Volt egy jó fej kollégám még 2005-ben, aki már akkor tarsollyal és süvegben járt, de közben azért körülmetéltette magát, ja és zsidó médiás párja volt. Demszky az szdsz-es rohadt zsidó most meg "kirgiz" kipában feszehng és díszpolgár? Eh, ezek a "kaukázusi" zsidajok se sémik! Valahogy beleillik a képletbe.
Nagyinterjú pénzrõl, a fenevad megölésérõl, spriccelésrõl, ölelésrõl. Kurvanyázás és mackózás.
Kitette a Facebookra, hogy árulja a szamizdatos archívumát, benne önrõl készült titkosszolgálati iratokkal. Aztán egy óra múltán lekapta a hirdetést. Miért gondolta meg magát?

Nem gondoltam meg magam. Azonnal elkelt.

Mennyiért?

Nem kevésért.

Milliók?

Persze.

Ki a vevõ?

Nem árulhatom el.

Fura, hogy húsz év fõpolgármesterség után pénzt kér történelmi dokumentumokért.

Mit kéne tegyek?

Felajánlani múzeumnak, közgyûjteménynek, ingyen, s megelégedni azzal, hogy a gyûjteményre címkézik: Demszky Gábor adománya.

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ingyen adjam azt, ami az enyém, amiért dolgoztam, szenvedtem, kutattam. Különben is az elmúlt évtizedekben három helyen helyeztem el archívumot az országban, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtárban és az OSA archívumban, valamint egyet Brémában. Ezért az ötödikért pénzt kértem.

Hat éve, amikor utoljára interjúztunk, tizenéves Skoda Fabiával járt, ami abból derült ki, hogy tilosban parkolt és a közteresek megbüntették.

A minap adtam el azt a Fabiát! Még olcsóbbat, még öregebbet vettem helyette. Ez sok mindent elmond az anyagi helyzetemrõl.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Tényleg ennyire padlón a büdzsé?

Azért nem panaszkodom, lényegében megélek a nyugdíjamból.

Persze jobban megélnék, ha hagynának tanítani, pénzt keresni Magyarországon. De nem hagynak, nemcsak engem, hanem Hodosán Rózsát sem, Magyar Bálintot sem, Petõ Ivánt sem, Kuncze Gábort sem. Tiszta Kádár-rendszer.

Nem engednek be bennünket az ELTE-re. Én is csak egy évben egyszer, Csepeli Gyuri óráján adhatok elõ. És a CEU-ra sem mehetünk.

Oda miért nem?

Attól tart a CEU vezetése, ha bármelyikünket meghívja, a kormány azonnal becsukná az egyetemet.

Van ott komolyabb ügy is egy Demszky-fellépésnél.

Áh, ami most megy, az komolytalan. Csak azért rugdossák a CEU-t, hogy a felszínen tartsák a migránsozást meg a sorosozást. A mi alkalmazásunk viszont provokációnak minõsülne. És azt gondolják, amit én mondanék, más is el tudja mondani. Pedig az én történetem, akár rendszerváltásról, akár urbanisztikáról beszélek, személyesebb, hiszen nem analitikus vagyok, hanem maga az aktor, a cselekvõ, a tettek embere.

Most, a Nemzeti Együttmûködés Rendszere harmadik kétharmadának idején mit aktorkodna?

Öt választáson indultam és ötször nyertem. Elhiheti, most is tudom, mit kéne csinálni.

Mit?

Meg kell ölni a fenevadat!

És ki vagy mi az a fenevad, akit ön leterítene?

A fenevad maga a NER, amit parlamenti úton felszámolni lehetetlen. Ugyanis Magyarországon nincs demokrácia, ami egyúttal azt is jelenti, hogy illegitim a rendszer, ahogy ezt a Sargentini-jelentés EP-s megszavazása is deklarálja.

A Sargentini-jelentés nem beszél az Orbán-rendszer legitimitásáról, annyit állít, hogy Magyarországon több ponton sérül a jogállamiság.

