Na végre egy rendesebb elemzés! Az emberekkel elhitetik, hogy értenek a politikához, pedig maguktól is lehetne annyi eszük hogy belássák, lövésük sincs hozzá, hiszen hét országgyûlési képviselõ választás is kevés volt ahhoz, hogy kiválasszon magának a nép egy olyan politikai erõt, amelyik normális, békésen fejlõdõ környezetet teremtene számára.
Ennek két oka lehet:
1. Nincs az országban néhányszáz értelmes, becsületes ember, akiket a választók az ország élére választhatnának vezetõnek, - ami önmagában is sértõ és komolytalan feltételezés -, vagy pedig
2. a politikusok látható és meghatározó halmaza valójában egy szélhámos társaság, akik évtizedek óta hazudozva orránál fogva vezetik a népet.

E rövid írásban bebizonyítom, hogy ez utóbbiról van szó. Módszerem a ok-okozat racionális alapján álló modellalkotás, aminek alapfeltevése az, hogy a politikában olyan, hogy véletlen, nem létezik. Tudnunk kell, hogy a politika egy igen magas energiájú erõtér, ahol minden hatás mögött komoly hatóerõnek kell állnia, ezért ebben az erõtérben csak olyan tényezõk mûködhetnek, akik rendelkeznek ezzel a nagy hatóerõvel. Megjegyzem, a magyar választók – mivel nem értenek a politikához és könnyen becsaphatók –, nem rendelkeznek ezzel a hatóerõvel, épp ezért nem jelenik meg az érdekük a magyar politikai életben, a törvényhozásban.

A modell kb. két éve összeállt, a kísérleti szakasz eredményesen zárult: tökéletesen értelmezhetõk a politikában történõ mozgások, a korábbi és a jelenlegi változások egyaránt.

Elõször is el kell fogadni azt az egyébként elfogadhatatlan tényt, hogy Magyarország nem szabad ország, hanem gyarmat. Az országunk idegen hatalom ellenõrzése alatt áll. Nem csak én mondom, hanem a témában nálam sokkal hitelesebbek is ezt állítják. Egyikük pl. Bogár László, évek óta úgy kezeli az ország gyarmati állapotát, mint magától értetõdõ dolgot.

„Válaszúthoz érkeztünk: A magyar társadalmi, gazdasági, politikai eliteknek el kell dönteniük, hogy … szembeszegülés helyett inkább a birodalom kiszolgálását választják, és értelemszerûen a saját népükbõl préselik ki azokat az erõforrásokat, amelyeket aztán kiutalnak a birodalomnak, vagy pedig szembesülnek azzal, hogy ez a folyamat a végéhez közeledik” (A teljes szöveg itt olvasható.)

De ugyanerrõl beszél Kövér László, az Országgyûlés elnöke is egy választások elõtti rádióinterjúban, akinek az információi nyilvánvalóan hitelesek, hiszen õ az ország második legnagyobb közjogi méltósága:

„... minden más baloldali tömörülés, – már most itt a számottevõkre gondolok, maradjunk az Együtt Magyarországnál, az MSZP-nél –, nem engedhetik meg maguknak, hogy egymás esélyeit rontva, külön induljanak. És hát, ha nagyon cinikusan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az hagyján, hogy ezt maguknak nem engedhetik meg, de a megbízóik sem engedhetik meg nekik, hogy ezt a luxust megengedjék maguknak. Tehát igenis rá lesznek kényszerítve, ha józan belátásukból nem, akkor külsõ erõ, a finanszírozóik erejével arra, hogy valamilyen kompromisszumot kössenek…” (2013.09.01. MR1 7:55) (A teljes írás ezzel kapcsolatban itt olvasható.)

Szóval Bogár és Kövér - sok száz vagy ezer bennfentessel együtt – tudja, hogy az országunk nem szabad ország, csak éppen az ország alkotmány szerinti „urai”, vagyis a nép nem tudja. Nem csoda, hiszen tudjuk, hogy mindig a megcsalt hitves tudja meg utoljára az igazságot, mert elõtte titkolják legjobban a dolgot.

