Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Átírt történelem diákoknak

KultúraTiszta holkoszt és persze az egész hazug zsidó "történetírás", beleértve a bibliai majomkodást is.
A szigetország jelentõs gondolkodói felháborodásuknak adtak hangot
Az ismert, indiai származású, Booker-, Jeruzsálem- és Nobel-díjas író, V. S. Naipaul is felháborodva nyilatkozott: „A politikai korrektség ismét eltorzítja a történelmünket és a gyermekeink oktatását.”

Atyaúristen! – hõköltem hátra, amikor szembejött az interneten a The Mail on Sunday rövidhír terjedelmû cikkcíme: „Az angol középiskolai diákoknak meg kell tanítani, hogy a nemzet legelsõ lakói afrikaiak voltak, akik elõbb éltek Nagy-Britanniában, mint az angolok”. A lap egyik újságírója ugyanis véletlenül felfedezte, hogy a minden értelemben rendkívüli történelemátírás egy olyan felkészítõ kurzus anyagában szerepel, amelybõl a General Certificate of Secondary Education (GCSE, a magyar oktatási rendszer fogalmai szerint ez nagyjából a kisérettségivel egyenértékû) vizsgára készülnek fel a középiskolai diákok, vagyis elvileg majd idén szeptembertõl ebbõl az ajánlott tananyagból is készülhetnek. A szerzõk szerint ez az új megközelítés végre diverzifikálja a „fehér férfiak által uralt” (white male-dominated) történelemszemléletet és az ebbõl kiolvasható, kirajzolódó, illetve kialakuló történelmi-történeti identitásképet.
Maszáj harcosok a Trafalgar téren: ki volt itt elõbb?

Maszáj harcosok a Trafalgar téren: ki volt itt elõbb?

A Fekete és Ázsiai Tanulmányok Társaságának kutatói és egyetemi tanárai által írt, és az Oxford és Cam­bridge vizsgabizottság (OCR) által iskolai oktatásra engedélyezett és kiajánlott Migráció Britanniába 1000 és 2010 között címû kurzus leírása a következõ: „Ez a kurzus lehetõvé teszi a diákok számára, hogy megtanulják, hogyan vándoroltak be a különbözõ európai, afrikai vagy ázsiai népek és népcsoportok a Brit-szigetekre vagy el a Brit-szigetekrõl, és ezek a mozgások hogyan alakították a szigetország történelmét az elmúlt ezer év során. A népvándorlások történelme Anglia története.” Majd pedig szellemi elõképükre, a nagy hatású marxista íróra és újságíróra, Peter Fryerre és az õ 1984-ben publikált, Staying Power: The History of Black People in Britain (Kitartás: A feketék története Nagy-Britanniában) címû könyvére hivatkoznak: „Már azelõtt is voltak afrikaiak Nagy-Britanniában, mielõtt az angolok megérkeztek volna.”

Szerintem senkit, így a tankönyv íróit sem érte meglepetésként, hogy koncepciójuk azonnal nagy visszhangot keltett, és a szigetország jelentõs gondolkodói szinte postafordultával hangot is adtak felháborodásuknak. Legtöbbjük azonnal ferdítésnek bélyegezte, a bevándorlás mellett kampányoló propagandaanyagnak titulálta és felhívta a figyelmet arra a nem kis veszélyre, amelyet egy ilyen anyag közoktatásba kerülése és oktatása jelenthet.
Sir Roy Strong, a The Story of Britain tekintélyes és elismert szerzõje így nyilatkozott: „Ez a feje tetejére állítja a történelmet, valami olyasmit vetít vissza a múltba, ami egyáltalán nem igaz. Ide csak néhány afrikai érkezett, még a rómaiakkal, jöttek, aztán elmentek. Nyugtalanítónak érzem, hogy a gyerekeinknek valami olyasmit tanítanak, ami elsõsorban a kortárs problémákra reflektál, ahelyett, hogy megfelelõen és pontosan megtanítanák nekik a történelmet.”

A nálunk is ismert, indiai származású, Booker-, Jeruzsálem- és Nobel-díjas író, V. S. Naipaul ha lehet, még jobban felháborodott: „A politikai korrektség ismét eltorzítja a történelmünket és a gyermekeink oktatását. Az az abszurd feltevés, mely szerint az angolok elõtt afrikaiak éltek a Brit-szigeteken, csak azt mutatja meg, hogy a mi valaha nagyra értékelt és tisztelt oktatási központjaink – Oxford és Cam­bridge – hogyan erodálódnak alattomosan egy dogma által. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy napjainkban egy dogmából kiindulva az Iszlám Állam is átírja a történelmet, vagy ahhoz, ami Oroszországban, Kínában és a keleti blokk országaiban is csak szenvedéshez és a pusztításhoz vezetett.”

Az ügy egyre szélesebb nyilvánosságot kap, a történészek, egyetemi tanárok és értelmiségiek után már szinte mindenki, aki talál felületet az írásra, hozzászól pró vagy kontra, esetleg óvatosan valami vélt vagy remélt középút után tapogatózva. Jelen hasábokon nem ismertetnénk a vita további állomásait, az egyre több megszólaló véleményét, inkább megpróbálnánk egy lépéssel hátrább állni, és röviden felvázolni az összkép kapcsán elõbújó félelmünket.

Bármi is lesz ennek a vitának a vége, marad-e vagy sem az angliai közoktatásban ez az anyag, de ha nem sikerül a hozzászólóknak érdemben és intelligensen eljutniuk egyfajta konszenzusig, akkor egy olyan új árok kerül bele az ottani vagy általánosabban európai (köz)gondolkodásba, amelyet megint évekig vagy évtizedekig tart majd betömni. S ahogy ott is, úgy nálunk is észre sem veszi szinte senki, hogy a konc – amit egyre vadabbul és agresszívebben tépnek – nem egy elmélet, nem egy divatteória, nem egy úgynevezett reformideológia, hanem azok a gyerekek, akik nap mint nap beülnek az iskolapadba.
Link

Hozzaszolasok

Még nem küldtek hozzaszolast

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.09 masodperc
296,033 egyedi latogato