Ez szerintem azt jelenti, hogy illegitim a rendszer, következésképpen én állampolgárként kijelenthetem: nem kell betartani a szabályait.

Visszavágyik az illegalitásba?

Annyiban igen, hogy annak idején szintén nem fogadtuk el legitimnek a rendszert, elmentünk a falig, vállaltuk a börtönt, megtörtént, vállaltuk a házkutatásokat, megtörtént, vállaltuk az útlevélvesztést, megtörtént, vállaltuk az állástilalmat és a követést meg a lehallgatást, mind megtörtént, és azt is vállaltuk, hogy idõnként megvertek az utcán. Ma ennek a töredékét sem vállalja az ellenzék.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Hiszen, ami van, ha korlátosan, hibrid módra is, de demokrácia.

Dehogy demokrácia!

Lejt a pálya, ez kétségtelen. Ám, ha kormányzati médiacunamiban is, de szabadon választhattunk. És bár a miniszterelnök barátaiból lettek a leggazdagabb magyarok, és a hatalom cseszteti a civileket, és lebontja az ellensúlyokat, fideszes ül az ügyészség, az Állami Számvevõszék, az Országos Bírósági Hivatal, a választási szervezetek, a médiahatóság, valamint a jegybank élén, olyanról nem tudni, hogy követnének, lehallgatnának, összevernének ellenzéki politikusokat, házkutatást tartanának náluk, elvennék az útlevelüket. S nem a szovjet tömb meg a Varsói Szerzõdés, hanem az EU és a NATO részei vagyunk. Ez nem Kádár-rendszer.

Már csak azért sem demokrácia, amiben élünk, mert az ellenzék idomult a rendszerhez, partner ahhoz, hogy demokráciát játsszunk ott, ahol nincs demokrácia. Ennek így semmi értelme.

Szóval mit kéne csinálni?

Kivonulni a parlamentbõl és visszahozni a nyomtatott szamizdatos módszereket.

Nyomtatni? Minek? Ott a net. Írjon blogot, aki akar.

Az semmit nem ér. A papír, az ér el mindenkihez. Csomóan nem olvasnak netet, én hozzájuk is szólni akarok.

Aki nem netezik, ahhoz eljut a fénymásolt szamizdat?

El bizony. A tavaszi választási kampányban kétszer körbejártam az országot egy harmincfõs csapattal, egyetlen nap alatt több megyét leterítettünk.

S volt értelme?

Volt, persze.

Miben mutatkozott meg?

Nehéz ezt megmondani. Jelen voltunk.

Orbán kétharmaddal nyerte a választást.

De közben kritizáltuk a rendszert,

szurkáltuk a szörnyeteget, ráadásul jobban megismertük az országot.

És a lapunk ismertté vált.

Mi is a lap címe?

Nyomtass te is! A tavaszi példányszámunk elérte a félmilliót. Négy oldal A/5-ös formátumban, nagyon sok ráfér ám, ha az ember nem fecseg.

Miket írtak bele?

Mindenfélét.

A szamizdattal kell legyõzni a fenevadat?

Azzal is.

És még?

Lehetne még lakáson szabadegyetemet szervezni. Ma is mûködik pár, nálam Heller Ági tartott három elõadást, egyet Kantról, egyet Shakespeare-rõl, egyet pedig Lukács Budapesti Iskolájáról, mind nagyszerû volt.

Szamizdat és szabadegyetem. Mi kell még a NER-szörny ellen?

Kenedi Jánossal könyveket adunk majd ki undergroundban, a lakásán lesz kutatóhely és butik. Izgalmas.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Szamizdat, szabadegyetem és undergroud könyvkiadás. Szemben az állami pénzen, milliárdos kampányokkal nyomott közmunkával, rezsicsökkentéssel és migránsozással, sorosozással.

Kevesli?

Molyfing.

Ugyanezt a lekicsinylést hallottam, amikor a nyolcvanas években nekiálltunk a szamizdatnak, és én már akkor azt mondtam, hogy még az én életemben összeomlik a Kádár-rendszer. És össze is omlott. Most pedig azt mondom, hogy az Orbán-rendszer is még az én életemben összeomlik.

