Már megbeszéltük, hogy ez "szkyta-szarmata" terület volt a népével együtt, de mára ugyanolyan mocskos zsidó horda bitorolja, mint Magyarországot, vagy Lengyelországot...de a poén az, hogy éppen tegnap elõtt néztem újra a Tûzzel, vassal-t, amit itt is ajánlanak a végén. Véletlen? Nem hiszem! Tudom, hogy az. A szovjetunió 1990-s szétesése után egy új ország került Kelet-európa térképére, Ukrajna. Ukrajna szó jelentése határvidék. Ezen ukrán állam hátárának kijelölése gyakorlatilag olyan alapon történt akkor, mint anno a mai Lengyelországé, illetve a Magyar királyság trianoni határkijelölése. Az ukrán határkijelölést akkor ideiglenesnek tekintették, hogy majd etnikailag és földrajzilag utólag kiigazítják. Az Antal-kormány Magyarországa akkor lemondott a neki felkínált Kárpátaljáról, az oroszok pedig most 2016-ban, 26 évre rá rendezik a Kelet-ukrajnai orosz-ukrán határkiigazítást. Lényegében az Ukrán állam a mai napig nem tudott mit kezdeni területi önmagával, pont úgy, mint Románia Trianon után.

Ukrajna és közigazgatási területei

Ukrajna és közigazgatási területei

Létrehoztak egy Ukrajna nevû államot az 1990-s években, amelyhez egy ukrán nemzetet akarnak, akartak megteremteni. Minta lehet rá a mai Belgium, a belga, mely német-flamand és francia-vallon entitást takar. Az 1991-ben 52 milliós lélekszámú jelenlegi Ukrajnában 4 identitástudat, a lengyel, a magyar, az orosz, és a krimi tatár közt van az ukrán encititás. Az ukrán állampolgárok etnikai összeférhetetlenség kereti közt keresik ukrán gyökereiket. Az egyetemes jelenkori histográfia a Vlagyimir-i kijevi fejedelemségbõl(russzból) (982-1015), egyenes ágon vezeti ki az ukrán, a belorussz és az óorosz ágat. Ugyanakkor a terület 2000 éves történelme alatt vallási, dinasztikus, társadalmi berendezkedési forma és politikai ideológia szerint is megosztott Ukrajna lakossága a mai napig. E megosztottságok során az „ukrán” nép több genezist (népirtást) is átélt. Napjainkban, a történészek által is elismerten több esetben felvetõdött, hogy az ukrán identitást koraközépkori, poloniai(lengyel) rzeczpospolita rendszerében kellene keresnie az ukránoknak. Az ukrán identitás gyökerei azonban régebbi korokban keresendõ.

Ukrajna etnikai és nyelvi térképe

Ukrajna etnikai és nyelvi térképe

Ukrán identitáskeresés

Az ukránok keresik történelmüket, és annak gyökereit. A jelen ukrán történelempolitika, a földrajzi területén kialakult korai civilizációkat elvetik, mint pl hogy szkíták és hunok, és sajnos a szlávvonalhoz ragaszkodnak. A szlávságot tekintik entitásuk meghatározó eleNem hivatalos ukrán címermének. (kép: nem elfogadott ukrán címer) A jelen Ukrajna földrajzi területét mobilizálni és differenciálni kell, mint ahogy tették azt a középkori történelem során, mint vörös-, fehér-, és fekete-russz. A Fekete-tenger partvidéke (a Krím) a korai görög(trák) kolóniák területrésze volt, tehát azt máris kizárhatjuk a jelenlegi ukrán entitás és terület részébõl. Maradt a vörös-russz a lengyel-magyar, a fehér-russz az orosz-magyar, és az aranyhorda, majd a török alávetettség kora alatt kialakult fekete-russz. Lényegében a fekete-russz nevezhetõ ukrántudatnak és entitásnak a kozákság kialakulástól. Erre kiváló történelmi példa a Pugacsov-féle felkelés. A mai Ukrajna történelmi területe egykor szarmata, alán, szkíta-hun közösségek (családi nemzetségek és szomszédsági faluközösségek, törzsek), törzsi települések és fejedelemségi szövetségek, majd rzeczpospolita rendszere volt.

