Épp most, mikor a fehér faj holokausztja zajlik? Na jó, a zsidó-cigány-muszlim tesz róla, hogy a keresztlény-jányok tisztában legyenek véle, hogy most akkor melyik genderhez tartoznak inkább, a fiúk...na azokat meg hagy-lyuk inkább.
„A rossz hír az, hogy egyre több tizenéves vallja magát melegnek vagy biszexuálisnak. A jó hír pedig az, hogy a felelõs szülõk hamarabb vihetik el gyermekeiket terápiára” – vallja büszkén Joseph Nicolosi, a hírhedt pszichiáter, akinek a homoszexuálisok helyreállító terápiáját köszönhetjük, és aki ezzel a szabadon megélhetõ szexuális önrendelkezés több évtizedes gyakorlatát tiporja sárba.

50 évvel ezelõtt, 1968-ban Franciaországtól Csehszlovákián keresztül Mexikóig gazdasági és politikai rendszerellenes diáklázadások, munkássztrájkok zajlottak a „szocialista” és a kapitalista országokban. Ennek része volt az a szexuális forradalomnak nevezett jelenség is, ami kétségtelenül hozzájárult a nõk és az LMBTQ-emberek felszabadításához, ugyanakkor következményeivel nem mindenki elégedett, az ellenreakciók pedig, úgy tûnik, egyre erõsebbek.
A nõk szexuális élete fontos tényezõvé vált

A 20. század elején kezdett jelentõs mértékben változni a nõi szexualitással kapcsolatos hozzáállás;

kiderült, hogy a nõk is vágynak az örömteli szexre.
HIRDETÉS

1870-tõl 1910-ig már lezajlott egy szexuális forradalom: a viktoriánus erkölcs sokat veszített univerzális jelentõségébõl. Olyan pszichiáterek, pszichológusok és biológusok publikálták a nõk szexualitásáról szóló elméleteiket és kutatásaikat, mint Freud, Wilhelm Reich vagy Alfred Kinsey, emellett a feminizmus és a melegjogi mozgalmak is nagy szerepet játszottak a folyamatban. Erõsödött az a meggyõzõdés, miszerint a szexualitás az élet normális része, és az államnak, a vallásnak vagy a családnak nincs joga azt korlátozni. Még a 20. század elsõ felében is jellemzõ volt, hogy a nõk csak korlátozottan védekezhettek a terhesség ellen, emiatt – és az általános erkölcsi felfogás miatt – elsõsorban házasságon belül élhettek nemi életet, vagy veszélyes módszerekkel végeztek magukon abortuszt.
Sigmund Freud (1856-1939), médecin autrichien, fondateur de la psychanalyse, regardant son buste exécuté par Némond. HRL-602996
Sigmund Freud saját mellszobrával néz farkasszemet
Fotó: AFP

Az elsõ fogamzásgátló 1960-ban került forgalomba az USA-ban, és a szexuális forradalom egyik legfontosabb jelképévé vált. A nõk így sokkal könnyebben kontrollálhatták saját szexuális életüket, mint korábban. A férfiak is profitáltak a forradalomból – bár nekik mindig is nagyobb szabadságuk volt a házasságon kívüli kapcsolatok terén is –, a tabletta csökkentette annak az esélyét, hogy akaratukon kívül apákká váljanak. 1960-ban a 19 éves, nem házas amerikai nõk fele még szûz volt, a 80-as évek végére a 17 évesek fele, a 18 évesek 75%-a már szexuális életet élt. A fogamzásgátló elterjedése és a hozzáállás megváltozása közvetve a nõk munkahelyi pozíciójára, karrierlehetõségeire is pozitív hatással volt, hiszen kitolódott a házasodási és gyerekvállalási életkor. A tabletta bevezetésekor egy nõ átlagosan 4 gyereket szült, és háztartásbeliként élt, 2000-re már két gyerek volt az átlag.