A Kádár-rendszer nem a szamizdattól omlott össze, hanem Moszkva ledõlõ falai temették maguk alá.

Ez igaz, de én azt mondom: csináljuk!

A rezsicsökkentésre és a migránsozásra vevõ a nép. Az ellenzéktõl hallható demokráciadeficitre és a korrupciózásra akkor sem, ha szamizdatból kapja.

Szerintem Európáról és a liberális demokráciáról kell beszélni, ugyanis Európa nagyon népszerû a magyarok körében.

Ha Orbán azt mondja, hogy mocskos migránsok, mi azt mondjuk, nem, a kurva anyádat, félre a migránsozással, nekünk Európa a fontos!

Így tudjuk a legnagyobb szeletet kihasítani a szörnyetegbõl. Tavasszal megerõsödünk az EP-választáson, nyerjük Budapestet és néhány várost, aztán errõl az alapról õsszel, az önkormányzatin megfordítjuk az egészet.

Tudja, mit mondott nekünk 2012 októberében?

Mit?

„Budapest az ellenzék ölébe fog hullani 2014-ben, és ismét a szabadság szigete lehet, visszaállítva arra a fejlõdési pályára, amelyen 1990-ben elindult.”

Ez lett volna, ha van egy jó jelölt. De nem volt.

Emlékszik, kik indultak ellenzéki oldalon?

Mindegy, kik. Senkik. Nem emlékszem.

Bokros Lajos a szociktól, Staudt Gábor a Jobbiktól, Csárdi Antal a zöldektõl és a liberális Bodnár Zoltán. Eredményük: 36, 7, 6, illetve 2 százalék. Mindez Tarlós István 49 százalékával szemben.

Ezekre az emberekre nem emlékszünk. És akikre nem emlékszünk, azok nincsenek. Nem tudtak ezek semmit! Még kampányolni se tudtak.

Hogyan kell kampányolni?

Úgy, hogy minden nap rólad szól.

Ön hogyan csinálná, hogy minden nap önrõl legyen szó?

Errõl most még ne beszéljünk.

Min mosolyog?

Semmi, semmi.

Csak nem az jár a fejében, hogy jövõ õsszel ön lenne az ellenzéki fõpolgármester-jelölt?

Elárulhatom, gondolkodom, hogy ismét beszállok a politikába. A pártok nem érdekelnek, de függetlenként hajlandó lennék indulni.

Fõpolgármester-jelöltként?

Még nincs döntés. Ha lesz mögöttem intellektuális és tárgyi erõ, indulok. És jönne velem a régi csapatom. Olyan stratégiai tervezõm volt nekem, mint Atkári János, õt biztos visszahoznám.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Az imidzse nem a régi, egyelõre a bulvárban hallani önrõl. Április nyolcadikán, a szavazási sorállás alatt kosárból osztogatta a szamizdatját, amikor kérdezni próbálta az Echo TV. A móka odáig fajult, hogy ásványvizes palackkal vette üldözõbe a riportert. Tényleg le akarta önteni azt a fiút?

Csak spricceltem rá, hahaha.

Egy volt fõpolgármester sorállók százai és egy kamera szeme láttára megkerget egy polbulvárriporter? Hogy van ez?

Állandóan rám szállnak.

A CEU melletti tüntetésen meg szembõl átkarolta a riportert, és arasznyiról beszélt mosolygós ingerülten a fejébe. Végtelenül bizarr volt.

Kiváló módszer, ezt használom, ha valaki nem hajlandó leszállni rólam.

Egy másik szemétláda ugyanilyen agresszíven támadott meg, õt egész szorosan magamhoz öleltem, és mondtam neki, hogy „te, én annyira szeretlek és úgy szeretem a kérdéseidet”.

