Csak a szokásos szardobálás, mert már csak az van! A sok százmilliárdos gyógyszerpiac kívánatos üzleti terep, s úgy tûnik, most épp erre került a sor.
A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának egyik professzora, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet fõigazgatója, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke, a Semmelweis Egyetem tudományos rektor-helyettese – õk azok, akik bár felkérést kaptak, de nem voltak hajlandóak beülni az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) fõigazgatójának megüresedett székébe.

A korábbi fõigazgatót a szakma nem kis megrökönyödésére rapid sebességgel, különösebb indoklás nélkül váltották le, bár arra nem számítottak, hogy Pozsgay Csillát az OGYÉI vezérkarának 80 százaléka követi, s hogy a hivatal alsóbb szintjeirõl is megindul a szakemberek elvándorlása. Végül az államtitkárság utolsó jelöltje, aki egy nemzetközi gyógyszercégtõl érkezett, hajlott a vezetõi tisztség elfogadására – még júniusban. Aztán Kásler Miklós erõforrás miniszter meggondolta magát – ki tudja, tán újabb, titkos kandidátus akadt –, bár arról, hogy még sincs szükség a gyógyszercégtõl érkezõ jelöltre, állítólag mindmáig elfelejtette értesíteni a kollegát.

Az OGYÉI története a múlt hét végén vett izgalmas fordulatot, amikor is Kásler Miklós hirtelen felindulásában egy öt tagú tanácsadó testületet nevezett ki a gyógyszerészeti intézetbe. Hogy a vezetõ – mi több vezetõség – nélküli intézetben kinek adnak majd tanácsot, az egyelõre titok. Mint ahogyan az is, hogy miként fordulhatott elõ ez a jogi gikszer, hiszen egy ilyen hivatalba, ilyen tisztségbe kormányhatározattal szoktak kinevezni embereket és testületeket, akiket ráadásul nemzetbiztonsági átvilágításnak is alávetnek. S mivel az illogikus történésekre az összeesküvés-elméletek adhatnak egyedül valamiféle logikus magyarázatot, rögtön lábra kapott a hír, miszerint a minisztérium egészének oly mértékben lett tele a hócipõje az elszabadult hajóágyúként mûködõ miniszterrel, hogy hagyták, szaladjon csak neki ennek a falnak. Bár ki tudja…

A választások óta eltelt öt hónap. Az új ciklus azzal kezdõdött, hogy az Emmi egészségügyi államtitkárság minden államtitkár-helyettesét – s még ki tudja, ki mindenkit – lecserélték. S bár a kormányzópárt, mint tudjuk, senkit sem hagy az út szélén, volt államtitkár-helyetteseit majdnem ottfelejtette, többen közülük örültek, hogy egyáltalán visszamehettek korábbi munkahelyükre, vagy legalább annak környékére. Arra, hogy ezzel közel egyidejûleg a jól mûködõ OGYÉI-t miért lõtték szét, nehéz magyarázatot találni. Talán azért, mert jól végezték a feladatukat, s ennek során – jelentõs képzavarral élve – rátiportok néhány érdekcsoport lábára. S ez a történet ráadásul nem magyarázható az egészségügyért felelõs államtitkár, Nagy Anikó és minisztere között dúló harccal sem.

Egy biztos, a helyzet mára tarthatatlanná vált, s ebbe a környezetbe ágyazódik az OGYÉI ügye. Azé a háttérintézményé, amelynek feladata az egész hazai gyógyszerpiac felügyelete, mindezt oly sok részre bontva, hogy ezek felsorolása harminc, sûrûn írt pontban foglalható csak össze. S vélhetõleg e sorok között kell keresni annak okát, mit keres(het) a tanácsadó testület a gyógyszerészeti intézetben, s mit keresnek e testületben azok, akiket Kásler Miklós megkínált a kinevezéssel. S itt talán nem is a három – akárhogy is nézzük –, fedõlécként szolgáló doktorról van szó, akik talán végig sem gondolva a helyzet fonákságát, megtiszteltetésnek vették a felkérést. Gondot a további két jelölt, Habony Árpád egykori állítólagos titkára, s a szombathelyi ügyvéd okoz. Nekik vajon mi közük van a gyógyszerek világához?

A gyógyszerpiacon sok százmilliárd forint forog, legyen szó gyártásról, nagy- és kiskereskedelemrõl, étrend-kiegészítõkrõl, gyógyászati segédeszközökrõl vagy akár klinikai vizsgálatokról. S persze az sem mellékes, hogy az OGYÉI mûködteti azt a technológiai értékelõ részleget, ahol az ártámogatásra frissen jelentkezõ készítményekrõl a szakemberek eldöntik: támogatásra javasolják-e a társadalombiztosításnak, vagy sem. Mint ahogy az sem mindegy, hova kerülhetnek jelentõs bevételt jelentõ klinikai vizsgálatok, s hova nem. Mindebbõl jól látható, hogy nagyhatalmú, fontos intézményrõl, s egyben egy igen ígéretes piaci szegmensrõl van szó. S talán itt van a kutya elásva.

Már évekkel ezelõtt rebesgették például, hogy alakul majd egy állami gyógyszer-nagykereskedelmi cég. S mi van akkor, ha ez nem állami, hanem baráti vállalkozás lesz? A telített piacon persze nem könnyû manapság helyet találni, kivéve, ha az összes többi kereskedést lelkesen ellenõrzi a hatóság, azaz az OGYÉI.

S mint tudjuk: aki keres, az talál.
Link