Ki nem találnátok, de még egy "magyar" példa a zsidó összeesküvõk praktikáira. A felsõ középosztálybeli zsidó családban született, Temesváron és Szabadkán felnõtt Bédy-Schwimmer Rózsa a polgári leányiskola, és egy kereskedelmi esti iskola után elõbb nevelõnõként, majd könyvelõként és kereskedelmi levelezõként próbált elhelyezkedni, de negatív tapasztalatai az éppen induló magyar feminista mozgalom felé sodorta.

1897-ben csatlakozott az újonnan indult Nõtisztviselõk Országos Egyesületéhez, melynek 1901-tõl elnöke is volt. Az 1904-ben Berlinben alakult Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség (International Women’s Suffrage Alliance) elsõ konferenciáján tartott, magyar munkásnõk helyzetét bemutató, sikeres elõadása és a hasonló gondolkodásmódú nõkkel való találkozása azt eredményezte, hogy munkatársával, Glücklich Vilmával – az elsõ nõvel, aki Magyarországon bölcsészdiplomát szerzett – együtt hazatérve megalapították a Feministák Egyesületét, elõadásával pedig Európa-szerte ismertté vált.

A két nõ hamar felismerte, hogy egy folyóiratra lesz szükség, amelynek segítségével rámutathatnak a magyar nõk helyzetének javíthatóságára, így megszületett A Nõ és a Társadalom (melynek megjelent számait itt olvashatja), fõ célja pedig a választójog nõk számára való megszerzése volt, de írásaikban gyakran kitértek az oktatásra, valamint az egészség- és nõvédelemre is, és követelték a koedukált iskolák létrehozását.

noesatarsadalom

Ezen a linken egy egészs sornyi, Schwimmer által jegyzett cikket olvashat, melyek A Nõ és a Társadalom és az általa is szerkesztett A Nõ címû folyóiratban jelentek meg.

„A magyar nõmozgalom tovább nem tengõdhet angol, német és francia feminista lapokon, amelyeket magyar szaklap hiányában járattak mindazok, akik a mozgalom iránt érdeklõdtek.”

A pacifista Bédy-Schwimmer az 1910-es évekre világszerte ismert aktivistává vált, írásaiban éveken át figyelmeztetett egy világháború lehetõségére, amely a férfiközpontú világrendbõl következik, de a nõi választójog megadásával mindenképp megelõzhetõ lenne.

„Háborús zaj, kétségbeesett családok százezreinek jajgatása, pótolhatatlanul elpusztult értékek, Európa lángbaborulásának lehetõsége: ez az egyoldalúan hímnemû állami berendezés eredménye”

A Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség 1913-as, budapesti kongresszusa után Bédy-Schwimmer depresszióba zuhant, és úgy érezte, elég volt az aktivizmusból, így Londonba költözött, és a szövetség sajtótitkári pozícióját foglalta el. Az elsõ világháború kitörése azonban egy csapásra megváltoztatta megítélését a szigetországban, így lemondott, és székhelyét az Egyesült Államokba áttéve egy semleges, államok közti konferencia létrehozásán igyekezett, sõt, találkozott az ügyben Woodrow Wilsonnal és külügyminiszterével, William Jennings Bryannel is, de ebben végül nem járt sikerrel.

A következõ néhány évet az Egyesült Államokban töltötte, ahol politikai aktivistaként mûködött, a nõi egyenjogúsági mozgalom vezetõje, Carrie Chapman Catt kérésére pedig beszédeket tartott és a mozgalom eseményeit szervezte. Az 1915-ös, hágai nemzetközi nõkongresszuson a megalakuló Állandó Béke Nemzetközi Nõi Bizottsága (Women’s International Comittee for Permanent Peace) egyik alelnökévé választották. Fõ célja a semleges és hadviselõ országok vezetõivel való találkozó megszervezése volt, melynek keretein belül akár még a békekötés is elképzelhetõ lett volna. Az alelnöki pozíciót két éven át birtokolta, de végül belsõ ellentétek miatt lemondott.
Henry Forddal, 1915
Henry Forddal, 1915

A nemzetközi találkozóra végül nem került sor, így egy kormányoktól független szervezésû, nem hivatalos nemzetközi találkozót kezdett el tervezni, melyre végül az autóipari legenda, Henry Ford segítéségével 1916. február 8-án Stockholmban került sor. A Ford Neutral Meditation Conference névre keresztelt eseményt a tengerentúli lapok minden lehetséges irányból támadták, legtöbben pedig kétségbe vonták a nõi delegáltak képességeit, vagy épp Schwimmer vezetõ szerepét. Ez az esemény sem járt sikerrel, Henry Ford még Stockholm elérése elõtt visszafordult. Bédy-Schwimmert több küldött is kritizálta stílusa és pénzügyi tehetségtelensége miatt, aki végül lemondott a konferencia rendezésében betöltött tanácsadói posztjáról, önfejûsége és megalkuvásra képtelensége miatt azonban rengetegen elpártoltak mellõle.