Szegénynek a mellemig ért a feje, sõt, a mellemhez ért a feje, és úgy lehetetlen interjúzni. Egyszer meg itt, a Balzac utca sarkán vártak rám, esõs idõ volt, befordítottam kettõnk közé az ernyõt, erre mögém osont, na de ott meg a fal volt, kicsit hátraléptem, s már meg is volt a pasi, lélegezni nem tudott.

Egy volt fõpolgármester miért megy ilyen mélyre, mit keres a szuterénben?

Ezek lerázhatatlanok, akár egy teljes órán keresztül tapadnak, és kizárólag az õ eszközeiket használva lehet védekezni ellenük. Kutyák ezek. A sajtó kutyái. Ernyõt kell eléjük tartani, vagy magadhoz húzni és simogatni õket. Mára elértem, hogy tõlem félnek.

Volt egy rózsaszín szereplése is: a nyáron elhívta az esküvõjére a Blikket. Miért?

Valamelyik sajtó úgyis kiszúrta volna a dolgot, inkább beelõztem, hiszen, ha én szólok valakinek, akkor azt írja meg, úgy jelenik meg, ahogy én szeretném. Így is történt: korrekt képek, rövid, kedves, tárgyszerû szöveg. Azóta is rengetegen emlegetik.

Azt írta a Blikk: „Fotókon a boldog pillanatok: Így nõsült meg ötödjére Demszky Gábor, azt is elárulta, mi a titka.”

És mi is volt a titkom?

Emlékszik?

Sok titkom van. Például az, hogy hogyan kell egy nõt elcsábítani.

Hogyan?

Egyszerû. A nõk nagyobb része, már azok, akik hajlandóságot mutatnak az ismerkedésre, hiperérzékenyek az érintésre.

Nekem pedig van egy speciális vállfogásom. És ez elég. Még puszi sem kell.

És akkor minden megtörténhet.

„A Blikk kérdezte Demszkyt, mi a titka a zökkenõmentes együttélésnek, hamiskás mosollyal azt válaszolta: Mindig megtartottam a külön belvárosi lakásomat, mert így mindig volt hova visszavonulnom.”

Igen, a külön lakás! Na, az már nincs. Összeköltöztem a feleségemmel, a két gyerekével és a dédivel Érden. Ezért is adtam el a szamizdatokat. Elõre nézek, nem a múltba: leváltjuk Orbánt.

Mibõl? Nincs egy vasuk sem.

Nem minden a pénz.

Pénz nélkül létezik politika?

Valamennyi kell hozzá.

Mit gondol a magyar pártfinanszírozásról?

Az katasztrófa. De Amerikában is katasztrófa. Az se transzparens, az is átverésen alapul. A nem túl szimpatikus Hillary Clinton százötvenezer dollárt kapott egy elõadásért. Az negyvenmillió forint! Nyilvánvaló pártkorrupció.

Itthon hol lett elszúrva a pártfinanszírozás?

A kezdet kezdetén, a rendszerváltásnál, azóta mindenki hazudik.

A hivatalos pénzbõl, amit a pártok kapnak, lehetetlen politikát csinálni. Ezért a pártok lopnak.

Beleszorultak, nem hibáztatom õket, hogy eldugják a pénzt.

Fõpolgármesterként sem hibáztatta õket ezért?

Nagyon kényelmetlen helyzet volt, amit személyesen úgy oldottam meg, hogy az öt fõpolgármesteri- és az öt országgyûlési-, plusz az egy EP-kampány, azaz tizenegy kampány során sose tudtam, ki adott pénzt. Illetve egyetlen egyszer tudtam meg, amikor egy ilyen illetõ a választási gyõzelem után megjelent az irodámban, hogy kér valamit cserébe.

Ki õ?

Nem mondom meg, mert még aktív.

Mit kért?

Fõvárosi ingatlant eladásra. Azonnal elküldtem, hogy énvelem aztán semmiben nem egyezett meg, tessék pályázni és a legjobb ajánlatot adni, viszontlátásra.

Miért önhöz kopogtatott be?

Nyilván mondták neki, hogy tudom, hogy adott. Amibõl én azt a következtetést vontam le, hogy tudni sem szabad, ki segít.