Felvetõdik a kérdés, hogy kik ezek a „külsõ erõk”, akik a politikusainkat utasítják? Ami ezután következik, ez már a modell része, vagyis feltételezés, amit bizonyítani nem tudok, hiszen erõsen titkolják, de a politikai történések ok-okozati láncolata egybehangzóan a modell helytállódását támasztja alá.

Köztudott, hogy a nyugati civilizáció legbefolyásosabb népe zsidóság. Õk tartják kézben Amerikát, és rajta, valamint a nemzetközi bankrendszeren keresztül az egész nyugati világot. Tetszik, nem tetszik, ez tény.

Ezt a kiváltságot maga Isten, egy angyala által hozta az õsapjuk, Jákob tudomására. Az elsõ izraelita Jákob volt. Teremtés könyve 32. fejezet: „Küzdelem Istennel

Akkor valaki hajnalig küzdött vele. … Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erõsnek bizonyultál és emberek fölött fogsz gyõzni.”

Tény, hogy a zsidó-keresztény tanítás nyomán felnõtt nyugati civilizáció legbefolyásosabb népe a zsidóság, és mielõtt még antiszemitizmuson kapnánk magunkat, tudatosítanunk kell, hogy fentiek szerint e mögött isteni elrendelés áll. A zsidóság üdvtörténeti szerepérõl, valamint országunk életében betöltött szerepérõl részletesebben itt olvashatunk.

A modellalkotás kiindulási feltételezése az volt, hogy Magyarország valójában egy izraeli gyarmat. A politikusaink 100%-os izraeli függõségben vannak. Ezt támasztja alá az a feltétel nélküli, alázatos meghunyászkodás is, ahogyan a politikai elit Izraellel és a zsidósággal szemben viselkedik. Ezen túl nagyon beszédes az is, ahogyan a hazai választási eredmények igazodnak az aktuális izraeli belpolitikához: Mikor Izraelben a jobboldali Likud párt volt hatalmon, akkor itt is jobboldali kormány lett, ha a baloldali Munkapárt, akkor itt is a baloldal nyert. Ez alól a 2002-es Medgyessy gyõzelem volt a kivétel, amikor a hatalomba meglepetésszerûen bekerült Orbánt a Likud visszahívta az élvonalból. Emlékezzünk csak a baloldal hatalomra juttatásának körülményeire, az újraszámlálási huzavonára, vagy a sehová sem vezetõ Polgári Körök létrehozására. Színjáték volt mind, melynek a teljes politikai paletta – benne a MIÉP is – részese volt. Bõvebben errõl itt olvashatunk.

A Likud szakadása és a Kadima nevû középpárt gyõzelme lehetõvé tette Gyurcsány számára 2006-ban az újrázást, minek hallatán a dolgozószobájában táncra perdült. Ez a párt volt hatalmon Izraelben akkor is, amikor 120 izraeli katona „terrorelhárítási gyakorlat” keretében magyar rendõri egyenruhában szétverte a Fidesz ünneplõ tömegét, és mindenki mást, akit az utcán értek. Õket Gyurcsány rendelte, de Gyurcsányt az öszödi beszéd után mégis Orbán védte meg, mivel az Izraelben eldöntött rendhez mindkét félnek tartania kellett magát.

Szemernyi kétségünk nem lehet afelõl, hogy a politikusokat nem mi, hanem valamilyen láthatatlan idegen érdek mozgatja, jobb és baloldalon egyaránt. Ennek leglátványosabb és cáfolhatatlan bizonyítéka a vörösiszap tragédia, aminek hátterérõl szóló írást feltétlenül el kell olvasni ahhoz, hogy fogalmunk legyen az alávetettségünk mértékérõl. Ez az írás tényszerûen felfedi, hogy az országot hazaárulók irányítják.

Kérdés, hogy felismerhetõ-e ez az egyébként láthatatlan hatalom, amely évtizedek óta ellenõrzi a magyar politikai hatalmat. Jelentem, igen. A sikert az tette lehetõvé, hogy ebben a láthatatlan hatalomban megoszlás támadt. Korábban, ha volt is ilyen, belügyként kezelték és kifelé egységesek voltak, de 2010 körül a zsidó milliárdos Soros György, a maga liberális nyitott társadalmi elképzelésével szembement a konzervatív izraeli kormány érdekével, és ez látható megoszlást hozott a zsidó háttérhatalomban. Soros a szervezeteivel nemkívánatos személy lett Izraelben.

