis úgy érzem, a magyar belpolitika történései ismét eltérnek attól, amit a rendszerváltás óta normálisnak gondolunk. Lényegében egy teljes parlamenti ciklus telt el anélkül, hogy a kormány a kommunikációs hadjáratokon és a vagyoni-tulajdoni viszonyok radikális, minimum rendszerváltást idézõ átalakításán túl nem tüneti jelleggel, hanem érdemben foglalkozott volna az ország problémáival. Pedig a sajtó 2014 kora õszén arról cikkezett: a miniszterelnök alig várja, hogy a hosszú választási évad végén, az önkormányzati voksolást követõen nekilásson a reformoknak, a nagy rendszerek oly sokat emlegetett és oly régóta várt átalakításának.

A magyar modell kudarca
Torba Tamás

Vélemény Torba Tamás
A magyar modell kudarca

A kormány maga sem hisz a gazdasági sikertörténetrõl szóló propagandájában.

Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy semmi sem történt, de egyértelmû, hogy ez a fajta, komoly érdekütközésekkel is járó átalakítás végül mindenhol elmaradt. Talán ennél is nagyobb baj, amit helyette kaptunk. A kezdeti népnevelési szándékú kísérlet – vasárnapi boltzár – kudarca mellett és után a kormány a werberi–gyurcsányi kampánytechnikák felélesztésével, más célcsoportok ellen fordításával szisztematikus és brutális támadást indított a köznyugalom, a társadalmi béke ellen. A migráció létezõ, a balliberálisok által kezdetben egyszerûen letagadott-bagatellizált jelenségének felnagyításával, ellenségkép kreálásával, az érvelõ politikai vita lehetõségének felszámolásával a Fidesz hiszterizálta a magyar közéletet.
Vita & Vélemény hírlevél
A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettõl hírlevelet vagy cikkeinkrõl szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Sajnálatos, hogy a magyar miniszterelnök felelõs vezetõként nem tompítja, hanem gerjeszti a hisztériát. Erre utalnak az ellenzéknek egyre romló stílusban adott parlamenti válaszai, az õcsényi ügyben tett nyilatkozata vagy az, amikor nem volt szava fideszes képviselõtársa sorosozó disznóölésrõl szóló bejegyzésének elmarasztalására. A politika akaratával létrehozott, közpénzen eltartott média az eszközökben nem válogatva, a nyilvánvaló hazudozástól sem visszariadva olyan lejárató kampányt folytat a Fidesz vélt vagy valódi ellenfeleivel szemben, ami ellentétes a keresztény és polgári értékrenddel. A hatalom a tûzzel játszik, az indulatok elszabadulása, a fizikai erõszak mára valós fenyegetéssé vált. És ahogy a Gyurcsány-kormány számos politikusa és híve gúnyolta a 2006. õszi rendõrterror áldozatait, úgy most a közbeszéd lezüllesztésében élen járó fideszes megszólalók hágnak át újabb és újabb civilizációs normákat, azt üzenve: aki az útjukban áll, azzal szemben minden eszköz bevethetõ.

A Nyugat meghódítása
Szeretõ Szabolcs

Vezércikk Szeretõ Szabolcs
A Nyugat meghódítása

Olyan küzdelmet vizionált a miniszterelnök, amelynek megvívásához sokszor négy év kormányzásra van szükség.

A hívek gyûlölete Soros Györggyel, a menedékkérõkkel vagy a naponta megrágalmazott ellenzék politikusaival szemben tapintható, miközben a többiek közönnyel, undorral vagy hasonló gyûlölködéssel reagálnak minderre. Természetesen lehet és kell is elemezni, milyen racionális megfontolások állnak a kormány fentebb vázolt politikája mögött. De az igazi kérdés az, hogy vajon tényleg ilyen jövõt akarunk-e magunknak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés idõpontja: 2017.12.18.
Link

Hozzaszolasok

118 #1 keepfargo
- 2017. December 19. 03:27:28
Megint jönnek, folyamatosan, a megmondóemberek, akik megmondják hogy van-e "gyülöletbeszéd" (amit ök találtak ki, így, egybeírva, mint a "káposztakocká"-t), és persze azt is ök mondják meg, hogy mi a gyülölet és mi nem.
Pedig eléggé nyilvánvaló, hogy a magát még magyarnak mondó vagy hívö ember nem gyülöl. Utálni utál, ez igaz, de az utálat nem gyülölet. Az utálat nem kell az agyára menjen annak, akiben kialakul. A gyülölet megzavar(hat)ja az elmét, és cselekvésre késztet(het). Az utálat még nem döntött rendszer(eke)t, s nem is fog. Ök azonban azt vizionálnák, hogy itt gyülölet van és a gyülölet cselekvést fog eredményezni. Nyugi, megmondókollégák; nem fog.

Talán próbáltam már indokolni, hogy miért nem gyülöl a magyar; mert az ösei sem gyülöltek semmiféle élösködöt, vagy kertjük/otthonuk más ellenségét. Sem a vakondot, sem a darazsat, vagy fülbemászót, sem a rácot, sem az oláhot, sem a huncut németet.
Utálni utálták, amelyik utálatot váltott ki belölük, de gyülölni? Mire mentek volna vele?

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.10 masodperc
296,361 egyedi latogato