Az összes jahve-hívõ már rég ezt teszi és eszerint cselekszik a "szeretet" nevében. Mi ebben az új? Az összes "izmus" buzulizmus, még a nihilizmus is, pedig az még azt is tagadja, ami nincs. Komoly ideológiai problémába ütközött a francia oktatási rendszer, ugyanis a liberalizmus és a szekularizmus jegyében akár a terrorizmusban is lényegileg megtalálhatja valaki vallásos identitását.

Franciaországban elsõsorban a felvilágosodásnak és a francia forradalomnak köszönhetõen vált szét végérvényesen az egyház és az állam. Elméletileg ez azt jelentette, hogy sem elõnyben, sem hátrányban nem részesíthette a vallást és az egyház szerepét a kormányzó hatalom. Ezt hívják szekularizációnak.

Azonban az akkori erõszakos kezdeményezés nem számolt azzal, hogy létezik sokkal veszélyesebb annál, mint amikor az egyház szeretné az oktatásban és törvényhozásban is képviseltetni magát. Hiszen bõ kétszáz évvel a francia forradalom után a francia oktatásügyi miniszter magyarázkodni kényszerül azzal kapcsolatban, hogy fegyvertelennek érzik magukat a tanárok, amikor a liberalizmus jegyében valaki a fundamentalista terrorizmusba vetet hitérõl számol be.

Ugyanis a szekularizáció nem csak azt jelenti, hogy a vallás elengedi az állam kezét, hanem azt is, hogy az állam egyáltalán nem szólhat abba bele, hogy ki, milyen hitet vall magáénak. Így a látszólagos befolyásmentes, szabadság-alapú felfogásból egy végtelenül veszélyes helyzet alakul ki, amely a szabályozatlan szélsõséges meggyõzõdéseknek is helyet biztosít. Ebbe ugyanúgy beletartozik a Charlie Hebdo-féle nyílt vallásgyalázás és az iszlám radikalizmus nevében elkövetett tömegmészárlás is. Hiszen az állam mossa kezeit bármilyen vallásos kérdésben. A francia oktatásügyi miniszter így foglalta össze az általuk képviselt "modern" felfogás lényegét:

az oktatási rendszer számára érdektelen, hogy a diák miben hisz, vagy nem hisz. Mindenki meggyõzõdése magánügy."

Így a párizsi támadások fényében nem fest túlságosan pozitív képet a franciák elõrelátásáról az, hogy a másod- és harmadgenerációs muszlim fundamentalisták lényegileg a franciák elsõ számú szellemi vívmányával élnek vissza nap, mint nap és ez még csak nem is zavarja a felsõbb vezetést.Link