A mai ukrán történelemokítás három részre tagolja Ukrajnát. Dnyeppertõl keletre (kisoroszok), nyugatra (lengyel illetve magyar russz), és a déli sztyeppei részre (a fekete russz). És tegyük hozzá még a krimi tatárokat, de ez más história, melyet területileg és etnikailag egybe fogtak a történelem során felettük uralkodó politikai rendszerek. A tatárok és a fekete russz, történelmi koronként függetlenítették magukat, de erõs központosított államformát a történelem folyamán soha nem tudtak létrehozni a bolgár, mongol, lengyel, török és orosz nagyhatalmak és hódítások ütközõ zónájában. A keleti és nyugati részeknek még ennyi esélyük sem volt, hogy nemzeti identitású önálló területet hozzanak létre. Egyik korabeli nagyhatalom sem ismerte el õket önálló nemzetként, kisoroszoknak és/vagy lengyeleknek nevezték õket.

Az ukrajna szó jelentése gyakorlatilag határvidéket jelent, konkrét korai megnevezése a hunok határvidéke. A „magyar” mai ukrán elnevezése az „uhorszki”. Az eredeti 1600-s évekbeli leirata szerint Uhroruszki, jelentése vélhetõen ó-russz, azaz óidei vörös (rox)alán. Az egyik etimológiai elmélet szerint, és ez a valószínûbb, hogy a rox szóból alakult ki a russz. Rox-roksz-ruszk-uhorszki (ciril x = latin h). Uhroruszki szó jelentése napjaink értelmezése szerint „magyarorosz”. Ez így azonban entitásferdítés, helyesen hun-russz, konkrétabb és közelebbi jelentése a hun-vörösalán. Érthetõbben, az ukránok azokat a testvéri szarmata rox(russz)alán törzseket nevezték hun-russznak, akik betagozódtak és harcoltak a hun törzsi szövetségbe. Az ukránok ránk, Kárpát-medencei magyarokra használják a magyarorosz(russz) azaz a hun-roxalán megnevezést. Viszont pont az u-krajnai (határ)vidéken alakult ki ez az ukrán „magyarorosz” russz-russz (rox-routski/orosz) kettõs entitás, a mai kelet-Ukrajna területén. Ezek az ukránok ránk, magyarokra használják a saját entitásukat, ugyanakkor a „magyarorosz” kifejezést, a saját szarmata - (rox)alán - szkíta - hun - gyökereiket nem ismerik fel.

A russz szó etimológiájának anomáliája, hogy keverik a szarmata gyökerû vörös-alán (russz, rutén) etnikumot az északi varég (Routski-viking) törzzsel és vezetõjének nevével az orosz Rurikkal, mely vélhetõen szintén vöröset, vörös evezõst jelent. Azonban itt is pont úgy, mint a cseh történelem kialakulásában le kell választani a nép és az uralkodói dinasztiájának kialakulását. Ahogyan a cseheknél a lengyel uralkodódinasztia, úgy itt a varég (orosz)Rurik-dinasztia vette uralma alá és szervezte részben államformába a területet - az ukrán-orosz történelemi álláspont szerint. (Tegyük hozzá, hogy csak kelet-ukrajnai területén, mert a nyugatit a lengyel Boleszlo fogta uralma alá 1000. év után.) A Kijevi russzt mind az oroszok, mind az ukránok a történelmi múltjuk részének tekintik. Az orosz-ukrán közös származáseredet történelmi vitájában figyelmen kívül hagyják, hogy a Nesztor krónika szerint Kijev városát egy lengyel törzs alapította, és hogy a Kijevi russz törzsi államszövetséget, 24 poljei russz-alán törzset központosítva a magyar Álmos király alapította 882 vagy 884-ben. Ennek tudatában meddõ történelmi vita, hogy az orosz és az ukrán testvérnép, illetve, hogy az orosz vagy az ukrán állam az idõsebb. Az orosz-ukrán genetikai testvérséget a Semino féle genom vizsgálat sem támasztja alá. Viszont az ukrán-magyar rokonságot igen. Az 1800-s évek hozott fordulópontot a mai Ukrajna név kialakulásában. Elõtte a terület neve Krajna, és a Dnyepertõl keletre lakókat magyar-orosznak, a nyugatra lévõket lengyel-magyarnak nevezték az identitástudatuk miatt. Az 1050-s egyházszakadás után Orosz-magyar (ortodox hungarus slavus) az a russz aki a bizánci ortodox keresztségre tért át, lengyel-magyar az a russz aki római (katolikus)kereszténységet vette át. Fekete-russz aki nem hódolt be egyik vallásideológiai oldalnak sem. Ennyire egyszerû! Majd 1848-ban, a történelemkutatók Prágában átkeresztelik õket szlávoknak, a magyarokat pedig finnugornak.

