Mi történt ezekkel? A zsidó-cigány, mint biológiai fegyver? Karantén? Lágerek? Kitoloncolás? likvidálás? Jó az Irán! Amikor a titkosszolgálatok közötti együttmûködésrõl beszélünk, akkor mindig gyorsan leszögezzük, hogy a két- vagy többoldalú információcsere, közös mûveletek alapvetõ feltétele a bizalom. A bizalom, aminek kiépítése mindig egy fokozatos, hosszú folyamat eredménye lehet, ám egy rosszul sikerült akció, kommunikációs hiba pillanatok alatt tönkre is teheti.

A szolgálatok közös munkájának egyik leginkább természetes területe a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Hiszen itt lehet a legkönnyebben megtalálni a kölcsönös érdekek mentén az együttmûködési felületeket, és nem utolsó sorban itt sérülnek legkevésbé a nemzeti érdekek.

Európában a 2015-ös illegális migrációs és terrorhullám óta a médiában is felerõsödött a szolgálatok együttmûködésének igénye. Ez a közös munka alapvetõen a NATO és az EU keretein belül lévõ országok titkosszolgálatai között már jóval komolyabb múltra tekint vissza. Az információs csatornák kiépültek, a bizalom légköre pedig mindig dinamikus egyensúlyban van.

De az együttmûködésnek van egy másik területe is, amely legalább ilyen régóta jól mûködik a titkosszolgálatok között, és veszélyessége nem kevésbé fenyegetõ. Ez pedig az atom-, a biológiai és a vegyi fegyverek, ezek elõállításához szükséges kettõs célra felhasználható eszközök illegális kereskedelme. Szakmai nyelven ezt hívjuk proliferációnak.

Nézzünk néhány egyszerû példát: a fejlõdõ világ országai évtizedek óta igyekeznek olyan licenceket, gyártósorokat vásárolni fõként európai, észak-amerikai cégektõl, amelyek segítségével mûtrágyát, mezõgazdasági kemikáliákat tudnak gyártani. Vagy lakosságuk jobb egészségügyi ellátásához oltóanyagokat, kutatás-fejlesztéshez csúcstechnikát képviselõ berendezéseket vásárolnak.

Azonban ezeken a gyártósorokon az eredeti célokkal szemben robbanóanyagot, harci gázokat, idegmérgeket, sõt biológiai hadviselésre alkalmas vírusokat is lehet kutatni vagy elõállítani is, amelyek aztán egyes országok vezetésének kezében nagyon komoly fenyegetést jelentõ fegyverekké válhatnak, vagy szélsõséges terrorszervezetek kezébe is juthatnak. Láttuk, hogy Szíriában harci gázokat vetettek be, Angliában idegméreggel próbáltak meggyilkolni dezertált kettõs ügynököket. Most nem az elkövetõ kiléte a fontos, hanem a veszély.

Persze az eszközök, módszerek finomodnak, változnak, de már az ókor óta tudjuk, hogy mérgezett itallal ellenséges uralkodókat, hadvezéreket lehet meggyilkolni, romlott élelmiszerrel, mérgezett ivóvízzel hadseregeket lehet harcképtelenné tenni.

Azt szoktuk mondani, hogy ami igazán fontos dolog Európa életében, azt a rómaiak már tudták. Sok mindennel igazolhatnánk ezt az állítást, de most csak egyet emeljünk ki. A római légiók hódításaik során az akkor ismert világ döntõ részét bejárták. A küldetésük végét követõen – mielõtt Itália földjére léptek – kötelezõ volt a katonáknak kijelölt, zárt körletekben, sok esetben adriai szigeteken több hetet várakozniuk, hogy kiderüljön, hoztak-e magukkal bármilyen fertõzõ betegséget.

Egy-egy súlyos járvány kirobbanása a lakosság jelentõs részét is elpusztíthatta, ezt a kockázatot kívánták a karanténban tartással minimalizálni. Miért is írtam eddig a biológiai hadviselésrõl, római légiók karanténban tartásáról?

Azért, mert az iszlám radikalizmus kapcsán csak a klasszikus terrorveszélyrõl beszélünk. Igaz, hogy eddig még csak ezzel találkoztunk, de a titkosszolgálatoknak elõre kell gondolkodniuk. A 2015 óta ellenõrizetlenül Európára zúdult tömeg esetében nemcsak a személyazonosságukat, esetleges szélsõséges nézeteiket, valós céljaikat nem ismerjük, de az egészségi állapotukat sem. Nem tudjuk, hogy hányan és milyen kórokozókat hordoznak magukban, amelyekkel szemben a szülõföldjükön élõkben már kialakult valamiféle immunitás, ám az európai lakosságra súlyos veszélyt jelenthetnek.

Többek között ezért is van az, hogy a missziós területekre kiküldött katonáinknak a célország egészségügyi, klimatikus helyzetéhez igazodó oltási csomagokat állítanak össze a nemzetközi tapasztalatok alapján. A migránsokat mindenféle érdemi ellenõrzés nélkül Európába beengedõ politikusokat nemcsak a terrorizmus, a szervezett bûnözés, hanem a potenciális egészségügyi fenyegetés miatt is felelõsség terheli.

A hibrid háborúról beszélve egy véletlenül vagy szándékosan kirobbantott járvány is a támadó kezére játszhat. Ahogy az is, ha az egészségügyi ellátó rendszert túlterheli, vagy lebénítja a beérkezett tömegben lévõ betegek kezelése. Ma Európában egy HIV-fertõzött éves kezelése több ezer euróra rúghat.

És akkor még nem beszéltünk a szándékos biológiai, vegyi támadásokról. Németországban az elmúlt napokban a hatóságok egy rendkívül erõs méreggel – ricinnel – tervezett terrorakciót hiúsítottak meg. A titkosszolgálat most jól dolgozott. Ám a véletlenül behurcolt betegségeken túl nem tudjuk, hogy a közel-keleti diktatúrák illegális laboratóriumaiból, titkos raktáraiból mi került a terroristák kezébe.

Mint azt sem, hogy maguk a terrorszervezetek milyen vegyi vagy biológiai fegyverként is használható vegyületek létrehozására tettek kísérletet. Ahogy az illegális bevándorlók mobiltelefonjait, laptopjait sem ellenõrizhették a szolgálatok az emberi jogok túlféltése miatt, úgy azt sem, hogy a csomagokban milyen ampullák, gyógyszernek látszó pasztillák érkeztek földrészünkre. Mivel nyugat-európai politikusok a karantén lényegét is elfelejtették, így azt sem tudjuk, hány két lábon járó, idõzített biológiai bomba él közöttünk.

Ezért is lenne döntõ fontosságú a már Európában lévõk személyazonosságának megismerése, egészségügyi szûrésük végrehajtása, a jogosulatlanul itt tartózkodók gyorsított kitoloncolása. Emellett alapvetõen fontos a jövõre nézve az Európán kívüli hot-spotok felállítása, ahol nemcsak a jogi és biztonsági ellenõrzéseket lehet elvégezni, hanem egyfajta karanténként az egészségügyi vizsgálatokat is az esetleges lappangási idõ figyelembe vételével. Ez által lehetne egy vétlen vagy szándékos biológiai támadás esélyét jelentõsen csökkenteni.
Link