Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

A bilincsbe vert Portik jól ismerte Orbánt ?

BelföldPinyó, Orsós....mi a zsidó qva isten van itt már! Izgalmas volt most is Portik Tamásnak és társainak a pere. Volt itt minden kérem. Mint kiderült a terheltek védekezésébõl a rendõrségnek szinte minden robbantáshoz és leszámoláshoz valamiféle köze volt. A jelenlegi belügyminisztert Pintér Sándort is osztották rendesen, õ rendelte meg Portik szerint az Aranykéz utcai robbantást. S az kiderült Orbán gyermekével járt egy osztályba Portik gyermeke is, így igen jól ismeri a miniszterelnököt is személyesen. Tény kérdése, hogy egy másik gengszter vezérrel szerepelt 2006-ban egy fotón Orbán, anno a rendõrség által csak a fekete sereg vezérének nevezett M. Róberttel.

Ismét izgalmas volt Portik Tamásnak a pere. Azaz a Fenyõ gyilkosság és az Aranykéz utcai véres merénylet immáron összevont eljárása. G. Judit, az 1998-ban felrobbantott vállalkozó Boross Tamás özvegye vallomásában arról beszélt, nem tud róla, hogy egykori férje tartott, vagy félt volna a gyilkosság megrendelésével vádolt Portik Tamástól. Állítása szerint Boros inkább attól a Radnaitól és körétõl félt, akik az ügy bûnbánó és a nyomozókkal készségesen együttmûködõ gengszterei. A felrobbantott vállalkozó ex neje megjegyezte, ismerte Tanyi Györgyöt is, aki egyszer személyesen õt is megfenyegette. Szóba került, az áldozat egyetlen egyszer megemlítette Pintér Sándor belügyminiszter nevét is. G. Judit azt vallotta, amikor eldõlt, hogy 1998-ban Pintér Sándor kerül a Belügyminisztérium élére, ex-férje, Boros kijelentette: „neki vége”.



Portik fõvádlott le is csapott rögtön ezen jelentésre. Észrevételében meg jegyezte, hogy ki tudja hányadszor hangoztatja de, tudomása van arról, hogy Pintér Sándor adott parancsot az Aranykéz utcai robbantásra. Portik szerint „ilyen akció”rendõri segítséggel és beleegyezéssel elképzelhetetlen lett volna, és a rendõrség több gyilkosságban is részfeladatokat látott el”. Portik azt is nehezményezte, hogy az ellenük folyó nyomozás és jelenlegi eljárás is a „szereplõk kicserélésével zajlik”. A harmadrendû vádlott újból elõszedte a BRFK életvédelmi alosztályának volt vezetõjét, Doszpot Péter elõdjét, Chilkó Ferencet is, „akinek a környezetében többször történtek gyilkosságok és erõszakos cselekmények” – tette hozzá Portik.

A tárgyaláson meghallgatták Boros Tamás egyik közeli hölgyismerõsét is, aki elmondta,az üzletemberen a halála elõtt elhatalmasodott a paranoia. Rettegett minden ellenségétõl, akikrõl a tanú megjegyezte, “nem az volt a kérdés, hogy kivel van Boros haragban, hanem hogy kivel nem”. A tanú arról is beszélt, hogy Boros személyesen is találkozott 1997-ben Portikkal és Radnai Lászlóval, akikrõl dühösen megjegyezte, hogy üzleti-elszámolási vitájuk van és „milyen szarháziak, hogy átverték”. A tanú elmondta azt is, Radnain és Portikon kívül Boros félt a rendõrségtõl, saját feleségétõl, illetve Pintér Sándortól is, akivel összefüggésben azt mondta, „fejétõl bûzlik a hal”. Boros neki azt mondta, hogy õ egy „rendõrháború áldozata”, és „ebben a játszmában csak egy sajt az egérfogóban”.

Portik a tanú által elmondottakhoz hozzáfûzte, hogy Pintérnek 1998-ban létkérdés volt, hogy hatalomba kerüljön, mivel egy MSZP kormány alatt letartóztatták volna, ehelyett Sándor István Papa került rács mögé. Megjegyezte azt is, ismeri Orbán Viktort, és állítása szerint személyesen is találkozott a 90-es évek közepén a miniszterelnökkel, mivel gyermekeik egy általános iskolába, egy osztályba jártak.