Végül vitte az ingatlant a segítõ?

Nem. Aztán átállt a másik oldalra. Ott nyilván meghálálták a szolgálatait.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Annak idején egy támogató hogyan adta át a pénzt? Befõttes gumival átfogott bankótekercs zsebbe, hogy Mikikém, Ernõkém, tegyétek csak el?

Esküszöm, hogy nem tudom. Nem tudok ennél többet.

Számla aligha mozgott.

Nyilván nem volt számla.

Bûncselekmény adni, bûncselekmény elfogadni, s alighanem bûncselekmény az is, ha tud róla az ember, de nem tesz feljelentést.

Az összes párt ezt csinálta, csinálja. Nincs legális út. Óriási baj. Ez a politika pestise.

Megtehette volna, hogy fõpolgármesterként megmondja a párttársainak és a szociknak, hogy tûnés a fõvárosi cégek közelébõl, a Fõkefétõl, a Fõkerttõl és a többitõl? És azért tudott volna tenni, hogy a négyes metrót ne lepje el a korrupció, ne a tervezett ár másfélszeresébe, 450 milliárdba kerüljön a beruházás?

A Fõkefétõl és a Fõkerttõl tudomásom szerint egyetlen fillért sem kapott az SZDSZ.

És az MSZP?

Tudtommal az sem. Nem a fõvárostól vitték ki a pártok pénzt. És a metróról sem igaz, amit mondanak.

OLAF-jelentés született arról, hogy a beruházás hatvan százaléka csalásokkal érintett.

Baromság. A fõvárosi cégekbõl, beruházásokból, ha agyonütnek se tudok példát hozni lopásra.

A szoci Hagyó Miklós és az ön tanácsadója, Mesterházy Ernõ megjárta a börtönt.

Kétségtelenül megvádolták õket, hogy korrumpáltak fõvárosi cégeket. De Mesterházy Ernõt felmentették elsõ és másodfokon is, vagyis ártatlan azokban az ügyekben, melyekkel megvádolták. Hagyónál pedig a tizenöt vádpontból tán kettõben állt meg a vád.

A bíróság épp annyi büntetést hozott ki, amennyit elõzetesben már leült Hagyó. Erre vajon mi a magyarázat?

Mi lenne?

Annyi szerepük volt, hogy a kampányban vezetõszáron megsétáltassák õket a kamerák elõtt, aztán hadd menjenek istenhírével.

Ezzel már csak azért is egyetértek, mert akik annak idején a rendõrségen és az ügyészségen elõkészítették a politikai korrupciós ügyeket, összesen nyolc fõ, ma szerepelnek Tarlós István fizetési listáján, bent dolgoznak a fõpolgármesteri hivatalban.

Ha majd választáson legyõzzük a Fideszt, Polt Péter fõügyésszel kell kezdeni a fenevad semlegesítését: õ a sokfejû fenevad egyik feje.

És ha Polt nincs, percek alatt kideríthetõ, hogyan keletkeztek a mûperek, csak be kell idézni, és azonnal elmesél mindent. Aztán Mészáros Lõrincet is be kell idézni, és õ is elmesél mindent.

Miért mesélne?

Mert olyan buta, hogy azt sem tudja, mit nem szabad elmesélni. Két óra alatt megtörne és dalolna. És mások is dalolnának. És már össze is dõl a NER.

Ehhez a meséhez meg kéne nyerje a 2022-es választást az ellenzék.

Az az alap.

És aztán kint lenne egymillió orbánista az utcán.

Majd nyugalmat teremtünk, kormányozunk.

A pestises pártfinanszírozást hogyan alakítaná át?

Ahhoz nem értek. Nyilván több pénz kell és transzparencia és be kell csukni mindenkit, aki fekete pénzben érintett.

Azzal egyetért, hogy az SZDSZ-t a korrupciós ügyek tették tönkre?

Nem. Medgyessy Péter állította azt az ostobaságot, hogy az SZDSZ tele korrupciós ügyekkel.

