Épül Északon és Délen, Keleten és folytatása Nyugaton, aki kimarad, lemarad a Selyemútról, de olyan meg nem lesz. Ezek az "összeesküvések" gyakran igen egyszerûen lekövethetõek. Keresd a zsidót! Az Egyesült Államok, az Európai Unió és annak számos tagállama próbálja megtorpedózni annak a legújabb német-orosz gázvezetéknek a tervét, amit éppen a napokban kezdtek el építeni a németek. Ha megépül a Balti-tenger alatti második gázvezeték, akkor az EU teljes gázimportjának kétharmadáról német-orosz alkuk dönthetnének, és még nálunk, Magyarországon is drágább lehet a gáz.

Eközben, mint a fenti képen látható, Gerhard Schröder és Matthias Warnig, a gázvezetéket építõ német-orosz közös vállalat elnöke és ügyvezetõje kiemelt helyre állítva követhették az ismét megválasztott Vlagyimir Putyin orosz elnök beiktatását. Az egész történet egyre kellemetlenebb az egész kontinensnek.

Az Európai Unió legfontosabb energetikai célja hivatalosan a diverzifikáció. Ez azt jelentené, hogy minél több helyrõl kellene a beszerezni a földgázt, mert jelenleg az egész kontinens erõsen függ Oroszországtól. Az oroszok pedig már többször is bebizonyították, hogy adott esetben – ha érdekeik úgy kívánják – fegyverként használják az energiahordozók exportját. Az Ukrajnával szemben rendszeresen elõadott téli gázcsap-elzárás csak egy látványosabb példa a sok közül.

Az Európai Unió a teljes földgáz fogyasztásának 70 százalékát külsõ országokból importálja. Ez meredek növekedés, 1995-ben még csak 43,3 százalék volt az arány. Ennek az a legfontosabb oka, hogy általánosságban is nõtt a földgáz iránti kereslet, mivel ez a legkevésbé szennyezõ fosszilis energiahordozó, a belsõ kitermelést viszont nem lehetett a kereslet növekedésével arányosan bõvíteni. A 2008-as világválságot után átmenetileg visszaesett az európai gázfogyasztás és így a behozatal is, de azóta ismét egyre nagyobb az emelkedés.


Az európai gázpiac két legfontosabb résztvevõje Oroszország és Norvégia, õk adják együtt a teljes import kétharmadát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a teljes fogyasztás feléhez õk adják a gázt. Norvégiával nem sok gondja akad Európának, az ország az Európai Gazdasági Térség tagja, fejlett liberális demokrácia. Oroszországgal azonban messze nem ilyen kiegyensúlyozott a kapcsolat.


Pont nekünk lenne rossz

Ha megépítik az Északi Áramlat 2-t, az jelentõs változásokat hozna a kontinens gázáraiban, Magyarországon például jelentõsen drágulna az energiahordozó. Legalábbis erre jutottak egy modellelemzésben magyar kutatók. A REKK tanulmánya szerint a németek jól járnának, náluk 0,2 százalékkal csökkenne a földgáz ára az új kapacitás bekapcsolásával, Közép-Kelet- és Dél-Kelet-Európa viszont vesztene.

Magyarország az Északi Áramlat 2 egyik legnagyobb vesztese lenne, várhatóan 1,1 százalékkal drágítaná a földgáz árát nálunk a német-orosz gázvezeték.

Forrás: REKK

Ez azért van így, mert az észak-déli vezetékek áteresztõ kapacitása nem elég jelentõs a megjelenõ többletgázhoz képest. Magyarországra például az év egy részében nem érkezne elég gáz Ausztriából és Szlovákiából, és mivel ez olcsóbb az orosz gáznál, ezért az általános árszint is emelkedne.

A modellszámítás szerint a nyugati államok fogyasztóinak 402 millió euróval nõne a fogyasztói többlete, a keleteiknek viszont 247 millió euróval csökkenne. A legnagyobb vesztesek Magyarország és Szlovákia lennének. Tulajdonképpen a keleti országok fizetnék meg, hogy a nyugatiaknak olcsóbb gázuk legyen. Ennek ellenére a magyar kormány egy halvány bírálatot sem engedett meg.

