Te Gerry !

Születésnapod alkalmából felajánlom Neked, hogy saját kiadásban megjelentetem erre a jubíleumi évfordulóra a "Sanyi összes"-t, vörös díszbõrkötésben. Na mit szólsz ? A példányszámról majd egyezkedhetünk.
( De ronda vagyok !)
Azért, ha már éljenzed magad, Isten éltessen sokáig ! Én is éljenezlek egy kicsit.

Gerry, mindig jókat írsz, ha nem is feltétlenül! Marad a nyitott kérdés, miért pont Te, miért pont Veled...félõ (de azért ne féljél) erre túl egyszerû a válasz.

Lefordítsam?




A sütibõl már rég nem maradt semmi, de ma rittyentek egy bablevest, abból tehetek félre, csak szólj idõben, bármikor!

Ölellek, harcostársam!

Hej o hó; (mondaná a svéd), de én ehelyett azt kell mondjam; huj huj hajrá, Gerry!!

Irj! írj és írj, mert annyit úgysem tudsz írni amennyit gondolsz - pedig már ott, akkor, a gondolatban eldölnek dolgok, már ott megszületik a szép, a jó, a csúnya és a fájdalmas.

"Lesz még egyszer ünnep a világon!" Csak el kell tudjuk képzelni, aztán majd akkor talán hiszünk is ebben a képzeletben. (Wittgenstein: amit elképzelünk, az mind meg is történhet. - nem szó szerinti idézet, csak a lényeg..)

A.Einstein (megint nem szó szerint): A legkiválóbb készség (v. legértékesebb adottság) a korlátlan képzelet

Tudom, a realitások visszarángatnak a "valóságba", de mégis: ez a honlap például, mennyire valós, a verseid, gerry, mennyire valósak, Imre minden szókitekerö vicce mennyire valós - és mégis, itt vannak, itt vagyunk és nekünk, magunknak, valahogy létezünk ezáltal is. (Nem is akárhogy; szerintem.)

Egyébként az érdekes az volt számomra, hogy egészen a 65.-ik éved kiderüléséig azt hittem, Imre írta az egészet - jó, nem?
(vagy talán én írhattam volna, hiszen én is verselgettem néha - még itt is; pl.Imrét megénekelve legalább egyszer)

Na jó, mindezt miért írom: mert nem adod fel, Gerry, és ezt nagyon tisztelem, hiszen én sem akarom feladni, de néha már-már... Irjunk tovább, és MERJÜNK képzelödni, gondolkodni, mert volna miért! (Köszönöm!)

Kedves Keepfargó !

Nem adjuk fel ! Mert nincs már mit feladni. Vagyunk, létezünk, és kiszolgáltatottak vagyunk, leszámítva a gondolati szabadságunkat. Az az egyetlen amink van, és azt nem adjuk, az egyetlen amit lehetõségünk van megtartani, mindenkivel szemben, és ténylegesen elvehetetlen.
Ez is sokkal több a semminél, hiszen százmilliók élik le az életüket önálló gondolatok nélkül, ha belegondolsz, hatalmas vagyonnal bírunk !

( Jó, jó kicsit kevés az eléghez képest, de sokkal több a semminél.)

GERRY: Jeles évfordulóhoz érkeztél nem akarom az el múltakat visszaénekelni. Az elõtted lévõkhöz kívánok erõt egészséget és legalább még ennyit.

Köszönöm itt is a jókívánságokat meg azt, hogy vagytok! Sok ember elment közülünk - okkal, ok nélkül, egyesek visszatértek és mindig jönnek újak is.... ez is olyan mint egy település. Akinek megfelel itt ragad, aki nem tud mit kezdeni velünk az továbbáll, de az évek alatt valamit mindenki hozott-, és remélem mindenki el is vitt innen - néhány gondolatot.

A jövö nincs megírva, de megvárható! (én már holnaptól kezdem is.)

bivaly, gerry

igen, vagyunk még és ne becsüljük le ezt a kicsit sem, amit meghagytak nekünk
hiszen a gondolat - ha valami akkor az igazán - világformáló erö
egyelöre kis bezárt saját világunk az amiben vagyunk (és ez még ki tudja meddig így is marad; tekintettel pl. csodálatos, mindenre választ adó nyelvünk értelmezési nehézségeire - föleg az idegeneknek ) de néhány szárnyas gondolat, kellö helyen, idöben és formában változtathat ezen is
és hátralévö életünk a mai nappal elkezdödött, mától más lehet, mint ami eddig volt...