Ön is azt mondta az imént, hogy mindenki tele korrupciós ügyekkel. Nyilván az SZDSZ is tele volt.

Az SZDSZ tönkretevõje pont Medgyessy Péter és az ilyen nyilatkozatok. Medgyessy beszél? Miközben a cége már a miniszterelnöksége után, 2007-2008-ban 180 millió forintot kapott az új metrószerelvényeket beszállító Alstomtól?! Tanácsadásra, hogy meggyõzze a pártokat arról, hogy az Alstomé a legjobb ajánlat, nevetséges. Nyomozás is indult az ügyben. Gyanítom, a pénz zöme nem az övé maradt, hanem ment a pártjának. Korábban, még 1999-ben pedig százezer dollárt, harmincmillió forintot kapott azért, hogy meggyõzze Budapest ötödik kerületi szocialista képviselõit a Gresham-beruházás támogatásáról.

Tényleg azt gondolja, hogy egy ideges Medgyessy-mondat végzett az SZDSZ-szel?

Nyilván bonyolultabb az ügy. A lényeg számomra az, hogy sose voltam pártpolitikus és mindig is igyekeztem távol tartani magamat a pénzügyektõl. Én azt sem tudom, hogyan kell pártot csinálni. Sosem csináltam.

Volt pártelnök az SZDSZ agóniája kezdetén.

Az tévedés volt, csupán néhány hónap. Politikus voltam, méghozzá rendszerváltó politikus, liberális, demokrata, de nem pártpolitikus. Ezért választottak négyszer újjá. Mondom, én tudom, hogyan kell legyõzni a Fideszt.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Az egykori szövetségesek, a szabad demokraták és az õsfideszesek tényleg annyira gyûlölik egymást, mint amennyire kintrõl látszik?

Kétségtelen, hogy az SZDSZ eltüntetésében komoly szerepe volt a Fidesznek.

A Fideszben úgy élték meg, hogy az SZDSZ-esek lenézték és elárulták õket.

Milyen árulásról beszélnek?

A nyolcvanas évek második felében vidékrõl, elsõ generációs értelmiségiként Budapestre kerülõ néhány tehetséges fiatal alapította a Fideszt. Egyetemistaként itták a késõbbi szabad demokraták, Kis János és Konrád György és Tölgyessy Péter, úgy általában a pesti liberális elit szavát. Csakhogy, a fideszes értelmezés szerint, amikor Orbánék 1989-ben részt kértek a rendszerváltásból, azt a választ kapták, hogy gyerekek, elõbb robbantsátok le a gumicsizmátokról a disznószart, tanuljatok nyelveket, olvassatok sok-sok szépirodalmat, álljatok be szépen a sor végére, de most gyorsan fõzzetek egy kávét a kotyogósban, és majd szólunk tíz, húsz év múlva, ha beléphettek a szalonba. Röhrig Géza idézte fel, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnál a szabad demokraták milyen lekezelõen bántak Orbánékkal. Erre jött, hogy állítólag a „ballibek” 1993-ban a székházüggyel megrogyasztották a választási gyõzelemre is esélyes Fideszt, majd 1994-ben az SZDSZ összeállt az MSZP-vel, amit a Fidesz alávaló árulásként, a komcsikkal való lepaktálásként értékelt, nem teljesen alaptalanul. Mondják, Orbán ekkor döntött úgy, hogy, ha teheti, leszámol a szabad demokratákkal és a szocikkal. És a gumicsizma versus Kant ellenére õ bizonyult erõsebbnek, kitartóbbnak, ravaszabbnak, jobb politikusnak.

