És mindezt a "Magyar idõk" hozza és tán fel se fogják, hogy a teljes garnitúra, a szerzõt is beleértve, mocskos szabadkõmûves zsidó horda. De, felfogták. Ezért engem még pár éve, hogy úgy mondjam...no de mindegy...lassan megérjük, hogy cion bölcsinek jegyzõkönyveibõl is idéznek?Miért akarják a brüsszeli körök mindenáron kiforgatni a sarkaiból Európát?
Fricz Tamás

Bár az Európai Tanács júniusi ülése történelmi elmozdulást jelent a Willkommenskulturtól, azaz a migránsokat korlátozás nélkül befogadó uniós állásponttól, korántsem mondhatjuk, hogy eldõlt a kérdés: Európa kevert népességû kontinenssé válik-e a következõ évtizedekben vagy sem.

Annál is inkább, mert bár egyre több európai tagállam kormánya látja be, hogy nem terhelheti tovább a saját lakosságát, amely egyre inkább ellene fordul, a globális elitkörök és a hozzájuk kötõdõ szervezetek – NGO-k, Soros György hálózata, az Európai Unió brüsszeli vezérkara, háttércsoportok, a pénzügyi elit, az ENSZ – továbbra sem mondtak le a migránsok Európába való telepítésérõl.

Az európai nemzetek tehát kezdenek már magukhoz térni – ennek következtében egyre több országban kerülnek kormányra a nemzeti szuverenitást védõ és migrációellenes pártok –, ám a globális körök hatalmas forrásokat áldoznak a közvélemény meggyõzésére, „érzékenyítésére”, a migránsmentõ civil szervezetek finanszírozására, a politikusok és kormányok befolyásolására.

De vajon miért teszik ezt? Miért akarják a globális és brüsszeli elitkörök mindenáron kiforgatni a sarkaiból Európát? Milyen terv, célkitûzés, filozófia húzódik meg emögött?
Erre válaszul újra és újra felbukkan Richard von Coudenhove-Kalergi (1894–1972) neve, akinek apja egy osztrák–magyar diplomata, anyja pedig egy szamurájcsalád leszármazottja volt.

Nem véletlenül: Kalergi az a személy, aki 1923-ban megindította a Nemzetközi Páneurópa Uniót, 1925-ben pedig Praktischer Idealismus címmel könyvet írt arról, hogyan képzeli el Európa hosszú távú jövõjét. Márpedig ha alaposabban megnézzük, hogy Kalergi mit is vázolt fel, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy céljai kísértetiesen hasonlítanak azokra a törekvésekre, amelyek egyfelõl a brüsszeli elitet, másfelõl pedig a Soros György mögött is álló globális köröket jellemzik napjaink­ban – akár az unió döntéshozó fórumain és zegzugos termeiben, akár a Földközi-tengeren cikázó NGO-hajók tevékenységében, akár a fõsodratú sajtóban és médiában. Foglaljuk össze röviden, hogy Coudenhove-Kalergi milyen terveket és célokat fogalmazott meg!

Az 1922-ben megjelent Páneurópa – egy indítvány, illetve az 1923-ban publikált Páneurópa címû mûveiben világosan kifejtette, hogy egy egyesült európai államot kell létrehozni, amely szupranacionális, azaz nemzetek feletti lesz.

Kiáltványában úgy fogalmaz: „A kiemelt nemzeti érzületû emberek konfliktushoz, az háborúhoz, az pedig káoszhoz vezet.” Vagyis a nemzeti érzés káros, elvetendõ, ehelyett kell létrehozni a szuperföderális rendszert, amelyet mai szavakkal Európai Egyesült Államoknak nevezhetünk, és ez része lesz egy átfogó, új világrendnek, amelyben a népek egyesülnek és feloldódnak.

A Praktischer Idealismus címû könyvében részletezi azt, hogy milyen jövõ várhat a szupranacionálissá vált és egyesült Európára. Különös hangsúlyt helyez arra, hogy a jövõ Európáját nem az õshonos népek birtokolják majd, hanem egy kevert fajú, „fajta alatti” embertípus, amely a különbözõ rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Ennek érdekében Európa né­peit színes népekkel – ázsiaiakkal, afrikaiakkal – kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli, gyökértelen sokaság, amelyet a jövõbeli hatalmi elit könnyûszerrel tud uralni.

Ez az új embertípus egy eur­ázsiai-negroid keverék lesz, amely leginkább az õsi egyiptomiakra hasonlítana.

Tervei megvalósításának elsõ lépéseként az európai nemzetek önrendelkezési jogától való megfosztását hirdette; ezt követné a nemzeti közösségek megszüntetése a tömeges bevándorlás (!) és az etnikai szeparatista mozgalmak által. Mindezek tényszerûen kiolvashatók Kalergi kiáltványából és könyveibõl. Ettõl persze még mindez lehetne pusztán egy hóbortos ember ömlengése, amelynek semmilyen jelentõsége sincs, különösen nem napjainkban.

Csakhogy a tények nem ezt mutatják, hanem azt, hogy Kalergi igen nagy befolyásra tett szert a 20-as évektõl kezdve, mozgalmához pedig meghatározó európai politikusok csatlakoztak. Mindennek hátterében az áll, hogy Kalergi megörökölte nemesi származású, diplomata édesapja kiváló politikai kapcsolatait, fontos közéleti személyiségek tárgyaltak és egyeztettek vele. Talán az sem mellékes szál, hogy már egyetemista korában csatlakozott a Humanitas nevû bécsi szabadkõmûves páholyhoz.