Persze Orbánt más maffia fõnökök is jól ismerték. legalábbis elõszeretettel fotózkodtak a Fidesz vezérével. Mint az közismert 2006. március 20-án közölte a 168 óra Online szerkesztõsége azt a fotót, ahol egy igen kemény gengszternek tartott személlyel M. Róberttel látható egy fotón Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök. Egy rendõrségi szakértõ eképpnyilatkozott anno a 168 Órának.

Magyar Róberten kívül is van köztük olyan, aki tagja szervezett bûnözõi körnek, ült is. Zsarolásért, önbíráskodásért, súlyos testi sértésért és hasonlókért. Néhányuk viszont büntetlen elõéletû, tisztességes polgár és sportember.

Elgondolkodtató, hogy Orbán mindkét vállán nyugszik egy-egy kéz. S ilyen mozdulathoz azért kell némi nexus – ha nem is közös gyerekkor, de minimum egy dumálós esti sörözés. A fotó 2004. január 17-én olimpiai bajnok ökölvívónk, Kovács Kokó István Boksz utca nevû vendéglõjében gyûlt össze társaság megünnepelni Erdei Zsolt Karlsruhéban aznap este szerzett profi világbajnoki címét.

M. Róbert egy óbudai biliárdterem elõtt 2003 augusztusában tizenkét lövéssel kivégeztette H. Antalt, alvilági nevén Ragyás Tónit. A rendõrség csak másfél évvel késõbb fogta el a feltételezett elkövetõt, egy albán férfit. Emellett egy mátészalkai vállalkozóhoz M. Róbert 2004-ben leküldte tizenkét emberét, azok lövöldöztek is a „célpont” udvarán. Aztán a XV. kerületi Colosseum Casinonál önbíráskodott, pontosabban mondva lövöldözött, Radnai egyik emberére. De itt egy alkalmazottját is combosan elverte M. Róbert.

Portik azzal vádolta meg a miniszterelnököt Orbán Viktort, hogy tudott az 1998-as választások elõtti önrobbantásokról, azaz a székházrobbantásokról, amire„Pintér adta ki a parancsot”. A belügyminiszterrel kapcsolatban a vádlott elmondta még, hogy az Aranykéz utcai robbantás után éppen akkor tûntek el kamerafelvételek, cellainformációk és híváslisták, amikor õ irányította a rendõrséget. De az egykori olajos újra beszélt az 1996-os Lakatos-merényletrõl is, megemlítve, hogy a helyszínen megjelent belügyér bizonyítékokat tüntetett el.

Azt azonban mindenképp érdemes Portik szavaihoz hozzáfûzni, hogy az elkövetõrõl készült kamerafelvételek a több tanúvallomás szerint az energolossal jó viszonyban lévõ Doszpot Péter hivatali ideje alatt tûnt el a BRFK-ról.

Nos Portik mondatai kemények és megdöbbentõek. Megdöbbentõek, mert picit érthetetlen, hogy ha és amennyiben ezen vádak igazak lennének, akkor miért nem ezekrõl beszélt anno az azóta meghurcolt és gyanúba kevert titkosszolgálati vezetõknek többek között Laborc Sándornak ?
Link

Hozzaszolasok

12 #1 spartakusz
- 2016. January 24. 13:21:41
szevasztok!

Most azon gondolkodok ki

Doszpot Péter - talán az aki Lentiben kapitány volt VAGY VAN, NEM TUDOM?

Ki ez a bíró aki elutasította kereset levelemet ügyemben!
DOSZPOTHNÉ dr. Hodosi Eszter bíró - talán a felesége?

Az ügyben sokat tud SZESZÁK FÕÜGYÉSZ ÚR!

