Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

'Lelõném az összes zsidót' – antiszemitizmus a holland iskolákban

TanácsadásTetszik a hozzáállásuk. Példaértékû! Azért jegyzem, mivel a zeurópai fehér húgyagyû úgy elzsidósodott, hogy képtelen már ezek ellen a férgek ellen még gondolatban is kezet emelni, így kampóra jön a muszlim. Újra meg köll tanulni ölni! Erõsödik az antiszemitizmus néhány holland iskolában, különösen a muzulmán diákok körében, derül ki a kormány megbízásából készített felmérésbõl. A tanárok eszköztelenek érzik magukat a jelenséggel szemben.

Az eredményeket publikáló 55 oldalas jelentés címe: „Két világ, két valóság – Hogyan kezeld tanárként?”. A felmérés, amely iskolai látogatásokon és tanárokkal való beszélgetéseken alapul, tavaly januárban készült. A pedagógusok úgy érzik, hogy képtelenek változtatni a mélyen gyökerezõ elõítéleteken és bizonyos diákok erõszakos magatartásán, beleértve a zsidók elleni sztereotípiákat is. Az egyik tanárnõ, aki a demokratikus értékek és a diszkrimináció elleni programot vezet, arról számolt be, hogy az egyik marokkói származású diáklány felállt és azt mondta neki: „ha lenne egy Kalasnyikovom, lelõném az összes zsidót”.

A tanárt sokkolta a jelenet és azt kérte a lánytól, hogy képzeljen el egy 5 éves zsidó kislányt, akinek semmi köze Izrael politikájához, de mint elmondta, a marokkói lányban nem volt semmi empátia, azt válaszolta, hogy „a zsidóknak pusztulniuk kell”. Az antiszemita viselkedést otthonról hozzák a gyerekek, közben pedig a holland diákok körében egyre erõsebb a bevándorlók elleni indulat – hívja fel a figyelmet a jelentés a jelenség kéttõs veszélyeire – olvasható a jta.org-on
Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2016-02-09 19:29
Az egyik legkegyetlenebb náci volt a fekete bõrû nõ nagyapja

Jennifer Teege azt hitte, hogy már a legkeményebb dolgokat is tudja a saját életérõl. Német anyja az apácákra bízta négyhetes korában. A biológiai apja egy nigériai férfi volt. Ez azt jelentette, hogy gyerekkorában õ volt az egyetlen fekete kislány azon a környéken, ahol Münchenben laktak.

Teege a legsúlyosabb titokkal mégis csak évekkel késõbb szembesült, amikor egy augusztusi napon elment a városi könyvtárba és megakadt a szeme egy piros könyvön. A borítón egy nõ fekete-fehér fényképe volt, alatta a könyv címe: Szeretnem kell az apám, nem igaz?
Amon Göth és Jennifer Teege. Forrás cnn.com és Wikipédia

Amon Göth és Jennifer Teege. Forrás cnn.com és Wikipédia

Teege belelapozott a könyvbe és egy pillanat múlva úgy érezte, mintha leforrázták volna. Nézegette a könyvben a képeket, olvasta a helyszíneket és az idõpontokat. Aztán hirtelen rájött a szörnyû családi titokra. A nõ a borítón az anyja.
MOST EZ MEGY:

Temetése elõtt sírt fel az újszülött
Vonatbaleset: Angela Merkel is megszólalt
Folytatódik a csalássorozat: titokban bírókat tiltottak el

A címben szereplõ apa pedig nem más, mint a plaszówi mészárosként ismert, szadista, náci gyilkos, Amon Göth, akirõl Steven Spielberg a Schindler listája címû filmjében a koncentrációs tábor parancsnokát mintázta. A filmben Ralph Fiennes játszotta Göthöt, akinek kedvelt szórakozása volt, hogy a tábor szélén álló háza erkélyérõl puskával gyilkolta a foglyokat. Göth 8 000 zsidó megöléséért volt felelõs.

Teege csak véletlenül akadt rá a könyvre. De akkor megtudta, hogy õ, a német nõ, aki Izraelben járt fõiskolába és sok olyan barátja van, akiknek a szülei túlélték a holokausztot, és akinek szeretõ családja és sikeres karrierje van, egy szörnyeteg unokája.