Egészen röviden: Kalergi 1923-ban elindítja a Nemzetközi Páneurópa Uniót, amelyhez rövidesen olyan neves politikusok kapcsolódnak, mint a cseh Masarik és Benes (utóbbi szabadkõmûves), míg Max Warburg bankár 60 ezer márkával támogatta a mozgalom indulását.

A Nemzetközi Páneurópa Uniót Ignaz Seipel, illetve Karl Renner osztrák kancellár vezette. Késõbb bekapcsolódtak jelentõs francia politikusok is: Leon Blum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi (utóbbi nevét gyakran halljuk az unió alapító között).

A nácizmus és a fasizmus felemelkedésével a mozgalom háttérbe szorult, ám a háború végeztével hatalmas erõvel éledt újjá, „hála” Kalergi fáradhatatlan tevékenységének. Kalergi megnyerte magának Winston Churchill (!) és a B’nai B’rith nevû zsidó érdekvédõ szervezet támogatását. Churchill híres, 1946-os zürichi beszéde is az õ szellemiségét tükrözte vissza, amelyben a brit politikus egy „egyesült Európa” létrehozására tett javaslatot.

Komoly lobbimunka eredményeként a Kalergi- és Churchill-féle tervet elfogadta az Egyesült Államok kormánya is, és a CIA hozzákezdett a terv megvalósításához, de legalábbis elõsegítéséhez.

A páneurópa-mozgalomból kinövõ Páneurópai Unió tagjai között volt egyébként Thomas Mann, Charles de Gaulle, Konrad Adenauer, Franz Josef Strauss, Bruno Kreisky, Georges Pompidou. Kalergi 1973-as halála után Habsburg Ottó lett a mozgalom tiszteletbeli elnöke.

Kalergi emellett 1947-ben kezdeményezte az Európai Parlamenti Unió létrehozatalát is.

Fontos még, hogy Kalergi elsõként kapta meg életmûvéért a Nagy Károly-díjat, amelyet Aachen városa adományoz azóta is azoknak, akik az euró­pai egységért tevékenykednek.
Nézzük ezek után, milyen célokat tûz ki maga elé a brüsszeli elit, Merkel és Macron, a hozzájuk kapcsolódó nyugat-európai balliberális politikusok, Juncker, Timmermans és a többiek, valamint a globális elit.

Bevallott és vállalt céljuk a csúcsföderális Európai Egyesült Államok megteremtése, az unión belül a döntéshozatal központosítása, a gazdasági, pénzügyi, adózási, társadalmi stb. ügyek uniós szinten való irányítása – vagyis a tagállami, nemzeti szuverenitás háttérbe szorítása.

Céljuk a migráció megszervezése, amely életbevágóan fontos Európának (lásd Mogherini külügyi fõbiztos), az illegális migráció legálissá tétele és ezzel a menekültek és a gazdasági bevándorlók összekeverése, a migráció emberi joggá avanzsálása (lásd az ENSZ erre irányuló, Soros emberei által irányított erõszakos nyomulását).

Bevallott céljuk ezenkívül a kultúrák, a vallások összekeveredése, a multikulturalizmus, a migránsok integrálása, amely lényegében véve már a fajok keveredésének elõszobája.
A tények tehát fehéren-feketén azt mutatják, hogy a jelenlegi brüsszeli és globális elit, valamint Coudenhove-Kalergi gróf céljai, tervei nagyjából és egészében megegyeznek. (És azt is hozzá kell tenni, hogy a szabadkõmûvesség ritka megnyilvánulásai is tartalmukban hasonló szellemûek.)

Persze ettõl még lehetséges lenne, hogy a gróf páneurópa-mozgalma és a mai globalisták elképzelései közötti kísérteties hasonlóság pusztán a véletlen mûve. Tény az is, hogy Juncker, Merkel, Soros, Macron, Timmermans, Mogherini és Sargentini sem beszél soha Coudenhove-Kalergi gróf úrról és az õ mozgalmáról. Ugyanakkor az is tény, hogy soha sem cáfolták az összefüggéseket a két koncepció között.

A gróf halála után díjat alapítottak a nevével. A Coudenhove-Kalergi Európa-díjat azok kapják, akik a névadó szellemében ténykednek egy nemzetek feletti, szupranacionális európai egységért.

Ezt a díjat megkapta már Van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke (ízig-vérig föderalista), illetve 2010-ben nem más, mint Angela Merkel. Ha valaki tehát összefüggést látna Kalergi elképzelései és a mai európai és globális elit elképzelései között, az a liberális fõsodor szerint természetesen menthetetlen eset… Ki gondolhatja komolyan, hogy ma Európában egy régi elképzelés kezd szárba szökkenni? „Csak” azok, akik a tényekbõl és a köztük lévõ összefüggésekbõl indulnak ki.

Egyébként meg persze teljesen mindegy: Kalergivel vagy Kalergi nélkül, Kalergi-díjjal vagy anélkül, a lényeg az, hogy Európát meg kell menteni egy végtelenül káros és veszélyes koncepció érvényre jutásától.

A szerzõ politológus
Link