És gátlástalanabbnak, kegyetlenebbek. Velem megcsinálták, hogy amikor 2010-ben megszûnt a fõpolgármesteri megbízatásom,

egy hét alatt három volt feleségemet rúgták ki a munkahelyérõl,

egyet a gyermekvédelemtõl, egyet a Millenárisról, egyet egy kollégiumból. Egyébként meg Orbán az, aki 2010-ben felrúgta a rendszerváltás értékeit, az akkor közösen kialakított szabályokat. Ez az egész csicskáztatás, lekezelés puszta kitaláció, hazugság, a fideszesek terjesztette mitológia. Már az sem igaz, hogy mind csóró gyerekek, hiszen a többség szülõi hátterében pártmúlt húzódik, Kövérnél, Orbánnál, sokaknál, szóval társadalmilag nem voltunk mi annyira különbözõek. A különbség az, hogy míg én és a Fideszbõl Molnár Péter és a Szelényi Zsuzsika részt vettünk a kulturális munkában, például a fontos írók terjesztésében, Orbán nem jött, amikor hívtuk, azzal utasított vissza, hogy õt nem az irodalom érdekli, hanem a hatalom.

Hiszen nem Orwellt akart terjeszteni, hanem a politika rendszerváltásban részt venni. Politikusnak készült, nem könyvkiadónak. És a nagy sebeket akkor kapta, amikor már mindannyian parlamenti politikusok voltak: 1993-ban és 1994-ben.

Mi be akartuk emelni õket, õk nem jöttek. Õk a hibásak, az együttmûködésre képtelenek. A pártalapításban is beelõztek.

Saját pártot akartak, nem kívántak az SZDSZ „KISZ-e” lenni. Ez érvényes álláspont.

Mert csak a hatalom érdekelte õket már akkor is, s nem az ország sorsa. Engem viszont az ország sorsa érdekel azóta is.

Tök komoly, hogy jövõre indulna a fõpolgármesterségért?

Februártól urbanisztikát tanítok a brémai egyetemen. És még nem döntöttem el, merre indulok. Ha nem állnak be mögém és elragad a tanítás, elengedem a politikát. Lehet, meglepõ, de

fõpolgármesternek lenni számomra nem olyan nehéz, mint a tanítás,

ugyanis a politikáról mindent tudok, a tanítás viszont, bár elõadást tartottam ezerszám, új nekem.

Ebben a sapkában kampányolna?

Azt mondják rá, hogy migránssapka, pedig nem az.

Hanem?

Kirgiz, üzbég és tadzsik viselet, a neve tyubityelka. Kirgizisztánból hoztam, abból az országból, ahol a nagyapám alapította az elsõ iskolát. Díszpolgárrá is választották, ahogy az apámat és engem is.

Ebben láthattuk a minap Gyurcsányék Kossuth téri tüntetésén is. Elhitte, hogy csak kint kell maradni az utcán s megdõl a NER?

A tüntetés is egy technika, s én kíváncsi voltam, most mûködik-e. Hát, nem mûködött, nem mentek ki az emberek, de meg kellett próbálni. Az mondjuk nem esett jól, hogy a DK direkt olyan fotókat tett ki az oldalára, amiken nem látszom. Pedig elég feltûnõ vagyok, magasabb az átlagnál, sapka is volt rajtam, mégis kicenzúráztak. Hihetetlenül irigyek arra, hogy ha elindulok egy választáson, azt megnyerem. Én tudom, hogyan kell gyõzni. A DK-sok meg csak azt tudják, hogyan kell veszíteni. Nem Gyurcsány számomra a konkurencia, hanem a párttársai. Gyurcsány is ikon, én is ikon vagyok, mindketten egy-egy korszakot képviselünk, nincs egoproblémánk, hogy ki a nagyobb. Kevesen maradtunk olyanok, akik tudnak szavazatot hozni, Gyurcsány ilyen, én még inkább, és az SZDSZ-ben Kuncze volt még ilyen. Kuncze, az igen! Kedves, humoros mackó.

Az a mackó önre azt mondta: Demszky egy nagyra nõtt óvodás.

Ez kedves megjegyzés, semmi baj vele. Kuncze demokrata, ezért tisztelem. Õ osztja a már a szamizdatos idõkben is érvényes demokrata felfogást, miszerint lehet bárki a nyakunkon, ez az ország nem az oroszoké, nem az orbánoké, hanem a miénk, mindannyiunké.
Link