Természetesen a Nord Stream által fizetett tanulmány nem ezt az eredményt hozta, szerintük mindenhol csökkenni fognak az árak.
Német-orosz nagyhatalmi eszköz

Amióta Oroszország 2014-ben elfoglalta a Krím-félszigetet, és Kelet-Ukrajnában támogatja a harcot azóta is fenntartó szeparatista felkelõket, egy igazán fontos célja volt: gyengíteni és megdönteni a kijevi kormányt. Ehhez a legjobb fegyver a gáz lehet. Ukrajna egyik fõ bevételi forrása ugyanis az évi 2-3 milliárdos gáz tranzitdíj bevétel, amit az Európába küldött gázon keresnek

. Ez a 93 milliárd dolláros ukrán GDP-nek elég jelentõs szelete, 2-3 százaléka.

Oroszország és Ukrajna már a kétezres évek óta huzakodott azon, hogy mennyi pénz jár az ukrán cégeknek a tranzit után, és hogy vesznek-e ki a nyugatra szánt gázszállításokból maguknak is. A vita 2009-ben annyira elmérgesedett, hogy hetekre elzárták az oroszok a gázt, és ezért Európába sem jutott elég belõle. Ennek a negatív tapasztalatnak nagy szerepe volt abban, hogy különösebb probléma nélkül adhatta át az orosz állami Gazprom a Németország és Oroszország között a Balti-tenger mélyén futó Északi Áramlat nevû közvetlen gázvezetéket 2011-ben. Ezzel a német fogyasztás kétharmadát tudták biztosítani az évi 55 milliárd köbméteres kapacitású vezetékkel, ami a teljes német importigénynél is nagyobb. Így Németország egyre nagyobb szerepet kapott a gáz európai elosztásában is.

A fejlesztési tervek nem álltak le, az oroszok és a németek dolgozni kezdtek a bõvítésen, a második vezetékkel pedig megduplázódna a kapacitás. Ezt a 110 milliárd köbméteres kapacitást érdemes azzal összevetni, hogy az EU teljes földgáz fogyasztása nagyjából 500 milliárd köbméter, tehát ez az egy vezetékrendszer biztosítaná a teljes fogyasztás ötödét, az import harmadát. De úgy is megközelíthetjük, hogy a jelenlegi szinte teljes orosz importot be lehetne hozni ezen a vezetékrendszeren. Ez nem csak Ukrajnának lesz rossz hír, hanem minden uniós országnak: a teljes importhoz csak Németországon keresztül lehetne hozzáférni.

Már ma is látszik, hogy az orosz földgáz exporton belül Ukrajna szerepe a korábbi 70-rõl 40 százalékra esett vissza:

Forrás: Brussels Energy Club

Az új vezeték annyi gázt tud majd szállítani, amivel Németország, Franciaország és Lengyelország teljes éves földgáz szükségleteit fedezni lehet. A projekt pártolói szerint így biztosítható Európa energiaellátása. Erre azonban semmi szükség nincsen, Ukrajna felõl elegendõ kapacitás van a meglévõ vezetékeken. Nem lehet nem észrevenni, hogy a projekt értelme az oroszok szempontjából egyedül az, hogy Ukrajnát kikapcsolják a gáztranzitból.

De mi értelme van Németország számára a projektnek? Például az, hogy õk lesznek az európai gázelosztás központja. Onnan már egész Európába kiépült fölgázvezeték hálózat van, így a német cégek kereshetnek a gáz továbbértékesítésén, és nem mellesleg a vezetékhasználati díjakat is megnyerik. Tulajdonképpen Németország elveszi Ukrajna egyik fõ bevételi forrását, az évi 2-3 milliárdos gáz tranzitdíj bevételek jó részét. Ez pedig elég erõsen megkérdõjelezi, hogy Németország valóban az ország uniós integrációja mellett áll-e ki, vagy segíti az orosz befolyás erõsödését.
Kellemetlen cég

A Nord Stream AG nevû vállalat, ami építi a vezetéket, 51 százalékban a Gazprom tulajdonában van, de részese a projektnek a Wintershall nevû német energetikai cég, ami a BASF, a világ legnagyobb vegyipari cégének leányvállalata, az osztrák állam és az Abu Dhabi-i befektetõk kezében lévõ ÖMV, a francia ENGIE (korábban GDF Suez), a holland állami gázvállalat illetve a Royal Dutch Shell. A céget a nem éppen a tisztességes célú üzletemberek választott székhelyeként ismert svájci Zugban jegyezték be.

