Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Putyin: pária vagy csak külön utakon jár?

KülföldElkezdik "teríteni" a "világ új urának" imidzsét.
Oroszországról egyre inkább egy nemzetközileg aktív kép kezd kialakulni.
Az Egyesült Államokkal képtelen együttmûködni Ukrajnában, de Szíriában fordulhat a kocka.
Európa próbálja fenntartani a normális kapcsolatokat az oroszokkal nyomós gazdasági indokok miatt.
Putyin nyugaton partnereket veszít, de kelet felé fordulva (régi)újakat találhat.
Pária helyett inkább egy határokat feszegetõ és kiszámíthatalan Oroszországgal találkozhatunk.

Oroszország az utóbbi években - de Putyin hatalomra kerülése óta biztosan – egyre komolyabban bontogatja (újra) a szárnyait. A 2008-as grúz konfliktus, a 2014-es ukrán események, a Krím-félsziget annektálása és legutóbb a szíriai polgárháborúba való beavatkozás egy egyre aktívabb Oroszország képét festi meg. De vajon hogyan nézik az oroszok „szorgoskodását” más államok, mi a véleményük és hogyan állnak Putyinhoz a világ vezetõi?

Egyesült Államok

Az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolata mindig az egyik sarokköve - ha nem az egyik legfontosabb - a nemzetközi rendszernek. Ezek a kapcsolatok a hidegháború lezárulta és a Szovjetunió felbomlása óta, a 2014-es ukrán események miatt az egyik legmélyebb pontján vannak.

A Krím-félsziget annektálásával és az oroszbarát szeparatisták támogatásával Ukrajnában Putyinnak sikerült elérnie, hogy a kapcsolatai az USA-val meglehetõsen fagyossá váljanak. Joe Biden, az Egyesült Államok alelnöke meglehetõen kemény szavakkal ítélte el a Krím annektálását. Egy Ukrajnában tett látogatása alatt nyilatkozta, hogy országa sem most, sem a jövõben nem fogja elismerni az orosz területszerzést. Az Obama adminisztráció egyértelmûen az oroszok tudtára adta, hogy azt sem nézi jó szemmel, hogy fegyverekkel, lõszerrel és technikával támogatják a Kelet-Ukrajnában önhatalmúlag kikiáltott népköztársaságokat. Számos alkalommal szólították fel Oroszországot, hogy vonja ki az ott állomásozó katonáit és technikáját, de mindhiába, hiszen Putyin szerint az orosz fegyveres erõk nem vettek és nem is vesznek részt a konfliktusban, csupán önkéntesek harcolnak a szeparatisták oldalán, akik fölött neki nincs hatalma.

Mindezek mellett az Egyesült Államok továbbra is az oroszokat vádolja a 2014 júliusában lelõtt MH17-es járat tragédiájával, nem alaptalanul. Az orosz kardcsörtetés miatt az USA számos orosz vállalat és személy ellen vezetett be gazdasági szankciókat. Köztük van a Putyinhoz közel álló „belsõ kör” számos tagja, például Igor Szecsin, a vezetõ orosz gáz és olajvállalt, a Rosneft feje vagy Szergej Csemezov, az állami high-tech cég, a Rostech igazgatója. Az említetteken kívül több más céget is érintenek a szankciók, mint például a Kalasnyikov vállalatot vagy a Sberbank-ot.