Ahhoz, hogy a nõk tényleg autonóm döntéseket hozhassanak, a feminizmus második hullámára volt szükség. A korábbi nemi szerepek átalakultak, a szexuális normák megkérdõjelezõdtek; szabadabban lehetett beszélni a monogám és a heteroszexuális kapcsolatok alternatíváról és megélni azokat, néhány országban legalizálták az abortuszt, fejõdött a melegkultúra. A feministák a ’60-as években értek el nagyobb eredményeket a nõk törvény elõtti és munkahelyi egyenlõsége terén, komoly kritikákat kapott a konzervatív háziasszony- és anyaszerep, nõi öntudatnövelõ csoportok alakultak. Sokan vettek részt más jellegû civil jogi mozgalmakban is, ahol azt tapasztalták, hogy míg a férfiak vezetõ szerepet kapnak, beszédeket mondanak, addig a nõkre még mindig elsõsorban a kávéfõzés feladata hárul.
Un millier de femmes, auxquelles se sont joints quelques hommes, participe à une manifestation organisée par le Mouvement de Libération des Femmes (MLF) pour exiger "l'avortement et la contraception libres et gratuits", le 25 novembre 1972, à Paris, entre le boulevard de Belleville et la place des Fêtes, où la marche s'est terminée par un sit-in en chansons. / AFP PHOTO
A francia Mouvement de Libération des Femmes (Nõk Felszabadítása Mozgalom) tüntetése az abortusz és a fogamzásgátlás mellett Párizsban 1972. november 25-én
Fotó: AFP
A szexuális forradalmat balról és jobbról is lehet kritizálni

Bár az ok-okozat kérdése vita tárgya lehet, a szexuális forradalomhoz olyan jelenségek is köthetõek, amelyek inkább akadályozták a nõi önérvényesítés kiteljesedését. A fogamzásgátló tablettáról néhány évtized alatt kiderült, hogy mégsem a felhõtlen szabadság eszköze: rengeteg mellékhatása van a migrénes fejfájástól a kóros libidócsökkenésig. Emellett a hatékonyabb és biztonságosabb eszközökhöz való hozzáférés egyfajta nyomást is jelent a nõknek, hogy szexuális életet éljenek, hiszen már nem kel félniük a nem kívánt terhességtõl. A nem monogám kapcsolatok elõnyeit pedig nagy valószínûséggel elsõsorban a férfiak élvezik.
HIRDETÉS

A ’70-es évekre a kapitalizmus arculatának változásával a szexualitás is egyre inkább elüzletiesedett. Miközben nõjogi aktivisták a szépségkultusz és a nõk tárgyiasítása ellen lázadtak, egyre népszerûbb és hozzáférhetõbb lett a pornográfia. Hugh Hefner 1953-ban alapította meg a Playboyt, ’60-ban nyitotta meg elsõ nyuszis klubját. A feministák egy részét nem zavarta a pornó, mások (például Andrea Dworkin) a nõk tárgyként kezelését látták/látják benne. Õk az egész szexuális forradalmat kritikusan szemlélték, mert szerintük a felszabadulás elsõsorban a monogámia szerepének csökkenését jelenti, ez pedig inkább a férfiaknak kedvez. A ’68-as eseményeket egyébként általánosságban is kritizálni lehet azzal, hogy nem feltétlenül jelentettek forradalmi szemléletet. Ahogy Szalai Erzsébet szociológus megfogalmazta, a mozgalmakban az egyenlõség és a testvériség kívánalma nem jelent meg, így a célként kitûzött szabadság valójában csak a „tõke és a burzsoázia” szabadsága lehetett. Ez a szexuális forradalomra is jellemzõ, még akkor is, ha kétségtelenül sok olyan vívmánya volt, amit ma is élvezhetünk. Magyarországon eleve jóval kevésbé éreztette hatását, mint nyugaton: a múlt rendszer emancipációs politikája csak látszategyenlõséget hozott, a házimunkát és a gyereknevelést továbbra is a nõk végezték.
BEL AIR, CA - JULY 15: Hugh Hefner and his Playmates look on during Fight Night at the Playboy Mansion on July 15, 2003 in Bel Air, California. (Photo by Donald Miralle/Getty Images)
Hugh Hefner Playmate-k társaságában a Playboy-villában 2003. július 15-én
Fotó: Donald Miralle / Getty Images

A szabadabban megélhetõ szexualitást és annak hatásait – ahogy a fentiekbõl kiderül – érik ugyan balról is kritikák, de elsõsorban a konzervatív, és a vallásos oldal bírálja. Szerintük a nõk nem lettek boldogabbak attól, hogy joguk van az abortuszhoz, vagy részesei lehetnek az alternatív családmodelleknek. A 19. században Marx és Engels által elkezdett „családrombolást” a szexuális forradalom teljesítette ki a pornográfiával, a homoszexuális propagandával, a prostitúcióval és a pedofíliával. Érveik között szerepel, hogy mivel ma is vannak háborúk, ezért a hippik jelszava („szeretkezz, ne háborúzz”) nem igaz. A „feminista és homoszexuális ideológusok” hibáztatása általános ezekben a körökben, õket okolják a szexualizált kultúráért; a családon belüli erõszak, a szexuális zaklatás ellen való fellépést pedig csak hisztinek tartják.
Terjed a szüzességi mozgalom és a helyreállító terápia