A Nord Stream részvényesi bizottságát ismert ember vezeti: a volt német kancellár, Gerhard Schröder. Németorzságban sokat bírálják Putyin közeli barátját, aki látványosan Moszkva érdekében lobbizott és már kancellárként is a Gazprom útját egyengette az Északi Áramlat megépítésében. 2005 év végi politikai távozása után néhány hónap múlva már a Nord Stream vezetõje lett.

Elég visszás, hogy Gerhard Schröder kancellárként az egyik utolsó intézkedése keretében még összehozta az Északi Áramlat számára szükséges hitelkeretet a német cégekkel, majd átült a cég vezetésébe. A nem csak morális, de akár jogi felelõsséget felvetõ lépését egyébként semmiféle vizsgálat nem érintette sem Németországban, sem máshol.

Oroszországban jobban figyelnek Schröderre, és ez már jóval azelõtt nyilvánvaló volt, hogy az elsõ sorból nézhette Putyin beiktatását: az elsõ német politikus, akirõl külön kifejezés született. A Schrederisazia azt a jelenséget jelenti, hogy Nyugat-Európában is meg lehet kilóra venni vezetõ politikusokat, könnyedén le lehet fizetni õket. 2017 nyarán pedig elnyerte jutalmát a sok éves kitartó munkáért, a Rosznyeft orosz állami olajvállalat igazgatósági tagjává nevezték ki. Az oroszok ukrajnai katonai agressziója miatt nemzetközi szankciók alatt lévõ cégtõl évi 350 ezer dollárt kap fizetésként, pedig ez csak egy részmunkaidõs állás.

Gerhard Schröder és a Rosznyeft vezetõje, Igor Szecsin egy Rosznyeft-sajtótájékoztatón Szentpéterváron, 2017-ben. AFP PHOTO / Olga MALTSEVA

De van még érdekes Nord Stream menedzser: a svájci cég ügyvezetõje, Matthias Warnig szintén nagyon jóban van Putyinnal. Õ Kelet-Németországban nõtt fel, elkötelezett kommunistaként. Warning 1974 óta a rettegett Stasinak dolgozott, kémkedése során együttmûködött a KGB-vel. Állítólag az akkor még az NDK-ban kémkedõ Vlagyimir Putyinnal is dolgozott együtt. Warning még csak nem is tagadja, hogy milyen jól megértik egymást az orosz elnökkel. A rendszerváltás után semmilyen problémával nem találkozott, orosz bankoknak dolgozott tovább, miután a Dresdner Banktól ellenséges kémkedés miatt kirúgták.
Ellenállás

A projekt tehát remekül kiszolgálja Oroszország nagyhatalmi igényeit, és a német politikai-gazdasági szereplõk egy részének is az érdekében áll. Mások viszont erõsen ellentétes pozíciót foglalnak el a vitában. A lengyeleknek van a legnagyobb vesztenivalójuk, õk mindent megtesznek azért, hogy ne függjenek annyira az orosz gáztól. Miközben a németek egy második köldökzsinórt építenek az orosz gáznak, addig a lengyelek ettõl csak 40 kilométerre, uniós támogatással, 1 milliárd euróból építenek egy hajóval is behozható folyékony földgáz fogadására alkalmas LNG terminált ¦winouj¶ciéban.

A lengyelek mellett a balti államok és Olaszország is hevesen ellenzik az építkezést, és az Európai Unió is szeretné megállítani. Nincsenek azonban könnyû helyzetben: az építkezést – legalábbis is papíron – magánvállalatok finanszírozzák, kormányok közti nemzetközi megállapodás nem érinti, és jórészt nem is uniós tagállamok területén valósul meg. Az Európai Bizottság (EB) a 2009-es energetikai liberalizációs szabályokra hivatkozva szeretné elõírni, hogy a vezeték ne csak az építõké legyen, hanem bárki szabadon kereskedhessen azon gázzal. Ez természetesen nem lenne jó a Gazpromak.