A Kelet-európai események mellett a másik fõ törésvonal az Egyesült Államok és Oroszország között Szíria. Az évek óta folyó polgárháborúban az USA vezette koalíció nem sok sikert ért el, az ország még mindig teljes káoszban vergõdik, Bassár el-Aszad kormánya még mindig hatalmon van. A kormányerõk, az amerikaiak által támogatott és kiképzett felkelõk, a különbözõ törzsi alakulatok és az Iszlám Állam kavalkádjába szállt be Putyin ez év szeptemberében. Az eredeti indok, miszerint a beavatkozás a felkelõk és az Iszlám Állam visszaszorítására irányul, valahogy nem igazán sikerült, ugyanis Moszkva inkább a nyugati koalíció által támogatott alakulatokat bombázta. De Obama és Putyin között a legnagyobb nézeteltérés Szíria kapcsán nem is ebben, hanem Aszad személye körül alakult ki. Moszkva a jelenlegi szír „vezetést” támogatja, mondván hogy nincs más olyan erõ, amely viszonylagos rendet tudna tartani az országban, míg Washington addig nem adja be a derekát semmilyen együttmûködésre, amíg Aszad el nem távozik, bár úgy tûnik, Putyinnak mégsem feltététel az együttmûködésre, hogy a szír elnök maradjon. A szír polgárháborúval és Ukrajnával kapcsolatban Obama és Putyin az ENSZ Közgyûlés elõtt ugyan másfél órán át tárgyalt, ám eredményre nem igazán jutottak azon kívül, hogy ismertették egymással álláspontjukat és terveiket.

Európa

Az európai országok viszonya Oroszországgal sokkal inkább gazdasági alapokra épül, mintsem politikaira, ahogy az Egyesült Államokkal. Az ukrán események ugyan vitathatatlanul megtépázták a kapcsolatokat, de korántsem annyira drasztikusan, még az uniós szankciók ellenére sem. Az Európai Uniónak Oroszország, mint gazdasági partner és piac mindig is fontosabb volt, így talán az uniós államok nagy része gyorsabban át tud lendülni ezeken a diplomáciai viharokon.

Ennek egyik legjobb példája Németország. Ugyan a németek támogatták az uniós szankciók bevezetését a Krím annektálása miatt, de se politikai se gazdasági kapcsolataik nem szenvedtek helyrehozhatatlan károkat. Ennek a kapcsolatnak, mint oly sok uniós országnak, az energiahordozók az alapja. Az Északi Áramlat gázvezeték építése a kelet-közép-európai útvonal kikerülése a célja, pontosan az olyan válságok miatt, mint ami most Ukrajnában zajlik. Németországnak ráadásul Oroszország fontos exportpartner, nem a legnagyobb felvásárló piac ugyan, de kiesését azért mindkét ország megérezné. Kétségtelen, hogy a szoros gazdasági kapcsolatok miatt vészelhették át viszonylag zökkenõmentesen a Krím annektálását és a kelet-ukrajnai eseményeket az orosz-német kapcsolatok. Emellett Angela Merkel német kancellár mindig is pragmatikusan állt ehhez a viszonyhoz. De nem csak financiális téren viszonyulnak a németek másképpen Putyinhoz. A minszki tárgyalások egyik motorja Németország, aki inkább konszenzuskeresõ és a válság csillapítását kívánja elérni pontosan a fenti indokok miatt.
(Az ukrán rendezés motorjai: Hollande és Merkel Putyinnal tárgyaltak szeptemberben)

Ahogy a németek, úgy Franciaország is igyekszik fenntartani normális kapcsolatokat Oroszországgal. Az uniós szankciókat ugyan támogatta, és pénzügyi bonyodalmakba keveredett egy hadihajó megrendelésrõl szóló szerzõdés miatt Putyinnal, de a franciák is inkább a konszenzust keresik. Franciaország fontos tagja a normandiai négyeknek és a német kollégáikkal egyetértve õk is a minszki megállapodásokban látják az ukrán válság rendezésének zálogát. A Mistral osztályú hadihajókat végül nem kapják meg az oroszok (heves uniós nyomásra), de cserébe kamatostul kifizetik a veszteségüket.

Intõ jelként szolgálhat Putyinnak, hogy Svédország ismét felvetette a teljes jogú NATO-tagság ötletét, persze amennyiben Finnország is belépne vele. A szövetséghez való csatlakozás már nem elõször merül fel az északi államoknál, de látva az agresszív orosz retorikát, a svédek és a finnek könnyen érezhetnek késztetést arra, hogy komolyabban megfontolják a viszonylagos semlegességük feladását (Svédország ugyan tagja a NATO Partnerség a Békéért Programjának, részt vesz a szövetség munkájában, de eddig még nem vállalta a teljes jogú tagságot).