Napjaink Magyarországának politikai életét alapvetõen ez a zsidó belsõ ellentét határozza meg: Soros a liberális oldalon, Netanjahu – mint Izrael jobboldali miniszterelnöke – a konzervatív oldalon. Soros a nyitott társadalomi ideáljával és a bevándorlási politikájával nyilván nem egymaga áll, hanem egy – szintén láthatatlan – hatalmi tömörülés akaratát képviseli, annak megvalósításáért küzd. Netanjahunak pedig bevallottan a cionizmus az eszményképe, amely mögött szintén befolyásos zsidó vallási, gazdasági és politikai körök állnak. Ez a két eszménykép kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, küzdelmük mára már ölre menõ, és bizonyítani fogom, hogy ez az ellentét határozza meg a belpolitikánkat is.

Netanjahu 2017-ben eljön Budapestre, hogy megerõsítse a választások elõtt Orbán pozícióját, de a hazai zsidóságot képviselõ, szoclib beágyazottságú MAZSIHISZ fájdalmas hangját meg sem hallja. Vajon miért? Azért, mert tudja, hogy az õ politikai hátterük mögött Soros áll. Félelmetes, hogy errõl a belsõ megoszlásról még az izraeli nagykövetség sem tud, és meggondolatlanul elítélik Orbán Soros elleni kampányát, amit Netanjahu látványosan visszavonat. Vagyis úgy olvassuk ezeket a sorokat, hogy az ebben az írásban feltárt konspiráció a szokásos diplomáciai szint alatt, a saját diplomatáik elõtt is rejtve történik.

Érdekes a hazai ellenzéki politikai paletta alakulása, a választások elõtti kavalkád. Figyeljük meg, hogy a mozgások miként igazolják a fenti feltételezést. Nem kérdés, hogy a gyarmattartó ország leosztása szerint a választást Orbánnak kell megnyernie, amihez a hivatalos váltótársnak, az ellenzék konspirációba vont részének is asszisztálnia kell, mint ahogy tette ezt Orbán is a 2002-es választásokon megrendezett bukásakor.

A hivatalos, vagyis Izrael által támogatott szoclib erõ az MSZP és a DK, Gyurcsány Ferenc gyakorlatilag egyszemélyes pártja. Figyeljük meg, hogy ez az a két politikai erõ, ami megoszlást hoz az ellenzéki összefogásban. Az MSZP-nek kötelezõ Orbán gyõzelmét ily módon is támogatnia, de Gyurcsánynak is van annyi esze, hogy õ is csak akkor kerülhet még egyszer hatalomba, ha elfogadja és támogatja ezt az izraeli döntést. Ennek köszönhetõen nem jöhet létre az egységes ellenzéki front,

Sorosnak marad a többi ellenzéki párt, az LMP-vel az élén. Háttértámogatásként ott lehetnek az 1%-ot el nem érõ kicsik, de a Jobbik nélkül esélytelenek lennének, és láss csodát, a Jobbik is egyszerre csak Soros György védelmére kel. Ez valóban csoda. Mi történhetett a Jobbikkal?

Nos, a Jobbikról tudni kell, hogy õket a radikális ellenzék lekötésére hozták létre egy titkos alkuval a MIÉP ifjúsági tagozatából, amikor már látszott, hogy a MIÉP szétesik. Ezt az alkut a Kovács Dávid féle vezetés nem volt hajlandó elfogadni, ekkor lépett elõ a Polgári körös Vona Gábor a második vonalból. Ennek köszönhetõen a korábban parlamenti küszöböt sem elérõ párt 2010-ben 12%-kal bejut a törvényhozásba.