Határozott, csak az áhított cél, a béke felé törõ stílusa miatt nem igazán tolerálta a sajátjától akár szemernyit is eltérõ véleményeket, ennek sajtóvisszhangja pedig nagy mértékben csökkentette népszerûségét.
A skandináv utasszállítóból, az Oscar II-bõl lett Békehajó elhagyja New York kikötõjét

A Feministák Egyesületének azonban továbbra is tagja maradt, mellyel csatlakozott az 1918. október 24-én megalakult Magyar Nemzeti Tanácshoz, mely az õszirózsás forradalomután az állam törvényhozó szerve lett.

Egy ideig a Nemzeti Tanács Intézõ Bizottságának tagja volt, majd kitûnõ politikai kapcsolatai miatt Károlyi Mihály október 31-i miniszterelnöki kinevezésekor azonnal Svájcba küldte a nõt, hogy képviselje a Tanácsot, alig három héttel késõbb, november 19-én pedig svájci nagykövetté nevezte ki. 1919 januárjában ugyan sikerek híján visszahívták, de ez mit sem von le abból a ténybõl, hogy

õ volt az elsõ nõ, akit nagykövetté neveztek ki.

749px-Rosika_Schwimmer

A Magyarországi Tanácsköztársaság kezdete, a proletárdiktatúra bevezetése után megtiltották neki, hogy elhagyja az országot, de 1920-ban sikerült Bécsbe szöknie, ahonnan hónapokon át a Tanácsköztársaság és a fehérterror ellen agitált. A következõ évben újra az Egyesült Államok felé vette az irányt. Chicagóba érve fel akarta venni az amerikai állampolgárságot, békepártiként azonban nem akarta elfogadni az állampolgári eskü szerves részét, mely szerint szükség esetén fegyverrel is megvédené új országát.

Az ügybõl hosszú per lett, melynek végére nyolc év után, 1929-ben került pont: a Legfelsõbb Bíróság ellene döntött, élete hátralévõ majd két évtizedét így állampolgárság nélkül élte le.

schwimmer_cartoon

Természetesen ebben az idõben is – Rosika Schwimmer néven – folytatta korábbi tevékenységeit, sõt, Tisza Tales címmel egy Tisza-menti történeteket összegyûjtõ kötetet is publikált, melynek illusztrációit a néhány nappal ezelõtt már magasztalt Pogány Vilmos (Willy Pogány) készítette el.

Képgaléria:

885265.jpg
885214.jpg
rlm000856-8l.jpg
rlm000856-6l.jpg
885264.jpg
rlm000856-7l.jpg
tumblr_m5erysjqyx1qawvjfo1_1280.jpg
rlm000856-1l.png
rlm000856-2l.jpg
rlm000856-9l.jpg
885265.jpg
885214.jpg
rlm000856-8l.jpg
rlm000856-6l.jpg
885264.jpg
rlm000856-7l.jpg
tumblr_m5erysjqyx1qawvjfo1_1280.jpg
rlm000856-1l.png
rlm000856-2l.jpg
rlm000856-9l.jpg
885265.jpg
885214.jpg

Az Egyesült Államok egyik legismertebb feministájával, a történészként is ismert Mary Ritter Bearddel együtt 1935-ben megalapították a World Center for Women’s Archives-t, amely 1940-ben ugyan széthullott, de nekik köszönhetõen mára egy egész sornyi tengerentúli közgyûjteményben találhatóak fontos, a nõi egyenjogúsági harc különbözõ fázisaiban keletkezett dokumentumok. 1937-ben Lola Maverick Lloyddal létrehozták a Campaign for World Governmentet, mely a XX. század elsõ legitimált világkormány létrehozását célul kitûzõ csoport volt, az 1947-ben alapított Világkonföderáció elõdje.

A Nobel-békedíjra jelöltek listájára több alkalommal is javasolt, 1947-ben végül felkerült újságíró, nõjogi és békepárti aktivista és volt nagykövet hetvenegyedik születésnapja elõtt néhány héttel, 1948. augusztus 3-án, tüdõgyulladásban hunyt el.
A cikk elkészítésében segítséget nyújtott a Jewish Women’s Archive, a vonatkozó Wikipédia-szócikk, az MTAK, a Rosika Schwimmer Papers és a New York Public Library Digital Collections.
Link