A balti országok politikáján és véleményén mondhatni semmi nem változott, továbbra sem érzik magukat biztonságban Oroszország mellett. A Krím annektálása és a Kelet-ukrajnai harcok kitörése óta viszont fokozták a határellenõrzést, a NATO több hadgyakorlatot is tartott a határ mentén, a fegyveres erõk fenntartják a készültséget.

Hasonló a helyzet Lengyelországban is, ahol - ahogy a balti államoknál is - a kemény orosz politika rossz emlékeket idéz fel. A lengyelek voltak azok, akik a legvehemensebben ellenezték a Fekete-tengeri félsziget bekebelezését és a szeparatisták támogatását. A lengyel-orosz kapcsolatok eddig sem voltak túl aktívak, várhatóan a jelenlegi helyzet sem fog pozitív irányban változtatni ezen.

Forrás: Link

Hozzászólások

48 #1 ro-zsola
- 2015-11-13 01:21
ennyi baromságot összehordani csak egy kretén izraelita képes.
4 #2 Posta Imre
- 2015-11-13 06:04
Mit akarsz? Állítólag nincs rossz reklám, csak orosz.


Putyin, a pók


A Forbes idén is Vlagyimir Putyin orosz elnököt nevezte meg a világ legbefolyásosabb emberének, immár harmadjára. Moszkva az utóbbi idõben újult erõvel kezdett kavarni szerte a világban, hogy megkopott szuperhatalmi szerepét visszaszerezze. Összeszedtük a legfontosabb helyszíneket és módszereket.

Vlagyimir Putyin az orosz történelem egyik legnépszerûbb vezetõje. A romokban levõ gazdaság és a zuhanó életszínvonal ellenére a támogatottsága még mindig 90 százalék körül szárnyal. Népszerûségét fõleg annak köszönheti, hogy személyes hatalmi ambíciói egybeesnek a Szovjetunió hajdani erejérõl nosztalgiázó polgárok álmaival, akik az erõskezû vezetõben látják Oroszország újbóli felemelkedésének kulcsát.

Bár a hidegháború – és a Szovjetunió szétesése – után Oroszország katonai és politikai hatalma jelentõsen csökkent, befolyása továbbra is számottevõ maradt. Erre az alapra építkezve igyekszik Moszkva a számára megfelelõ irányba terelni az eseményeket a világ számos pontján, hol egészen nyílt eszközökkel, mint Szíriában, hol pedig rejtve, a színfalak mögül, mint a Balkánon vagy Délkelet-Ázsiában.
Ukrajna

Miután 2014 februárjában az oroszbarát elnök, Viktor Janukovics távozását követelõ kijevi tüntetések forradalommá fajultak, Moszkva, az orosz ajkú lakosság védelmét hangoztatva (ez jól bevett fordulata az orosz külpolitikának), annektálta a Krím félszigetet. Ilyet Európában lényegében senki nem tett Hitler óta.
Forrás: Europress/AFP/Viktor Drachev
Ukrajna; Krím félsziget

-

A februári események után Ukrajna keleti területein polgárháborús helyzet alakult ki – az oroszpárti szeparatisták fegyvert ragadtak, és önhatalmúlag kikiáltott köztársaságokat hoztak létre. Bár Oroszország a mai napig tagadja, számos bizonyíték utal arra, hogy fegyverekkel, tüzérséggel és harckocsikkal támogatta a felkelõket, sõt szinte biztos, hogy harcoló alakulatokat is küldött át a határon. Egy kiszivárgott hivatalos dokumentum szerint mintegy 2000 elesett orosz katona családjának fizetett kárpótlást a kormány, a sebesültek száma 3200-ra tehetõ. Eddig összesen 7000 körül van a ukrán konfliktus áldozatainak száma.