Attól a pillanattól fogva megváltozott az élete. Azelõtt semmit sem tudott a családja sötét múltjáról. Aztán pedig meg kellett tanulnia együtt élni ezzel a múlttal. Azzal a tudattal, hogy a vér összeköti egy gyilkossal. Kikölcsönözte az anyja könyvét, aztán a könyvtár elõtt lerogyott egy padra és felhívta a férjét, hogy jöjjön érte és vigye haza.
Amon Göth az erkélyen, puskával a kezében. Forrás: pinterest.com/yadvashem

Amon Göth az erkélyen, puskával a kezében. Forrás: pinterest.com/yadvashem

Teege egész életében harcolt a depresszióval. Mindig azon gondolkodott, hogy miért olyan szomorú folyamatosan. Tulajdonképpen azon a napon is azért ment a könyvtárba, hogy valamilyen pszichológiai könyvet kölcsönözzön, amibõl megtudhatja a válaszokat.

"Belül mindig azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Úgy éreztem magam, mintha egy olyan házban élnék, amelyikben sok zárt ajtó van és én nem tudom, hogy mi van mögöttük."

- mondta Teege. Aztán otthon, amikor belenézett a tükörbe, akkor Amon Göth állát látta a sajátja helyén. És az orruk és a szájuk közti vonalat is ugyanolyannak látta. Közben azon gondolkodott, hogy vajon belül is hasonlítanak-e egymásra?

Miután a kezdeti megdöbbenése lejjebb csillapodott, Teege elhatározta, hogy mindent tudni akar. Errõl aztán írt is egy könyvet. A címe: Kivégezne a nagyapám: Hogyan fedezte fel egy fekete nõ a náci múltját.

Abban ugyanis biztos volt, hogy a nagyapja egy pillanatig sem gondolkodott volna rajta, hogy lelõje, hiszen elég messze áll attól az árja eszménytõl, amiben Göth hitt. Olyannyira, hogy amikor kivégezték, még az akasztófa alatt is az volt az utolsó szava, hogy: Heil Hitler.

Félelem és bûntudat
Teege nem akarta a sírba vinni magával a történetét, hiszen olyan kivételes. Ezt januárban mondta az atlantai Emory Egyetemen, ahol az identitásáról tartott elõadást, és arról, hogyan békélt meg végül önmagával.

Korábban a reklámiparban dolgozott. Aztán otthagyta a munkahelyét és a saját élete, a saját történetének feldolgozása lett a munkája. Arról beszél az embereknek, hogyan sikerült legyõznie a legbensõbb félelmeit és elfogadni a bûntudatát. Hogyan jött rá arra, hogy õ egy teljesen más ember, mint a nagyapja. Akitõl ma már nem retteg.

Peter Bruendl müncheni pszichiáter is kezelte Teegét. Azt mondja, hogy az õ esete kivételes, pedig sok olyan emberrel volt már dolga, akiknek a nagyszülõje náci volt. Teegének elõször azzal kellett megbarátkoznia, hogy félig fekete bõrû. Aztán azzal, hogy az anyja lemondott róla. Emiatt haszontalannak és értéktelennek tartotta magát. Késõbb, amikor már azt hitte, hogy rendbe hozta az életét, rájött a családja történetére.

"Teege története szívszorító. Már a fogantatása is provokáció volt"

- mondta az orvos. Az anyja egy nigériai diáktól esett teherbe. Hat napot dolgozott egy héten és depressziós is volt. Ezért adta a babát árvaházba. Ezután néhány évig néha meglátogatta a gyerekét, olykor még a nagyanyjához is elvitte. Amikor a kislány hároméves lett, akkor örökbe fogadta egy család. Attól fogva nem találkozott az anyjával.
A plaszówi villa erkékye. Forrás: pinterest.com/Emily Mosley

A plaszówi villa erkékye. Forrás: pinterest.com/Emily Mosley

Ez egészen 21 éves koráig tartott. A féltestvére felvette Teege anyjával a kapcsolatot, aki idõközben Monika Göth helyett már a férje nevét, a Hertwiget használta. Az anyja sohasem beszélt neki a náci múltjukról. Azt mondta, hogy azért nem szólt a nõnek, mert azt hitte, így könnyebb lesz az élete. Teege ezt elhiszi az anyjának.

Teege 17 évvel késõbb találta meg a könyvet. Ugyanazon a napon, pár órával késõbb adta az egyik német tévé csatorna az Örökség címû dokumentumfilmet. Ebben Teege anyja és Helen Jonas-Rosenzweig, egy zsidó szobalány meséli el, hogy milyen volt a durva Amon Göthel együtt élni Plaszówban.