Ukrajna korai történelme röviden

1930-s években az orosz, vagyis a szovjet régészet már egyértelmûen beazonosította, idõszámítás elõtti idõkre visszavezetve a terület korai lakosságát szarmata alánként. De ezt a történelmi tényt politikai okokból gyorsan adactra tették Moszkvában is, és Sztálin több millió ukránt éheztetett halálra 1933-ban.

Az újabb történelmi kutatások eredményei alapján, V. A. Mogilnyikov elmélete szerint a II-III. században a Közép-ázsiai kultúrák felbomlása következtében beindult az ázsiai népvándorlás nyugatnak. Az ázsiai népek elõl a helyi (dél-ukrajnai) sztyeppei népek egyik része északra húzódott az erdõs részekre, míg mások beolvadtak a soketnikumú európai hun birodalomba, majd idõvel a „magyar etnogenezis egyik elemévé váltak”. Nesztor krónikája szerint a „poljánok (vagyis a lengyelek) törzse abban az idõkben külön élt” és vezetõik alapították Kijev városát, amelyet „lomb és fenyõerdõk öveztek, amelyben vadászok cserkésztek”. Nesztor Kijevet és a polUkrajna címereánokat is russznak (vörös alánnak) nevezi.

Összegezve: A mai dél Ukrajna területét állattenyésztéssel foglalkozó szarmata törzsek, közelebbi néven roxalánok lakták be. (kép: Ukrajna címere a háromágú sárga kijevi szigony) Azok a családok, akik nem akartak törzs-közösködni és háborúzni sem a területükért, a füves sztyeppérõl átköltöztek az északabbra lévõ erdõs vidékekre. Ezeknél, a nemzetségeknél jelentõs életmódváltás következet be, mert nagy tömegben a nomád állattartás nem lehetséges az erdõs vidéken. A nomád állattartásról áttértek az erdõirtásos földmûvelésre, a gyûjtögetésre, halászatra és vadászatra, valamint áruikkal kereskedni kezdtek. Ezért úgynevezett „piast”, központokba tömörültek. Ezekbõl nõttek ki a késõbbi redpolisok, azaz a vörös kereskedõvárosok. Mintát a Fekete-tenger partvidéki (görög) trák városállamoktól vették át. A hun központosítás alól több nemzetség is kivonva magát és északabbra települt a V.-VI. században. E népmozgás volt az utópisztikus szláv betelepülés.