Putyin még az elektronikus hadviselés egyik legmodernebb eszközének számító Krashuka-4 „Belladonna” zavarórendszereket is bevetette, amivel gyakorlatilag likvidálta az ukrán hadsereg kommunikációs és megfigyelõ képességeit, elvakította a radarjait, és földre kényszerítette a légierejét.
Fotó: Vitaly V. Kuzmin
krashuka 4

Több mint másfél évvel a konfliktus kitörését követõen azonban Putyinnak nem túl jók a kilátásai az ukrajnai hadszíntéren. Míg a kezdetekben a rosszul felszerelt, korrupt és elavult ukrán hadsereggel az oroszok támogatását élvezõ szeparatisták hatékonyan fel tudták venni a küzdelmet, mostanra a kormányerõk – nem kis részben nyugati segítséggel – jelentõsen megerõsödtek. A patthelyzetté merevedett frontokat Moszkva csak akkor tudná a maga javára fordítani, ha nyíltan bevetné az orosz hadsereget. Ennek azonban beláthatatlan következményei lennének, és szinte kizárt, hogy sor kerül rá.

Az orosz agresszióra válaszul kivetett nyugati szankciók – az olajárak kitartó mélyrepülése mellett – keményen sújtották az ország gazdaságát. A Krím annektálása óta a rubel értéke a felére esett, a GDP pedig a 2013-as 2,1 billió dollárról 2015 végére várhatóan 1,2 billióra fog zuhanni. Kevesebb mint két év alatt az orosz gazdaság a 9. helyrõl a 13-ra esett vissza. A korrupció és a diktatórikus légkör miatt a szakképzett munkaerõ is áramlik ki az országból.
Fotó: AFP / GENYA SAVILOV
ukrajna

Ráadásul a szeparatisták sem annyira szeparatisták már, mint pár hónappal korábban. A kelet-ukrajnai eseményeket testközelbõl végigközvetítõ Vice News szeptemberi riportja szerint az egyszeri polgároktól a donyecki és luhanszki vezetõkig mindenki békét szeretne már – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a vitatott területek Ukrajna részei maradnak.
Szíria

Míg ukrajnai jelenlétét mindig tagadta Moszkva, Szíriában nyíltan indít katonai akciókat. Noha Putyin azt állítja, az Iszlám Állam dzsihadistái ellen kezdte meg szeptember végén a szíriai célpontok bombázását, valójában túlnyomórészt a Bassár el-Aszad rezsimje megdöntésén fáradozó mérsékelt felkelõket érik az orosz légicsapások. Hogy kétes hadmûveleteit eltakarja a NATO kíváncsi tekintete elõl, Putyin Szíriába is kivezényelte a szatelliteket blokkoló Krasukákat.

Az Aszad-dinasztia ugyanis – Iránnal egyetemben – régi szövetségese Oroszországnak, és fontos szerepet játszik az orosz érdekek közel-keleti érvényesítésében. Akárcsak a Krím félsziget a fekete-tengeri kijárat miatt, Szíria a földközi-tengeri miatt rendkívül fontos Putyin számára. Az országa kétharmadát elveszítõ Aszad valódi bázisát a gazdag, tengerpart menti tartományok – Latakia és Tartus – jelentik. Az a Tartus, ahol Oroszország egyetlen földközi-tengeri hadikikötõje is található.
Fotó: MTI/EPA / Gulamullah Habibi
ISIS, Iszlám Állam, fegyveresek, Gul Dali, Afganisztán

„Nem elvi kérdés számunkra, hogy Aszad legyen a hatalmon. Errõl a szír népnek kell döntenie” – mondta Marija Zaharova, a külügyminisztérium szóvivõje egy rádiós interjúban. Valóban, úgy tûnik, Putyinnak az a legfontosabb, hogy Damaszkusz és a tengerparti területek egy Moszkva által könnyen irányítható vezetõ kezében legyenek. Ennek eldöntését azért mégsem bízza „a szír népre”, így folyamatosan tûz alatt tartja a rezsimet ellenzõ felkelõk állásait. Ha az így elhúzódó konfliktus még több menekültet kényszerít Európába – tovább erõsítve a nacionalizmustól fûtött széthúzást, és gyengítve az unió egységét –, az szintén Putyin malmára hajtja a vizet.