ITT:
http://szeszak.hu/Comment/archiv.htm

VAJON MI AZ OKA, HOGY AZ TÖRTÉNT AZ ELSÕ TÁRGYALÁSON AMI NEM VOLT - 2 PERC KÉSÉSSEL ÉRTEM ODA - DE MÁR AZT MONDTÁK MEGTÖRTÉNT - A MÁSODIKNÁL NEM VOLTAM OTT MERT HIBA KÉRTEM, HOGY EGY ÓRÁVAL KÉSÕBB KEZDJÉK ELÕZETES LEVELEMBEN - RÁ SE HEDERÍTETT - NEM VÁLASZOLT - HATÁROZOTT KÉRÉSEM ÉS BIZONYÍTÉKAIM ELLENÉRE SEM4

ID. Kiss László
4 #2 Posta Imre
- 2016. January 24. 14:34:26
Egy igaz történet, amitõl megrendül a hited a civilizációban



Decemberben jött ki a Netflix új dokumentumfilm-sorozata, a 10 részes Making a Murderer, ami Steven Avery fordulatos bûnügyeirõl szól.
A Jinx mellett az év legnagyobb bûnügyi filmes dobása ez, és a szintén netflixes gyerekkatonás Beasts of No Nationhöz hasonlóan beleillik a trendbe, miszerint az internet bedarálja a tévét.
De még többet mond el arról, amit a sorozat fõhõse is megállapít: „A szegény emberek mindig veszítenek.”

Aki teheti, azonnal nézze végig a sorozatot, mert a cikkben alapvetõ spoilerek vannak.

A sorozatból kiderül, hogy az 1962-ben született Steven Avery a rokonaival a wisconsini Manitowoc megyében élt a roncsautótelepükön. A white trash család a helyi közösség peremén élt, állítólag nem sok barátjuk volt a megyében. Hogy teljes legyen a kép, a készítõk sem hallgatták el, hogy Avery nem volt makulátlan elõéletû, kisebb ügyek miatt büntették (18 évesen a haverjaival betört egy kocsmába sörért, 20 évesen pedig egy tûzrakásba hajította a macskáját), ezeket bevallotta, és le is ülte a rövid börtönbüntetéseket. Ettõl még nem lett gyilkos, legalábbis egyelõre.

De volt egy harmadik rossz húzása is, ami megalapozhatta a rossz viszonyát az állammal: az út szélén egy puskával megfenyegette az unokanõvérét, mert az állítása szerint azt pletykálta róla, hogy letolt gatyával állt a ház elõtt, és ráverte a kocsijára. A nõ az egyik helyi seriffhelyettes felesége volt, és a hivatalban dolgozott egy barátnõje is. Ez közrejátszhatott abban, hogy Avery majdnem két évtizedet lényegében elveszített az életébõl, és késõbb minden még rosszabbra fordult.
18 év börtön pofára

1985-ben az akkor 23 éves Averyt letartóztatták, és megvádolták, hogy a parton megpróbálta megerõszakolni, és brutálisan összeverte a közösség egy elismert tagját, az arra futó Penny Beernstent. Amikor a nõ személyleírást adott a támadójáról, Avery gyûlölt unokatestvérének barátnõje felkiáltott, hogy ez úgy hangzik, mintha Steven Averyrõl lenne szó, pedig a személyleírásban gyakorlatilag csak az stimmelt, hogy a támadóhoz hasonlóan szakállas volt.

A fantomképrajzoló rajza pedig feltûnõen hasonlított Averi korábbi rendõrségi képére, mintha csak azt rajzolta volna át. (A férfi késõbb be is kereteztette a rajzot a képekkel, állítólag azért, mert büszke volt rá, hogy ez volt az elsõ rajza, ami alapján elítéltek valakit.)

Az áldozat az utalások után aztán Avery fotójára bökött rá, és a szembesítésen is õt választotta ki. A másik döntõ bizonyíték egyetlen szõrszál volt, aminek a DNS-vizsgálata azt mutatta ki, hogy Averytõl származik.
Avery az 1985-ös letartóztatásakor (Forrás: Netflix/Making a Murderer)

A férfi váltig állította, hogy nem bûnös, és egy csomó ember igazolta, hogy több kilométerre volt a tett helyszínétõl, egész nap családi programokon. Ennek ellenére 18 évet kapott szexuális támadásért és bántalmazásért, és még 6 évet az unokatestvére elleni fegyveres támadásért. A börtönévek alatt megromlott a viszonya a feleségével, dühös, fenyegetõ leveleket írtak egymásnak, mígnem elváltak, és a nõ a közös gyerekekkel máshol kezdett új életet.
Az állam tudta, hogy nem bûnös

Steve Averyt 2003. szeptember 11-én engedték szabadon, miután a fejlettebb DNS-vizsgálatoknak és a nonprofit Innocence Projetnek köszönhetõen tisztázták: nem õ követte el a bûncselekményt. Amikor ezt az ellene valló Penny Beernsten megtudta, a bûntudattól depressziós lett, hiába kért sírva bocsánatot Averytõl, még évekbe telt, mire képes volt megbocsátani magának.