Teege ugyan nem látta akkor filmet, ám amikor késõbb megnézte, nem tudta végig ülni egy helyben. A sokkoló történeten túl nem bírta elviselni azokat a részleteket, amiket az anyja még neki sem mondott el soha. Az anyja annyira elveszettnek és magányosnak tûnt a filmen, hogy Teege szerint nem kellett volna vállalnia a szereplést abban az állapotban.

Kihaltak, mint a dinoszauruszok
A film legvisszatetszõbb pillanatai azok, amikor az anyja megismétli azokat a mondatokat, amiket még kiskorában hallott. Azt, hogy Amon Göth csak azért lövöldözött a zsidókra, mert szerinte fertõzõ betegségeket terjesztenek. A volt szobalány, Jonas-Rosenzweig a plaszówi villa elõtt kérleli Teege anyját, hogy hagyja abba, hagyja abba azonnal. Teege anyja is csak akkor szedegette össze az apja kegyetlenkedései történetének darabkáit.

A háború utáni Németországban senki sem akart arról beszélni, hogy mit tud a holokausztról. Senki sem akart róla tudni, hogy mi történt a zsidókkal. Teege anyja egyszer azt mondta, hogy: "Kihaltak, mint a dinoszauruszok".

Teege nagyanyja, Ruth Irene Kalder, Göth szeretõje volt és vele élt a plaszówi házban. Amikor Teege anyja túl sokat kérdezõsködött azokról az idõkrõl, akkor jól elverte. A nagyanyja mindig úgy beszélt Göthrõl, mint egy háborús hõsrõl. Teege anyja is hazugságok között nõtt fel. Azt hitte, hogy az apja is csak egy áldozata volt a Harmadik Birodalomnak.
Ruth Irene Kalder a plaszówi villa teraszán a kutyájával, Ralffal. Forrás: scrapbookpages.com

Ruth Irene Kalder a plaszówi villa teraszán a kutyájával, Ralffal. Forrás: scrapbookpages.com

Monika Hertwig csak késõbb jött rá, hogy az apja nem háborús hõs volt, hanem egy kegyetlen szörnyeteg, akik embereket kínzott és gyilkolt meg. Az anyja, Ruth, késõbb felvette Göth családnevét. Sohasem mutatott semmiféle megbánást, kivéve egyetlen egyszer, 1983-ban, röviddel azelõtt, mielõtt öngyilkos lett. Azt mondta a lányának, hogy talán egy picivel többet kellett volna segítenie az embereknek.

Miután Teege megtalálta a könyvet, tudta, hogy ki kell faggatnia az anyját, annyi kérdés kavargott a fejében. Olyan részletekre volt kíváncsi, amikrõl csak Monika Hertwig tudhatott.

Aztán hónapok teltek el. Teege volt Lengyelországban, és bejárta azokat a helyeket, amiket az anyja is, amikor az igazságot kutatta. Kiderítette Monika Hertwig címét és elment hozzá. Nem tudta, hogy az anyja fogadja vagy visszautasítja majd. Sok mindent megtudott már róla a könyvbõl, a filmbõl és az internetrõl, de még nem ismerte igazán.

A náci gén
Együtt mentek el a nagyanyja sírjához. Hertwig úgy beszélt Amon Göthrõl, mintha egy nappal korábban még Plaszówban lettek volna. Azt is elmondta, hogy amikor a filmben beszélt az apjáról, úgy érezte, mintha elárulná az anyját.

Teege ugyanazt a látta az anyján, mint amit a volt náci bûnösök leszármazottain látott. Fõleg a nácik gyerekein, akik nem bírták elviselni azt a terhet, amit az apáik bûnei tettek rájuk. Néhányan sterilizáltatták is magukat, nehogy továbbörökítsék a szerintük létezõ náci gént.

A nõ hálás azért, mert õ más, mint az anyja, aki még most is úgy éli minden napját, hogy az apja gonoszsága miatt vezekel. Mint a nácik gyerekei általában.

"A második generációnak nagyon nehéz megbékélnie a holokauszttal. Az én generációm már különbözik tõlük. Mi már érezzük a különbséget a felelõsség és a bûntudat között."

- mondja Jennifer Teege. Õ nem hisz az öröklõdõ bûntudatban, szerinte mindenkinek joga van a saját életét élni.