A különbözõ szélsõséges szunnita csoportoknál harcoló külföldi fegyveresek legnagyobb része Oroszországból áramlik a térségbe, fõleg a Kaukázusból és Dagesztánból. Putyin kijelentette, hogy jobb a radikálisokkal még Szíriában végezni, mielõtt képzett veteránokként visszatérnének Oroszországba, csakhogy Oroszország 142 milliós lakósságából mintegy 20 millió szunnita muzulmán, akik nem veszik különösebben jó néven, hogy a légierõ a hittestvéreiket bombázza a Közel-Keleten. Ráadásul Moszkva – Irán, Irak és Szíria részvételével – lényegében létrehozott egy orosz vezetésû síita koalíciót, amely egy egységként tud fellépni a szunnita érdekekkel szemben. Ez egyrészt visszavetheti Putyin hazai támogatottságát, másrészt újabb oroszországi szunnitákat is radikalizálhat.
Balti térség

Akárcsak Ukrajna – és korábban például Grúzia – esetében, Moszkva többször is az orosz etnikumú kisebbség védelmével indokolta a katonai beavatkozást. A jól bevált recept szerint Moszkva különbözõ módszerekkel addig gerjeszti egy adott régióban az etnikai feszültségeket, amíg polgárháborússá nem fokozódik a helyzet, akkor pedig minimális katonai támogatással az általa preferált oldal javára dönti a pályát.

A szintén jelentõs orosz kisebbséggel rendelkezõ posztszovjet államok – Észtország, Lettország és Litvánia – a Krím annektálását követõen attól tartanak, hogy velük is lejátszódhat egy hasonló forgató könyv. Az orosz politikai szótárban „közel-külföldnek” is nevezik a volt szovjet tagállamokat, a mindenkori vezetés pedig kulcskérdésnek tartja, hogy fenntartsa a Kreml befolyását ezekben az országokban.
Fotó: AFP / DMITRY ASTAKHOV
Vlagyimir Putyin, orosz kapcsolatok, orosz birodalom

Az orosz nyelvû médiában magas rangú tisztségviselõk fasizmussal vádolják Lettországot, ahogy ezt Ukrajnával is tették –mondja Andis Kudors, a Center for East European Policy Studies nevû lett thinktank igazgatója, aki szerint az orosz propaganda már megkezdte a balti államok stabilitásának aláásását. „Lettország 6 legnézettebb csatornájából 3 orosz tulajdonban van – ezek szünet nélkül nyugatellenes programokat sugároznak.”

A tengeri kijáratnak itt is fontos szerepe van, mivel a Szovjetunió szétesésével Oroszország elveszítette balti-tengeri kikötõit. Kalinyingrád ugyan megmaradt, de az teljesen el van szeparálva az anyaországtól, így funkciója erõsen korlátozott.

Ukrajnával ellentétben azonban a balti államok NATO- és EU-tagok, egy nyílt katonai akció pedig a szövetség együttes fellépését vonná maga után. Hogy ennek nyomatékot adjon, a NATO több hadgyakorlatot is tartott a térségben, az Egyesült Királyság pedig októberben bejelentette, hogy csapatokat fog állomásoztatni a régióban. Természetesen Oroszország fenyegetésnek vette a növekvõ NATO-jelenlétet, és szintén nagyszabású hadgyakorlatokba kezdett.

Észtország azzal is gyanúsítja az oroszokat, hogy a KGB utódszervezete, az FSZB csempészhálózatokat épít ki az országban, és az alvilágot is támogatja. A gyanú szerint a most fõleg cigarettacsempészésre használt útvonalakon igény szerint fegyvereket vagy bármi mást is tudnak mozgatni az orosz ügynökök.