Az igazi tettes egy bizonyos Gregory Allen volt, aki 1985-ben pont Manitowoc környékén erõszakoskodott. A rendõrség megfigyelés alatt is tartotta, de aznap pont szem elõl tévesztették. Mint kiderült, a fickó több hasonló bûncselekményt is elkövetett, amíg helyette Avery ült, de 1995-ben történt valami, aminek csak 11 évvel késõbb lettek borzasztó következményei.

1995-ben a manitowoci sheriffhivatalban Andrew Colburn fogadott egy hívást egy másik megye rendõrétõl, aki elmondta, hogy van náluk egy rab, aki korábban elkövetett valamit, amiért valaki mást csuktak le Manitowocban. Colburn megköszönte a hívást, letette a telefont, beszámolt az esetrõl James Lenknek, majd nem tettek semmit. Az egészrõl aztán 2003-ban tettek tanúvallomást, egy nappal azután, hogy Averyt kiengedték a börtönbõl.
36 millió dollár helyett gyilkosság

Avery ezután már az új barátnõjével az oldalán, polgárjogi ügyvédekkel ment neki Wisconsin államnak, hogy kárpótolják 18 elvesztegetett évért. Egy 36 millió dolláros pert indítottak, és ha nyertek volna, a seriffhivatal vezetõinek, akik az ügyében vétkesek voltak, a saját zsebükbõl kellett volna kipótolniuk az állami kártérítés nagyobbik részét. Eközben helyi képviselõk 2005. október 31-én elfogadtak egy Averyrõl elnevezett – azóta már átnevezett, és a szégyen miatt zárt ajtók mögött aláírt – törvényt, ami az addigiaknál több garanciát biztosított arra, hogy ne lehessen valakit ártatlanul évtizedekre bevarrni.

Ugyanezen a napon Teresa Halbach, egy autós magazin fotósa, aki elõzetes egyeztetés után délután az Avery-birtokra ment lefotózni egy autót, eltûnt. Néhány nap csend után nagyszabású keresõakció indult a nõért, és Steven Avery birtokán találtak olyan bizonyítékokat, amik alapján a hatóságok november 11-én megvádolták a nõ meggyilkolásával.

Mindez csak két héttel azelõtt történt, hogy a kártérítési keresetével foglalkoztak volna. Avery – akinek egy kirendelt ügyvéddel nyilvánvalóan semmi esélye nem lett volna – így kénytelen volt elfogadni a korábbi alkut, és beérni 400 ezer dollárral, hogy a pénzbõl felbérelhesse Wisconsin két legjobb ügyvédjét.

Csakhogy közben Steven Avery unokaöccse, a mentálisan elég labilis Brendan Dassey többször is beismerõ vallomást tett, és azt állította, hogy a nagybátyjával együtt a kikötözött Halbachet megerõszakolták, hasba szúrták, elvágták a torkát, fojtogatták, majd fejbe lõtték, és végül a megcsonkított testrészeket egy tûzrakáson elégették.
Brendan Dassey elsõ rendõrségi kihallgatása (Forrás: Netflix/Making a Murderer)
Ami mellett Kafka világa tündérmese

Avery ügyvédeinek sikerült elérni, hogy a két ügyet külön kezeljék, és elkezdõdött a tárgyalás, ami keményebb, mintha Hollywoodban találták volna ki. Miután Avery kapásból azzal védekezett, hogy õ nem gyilkos, és szerinte a rendõrség tehette a helyükre a bizonyítékokat, az ügyvédei – hogy ne mondjanak neki ellent – kénytelenek elmenni az összeesküvés-elmélet felé. De ahogy egyre jobban beleássák magukat az ügybe, rájönnek, hogy egyszerûen ez a legkézenfekvõbb magyarázat, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a hatóságok valamit nagyon rosszul csináltak. Csak néhány példa a sok közül:

8 napra lezárják az Avery-birtokot, ahol ezalatt egy rakás manitowoci rendõr járkál összevissza – akiket Avery éppen perel.
Az összes megtalált bizonyíték gyanús, és mindegyik felfedezésénél kulcsszerepet játszik az a két rendõr, akik 1995-ben tudtak arról, hogy Steve Averyt ártatlanul ültették le.
A tárgyaláson mindketten többször is lebuknak, hogy eskü alatt hazudtak.

Balra Lenk hadnagy, jobbra Coburn õrmester (Forrás: Netflix / Making a Murderer)

Avery volt az egyetlen gyanúsított, mást gyakorlatilag ki se hallgattak.
Az ügyvédek kiderítik, hogy a sheriffhivatalban valaki feltörte Avery vérmintáját, és egy tûvel leszívott belõle valamennyit vért.
Averynél megtalálják az áldozat kulcsát, de azon csak a férfi DNS-ét találják meg.
Bebizonyosodik, hogy a bõven átlag alatti intelligenciájú, borderline-os Brendan kijelölt ügyvédje a vádnak segített nyomozni, hogy a védencét mindenképp bûnössé nyilvánítsák, ezzel hatva Avery ügyére is.
Az FBI néhány hét alatt egy olyan vérvizsgálattal segíti a vádat, amilyet addig csak egyszer végzett el: O. J. Simpson perében.

Rengeteg hasonló részlet van még, ezeket a szálakat mind nagyon érdekesen bontják ki a készítõk. A tárgyalótermi jelenetek izgalmasabbak és látványosabbak bármelyik hollywoodi klasszikusnál, de közben pontosan átjön, mirõl szólt Kafka regénye.
Murder the Government

Az állam képviselõi már a kinézetük alapján is egytõl egyig pont olyanok, mint a filmekben a velejéig romlott, korrupt politikusok, jogászok és bírók, de amikor sorra kiderül, mi motiválhatta õket, vagy hogy milyen módszereket használhattak, egyre nyomasztóbb a felismerés, hogy nem csak a banánköztársaságok igazságszolgáltatási rendszere operál maffiamódszerekkel. (Erõs pillanat, amikor a sheriff azt mondja a tévében, hogy abszurd a feltételezés, miszerint rá akarnák kenni Averyre a gyilkosságot, hiszen sokkal egyszerûbb lenne simán eltenni láb alól, vagy amikor az ítélethirdetés után Averyt pont a korrupt Colburn õrmester ülteti be a rendõrkocsiba.)

Amikor az összes gyanús jel ellenére mindkét vádlott esetében úgy dönt az esküdtszék, hogy életük végéig fegyházban kell élniük, addigra az emberi civilizáció válik kérdésessé.

Hogy lehet az, hogy már a vádemelés elõtt tényként közli a teljes média, hogy a gyanúsított egy brutális gyilkos? Hogy az állam azt harsogja, megdönthetetlen bizonyítékai vannak, aztán azt, hogy majd a záróbeszédben felfedik ezeket, és végül nem mutatnak be semmit? Hogy ugyanaz a bíró dönt a fellebbezésrõl, aki az ítéletet kihirdette? Hogy egészen az állam legfelsõbb bíróságáig mindenhonnan simán visszapattan az ügye? Hogy egy fogyatékos 16 évest mindenféle tárgyi bizonyíték nélkül, a saját, fenyegetéssel kicsikart korábbi vallomása alapján ítélhetnek el? És hogy végül egyik, bizonyítottan korrupt szereplõt sem vonják felelõsségre?

Az állam egyik alapfeladata, hogy civilizált módon döntsön, amikor az emberek szembekerülnek egymással, a modern demokráciák mûködésének alapelve pedig, hogy a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétváljon. De minden rendszer csak annyit ér, amennyit az emberek, akik alkotják. Ha a hatalom összezár, a névtelen esküdtek sem jobban elszámoltathatóbbak a korrupt bíróknál, és a média minden érintettel együtt a tények helyett csak azt nézi, ki tud nagyobb krokodilkönnyekkel beszélni egy nõ haláláról, akkor felmerül, hogy mindez tényleg a civilizáció-e, vagy csak annak az imitálása.