A Hun-korszak utáni egységes nagy törzsi közösségek kisebb egységekre bomlottak tovább. Megjelentek a területen az északi és közép-ázsiai családok is. A dél Ukrán területeken (sztyeppe) központosítások történtek, mint pl Magna Bulgária, és Magna Hungária, az észak Ukrán területeken azonban ez nem következett be. A központosítások helyett, a Nesztor krónikájában lejegyzettek értelmezése szerint a terület anarchiába torkollott. Ezek a piastok északi varég és ázsiai turk zsoldosokat fogadtak fel egymással szemben saját védelmükre. Így kerültek a varég routskik Kijev élére a 800 években. Az erõszakosságuk miatt elégedetlenkedõ vörös alánok, az akkori behívásos szokás szerint, más krónikák által is megerõsítve és bizonyítottnak tekinthetõen 882-884-ben a magyar Álmos király bevonult Kijevbe. Elûzte a varég routskikat, és Kijev központtal egységbe fogta az alán törzseket. Ez volt a Kijevi-russz, melynek lélekszámát hárommillió és tizenkétmillió közé becsülik történelemkutatók. A varég Rurik vezér, a kronológia szerint nem élte ezt meg, de utódai Kijev visszaszerzésére törekedtek. Céljukat az ázsiai bolgár-ouarok segítségével érték el a 982. év környékén. Álmos által 882-884-ben létrehozott egységes Kijevi russz birodalom, mint russz-alán törzsszövetségi közösség ekkor végleg kettészakadt. Egyfelõl a bizánci politikai és ortodoxvallási befolyás miatt a (aldunai)bolgárok közvetítõ szerepével, másfelõl a lengyel uralkodók általi római egyház kereszténytérítései nyomán. Földrajzi választóvonalnak a Dnyeper folyót tekinthetjük, a terület központi stratégia városa Kijev. 1026-tól, a lengyel Boleszlo király halála után, vélhetõleg (Római és Bizánci) egyházi legitimációval, a Novgorod-i orosz Rurik dinasztia uralma Kijevig terjedt ki végleg. „Azé a föld akié a vallás” elve érvényesült. Kezdetét vette egy római keresztény és egy bizánci (késõbb ortodox) keresztény Russz kialakulása, amely az 1050-s egyházszakadással végleg megosztotta a Kijevi russzt. (Történelemkutatók csak a Kijevi russz orosz ági leszakadásáig látnak, sajnos.) A Kijevi russz ezzel elvesztette területi és politikai dominanciáját, kisebb fejedelemségekre esett szét, melyeket lengyel, magyar és orosz uralkodók próbálták befolyásuk alá vonni váltakozó eredményekkel. Mire kialakulhatott volna egy keresztény és/vagy egy ortodox russz identitás, amit nevezzünk az egyszerûség kedvéért itt most ukránnak, a mongol elõretörés 1223-ban a Kalka folyó menti csatában elsöpörte. A területileg megosztott Kijevi russz utód fejedelemségeinek esélye nem volt a mongol hordával szemben megvédeni önmagát. A Kijevi russz, mely csak nevében létezett már ekkor, földrajzilag még északabbra tolódott.

A mai ukrán történelemtanítás külön geopolitikai történelmi részként tagolja a Dél-ukrajna történelmét. A dél-ukrajnai Kijevi russz alánjai a 800-s évek végén a 900-s évek elején, az ázsiai besenyõk és kunok betörésekor asszimilálódtak. (Fekete-russz). Majd az 1200-s években a mongol birodalomrészeként Arany(h)orda néven alakult állammá, de a mongol entitású jellegét gyorsan elveszítette, és elkezdõdött egy új etnikum kialakulása a kozákság. Ezzel ismét három részre szakadt a korabeli Kijevi russz entitása: keleti (fehér)russz, a nyugati (vörös)russz, és a déli kozákság. Az aranyhorda 1440-re több kánságra esett szét, melyeknek egyrésze orosz vazallusállammá vált, míg a déli kánságok az oszmán (török) birodalom hûbérese lett. Mogilnyikov elméletét lekövetkeztetve, a keleti russz az orosz, míg a nyugati russz a lengyel-magyar, a déli pedig egy turk-török etnogenezis részévé vált a történelem folyamán. Ha ragaszkodunk egy ukrán entitáshoz(léteredethez), akkor az a russz-mongol-turk-török etnicitásból gyökerezõ „Kozákság”, melybõl kiváltak az ázsiai kunok, uzok és besenyõk. Mint a fentiekben leírtak szerint érzékelhetõ, a mai ukrán állam polgárainak identitás(én azonosság)-alakulása nem fixálható. A területek etnopolitikai (államhatalom etnikumi viszonyának szabályozása) hovatartozása attól is függ, a helyi lakossága honnan veszi etnicitását(közös származástudat). Ez a történelmi és politikai feszültség a mai Ukrajna szétesését és megszûnését fogja eredményezni.