Tavaly szeptemberben Eston Kohver, egy észt kémelhárító ügynök éppen az egyik csempészhálózat után nyomozott, amikor az orosz határhoz közel fegyveresek – feltételezhetõen az FSZB kommandósai – elrabolták. Az akció profi volt: villanógránátokkal és a rádiófrekvenciák blokkolásával megzavarták Kohver kíséretét. Kohver legközelebb Moszkvában került elõ tévékamerák elé állítva, ahol azzal vádolták, hogy orosz területen próbált kémkedni.

Az egyre erõsödõ orosz jelenlét a Balti-tengeren – kémkedõ tengeralattjárók, provokáló vadászgépek – a térség többi országát is aggasztja: Svédország és Lengyelország tengeralattjárók, csatahajók és cirkálórakéták beszerzését jelentette be, Norvégia pedig szívja a fogát, hogy sikerült aprópénzért odapasszolnia egy hegybõl kivájt, bombabiztos haditengerészeti bázist Oroszországnak.
Fotó: RIA Novosti / Dmitriy Vinogradov
Szíria, orosz légitámaszpont, Latakia
Balkán

Putyin a Balkánra szintén úgy tekint, mint hagyományosan az orosz érdekszférába tartozó térségre, ezért mindent elkövet, hogy megállítsa a NATO egyre keletebbre nyújtózkodó befolyását.

Bosznia-Hercegovinát a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni békeszerzõdés két részre osztotta: az ország területének 51 százalékát kitevõ Bosznia-hercegovinai Föderációra, amely bosnyák, illetve horvát többségû kantonokból áll, és a közigazgatásilag egységes Szerb Köztársaságra, a két részt pedig a közös kormány és törvényhozás forrasztja össze. Ez a felállás az elmúlt két évtizedben viszonylag jól mûködött, azonban, ahogy közeledik a békeszerzõdés novemberi 21-ei huszadik évfordulója, a gomolyfelhõk ismét sûrûsödnek.

Milorad Dodik, a Szerb Köztársáság elnöke ugyanis a békeszerzõdés kitételeit megkérdõjelezõ népszavazást készül kiírni, ami politikai elemzõk szerint tulajdonképpen egy alig burkolt függetlenedési referendum. Ha sikerrel jár, Dodik egy mozdulattal szétverheti a nehezen felépített békét és stabilitást.
Fotó: AFP / MILAN RADULOVIC
Milorad Dodik

Dodikra – aki már hosszú évek óta igyekszik bomlasztani az állami intézményeket és szabotálni az állam mûködését függetlenedési ambícióinak érdekében – Belgrád szövetségesként tekint. Szerbia azt reméli, hogy Koszovó elvesztése után legalább a Szerb Köztársaságot megszerezheti. Azonban nemcsak a szerbek állnak Dodik mögött, hanem az oroszok is, akik minden alkalmat kihasználnak, ha meggyengíthetik a számukra elõnytelen status quót.

Ezért aztán az orosz diplomácia többször is ellehetetlenítette a Dodik megfékezésére tett nemzetközi törekvéseket, illetve Bosznia-Hercegovina csatlakozását a NATO-hoz és az EU-hoz. Az orosz nagykövet nyíltan kiállt a vitatott referendum legitimitása mellett, az ENSZ Biztonsági Tanácsában pedig Moszkva megvétózta, hogy az 1995-ös srebrenicai mészárlást hivatalosan is népirtásnak nyilvánítsák. Úgy tûnik, az orosz szemlélet szerint, ha egy ország nem állhat az õ befolyásuk alatt, akkor legalább megpróbálnak gondoskodni róla, hogy a nyugati érdekek se érvényesülhessenek.