Általános jelenség egyébként, hogy miután egy-egy mozgalom társadalmi változást ér el, felerõsödnek azok a hangok és törekvések, amelyek minden problémáért a fejlõdést teszik felelõssé, és a „régi” rendszert szeretnék visszakapni. A szexuális szabadság kivívására adott ilyen ellenreakcióként is értelmezhetõ, hogy például több országban betiltották vagy szigorúan szabályozzák az abortuszt; egyre jobban terjed egy új szüzességi mozgalom, és egyesek gyógyítandó betegségnek tartják a homoszexualitást.

Néhány éve sokat cikkeztek arról, hogy az USA-ban egyre több tinédzser (elsõsorban lány) fogadja meg ünnepélyes keretek között, hogy nem fog a házasság elõtt nemi életet élni. A világ legnagyobb szüzességi mozgalma, a Silver Ring (ezüstgyûrû) 1997-ben indul, de emellett egyre népszerûbbek az úgynevezett tisztasági bálok (Purity Ball) is. Ezeken a bálokon a lányok arra tesznek esküt, hogy szûzen mennek férjhez, az apák pedig õrködni fognak lányaik szüzessége felett. Mindezt azért, mert úgy gondolják, így megelõzhetik a nem kívánt terhességet, a betegségeket, és a leendõ házastársak pedig majd jobban tisztelik egymást. Ugyanakkor kutatások szerint az elvileg „tisztaságban” élõ tinik szexuális élete nem különbözik kortársaikétól, csak éppen õk ritkábban használtak óvszert, mert szerintük az nem véd a betegségek ellen. És ez a legnagyobb probléma a szüzességi fogadalommal: képviselõi azt hirdetik, a védekezésrõl szóló felvilágosítás és a fogamzásgátlók használata nyitja meg az utat a fiataloknak a szabad szex felé. A feminista Eve Ensler is kritizálja a tisztasági bálokat: „Ha a szüzességünk megõrzését rábízzuk az apánkra, akkor gyakorlatilag feladjuk az ellenõrzést az egész szexualitásunk és szabadságunk felett, fõleg hogy a házasság értelmében erényeink vigyázása apánk után a jövendõbelink fejére száll.

Úgy tûnik, ebben a folyamatban mindenki fontos, csak mi nem.

Eve Ensler American writer in 2007. Credit: Ulf Andersen / Aurimages.
Eve Ensler
Fotó: Ulf Andersen / Aurimages / AFP

Nálunk egyébként Orbán Gáspár egyháza, a Felház népszerûsíti a szüzességgyûrût, a szexuális absztinencia jelképét.

Az LMBTQ-jogokról, a homoszexuálisok házassági és gyerekvállalási törekvéseirõl folytatott párbeszéd mellett azoknak a hangja is erõs, akik szakemberként vallják, hogy melegnek lenni súlyos deviancia vagy betegség. Bár a homoszexualitás 1973 óta hivatalosan nem betegség, egy Nicolosi nevû pszichiáternek errõl más a véleménye. Feleségével együtt 2002-ben adta ki A homoszexualitás megelõzése címû könyvet, ami Magyarországon 2016-ban jelent meg, és a szakmai bírálatok ellenére ma is kapható a Szent István Társulat forgalmazásában. Nicolosi helyreállító (reparatív) terápiát végez, ami a keresztény vallás segítségével támogatja a melegeket a heteroszexuálissá válásban. Szerinte erre azért van szükség, mert a homoszexualitás nem normális szexuális orientáció, egy súlyos gyerekkori trauma, „az édesapához való kötõdés kialakulásának korai zavara” következtében alakul ki, amit helyre kell hozni.

A szexuális forradalom után fél évszázaddal sokkal nyitottabb a társadalom, mint a 20. század elsõ felében volt. Bár még mindig jellemzõ a kettõs mérce a nemek szexuális viselkedésének megítélésében, egyre természetesebb például a nõi orgazmusról beszélni. Ugyanakkor az egyik oldalról szabadságként megélt jelenségek – mint a prostitúció, pornográfia – a másik oldalon a nõk tárgyiasítását és kihasználását jelenthetik. Azt pedig nehéz lenne megjósolni, hogy a konzervatív ellenreakciók hatása hosszabb távon mennyire lesz jelentõs, le tudja-e rombolni a nehezen kivívott jogokat.
Link