Gerry küldte, jobbulást kívánva. Tény, hogy nem vagyok a magamat elhagyós típus és úgy kell rám tukmálni, hogy most már legalább nyűglődjek kicsit. Az is igaz, hogy a mostani tényleg elvitte a hangom és ilyen még nem volt. Hőemelkedésem még van hullámokban, de amúgy már alles in Ordnung.

Influenzás időket élünk, tehát időszerű beszélgetnünk a férfiak betegségtűrő képességéről. A “férfinátha” (“man flu”) kifejezés a férfigúnyoló multinacionális gyógyszerreklámokon keresztül szivárgott be hozzánkba és honosodott is meg szépen. A fogalmat arra a helyzetre használják, amikor a férfiak állítólag a szükségesnél látványosabban szenvednek és többet panaszkodnak a megfázás, influenza miatt, mint a nők. Vajon ez egy valós népi megfigyelés vagy csak a nők gúnyolódása? És ha ez egy valós népi megfigyelés, akkor vajon mi állhat annak a hátterében, hogy ugyanaz a betegség sokkal több panaszt és nagyobb szenvedést vált ki a férfiakból? Férfihiszti?

A nők egy jelentős része nevet, rosszabb esetben viszont méltatlankodik vagy gúnyolódik is ezen. Ha ennek okát keressük, akkor egyrészt arra juthatunk, hogy korántsem sem kizárt, hogy elégedetlenek, mert a férfi nem képes megfelelni annak az elvárásnak, hogy mindig minden helyzetben legyen erősebb és tűrőképesebb. Kritikus éllel önzésnek illetve a legyőzhetetlen apukaképhez való ragaszkodásnak és annak elvesztése miatti infantilis csalódásnak nevezhetjük ezt. Másrészt talán édes bosszú lehet valamiben “a teremtés koronái”, a “macsó férfiak” fölé kerekedni, például egyes helyzetekben sokkal tűrőképesebbnek bizonyulni náluk. Akár jó heccnek is tűnhet a férfiakat ezzel ugratni és jobb esetben tényleg csak játékos évődésről van szó, de ha a kicsinyes revansizmus, a gúnyolódás kategóriájába kezd átcsúszni mindez, és főleg ha eközben nem veszi észre a hölgy, hogy partnere valóban kimerítő betegséget él meg, akkor komoly bizalomvesztéshez is vezethet egy ilyen szituáció.

Ha létező dologként fogadjuk el és a pszichológia eszközével próbáljuk megmagyarázni a fokozott férfi panaszokat, akkor egy elég kézenfekvő megoldásra juthatunk. A férfiakat szokásosan arra nevelik, hogy lehetőleg zokszó, panasz nélkül tűrjék az őket érintő sérüléseket, betegségeket. “Katona dolog!” – mondja a fiúk-férfiak sérüléseire, betegségeire, szenvedéseire a köznyelv. Talán a “férfináthás” panaszáradatot pont az válthatja ki, hogy a férfiak frusztrálódnak, hogy nem tudnak megfelelni a környezet által támasztott és saját maguk által is elfogadott elvárásoknak? Férfiként mindenképpen nehezebb érzelmileg feldolgozni a tehetetlenséget, a csökkentett funkcionalitást és ilyenkor talán egy kicsit több figyelmet és gondoskodást szeretnének kérni maguknak a férfiak. Akár helytálló ez a helyzetelemzés, akár nem, de egy pillanatra mindenképpen gondolkodjunk el annak embertelenségén, hogy a férfiaknak még modern korunkban sem igazán illik betegnek lenniük, gyötrelmeikről beszélniük, mert ellenkező esetben akár gúny tárgyává is válhatnak.

Akadtak olyan tudományos kutatások is, amelyek úgy gondolták, hogy az objektivitás mércéjével is érdemes a “férfinátha” jelenségének végére járni. A két nem szervezetének fertőzésekre adott eltérő válasza már korábban is az orvoskutatás látóterébe került. Már régebben tudhatjuk, hogy számos olyan fertőzés létezik, amelyek komolyabb betegséget tudnak okozni a férfiaknál, mint a nőknél. Például kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy az Epstein-Barr vírussal való megfertőződés Hodgkin-kórhoz vezet a férfiaknál, másfélszer nagyobb az esélye annak, hogy egy férfi belehal a tuberkulózisba, és a HPV-vírussal való fertőződés esetén ötször nagyobb eséllyel alakul ki rák a férfiaknál. – Ez utóbbi tényt vessük össze azzal, hogy a HPV elleni védőoltást csak a lányok esetében támogatja az állam, a fiúk esetében nem.

Az influenzavírussal összefüggésben a Johns Hopkins Egyetem végzett el egy kutatást, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a női hormonnak, az ösztrogénnek hatása van-e arra, hogy a szervezet milyen választ ad az influenza fertőzésre. Az ösztrogén elengedhetetlen a női szervezet működéséhez, de szerepet játszik a férfiaknál is, bár náluk sokkal kisebb mennyiségben van jelen. A szakemberek a kísérleti kutatáshoz A-típusú influenzavírust és a két nemtől származó orrnyálkahártya szöveteket használtak. Először 24-72 órával a fertőzés előtt ösztrogénnel, majd influenzavírussal kezelték a sejttenyészeteket. A nőktől származó sejtenyészetek, amelyeket még ösztrogénnel is kezeltek, sokkal ellenállóbbak voltak a vírussal szemben, azonban a férfiaktól származó sejteken még az ösztrogénhormon sem segített. Tehát az ösztrogén vírusellenes tulajdonsága csak az egyik nemnél érvényesül. A kutatás eredményeit Sabra Klein kutatásvezető úgy összegezte, hogy bár más vizsgálatok korábban bebizonyították, hogy az ösztrogén fontos szerepet játszhat a HIV, az ebola és a hepatitisz elleni küzdelemben, azonban az ő vizsgálatuk elsőként tárta fel a hormon nemspecifikus tulajdonságait.

Tehát elmondhatjuk, hogy az orvosi kutatások rámutattak, hogy a “férfinátha” nem csupán “férfihiszti”, hanem minden bizonnyal egy nagyon is valóságos tényező állhat a férfiak fokozott gyötrelme mögött, de a férfiak célzott gyógyítására még nem sikerült lehetőséget nyitnia a tudománynak.

Így viszont főleg új megvilágításba kerül, hogy mennyire is helyénvalóak azok a reklámok, amelyek gúnyolódva nyűgös gyermekké degradálják a férfiakat és ezzel lényegében kétségbe is vonják egészségügyi panaszaikat.

A slusszpoén legyen az, hogy bármennyire képtelen dolog is ez, de az ilyen férfiellenes reklámokat még a feministák is képesek ellenezni! No persze nem a férfiak védelmében! Dehogy! Ők azt mondják, hogy semmi sem mentség az olyan reklámokra, amelyek a férfiakat gyerekként ábrázolják és ezzel tovább erősítik azt a “gonosz nőellenes sztereotípiát”, hogy a család egészsége “csakis” a nők felelőssége.
Link