Innen nézve pedig még rosszabb a helyzet: ha ezt meg lehet tenni a világ vezetõ hatalmában, ami elvileg az egyének szabadságjogainak tiszteletére épült, ráadásul kikérhetõ az összes bizonyíték, és még a helyszínelõk is teljesen be vannak kamerázva, akkor mi folyhat a színfalak mögött Magyarországon?
Mindenkinek jobb, ha tényleg bûnös

Avery egyik ügyvédje az egyik jelenetben azt mondja, hogy ha a védencét ilyen bizonyítékok után képesek elítélni, akkor ideje rettegni, hiszen ha az õ házától akár néhány méterre is találnának egy pisztolygolyót, neki is simán vége lehet. És ekkor még nem is hozták meg az ítéletet. Amikor pedig a filmesek kérésére Avery valamennyi korábbi ügyvédje összeül, hogy megbeszéljék, miben bízhat még az elítélt, ugyanez az ügyvéd azt mondja, egy része igenis reméli, hogy Steven Avery ölte meg Teresa Halbachet, mert

ha a rendszer lehetõvé teszi, hogy valakit kétszer is évtizedekre bebörtönözzenek mindenféle felülvizsgálati lehetõség nélkül, az halálosan rémisztõ.

Avery a 2007-es ítélethirdetéskor (Fotó: Netflix / Making a Murderer)

A Netflix több mint 10 éven át forgatott sorozata az elsõ pár részben hol Avery mellé állítja, hol ellene hangolja a nézõt, amivel eléri, hogy az ember már csak a saját lelki békéjéért is tudni szeretné az igazságot, majd bámulatosan sok archív felvétellel, rengeteg bizonyítékkal, a True Detective óta mindenhol elõszeretettel használt, szép drónkamerás felvételekkel és az egyes részeket záró cliffhangerekkel elérte, hogy Amerika-szerte ismertté váljon Steven Avery. A stáb tagjai – akiknek sikerült az Avery család bizalmába férkõzniük – szokatlanul erõs felvételeket ástak elõ.
Egyedül a világ ellen

Avery – minthogy minden lehetséges védelmet felhasznált már, ezért nem jár neki kirendelt ügyvéd – az elmúlt 8 évet a periratai és jogi könyvek olvasgatásával töltötte, hátha talál valamit, ami segíthetne neki, hogy egyszer kiszabadulhasson. Mint mondta, csak egy kis földet akar venni az erdõben, ahova a barátnõjével és a szüleivel visszavonulva zöldséget termeszthetne és állatokat tarthatna, hogy még ételért se kelljen bemennie a városba az emberek közé, hiszen ha valaha is kijut, akkor sem moshatja már le magáról azt, ami történt.
Steven Avery 2015-ben (Fotó: Wisconsin Department of Corrections / AFP)

A sorozat bemutatása utáni napokon mozgalom indult, több mint 300 ezren írták alá a Fehér Háznak címzett petíciót, hogy kapjon elnöki kegyelmet – amit amúgy nem kaphat, mert állami, és nem szövetségi bûnügyben ítélték el. Az Anonymous is azt ígérte, hogy bizonyítékokat fog szerezni. Közben a másik oldal is felszólalt, megint kétes értékû bizonyítékokat emlegetve. A sorozat készítõi pedig nemrég azt mondták, beszéltek az Averyt elítélõ esküdtszék egyik tagjával, aki szerint az esküdtek többsége Averyt ártatlannak tartotta, de végül azért találták bûnösnek, mert féltették a saját biztonságukat, úgyhogy Avery új tárgyalást érdemelne – messze Wisconsintól. Az egykori ügyvédei továbbra is képviselnék.