Kijev történelme, tömören és velõsen

Nesztor krónika így írja le Kijev alapítását: „Abban az idõben a poljánok külön éltek. Élt köztük ekkor három fivér: Kij, Scsek és Horiv, nõvérüket meg Lebigynek hívták. Kij azon a hegyen ütött tanyát, amelyet ma Boricsev-halomnak neveznek. Scsek székhelye a manapság Scsekovicának emlegetett hegyen volt, Horiv pedig egy harmadik hegyet választott magának, amelyet róla Horivicának neveztek el. Az idõsebb fivérnek egy Kijev nevû várost is emeltek”. A város alapítását a történészi szlávelméletek szerint az V. században a korai keleti-szlávok alapították, mint kereskedelmi központot (Piast). A pontos idõpontot behatárolása nem egyértelmû, de a szovjet érában, az ukrán hegemónia erõsítése érdekében elõször 1982-ben hivatalosan megünnepeltékKijev régi címere Kijev alapításának 1500. évfordulóját. Tehát Kijev város alapítását (kép: Kijev címere) 482-re helyezik a Gergely naptár kronológiáján, a hun birodalom szétesése után. A város azonban sokkal régebbi alapítású.

Egyik érv, a vasmacska (háromágú kampós szigony) feltalálása Kijevhez kötõdik. Ógörög leiratokban is említik, a „szkíták már használtak horgonyt” mely „Kij”-bõl származott- bár ez elég széles idõintervallumot takar így (i.e 500 - i.u 300). A vasmacska egy sokoldalú háromágú horgos eszköz, míg a horgony elnevezés alatt a hajók rögzítésének eszköze értendõ. Lényegében egyazon alakú és formájú tárgy, csak méretében és súlyában különbözik.

Másik érv, hogy - elismerten - a szkíta kard vagy szabja kijevi kovácsmunka találmánya. Az újítás lényege hogy a kardot a lovas harcmodorhoz igazította.(lásd: Hol van Szent István kardja?) A szkíta szablya megjelenése már pedig idõszámítás utáni I.-II. századra tehetõ. Tehát Kijev város már 482. év elõtt létezett.

Nesztor Kijevet russznak(vörös-alánnak) nevezte, de a várost poljánok(lengyelek) alapították. A 850-ben a várost uralmuk alá vevõ varégok a kijevi alánokat „szavartû” szabaroknak, illetve fehér ugrinak azaz fehér hunoknak nevezték, míg az ázsiai hunokat fekete ugrinak.

A Nesztor krónika Olmosként említi Álmos „kijevi bevonulását”, és mint nagy kagánt 889-re datálja. Évszám vitatható, de Kijevben a 880-s évekre jegyzi mindegyik krónika a magyarokat. Kijevben mind a mai napig létezik a „magyarok hegye” helység illetve földrajzi terület melyen akkor a magyarok megtelepedtek. A Kijevi russzt, mint államot szintén 880-s évektõl említik a krónikák.

Tehát Kijevhez, illetve alapításához semmi köze az „orosz” Kijevi russznak. Ha ránézünk a térképre Kijev földrajzi fekvése geopolitikai és stratégia jelentõségû, mely uralja az egész Kelet-európai síkságot. (Gyakorlatilag a mongolok ezért égették fel Kijevet, és törölték el a föld felszínérõl.) Szárazföldi, és a Dnyeperen történõ (varég) vízi-útvonal kereskedelmi és hatalmi csomópontja Kijev, egyben észak-dél és kelet-nyugat kapuja. „Kijevi aranykapu”. A város alapítása vélelmezhetõen Krisztus elõtti idõkben történhetett, mint a trák folyami hajósok pihenõhelyje. A város jelentõsége megnõtt a Római kor alatt. A Borostyán kereskedelmi útvonal hanyatlásával, azzal párhuzamosan kialakult észak-dél irányú új kereskedelmi út mentén Kijev jelentõs fejlõdésnek indult. Hatalmi és kereskedelmi városállammá nõtte ki magát melyet 850-ben a (Rurik)varég (fegyveres)kereskedõk megszálltak. 880-ban Álmos magyarjai kiûzték a varégokat, és létrehozták a Kijevi-russzt. Kb 900. évtõl a város (vallási és hatalmi) birtoklásáért háborúk dúltak, közben Kijev gazdasági súlya hanyatlásnak indult. Kijev végérvényesen 1026-tól a varég Rurik-dinasztia uralma alá-, 1050-tõl pedig a bizánci ortodox vallás befolyása alá került. A novgorodi Rurik dinasztia és Bizánc közt vallási konfliktus következtében bosszúból Andrej Bogoljubszkij 1170-ben feldúlta a várost. Noha a Kijev gazdasági jelentõsége ezzel végleg megszûnt, a stratégiai hordereje megmaradt, ezért a mongolok 1240-ben felégették, és több mint 200 évig romokban hevert. 1648-ban a lengyel-litván unió által katonailag támogatott török elleni „ukrán függetlenségi háború” idején Kijev felszabadult. 1654-ben azonban Oroszországhoz csatlakoztak a kijevi „ukránok”

