Jaj, az elsõ puskalövés elõtt is már menekülnek a "mieink", de mi lesz itt még, a második lövéskor? Bexarás!
A sajtó hetente ír emberölésrõl és öngyilkosságról · Szörnyû állapotok uralkodnak
Tömegesen hagyják el a lejárt szerzõdésû katonák az ukrán hadsereget. Az okokat az alacsony fizetésekben, a rossz körülményekben, sõt az „önveszélyben” kell keresni. Viktor Muzsenko vezérkari fõnök félreverte a harangokat, hogy Kijevben is meghallják azt, még mielõtt késõ lenne.

Az ukrán haderõt teljesen felkészületlenül érték a 2014-ben történtek: a Krím félsziget elcsatolása és donbászi területeinek megszállása. Akkor csupán öt-hatezer olyan fegyveres akadt a 150 ezres seregben, akiknek érdemi harci felkészültségük volt. A többieket úgy vezényelték a frontvonalra, hogy volt, aki elõtte még gépfegyvert sem tartott a kezében.

Az eredmény ismert. Sem a Krím, sem pedig a Donbász esetében nem tudott mit tenni az ukrán hadsereg, csak asszisztált területeinek elvesztéséhez. 2015 és 2016 folyamán valamelyest sikerült összekapni a sereget, a katonai szolgálatosok számát 255 ezerre bõvítették, s a hivatalos közlés szerint legalább százezerre növelték azok számát, akik nem ijednek meg, ha éles fegyverbõl valós ellenségre kell tüzelniük.

A 2014 áprilisában meghirdetett terrorellenes hadmûvelet elején a kijevi vezérkar azzal próbálkozott, hogy akit csak lehetett, erõvel besoroztak. Emiatt aztán nagyon sok hadköteles fiatal menekült el az országból, sokan közülük azóta sem tértek vissza, és már nem is tervezik. Ez játszódott le a kárpátaljai magyarság körében is, amikor a behívóktól félve tömegesen menekültek el szülõföldjükrõl, odahagyva a családot, a munkát.

Akkortájt még az is felmerült, hogy a hadköteles korúak elõtt lezárják a határokat, de az ijesztgetésen túl ebbõl nem lett semmi. Látva az erõszakos mozgósítás hátulütõit, taktikát váltottak, s szépen hangzó ígéretekkel, viszonylag magas fizetésekkel kezdték el toborozni a szerzõdéses állományt. Két év alatt sikerült is 110 ezerrel növelni a katonák számát, s 2017 végére már 255 ezresre nõtt az ukrán haderõ létszáma.

Ám az idén elkezdett rohamosan csökkenni ez a szám, a lejáró kontraktus után nem akarnak újat kötni, már nem éri meg nekik. Újak pedig nem jönnek, mert a hétezer hrivnyás (kevesebb mint 70 ezer forint) katonabér 2-3 éve valóban vonzó lehetett, de ma már nem az. És akkor még nem szóltunk a seregben uralkodó szörnyû körülményekrõl, a rossz étkeztetésrõl, a hiányos technikai ellátásról, a züllõ morálról.

Hogy valami nincs rendben, arra az is utal, hogy hetente találkozni az ukrán sajtóban olyan hírekkel, miszerint egymással végeznek a szolgálatot teljesítõk, az öngyilkosságok kiugróan magas számáról már nem is beszélve. Egyik korábbi cikkünkben megírtuk, hogy a kelet-ukrajnai háború 2014-es kitörése óta 2018 elejéig hivatalosan 518 ilyen esetet jegyzõkönyveztek a seregben, de a valós szám ennél biztosan magasabb.

Sem a Krím félsziget, sem a Donbász esetében nem tudott erélyesen fellépni a kijevi kormányzat és a haderõ
Fotó: Reuters

Ukrajna területe meghaladja a 603 ezer négyzetkilométert, igaz, a Krímmel és a felkelõk uralta keleti területekkel együtt számolva. Összlakossága 44 millió fölé tehetõ, de ha levonjuk a Krímet és a Donbász nagy részét, csupán 38 millióról beszélhetünk, s akkor még nem is szóltunk arról a több millió ukrán vendégmunkásról, akik már rég nem a hazájukban laknak. Az ország 2782 kilométernyi vízi határral és 5618 kilométeres szárazföldi határrésszel rendelkezik. Ha így nézzük, nem is sok az a 255 ezer egyenruhás, aki védeni próbálja.

Ám nemhogy a számuk növelésérõl lenne szó, de a megtartásuk sem egyszerû. Viktor Muzsenko vezérkari fõnök kijelentette: meg kell duplázni a jelenlegi hétezer hrivnyás kezdõ bért, már októbertõl kilencezerre, 2019 januárjától pedig 15 ezer hrivnyára. Ez alaphangon is 112 milliárd hrivnyába (1,14 ezer milliárd forint) kerülne, miközben a jövõ évi költségvetési tervezetben csak 82 milliárd hrivnya szerepel.

A vezérkari fõnök szerint utóbbi összeg arra sem elég, hogy legalább a meglévõ szinten tartsák a hadsereg védelmi képességeit, megõrizzék a személyi állományt, a technikai fejlesztésekrõl nem is szólva. Mert hiába rendelkezik Ukrajna – köszönhetõen a megörökölt szovjet múltnak – például majd két és fél ezer tankkal, ha azok karbantartására vagy üzemanyaggal való ellátására nem jut pénz, miközben a donbászi frontvonalban sok harci jármû amortizálódik.

És miközben a kijevi kommunikáció arról szól, hogy az euromajdanos fordulat óta dinamikusan növekszik a védelmi kiadásokra szánt pénz, azt nem veszik figyelembe, hogy dollárban számolva éppenhogy csökken, mert amíg 2013-ban még 2,4 milliárd dollár ment a haderõre, addig jelenleg 2,3 milliárd jut csak, hiszen az ukrán fizetõeszköz az eltelt évek során három és félszeresére gyengült.

Ezért van az, hogy miközben a sokat kritizált Janukovics-idõkbeli ukrán sereget még a világ 21. legerõsebbjeként tartotta számon a mértékadó Global Firepower összeállítása, addig mára a hangoztatott reformok ellenére is csak a harmincadik. Kijevbõl nézve a nagy ellenség, Oroszország ugyanebben a rangsorban az USA mögött, Kína elõtt a második.
Link