Ott viszont ki volt jelölve számára a mozgástere: egyrészt viselnie kellett a Fidesz részérõl kapott megaláztatásokat (Orbán a Magyar Gárdáról: „kiosztok nekik két pofont, és hazazavarom õket”), emellett zsidózhatott, cigányozhatott, de a kormánynak komolyan nem árthatott, pl. a korrupciós ügyekbe nem árthatta magát. Szóval a Jobbik, Vona révén fogott párt volt, célja a Fidesz hatalmának biztosítása a szélsõjobb oldaláról. Ezt Vonán kívül senki, vagy csak nagyon kevesek tudták a pártban, hiszen ezeknek az alkuknak a lényege az egyszemélyi kötõdés. Ahogy a Fidesz Orbán által, úgy a Jobbik Vona által van elkötelezve a megbízóinak. Az õ dolguk, hogy az ebbõl fakadó nehézségeket a vezetéssel és a tagsággal megetessék. Ez része a vállalásnak.

Csakhogy történt egy megoszlás Orbán és Simicska között, ami lehetõséget adott Vonának, hogy kibújjon az egyre arrogánsabb gazdája uralma alól, és más gazdát keressen Simicska személyében. Ehhez persze el kellett távolítani az igazi radikálisokat a vezetésbõl – megjegyzem, nem sok volt. A tagsággal pedig nem volt sok gond, hisz könnyen elhiszi a mesét, amit mondanak neki, mert el akarja hinni. Ez egyébként minden pártnál így van. Szóval Vona Orbán alól átigazol egy másik erõs ember hatalma alá, és láss csodát, a Simicska által támogatott Jobbik egyszerre csak észreveszi, hogy Orbánék lopnak, és országszerte megjelennek az errõl szóló plakátok. Hát nem érdekes, hogy évekig errõl semmit sem lehetett hallani a Jobbiktól?

Viszont Simicska és Vona is tisztában vannak azzal, hogy zsidó támogatás nélkül Magyarországon nem lehet hatalomhoz jutni, ezért becsatornázzák magukat Soros György mögé, mint az LMP reménybeli koalíciós partnere. Nézzük meg: annak ellenére, hogy a két párt a politikai paletta ellentétes oldalán áll, az utóbbi idõben nem kritizálják egymást, sõt, nagyon is megértõen nyilatkoznak egymással kapcsolatban. A terv valószínûleg az, hogy hatalomra kerülve Szél Bernadett lesz a miniszterelnök, és természetesen a Jobbik is kap néhány tálcát.

Nos, ez az ellenzéki attak elég reménytelen, több okból is. Egyrészt mert a Fidesz hatalmi pozícióban van, amivel gátlástalanul vissza is él – lásd a választási rendszer átszabását, a közszolgálati és a kereskedelmi média bedarálását, vagy az ellenzéki pártokra kirótt százmilliós bírságokat, miközben õ számolatlanul költheti a közpénzt a pártja propagandájára. Továbbá a választási eredményeket feldolgozó számítógépes program is az õ kezükben van, ráadásul Trump hatalomra jutásával a nemzetközi politikában is megerõsödött a konzervatív vonal. Kialakult egy Amerika – Izrael – Törökország – Oroszország tengely, ami természetesen nem jelent teljes körû együttmûködést, de tény, hogy a fõ törésvonal tekintetében egy oldalon állnak.

Ennyit az elõttünk álló választásokról. Több szót nem is érdemel, hiszen cirkuszi színjáték az egész, de most elemezzük egy kicsit a keresztény nemzeti kormányunk elmúlt nyolc évét, hogy megpróbáljuk kitalálni, mi lehet a kormány gazdájának a célja az országgal, vagyis milyen jövõt szánnak nekünk, „humán erõforrásoknak”. (Már az elnevezésbõl is érezhetõ az Isten képmására alkotott emberrel szembeni megvetés, lenézés.)

· Összeomlás határán billeg az egészségügy mióta csak kormányoznak, a kórházi ellátás színvonala a legrosszabb Ceausescu idõket idézi, a kötelezõ alapellátás pedig az orvoshiány miatt belátható idõn belül (a terveknek megfelelõen) össze fog omlani.

· A nemzõképes, érvényesülni akaró ifjúság elvándorlása töretlenül folytatódik, vagyis a magyar fiatalok százezreinek gyermekei idegen állampolgárként látják meg a napvilágot.

· Az oktatás évtizedes struktúráját egy tollvonással felrúgják: az intézmények mûködtetési jogát az önkormányzatoktól megvonják, és egy mûködésképtelen országos szervezet kezébe adják. Az arrogáns intézkedés egyetlen célja csak az lehet, hogy az oktatás egészséges mûködését ellehetetlenítsék.