Ukrajna nem hivatalos címere

Kép: Ukrajna nem hivatalos címere, melynek heraldikái összefoglalja a terület történelmét. Benne jobbra alul az Árpád-sáv a przemisl-i medve elõtt, balra a rox azaz ökör ( vörös russz-alán) közte a kozák, felül jobbra az oroszlán mely Géza címerállataként utalás a magyar szálra, fent balra a harcos angyal, és középen mindezt összefogja a Kijev címere, a kijevi kék alapon lévõ háromágú sárga szigony, de más vélemények szerint az egy égbõl lebukó kerecsen sólymot szimbolizál.

A történelmi morbiditás, hogy lengyel segítséggel vívják ki függetlenségüket a töröktõl, utána Oroszországnak tesznek hûbéresküd. (A lengyelek erre mondják, hogy az ukránok hátba szúrták õket.) 2016-ban pedig foggal, körömmel harcolnak az orosz identitás és befolyás ellen. Istenem, hát ilyen az ortodox alán mentalítás! „Fekete”, de a miénk: kicsit magyar, kicsit lengyel, kicsit orosz. Kénytelen-keletlen, de nagyon ide illik a Tizedes és a többiek c. filmbõl való idézet: „Elvtársak ne lõjetek, magyarorosz vagyok!” És egy igaz történet a gondolatsor végére, melynek kemény politikai üzenete volt akkor, politikusi virágnyelven. Kádár és Brezsnyev egyik találkozásakor, Kádár megjegyzi, hogy az „orosz és a magyar testvérnép”. Brezsnyev válasza, „akkor miért nem beszélünk egy nyelven?”.

Kijevi russz-orosz paradigmaváltás

Kijevi russz - orosz olyan, mint a bavar - avar viszony. Itt is paradigmaváltásra van szükség, hogy megértsük, a kijevi russz nem azonos az orosz-russzal. A kijevi russz „állam” ugyanúgy széthullott, mint ahogyan Bavaria. Csak 150-200 évvel késõbb. Itt a „russz” név egy történelmi tudatlanságon, félreértésen módosult öncélúan orosszá, mint ahogyan a bavar avarrá.

Ahogyan Bavari szétesett három területi és etnikai egységre, a Kijevi russzban ugyan az a történelmi folyamat ment végbe.

Ahogyan a lengyel Przemysl dinasztia lett Bohémia(cseh) uralkodó dinasztiája, úgy lett a varég(norvég) Rurik dinasztia a széthullott Kijevi russz keleti felének, a Fehér russznak az uralkodó dinasztiája.

Ahogyan a bohémiai(cseh) királyság vált önállóvá és hûbéressé, úgy lett a Kijevi fejedelemség önálló, de orosz hûbéres.

Ahogyan a bajor-sváb hercegségek (fejedelmek) szövetségi rendszert alkottak, ugyanúgy alkottak a Rurikoktól elszakadt russz nemzetségek, fejedelemségek szövetségi rendszert - rzeczpospolita.

A rzeczpospolita russzt (Ukrajna), a határvidéken élõ önálló russz(alán) közösségek összességét lényegében konföderációnak lehetne nevezni, mely a történelme folyamán mindig valamilyen közös érdekek mentén formálódott, kötött szerzõdéseket. Ezért az ukrán russz politikai és földrajzi hovatartozása mindig változott, ezért nem alakult ki ezer év alatt sem az „ukrán” nemzeti tudat. Az etnikumi hovatartozásukat, öntudatukat viszont megõrizték.