Ez a vita is azt mutatja, hogy az ügy nincs lezárva, és Averynek akkor is adni kellene még egy esélyt a rendes védekezésre, ha tényleg õ lenne a gyilkos. Vagy csak tegyünk továbbra is úgy, mintha civilizáltak lennénk.http://444.hu/2016/01/09/egy-igaz-tor...lizacioban
99 #3 MORMOTA1968
- 2016. January 24. 18:58:00
Imre! Elhiszed nekem, hogy az állatvilágban, ragadozóktól körülvéve is nagyobb biztonságban lenne bármelyik ember, mint az úgynevezett civilizált világban? Végig olvastam ennek a filmsorozatnak az ajánlóját és tökéletesen fedi a valóságot. Tánczos Gábor esete rá a legjobb példa, egy a sok közül. Sajnos, bárkire, bármit, bármikor ráverhetnek, fõleg egy zsidók uralta országban, ahol már mindenre rátették a kezüket és mindenhol ott van a fajtájuk. Senki sincs biztonságban tõlük. Érdekbõl, nyugodt lelkiismerettel bárkit elintéznek,
aztán a legnagyobb lelki nyugalommal hajtják a fejüket álomra. Csak egy a bibi! Egyszer rájuk is sor kerül és oda át vagy még itt mindennel el kell számolniuk. Ott már nincs apelátta, kifogás, nyafogás, a karma törvényei mindenkire vonatkoznak. Isten állítólagos földi helytartóira, császárokra, királyokra, multimilliárdos bankárokra, minden pszichopata, elmebeteg, az anyagi világhoz ragaszkodó féregre. Következõ életükben nagyon de nagyon csúnyán szívni fognak! Teljesen mindegy hisznek e a karma törvényeiben, az létezõ dolog és kész! Itt sumákolhatnak, de oda át a Teremtõ
törvényszéke, saját lelkük elõtt már nem! Mindig mindenért meg kell fizetni az árat! s_ezt-ni :@
99 #4 MORMOTA1968
- 2016. January 24. 19:14:25
A jezsuita inkvizíció 600 éve alatt is egész falvak népeit irtották ki, különösen a nõket, boszorkányság vádjával és megtudták csinálni, mert még ezeknél az elme roggyantaknál is nagyobb pszichopaták azok, akik gondolkozás nélkül hajtják végre a kiadott parancsokat. Ölni, gyilkolni, pusztítani, hatalmat gyakorolni, de sok rendõr, katona, kommandós álma és mindezt TÖRVÉNYESEN!!! Hát ki az a hülye, akinek ez nem tetszene, hogy büntetlenül ba@tathatt bárkit, büntetlenül
megvertek, megölhet bárkit, nõket, gyerekeket erõszakolhat meg sok esetben, embereket kínozhat, kiélve szadista hajlamait? Mondjuk nekem speciel ez nem igazán jönne be, de ismerve magamat, nem igazán kellene kipróbálni, hol ér véget a türelmem határa, mert az állat azért bennem is bennem van. Nagyon csúnyán betudok gurulni, ha ba@ogatnak, nem hagynak élni. De az emberiség történelmét végig nézve sohasem értettem, hogy miért hajtanak végre embernek látszó lények olyan parancsokat, ami kegyetlenül ellentétes a lelkiismeretünk parancsaival. Igaz, ha valaki már benne van a gyilkolászásba, szadizmusba, az már sok esetben élvezetbõl folytatja amit elkezdett és már abba sem tudja hagyni. De gondoljon bele mindenki, milyen lenne, ha a kínzóval is ugyan azt tennék, amit õ tett mással.
Mindjárt másképp látná a dolgokat, már nem is volna a dolog olyan élvezetes, mint mikor õ tette ugyanezt az áldozataival, akik teljesen ki voltak neki szolgáltatva.
Az emberek többsége egyszerûen imád uralkodni, Istent játszani. Csak hát mindennek meg van a késõbbi kellemetlen következménye, lásd fentebb.
99 #5 MORMOTA1968
- 2016. January 24. 19:20:01
Imre! Ha már ott állsz a bíróság elõtt, olvasd fel nekik légyszíves a Talmudból, no meg Bernard Lazare: Antiszemitizmus, címû könyvébõl az idevágó idézeteket, miszerint "ezt a fajt minden nép gyûlölte, ahová csak betették a lábukat". Adj nekik rendesen, ne hagyd õket szóhoz, de még levegõhöz se jutni.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.10 masodperc
296,618 egyedi latogato