Egyelõre azonban úgy látszik, nem találnak jogi fogást a Nord Streamen. Az európai vezetékekre vonatkozó szabályokat nem lehet az Északi Áramlatra alkalmazni, mivel az nem az EU területén van. Ennek ellenére a Bizottság megkérte a német energetikai szabályozásért felelõs német Bundesnetzagentur-t, hogy vegye figyelembe ezeket a szabályokat. De nem tették. A Bizottság ezután megkérte a tagállamokat, hogy hadd köthessen õ egy megállapodást a vezetékrõl Oroszországgal, de Németország ezt is elgáncsolta. Idén márciusban pedig az EU is úgy látta már, hogy nem lehet a belsõpiaci szabályokat a külföldrõl érkezõ vezetékre alkalmazni, mert az akár ENSZ megállapodásokat is sérthet.

Az EB azonban nem fogja könnyen feladni a harcot, õk is biztosan keresik a jogi fogódzókat. A bizottság energiaunióért felelõs biztosa, Maro¹ ©efèoviè tavaly decemberben úgy nyilatkozott, hogy legalább kétszer gondolják meg a befektetõk, hogy valóban be akarnak-e szállni az építkezésbe a jelentõs jogi kockázatok miatt.

Eközben az Európai Parlamentben is elkezdõdött a munka a vezeték megfúrására. A gázvezetékek egységes szabályozásért felelõs raportõr Jerzy Buzek, korábbi lengyel miniszterelnök, aki egyértelmûen az oroszok elleni keményebb fellépés híve. Az EP-n már át is ment egy tervezet, amivel az EU szankcionálási jogokat is kapna, és elõ tudná írni, ki és hogyan építhet a területére vezetéket.

De vannak más akadályok is a Németország és Oroszország közötti gázvezeték elõtt. A vezeték egy szakaszát csak svéd vagy lengyel területen át lehet megépíteni. A lengyelek ezt sose hagynák, de a svédek is úgy néz ki, hogy keresztbe tesznek, áprilisban egyezettek errõl. A dán kormány is biztosan késleltetni fogja a projektet: az eredetileg tervezett, dán felségvizeket is érintõ nyomvonalat el kell vetni, és kerülõt kell beiktatni, ugyanis törvénnyel tiltották meg az építkezést. A térképen a Greifswald fölött látható Bornholmot kellene Svédország fel megkerülni, de ehhez új eljárás lesz szükséges.

Forrás: Euractive
Hatalmas német hiba volt?

Németországban ezzel szemben sokáig látványosan kerülte a témát Angela Merkel kancellár, amit azzal indokolt, hogy az Északi Áramlat 2 egy magáncég beruházása, amihez az államnak semmi köze. Ráadásul az építkezés idõközben már elindult, ezért nem reális, hogy a németek maguktól visszalépjenek, kötbéreket és egyéb díjakat kockáztassanak.

Merkel egészen a közelmúltig ki akarta bekkelni a kérdést, csakhogy idén áprilisban – Petro Porosenko ukrán elnök látogatása alkalmával – teljes fordulattal elismerte, hogy ez valóban egy politikai projekt, és azt is mondta, hogy a jövõben csak akkor fogja támogatni a projektet, ha garanciákat kap arra, hogy Ukrajna nem fogja elveszteni gáztranzit szerepét. Ezzel csak az a baj, hogy a két kapacitás együttes kihasználására semmi esély nincs, hacsak nem nõ rövid idõ alatt a duplájára az európai gázfogyasztás.

Hogy teljes legyen a geopolitikai dráma, a történetbe az amerikaiak is belekavarnak. Az USA ugyanis rengeteg palagázt tudna exportálni, ezért világszerte támogatja az LNG terminálok építését.

Még az oroszokkal szemben – teljesen más okokból meghozott – szankciókat is kiterjesztenék az oroszokkal együttmûködõ európai energetikai cégekre, vagy a bankokra, akik ezt a projektet finanszírozzák. Ha ez sikerül, akkor nagyon nehéz lesz pénzt találni a projektre (az orosz állam nem jöhet szóba, mert akkor az Európai Unió szabályozó testületei gáncsolnák el az egészet). A témát az oroszellenességgel nem vádolható Donald Trump is felhozta Merkelnek, amikor utóbbi április végén Washingtonba látogatott.

Németországban is egyre több kritika fogalmazódik meg, a Weltben például olyan címmel jelent meg cikk, hogy „Németroszág még a nyugat része?”. Az amerikai Washington Post pedig arról ír, hogy Merkel a leggyengébb láncszem Európában, számos taktikai és stratégiai hibát sorolnak fel, többek között azt, hogy egyszerûen vakság nem látni, mirõl szól az új német-orosz gázvezeték.
Link