Tárgyszerûen nézve: Ukrajna=Russzia, Oroszország pedig nem Russzia. Ezzel a kinyilatkozatással homlokegyenest nekimentünk az 1800-s években minden etnikai hovatartozást és a nemzetek történelmi jogfolytonosságát felíró új világrendet kialakító hatalmi törekvéseknek.

A lengyel-litván konföderáció szabadította fel Bécset a muszlin török ostrom alól, valamint Magyarországot és Kijevet is. Ennek Európára a mai napig kihatása van. És ha a királyi Magyarország is csatlakozni tudott volna Lengyel-litván konföderációhoz egy olyan geopolitikai erõt képviselhetett volna, mely Európa sorsát más irányba tereli. Ezért számoltatták fel a Lengyel-litván uniót, majd 1815-ben (állítólag Napóleon ellen) létrehozták a Szentszövetséget (Habsburg-német-orosz paktum), hogy nehogy kiformálodjon egy újkori szkíta-hun szövetség (és átírták a történelmet). - ennek történelmi bizonyítása még várat magára.

Történelmi folyamat: Hun birodalom szétesése - törzsi központosítások és széttagozódások - ázsiai és varég nemzetségek betelepülése - Kijevi russz - hittérítések, Római és Bizánci keresztség-felvételek - Russz szétválása - dinasztikus és vallási konfliktusok - Pravoszláv egyház létrejötte. (Kijev helyet, majd Moszkva lesz a „harmadik Róma”) - a Russz megszûnése - utódállamok

Kronológia, viszonyított évszámok a történelmi folyamat könnyebb áttekintéséhez

??? Kijev megalapítása.

i.u. II.-III. század, népmozgások.

400-450, Hun központosítás.

400-482, Kijev felemelkedése, kereskedelmi központ.

V.-VI. század, Újabb népmozgások (varég és turk), törzsi tagolódások.

850, Kijevet uralmuk alá veszik a varégok(Rurik).

880-890, Varégok elûzése, Álmos király és a magyarok bevonulása Kijevbe. Kijevi russz születése.

900-tól, Hittérítések, vallási konfliktusok és hatalmi harcok, újabb népmozgások (besenyõk, kunok).

982, Vlagyimiri Kijevi russz felveszi a bizánci keresztséget. A Kijevi russz szétválása latin és görög kultúrára.

1008, Vlagyimiri Kijevi-russz dinasztiaépítése, polán-russz szövetség - házasságkötés a lengyel Boleszlo lánya és a kijevi Vladimir(Vad-illir) fia közt.

1026, Kijev városa a Novgorodi (orosz) fejedelemség uralma alá kerül. Rurik dinasztia terjeszkedése.

1054, Keresztény egyházszakadás, latinra és görögre.

1170, Kijev feldúlása, majd leválása a bizánci kereszténységrõl, áttérés a pravoszláv hitre, cirill-betûk. Kijevi russz három részre szakadása.

1200-1440, Mongol hódítás, Kijev lerombolása. Kijevi russz megszûnése - Aranyhorda.

1440-1650, Oszmán-török függõség, kozákság kialakulása.

1648, Kijevet felszabadítja a Lengyel-litván-kozák konföderáció.

1654-1667, Kijev hûségesküt fogad és csatlakozik az orosz cársághoz. Orosz kozák föderáció

1670-1700, orosz - török - lengyel-litván konföderációs háborúk a mai Ukrajna területéért.

1772-1800, Az orosz és török elleni lengyel-litván konföderációt az európai nagyhatalmak politikai úton feldarabolják, és területeit elcsatolják.

1777-tõl, Kozák lázadások az orosz elnyomás ellen. (Pugacsov)

1800 -tól Oroszország, majd késõbb a Szovetunió része lett a mai Ukrajnai.

1990. Szovjetunió szétesése után a nagyhatalmak létrehozzák a mai Ukrajnát.

Ajánlott majd 3 órás lengyel történelmi film: Tûzzel vassal. Kozákok, tatárok, lázadó lengyel nemesek a Hetmanscsina alatt.

Read more: Link