Na, csak nem? De? Sõt! Lassan nem csak elkezdhetnék, de be is fejezhetnék, bár a legtöbbeknek mindez mese volt, észre sem vett semmit és nem is venne, még ha a pofáját tömnék tele vele se. A klímaváltozás megállítására, pontosabban a folyamat kézbentartására, már most elkerülhetetlen hatásainak szinten tartására adja magát a lehetõség: csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Nincs még késõ, de a gyakorlat azt mutatja, nehézkes az összefogás.

Ma még nem tudni, mennyire reménytelen a helyzet, de érdemes a kérdést megfordítani: hogyan vonhatjuk ki a már kibocsátott üvegházhatású gázokat a légkörbõl? Ezt nevezik negatív emissziónak, amirõl Lontay Zoltán, a Levegõ Munkacsoport Szakértõi Testületének tagja írt rövid, közérthetõ ismertetõt a Greenfo.hu-ra. Ebbõl idézünk.

A negatív emisszió valójában az éghajlat befolyásolása egyes környezeti folyamatok szándékos manipulációjával.

Az éghajlatmanupuláció kétféle módon igyekszik beleavatkozni a folyamatba:

megpróbálja növelni az ûrbe visszatükrözött napsugárzás mennyiségét – ezt nevezük napsugárzás-menedzsmentnek (Solar Radiation Management, SRM);
igyekszik az üvegházhatást csökkenteni a légkör üvegházhatásúgáz-tartalmának csökkentésével – ez a tulajdonképpeni negatív emisszió.

Napsugárzás-menedzsment

A napsugárzás-menedzsment technikailag azt jelenti, hogy olyan aeroszolt hoznak létre a légkörben, melynek hatására a napsugárzás nagyobb hányada verõdik vissza az ûrbe. A jelenséget nagy vulkánkitörések alkalmával már megfigyelték, ahol a vulkán által kilövellt részecskék tartósan leárnyékolták a felszínt. A legtöbbet vizsgált eljárásban kénsav-aeroszolt hoznának létre a sztratoszférában. Azért ott, mert a sztratoszférában – a felfelé emelkedõ hõmérséklet miatt – a légkör stabil. És azért használnának kénsavat, mert a H2SO4 a sztratoszférában uralkodó viszonyok között aeroszol képzésre alkalmas.

Az aeroszol létrehozásához kénsavat vagy annak valamelyik elõvegyületét kell feljuttatni és szétoszlatni a sztratoszférában – tüzérségi eszközökkel, repülõgéprõl vagy légballonról.

A technikát a támogatói megvalósíthatónak, hatásosnak és olcsónak tartják, míg ellenzõi arra figyelmeztetnek, hogy bármiféle beavatkozás az éghajlat rendkívül bonyolult és a tudomány által még nem kellõképpen megismert rendszerébe katasztrofális következményekkel járhat. A beavatkozások hatásai évtizedes késéssel jelentkeznek, és ha a kezdetekkor hibákat követünk el, azok korrigálására már nem lesz lehetõség.

Naivitás továbbá feltételezni, hogy azok, akik ezt a nagy hatású technológiát ellenõrizni fogják, azok emberiség javát akarják majd szolgálni és nem saját hatalmukat, meggazdagodásukat segíteni. A klímamanipuláció efféle durva technikáit a józan tudósok elvetik – emeli ki Lontay Zoltán. Léteznek szelíd technológiák is, például a földfelszín reflektivitásának fokozása világos színû háztetõkkel, fehér virágzatú növényekkel. Ezeknek a technikáknak nincsenek nemkívánatos mellékhatásai, de hatásosságuk szerény.
Negatív emisszió

Sokan inkább a negatív emissziós technológiák alkalmazása területén látnak több lehetõséget.

Ezek valamilyen módszerrel kivonnák a légkörbõl a legjelentõsebb üvegházhatású gázt, a szén-dioxidot (CO2), hogy azután azt föld alatti üregekbe sajtolják le.

Rendkívüli kihívás, mivel egy kg CO2 kivonásához 3-5000 köbméter levegõt kell megmozgatnunk. Ezért gépi módszerekkel legfeljebb akkor lehetne reális alternatíva, ha gyakorlatilag ingyen állna rendelkezésre korlátlan mennyiségû megújuló energia.

Talán jobban megvalósítható technológia lehetne a bioenergia karbon-kivonással néven ismert eljárás. Ebben nagy földterületeken energiaerdõ-ültetvényeket hoznak létre, melyek növekedésük (a fák asszimilációja) során CO2-t vonnak ki a levegõbõl. A megtermelt biomasszát hõerõmûvekben elégetik, és a füstgázból kivonják a CO2-t az úgynevezett szén-dioxid-leválasztási és -tárolás technológia segítségével.
Komoly kérdések

Bár itt is lehet érveket felhozni a technológia mellett, alapvetõ kérdésekben súlyos aggályok merülnek fel. Ha például a mezõgazdasági terület jelentõs részét lekötjük energiaültetvényekre, hogyan fogjuk a növekvõ népesség élelmezését megoldani? Elfogadhatóak-e a nagy monokultúrák? És mi lesz a föld alá lesajtolt CO2-vel? Ki fog gondoskodni arról, hogy évezredek távlatában se szivárogjon ki a tárolókból?

A negatív emisszió megvalósítására is ismertek „szelíd” módszerek. Ezek a CO2-körforgás szempontjából kritikus ökológiai rendszerek, elsõsorban az erdõk és a partok menti tenger alatti növényzet helyreállítását, vitalizálását tartalmazzák. A szelíd módszerek pozitív mellékhatásai ráadásul a biodiverzitás javítása és a talajpusztulás megállítása.

Lehetõségek tehát vannak, de a szakértõ figyelmeztet: a negatív emissziókról szóló vita nem adhat felmentést a valós éghajlatvédelmet szolgáló intézkedések alól.

(Kiemelt kép: VOISIN / Phanie)
Link