· Az Európai Parlament infógrafikájából kiderül, hogy Magyarországon a legmagasabb a forgalmi adó, és a legalacsonyabbak között vannak a tõkére kivetett adóterhek. Vagyis a szegények adójának is nevezett ÁFA a legmagasabb, a gazdagok tõkéjének jövedelmére kivetett adó a pedig a legalacsonyabb. Ugye kitaláljuk, hogy kinek a kormánya valójában az Orbán kormány?

· Másfélszer több pénzt adott a multiknak a Fidesz, mint a szocik – tudjuk meg a 24.hu írásából, ráadásul az országunk számára kedvezõtlenebb feltételekkel.

· „Magyarországnak még soha nem volt olyan tõkebarát kormánya, mint az Orbán kormány. Ez a kormány egy sorozat, titkosított, úgynevezett stratégiai megállapodást írt alá a multinacionális cégekkel, az egészen elképesztõ mértékû kedvezményeket adta ezeknek a cégeknek, több mint a duplája annak az összegnek, annak az átlagnak, amit a visegrádi másik három regisztrál. (..) Ugyanakkor a magyar hazai vállalkozókat pedig a sikertelenségre ítéli, két okból kifolyólag: Az egyik az, hogy a multikra sújtott adók és különbözõ terhek még a negyedét sem teszik ki annak a tehermennyisségnek, amiket az Orbán kormány a hazai vállalkozókra sújtott. … és kizárja annak a lehetõségét, hogy Magyarországon talpra álljon egy velük versenyképes, magyar tulajdonú tõkés termelõ osztály. (…) A legalacsonyabb Magyarországon a társasági adó, miközben a munkát a legsúlyosabb adókkal terheli. ” – Mondja Róna Péter közgazdász a Hírtv mûsorában. – Azt pedig én mondom, hogy a munkabért azért kell magas adókkal súlytani, mert az a magyar családok megélhetését, fejlõdését szolgálja, ami viszont ellentétes a kormány megbízóinak szándékával.

· „Inotai András, az MTA Világgazdasági kutatóintézetének egykori vezetõje úgy véli: az egészségügyet, az oktatást, a kutatás-fejlesztést és az innovációt is tudatosan rombolja le a kormány. (…) Olyan mértékû szellemi népirtás folyt az elmúlt években, és még nagyobb intenzitással folyik ma Magyarországon, amivel – ha lenne ilyenre felhatalmazása – a fizikai népirtás bûntényéhez hasonlóan a hágai bíróságnak kellene foglalkoznia – jelentette ki. ”

Napnál világosabb, hogy az ország kiürítése, elnéptelenítése, a lakosság kivéreztetése folyik. „Naponta 300 kilakoltatást tesznek föl a Végrehajtó Kamara honlapján, 300 ember, 300 család veszíti el az ingatlanát naponta, és hallgat mindenki…” – halljuk a Nemzeti Civil Kontroll alapítójától. Nem a pénzünk kell nekik, hanem a területünk, az életterünk. Nyilvánvalóan azért, mert a csodálatos Kárpát-medencénkre szemet vetett az izraeli vezetés. – De nem tudják kivel kezdtek ki, nem tudják, hogy a mi védelmünk nem ebbõl a világból való.

Szóval, kedves Magyar Választópolgár! Szavazhatsz, akire akarsz, esélyed nincs arra, hogy abból a csapdából, amibe a hazaáruló politikusaid vittek, a magad erejébõl kiszabadulj. Sötét erõk játékszere vagy, a vezetõid nem vesznek ember számba, szimpla „erõforrásnak” tekintenek, amit addig használnak, ameddig szükségük van rá.

A sötét erõk saját magukat számolják majd fel, egy jövendölés szerint. Félelmetes, hogy a fentiek ismeretében értelmet nyer egy látszólag értelmetlen jövendölés, amely a ’40-es években született, és Nyirkai jóslat néven ismeretes.

„Még hatvan-hetven!

A rátarti úr napszámért kunyerál.

Már mindent elkótyavetyéltek.

Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások.

Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ.

Bevezetik a hét tevét, hogy az innen köpködhessen lángot - a bikát nyergelõ asszonyra.