Teege még diákként egy évet Franciaországban töltött és a Sorbonne Egyetemre járt. Ott ismerkedett meg Noával, az izraeli lánnyal. Barátok lettek és Teege elutazott Izraelbe nyaralni. Aztán az utolsó nap nem ébredt fel a fél ötre beállított óra csörgésére és lekéste a hazafelé induló repülõgépet.
A plaszówi koncentrációs tábor. Forrás: deathcamps.com

A plaszówi koncentrációs tábor. Forrás: deathcamps.com

Úgy döntött, hogy Izraelben marad és beiratkozott a Tel-Aviv-i Egyetemre. Közel-keleti és afrikai tanulmányokból diplomázott és héberül is megtanult. Akkor is Izraelben élt, amikor a mozik játszani kezdték a Schindler listáját. Akkoriban mindenki errõl a filmrõl beszélt. Teege csak késõbb látta Tel-Avivban, de akkor még nem érintette meg különösebben. Akkor még nem tudta, hogy a náci parancsnokot a nagyapjáról mintázták és azt gondolta, hogy túl hollywoodi lett a film vége.

Az anyja könyvének az az alcíme, hogy Monika Göth életének története, a Schindler listája címû film koncentrációs tábor parancsnokának lányáé – írja a CNN. Azon a napon, amikor Teege rábukkant a könyvre a hamburgi könyvtárban, visszaemlékezett a filmre, amely hirtelen mélyen személyes élménnyé vált.

Nem titkolózik
Teege már nem akarja titkolni a múltat a családja és a barátai elõl. Két évig tartott, mire el merte mondani a náci múltat azoknak a barátainak, akik holokauszt túlélõktõl származnak. Nem tudta, hogy a szüleik, nagyszüleik voltak-e Plaszówban. Amikor végül elmesélte a zsidó barátainak, akkor õk együtt sírtak vele.

A fiainak is mesélt már, de a Schindler listáját még nem engedte nekik megnézni, ahhoz még fiatalok. Az emberek azt hiszik, hogy õ biztos sokszor megnézte a filmet. De ez nem így van. Nincs rá szüksége, már ismeri a nagyapja történetét.

Már hét év telt el azóta, hogy Teege rájött, õ Amon Göth unokája. Úgy gondolja, hogy a filmeknél is furcsább élete olyan, mint egy kirakós játék. Már sok darabja megvan, de a keret még hiányzik. A hamburgi könyvtárban erre a keretre is rátalált.

"Az életem most sokkal jobb, mint azelõtt volt"

- mondja. Pedig az anyja nem hívta újra a legutolsó találkozásuk óta. Azt mondja, hogy nem érti, a lánya miért akar vele újra egy család lenni. Hertwig szerint ehhez már túl késõ.
Foto: Europress - Oliver Hardt/AFP

Foto: Europress - Oliver Hardt/AFP

A saját életének felkutatása új ajtókat nyitott meg Teege elõtt. Korábban sohasem érdekelte, hogy ki a biológiai apja. De azután, hogy tisztába került az anyja családjával, megismerkedett az apjáéval, akivel azóta is jóban vannak.

Teege most 45 éves és azt mondja, hogy két élete van. A rendes életében anya és tanárnõ. A másikban pedig õ Amon Göth unokája. Azt is tudja, hogy a kettõt nem szabad összekevernie. És azt is megtanulta, hogyan ne éljen a múltban.
http://faktor.hu/...e=hirstart
236 #2 Vazul
- 2016-02-09 21:19
Ehhez képest az UFÓ-s összeesküvéselméletek kutyaf@sza:

"Aztán az utolsó nap nem ébredt fel a fél ötre beállított óra csörgésére és lekéste a hazafelé induló repülõgépet. Úgy döntött, hogy Izraelben marad és beiratkozott a Tel-Aviv-i Egyetemre. Közel-keleti és afrikai tanulmányokból diplomázott és héberül is megtanult."
267 #3 Perle
- 2016-02-09 21:28
Ez a mai napon a magyar médiában megjelent fekete nagypapis holotörténet lett a mai napra rendelt" egyik szent evangélium". Tanmese. Jut az idén is belõlük mind a 365 napra.s_huh
8 #4 miskolcilaci
- 2016-02-09 22:01
kepfeltoltes.hu/160209/12647161_1505533579751358_2192976179625963091_n_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
12 #5 spartakusz
- 2016-02-10 07:35
Ha ennek csak egytizede valóság már akkor megérdemlik a halált!

http://www.eletes...acute.html

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.42 másodperc
2,685,590 egyedi látogató