Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

"Hiába gyõzzük le az Iszlám Államot, diktátorok is kellenek a közel-keleti békéhez"

BelföldCsak a nyugati támogatással elsöpört tekintélyuralmi rendszerek visszaállításával lehetne stabil viszonyokat, mûködõképes államokat teremteni Afrikában és a Közel-Keleten. Így vehetnénk elejét az onnan induló népvándorlásnak - véli Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa.
A biztonságpolitikai szakértõvel a jelenlegi bevándorlási válság kérdései mellett a jövõ hasonló kihívásairól beszélgetett a Helyi Híradók.
Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértõvel a Helyi Híradók készített interjút a migrációs válság hátterérõl, lehetséges megoldásokról.

- Feltûnõ, hogy a bevándorlók mennyire ragaszkodnak a Magyarországon át vezetõ útvonalhoz. Miért próbálnak meg mindenáron erre jönni, hogyha kerítéseket építünk, és már a törvényeink is szigorúan büntetik a határsértést?
- A Duna-medence az írott történelem kezdete óta fontos közlekedési útvonal volt, még mielõtt egyáltalán utak épültek volna. Eleinte magán a Dunán közlekedtek, késõbb már gyorsabb volt a szárazföldön haladni. Nemcsak a török hódítók jöttek a Kárpát-medencén keresztül, de a Római Birodalomnak, Bizáncnak és a frankoknak is fontos volt ez a vidék stratégiai elhelyezkedése miatt. A Közel-Kelet felõl ugyanis itt lehet a legrövidebb úton és nem mellesleg a legbiztonságosabban megközelíteni Nyugat-Európát. A mostani bevándorlók is ezért ragaszkodnak hozzá: javarészt sík terepen, rendezett, stabil államokon át és békés emberek között vonulhatnak. Elég ránézni Európa domborzati térképére: ha Szlovénián és Horvátországon keresztül próbálnának Ausztriába jutni, folyókon, hegyeken, vad tájakon kellene átjutniuk.

- Európa legnagyobb zsidó közössége él itt, és ha egy terrorszervezet merényletet kísérelne meg ellene, most könnyen a célpont közelébe juthatna.
- Lassan ott tartunk, hogy minden összeesküvés-elméletet számításba kell vennünk, de erre így sem látok reális esélyt. Egyrészt a magyar zsidóság nem egy helyen él, ahol rá lehetne támadni, másrészt a mostani bevándorlók gyakorlatilag mind továbbmennek, nem próbálnak meg itt elvegyülni. Nyugat-európai merényletekre azonban biztosan lehet számítani, hiszen kétségtelen, hogy a zûrzavart kihasználva iszlám harcosok jutottak most akadálytalanul Európába. Õk késõbb lépnek majd akcióba, egyelõre nem érdekük kiváltani a népharagot és bezárni a kapukat saját maguk elõtt. A kiábrándult, „kiugrott” terroristákkal is lesz még gondunk, akik most szintén menekülnek, egykori bajtársaik elõl. A szakirodalom szerint az olyan ember, aki kegyetlen harcokban, gyilkosságokban vett részt, nemigen tud szabadulni a múltjától, és idõvel újra kitör belõle az agresszió.

- Európa vezetõ politikusai még nagyon messze vannak az egyetértésrõl. Hogyan lehetne a leggyorsabban és legbiztonságosabban kezelni a válságot?
- Ahogy már sokan elmondták, rövid távon a Szíriával szomszédos országok támogatásával lehetne enyhíteni a nyomáson. Libanon, Jordánia és legfõképp Törökország szír menekültek millióit fogadta be, az ENSZ ennek ellenére idén csökkentette a támogatásukat. Ott, „helyben” a nálunk elköltött pénz töredékével látványos eredményeket lehetne elérni. Ha jobb körülményeket teremtenénk a táborokban, kevésbé lenne vonzó a hosszú és viszontagságos út az ismeretlenbe. Emellett sokkal megfontoltabban kellene nyilatkozniuk az európai vezetõknek, és a mára milliárdos iparággá erõsödött embercsempészetet is le kell törni valahogy. Sok a teendõ, de a migráció olyannyira összetett folyamat, hogy tartósan nem lehet egyetlen beavatkozással megszüntetni az okait. Hosszú távon pedig – és ez elengedhetetlen – rendezett, mûködõképes államokat kell létrehozni Irakban, Szíriában, Afganisztánban és Líbiában.


- Arról is sokat beszélünk, hogy a „küldõ országokban” kellene élhetõ feltételeket teremteni, így a vándorlás legfõbb indítékát vehetnénk ki az egyenletbõl.
- Mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, a szóban forgó közel-keleti és afrikai országok demokratizálásával nemhogy békét nem teremtettünk, de véres háborúkat robbantottunk ki. Ezek az államok gyakran íróasztaloknál születtek, és a valóságban nem is mûködtek, mûködnek európai értelemben vett államként. Ha megkérdeznénk egy ottani átlagembert, elmondaná, hogy a diktatúra idején jobb volt az élet, mint most, mert mûködött az ország. Talán egyetlen európai politikus sincs, aki ezt nyíltan kimondhatná, de a diktátoroknak még vissza kell térniük, ha tényleg békét szeretnénk. Hiába számoljuk fel az Iszlám Államot, lesz helyette más, a hatalmi ûrbe újabb terrorszervezet fog betörni. A demokráciát nem lehet exportálni, az államoknak maguknak kell eljutniuk odáig. Az iszlámot sem szabad megpróbálni kívülrõl megreformálni. A családi, nemzetségi és törzsi kötelékek túl erõsek ahhoz, hogy lényegében a semmibõl nemzetet, parlamentáris váltógazdaságot lehessen létrehozni.

- Egy korábbi tanulmányában azt jósolja: a népvándorlások, a globális átrendezõdés kora lehet a 21. század, amibõl csak ízelítõ a mostani migrációs válság.
- A túlnépesedés miatt a globális átrendezõdés és az ezzel járó népmozgások elkerülhetetlenek. A népességi viszonyok átalakulása ráadásul az egyes országok világpolitikai súlyát is nagyban befolyásolhatja. A nyugat-európai államok az évszázad közepére valósággal eltörpülnek majd Ázsia, Afrika és Dél-Amerika fejlõdõ óriásai mellett. Ráadásul népességük szerkezete is megváltozik: 2050-re Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország minden harmadik lakója muzulmán lehet a jelenlegi trendek szerint, akiknek szülei, nagyszülei bevándorlók voltak. (Ezzel párhuzamosan megtörténhet, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában is újra kell majd osztani a helyeket.) Napjainkra a legtöbb biztonságpolitikai szakértõ egyetért abban, hogy bolygónk túlnépesedése és az ezzel járó környezetszennyezés a legnagyobb globális biztonsági kihívás. Akár a népességrobbanásról, akár a klímaváltozásról beszélünk, az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még tehetünk valamit a teljes összeomlás megelõzésére. A mostani migrációs válságra adott válaszaink így nemcsak a közvetlen jövõnket befolyásolják, de Európa világpolitikai kilátásait is meghatározhatják. Az öreg kontinens egyelõre lassan mozdul, pedig vennünk kell ezt az akadályt, ha a késõbbi, sokkal nagyobb kihívásoknak meg szeretnénk majd felelni.

Link

Hozzaszolasok

Még nem küldtek hozzaszolast

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.12 masodperc
296,437 egyedi latogato