Ebbõl belviszály is támad, meg külsõ viszály is. A Kost Áldozó két fia tovább marakodik.

A tevék magyar hajcsárai Manó bõrét húzzák Krisztus képére,

hogy megtévesszék a népet, és aranyra válthassák a félhold csillogását.

Õk a Kost Áldozó, tevét nyergelõ fiát segítik,

más magyarok meg a másikat.

Kettészakad a nemzet, lángra lobban az Ország.

A lángot vér oltja.

Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lõnek a hét teve miatt.

A nép fele elpusztul.”

Ez a jövendölés 1947-48-ban, vagyis 70 évvel ezelõtt született, és ahogyan a címe is jelzi, pontosan napjainkról szól. Hogy ki lehet az alattomos ellenség, milyen égbekiáltó árulások lesznek és kik fújnak velük egy követ, azt nem kell magyaráznom. Viszont ijesztõ, hogy a felvázolt modell alapján értelmezhetõvé válnak az egyébként értelmetlen zagyvaságnak tûnõ sorok, hogy tudniillik a „A Kost Áldozó két fia tovább marakodik.” Vagyis Ábrahám fiai tovább marakodnak. A kost áldozó, tevét nyergelõ, vagyis a muszlim tömegeket útra felkészítõ fiú Soros György, aki a muzulmánok bevándorlását támogatja Európa (a bikát nyergelõ asszony) kontinensére, közte Magyarországra. Netanjahu pedig meg akarja óvni országunkat a zsidók számára, ezért nem hajlandó tömegesen beengedni a muzulmánokat, kerítést építtet a bábkormánnyal.

A hét tevénél és Manó bõrénél még nem tartunk, de ez utóbbiból arra lehet következtetni, hogy Soros támogatottjai is a hatalom közelébe fognak kerülni. Valószínû, hogy az õ (Vona) vezetésükkel próbálják a manicheizmust – mint õsmagyar vallást – visszaállítani azért, hogy hatalmukat a muszlim erõk által biztosítsák. Ez persze csak találgatás, ennek nyoma még nem látszik, mint ahogy a hét tevének sem. Ez utóbbit meg kell elõznie a 3. világháború kitörésének, a hét teve pedig valószínûleg valamilyen támadófegyvert jelent. Nem túl biztató kilátások, különösen a nép egyik felére nézve. A (szellemidézésben résztvevõ) táltosok közös gondolattal kérdezték: „Így van ez megírva - nem lehetne-e másképp?” A Szellem erre azt felelte: „Minden jövendölés okumálás, a múltat meg jelent összekötõ vonás folytatásán, a jövõ felé. Megírva semmi nincsen, mert minden megváltoztatható - ha nem fordultok el Istenetektõl és megszívlelitek az õsök intelmeit.”

Kedves Olvasó! A fentiekben megismerhettél egy modellt, melynek segítségével ellentmondásmentesen értelmezhetõk az ország politikai történései. Nem szabad lebecsülni a teljesítményt, mert lényegében az egész emberi megismerés egy modellalkotási folyamat, melynek során egyre tökéletesebb modellt alkotunk a környezetünk viselkedésérõl. Az egyre tökéletesebb modell segítségével tudunk egyre hatékonyabb eszközöket létrehozni. Az a jó modell, amely nem tartalmaz ellentmondást, vagyis a modell egyes feltételezései nem állnak ellentétben más elemeinek a viselkedésével. Márpedig ez a modell nemcsak hogy ellentmondásmentes, de remekül értelmezhetõ segítségével sok-sok, eddig megmagyarázhatatlan apró mozzanat is:

Pl. az, hogy az EU-ban, Németországgal az élen, a Soros elleni kampányt antiszemitának tartják, ezzel szemben az izraeli nagykövet szerint „Orbán sorosozása nem antiszemita megnyilvánulás”. – Ki tudná értelmezni ezt az ellentmondást e modell nélkül?