Húsz évvel ezelõtt Európa egyik legborzasztóbb konfliktusát sikerült lezárni a daytoni békével, és semmi nem garantálja, hogy egy esetleges elszakadás vérontás nélkül végbe tudna menni. A humanitárius válság mellett egy kiújuló háború menekültek újabb tömegeit jelentené Európa számára, ráadásul szinte biztos, hogy elindítana egy radikalizációs folyamatot az erre sok esetben egyébként is fogékony boszniai muzulmánok körében.
Délkelet-Ázsia

A vietnami Cam Ranh-öböl egykor a Szovjetunió legfontosabb külföldi haditengerészeti bázisa volt. Ugyan az ezredfordulón teljesen elhagyták a kikötõt, több évtized után most ismét egyre gyakrabban állomásoznak ott orosz egységek. Az Indiai- és a Csendes-óceán között fekvõ országban fenntartott bázis lehetõvé teszi az orosz flottának, hogy anélkül lehessen jelen a térségben, hogy egyfolytában Japánt kelljen kerülgetnie. Az öbölbõl felszálló orosz stratégiai bombázók ugyanakkor elõszeretettel cirkálnak az Egyesült Államok guami támaszpontja körül, ami Washingtonnak nem kevés fejfájást okoz.
Fotó: POOL / JIM WATSON
Putyin, a pók

Vietnam – bár egyre jobb a viszonya az Egyesült Államokkal – még mindig Oroszországgal ápol szorosabb kapcsolatot, katonai vezetõinek túlnyomó többségét a szovjetek képezték ki az indokínai háború alatt. Tanulva a történelembõl, Vietnam nem szeretne ismét két nagyhatalom közé szorulni, mindennél fontosabbnak tartja, hogy külpolitikája független maradjon. Így amikor az USA az orosz bombázók támogatásának beszüntetését követeli, akkor Hanoi leginkább hallgatással reagál.

A vietnami háború 21 éve alatt a Szovjetunió napi 2 millió dollárral felérõ támogatást nyújtott az ázsiai országnak, amiért cserébe az oroszok szabadon rendelkezhettek a Cam Ranh-öböllel. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok ma is rendkívül erõsek: Vietnam GDP-jének közel 20 százalékát az Oroszországgal közösen kezelt energetikai mamutvállalat, a Vietsovpetro adja. Ezenfelül – hogy hatékonyabban érvényesíthesse az érdekeit Kínával szemben – Vietnam jelentõs katonai beszerzésekbe kezdett, több tucat vadászgépet, hadihajót, tengeralattjárót, rakétát és radart vásárolt Oroszországtól.
Fotó: VIETNAM NEWS AGENCY / Vietnam News Agency
Putyin, a pók

Úgy tûnik, Oroszország elsõsorban politikai tõkét kíván kovácsolni a régióban való számottevõ jelenlétébõl. A Dél-kínai-tenger szigetei körül kialakult konfliktusban Putyin nemcsak Kínát tudja támogatni az Egyesült Államokkal szemben, de adott esetben még a szövetségei közötti megosztottságot is felhasználhatja, hogy érdekei szerint akár Kínára, akár Vietnamra nyomást gyakoroljon.
http://vs.hu/koze...1110#!s146
75 #3 talpi
- 2015-11-13 06:47
Azért valljuk be, ha "sakk nyelven" gondoljuk, akkor zseniális lépések. Ahogy a "könyvekben" le van írva, ezek nem olyanok. Nem is baj, hiszen így az ellen oldalnak, improvizálnia kell, az pedig ugye, nem minden esetben sikerül, kétszer-ugyan úgy. Na ez az, amiért a Jóságos John bácsinak migrénes fejfájás rohamai vannak.
48 #4 ro-zsola
- 2015-11-13 13:07
Tudod hogy van Imre , " polkorrektség ".
" Add meg a császárnak ami a császáré , adj okot a zsidónak ajvékolni "
75 #5 talpi
- 2015-11-13 16:04
Ro-zsola
Mekkora egy gengszter vagy :)

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.41 másodperc
2,744,765 egyedi látogató