A migráció kezdetén Orbán ki sem merte ejteni Soros György nevét, csak halványan utalt rá, mint egyes migránssegítõ szervezet támogatójára, bár már akkor is mindenki tudta, hogy õ áll a migráció mögött. Ma pedig óriásplakátokon ábrázolja, mint ijesztõ mumust. Azt, hogy egy nemzetközi szinten meghatározó zsidó milliárdost óriásplakátokon kigúnyoljon, egy országot ellene hangoljon, a maga erejébõl soha nem merné megtenni. Ezt úgy, és csakis úgy teheti meg, ha erre egy másik, hasonló erejû zsidó hatalom neki felhatalmazást ad. E felhatalmazásra bizonyíték Netanjahu budapesti baráti látogatása és az izraeli nagykövetség viselkedése.

Megjegyzem, ugyanez játszódott le Vonával is, aki Simicskától kapott felhatalmazást arra, hogy a korábbi gazdáját, Orbánt – szintén óriásplakátokon – tolvajnak nevezze. Simicska megtudott valamit Orbánról, ami után Orbánt hazaárulónak nevezte. A nyilvánosságnak azt mondta, hogy az RTL oroszok általi megvétele volt az ok, de ez minden bizonnyal elterelés, mert ez nem lett volna elég ok a látványos, Simicska egész gazdasági helyzetét, a vállalati birodalma egzisztenciáját felborító szakításra. Nyilvánvalóan megtudta Orbán tulajdonképpeni küldetését, és ahhoz már nem volt hajlandó asszisztálni.

Végezetül: sajnálom Orbán Viktort. Fiatalon, gyanútlanul leszerzõdött a gonosszal. Hallani, hogy baj van az idegrendszerével. Nem csodálom. Az az óriási erõtér, és az a rettenetes hazugsághalmaz, amelyben õ évtizedek óta mozog, mindenkit felõrölne. Õt is anya szülte, és nyilván nem arra készült ifjú korában, hogy lepusztítson egy országot, milliókat megnyomorítson azért, hogy az idegen hódítók ellenállás nélkül birtokba vehessék a területüket. Ebbe a csapdába minden bizonnyal fokozatosan csalták be, és kínjában nem tud már annyi milliárdot összelopni, amivel kompenzálni tudná ezt az embertelen küldetést. (Igaz, megpróbálja.) Ez Orbán jobbik olvasata. Van rosszabb is, de én alapvetõen jóhiszemû vagyok, ezért ezzel nem foglalkozom. Lelke rajta, Isten legyen hozzá irgalmas…

És legvégül: Minden bizonnyal zivataros idõk jönnek, de Te ne aggódj, kedves Magyar Nép! Te fogod megvalósítani Isten országát elsõként itt a földön, ahogyan azt Pio atya is megjövendölte:

“Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egyszer még egy gyönyörû madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú õrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"

Azt, hogy miként lehet megvalósítani ezt a „nagy boldogságot” itt a földön, annak részleteit itt olvashatod. Az írás címe: Az igazság evangéliuma, avagy Isten országa közöttünk. Szemernyi kétségem sincs afelõl, hogy ennek – Isten országának – elsõként Magyarországon kell megvalósulnia. Innen fog kiáradni az emberiségre. Viszont hogy hány ember lesz ennek részese, az rajtunk áll, egész pontosan azon, hogy elfogadjuk-e Jézus Krisztus tanítását, vagy sem. Mert biztosak lehetünk abban, hogy amint Ábrahám fiainak megjósolt marakodása bekövetkezett, úgy be fog következni a hét teve bevezetése is, annak katasztrofális következményeivel együtt. Akinek van füle, értse.

Ezzel az írással a magam küldetését befejeztem. Átadtam minden tudást, ami az ember földi és örökkévalóságbeli üdvösségéhez szükséges. Az Isten létezésérõl tudományosan megalapozott, cáfolhatatlan bizonyítékokat adtam. Kérdés, hogy van-e még a népnek olyan értelmisége, szellemi vezetése, aki egyrészt kellõen alázatos, és félre tudja tenni a maga töredékes világképét azért, hogy ezt a kompakt bölcseleti iskolát befogadja, másrészt veszi a bátorságot ahhoz, hogy – akár a saját egzisztenciáját is veszélyeztetve –, a rábízottaknak továbbadja azért, hogy a nép megértse és életre válthassa. Ez bizony kérdés, de ez már nem az én felelõsségem, hanem azoké, akik a nép lelki, szellemi állapotáért felelõsek.



Gyirán István

Link