Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij a Szovjetunió kommunista pártjának egyik megalapítója, a Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, majd a Szovjetunió londoni és párizsi nagykövete, fontos szerepet játszott az egy tõrõl fakadt forradalmi kommunizmus és a forradalmi pénzuralom történetében. A nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embereként – 1938-ban a sztálini tisztogatások idején – õt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.

A kihallgatás során Rakovszkij egy meglepõ, de meggyõzõen hangzó tervet tárt fel arra vonatkozóan, hogy miként kellene megindítani a II. Világháborút úgy, hogy annak ne a Szovjetunió legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta. Az így kapott információért cserébe a bolsevik diktátor nem végeztette ki Rakovszkijt, és késõbb pedig nagy valószínûséggel szabadon is engedte. A kihallgatást tanúként végighallgattaDr. Josef Landowkszkij orvos.

Landowszkijnak köszönhetõ, hogy Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája ismerté vált. A kihallgatásáról készült jegyzõkönyv – a történelmi tények utólagos tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges forgatókönyvének bizonyult.
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo Major” (Egy vörös õrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedõ személyisége -, hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a világtörténelem alakulását.

A “Kuz” a továbbiakban Gavril Kuzmin kihallgató tisztet, a “Rak” Hrisztyian Georgijevics Rakovszkijt jelöli. A magyarázó megjegyzéseket Drábik János tette, zárójelben, világosan elválasztva a jegyzõkönyv szövegétõl. D. J.)

(A jegyzõkönyv teljes terjedelme rendelkezésre ál a lenti linken, de itt csak egy pár fontos témát emelünk ki belõle – a szerk. )

Rakovszkij a pénzkibocsátás magánosításáról beszél

………
Rak: Ahhoz, hogy tudjuk, miként lett a Pénzügyi Internacionálé a pénznek, ennek a mágikus talizmánnak az urává, amely egészen jelenünkig az emberek számára növekvõ mértékben lett az, ami valamikor az isten és a nemzet volt. A pénz az a valami, ami a tudományos vizsgálódásban még a forradalmi stratégia mûvészetén is túltesz, mert mûvészet ez is, és forradalom ez is. Ezt akarom elmagyarázni önnek.

Amikor a történetírók és a tömeg szemét elvakította a francia forradalom lármája és sikere, a nép részeg volt a gyõzelemtõl. A királyt a többi kiváltságossal együtt minden hatalmától megfosztották, ugyanakkor nem vették észre, hogy egy maroknyi ember, némán, óvatosan, feltûnés nélkül magához ragadta a királyság igazi hatalmát, egy mágikus, csaknem isteni hatalmat, akik ezt úgy birtokolták, hogy senki sem tudott róla. A tömeg nem vette észre, hogy idegenek ragadták magukhoz ezt a hatalmat, akik a tömegeket nemsokára sokkal keményebb szolgaságra kényszerítették, mint amilyenben a királyság alatt voltak, mert a király – vallási és erkölcsi kötöttsége, valamint balgasága miatt – képtelen volt ekkora hatalom gyakorlására. Ezért van az, hogy a király legnagyobb hatalmát olyan emberek ragadták magukhoz, akiknek erkölcsi, intellektuális és kozmopolita természete ezt megengedte, hogy így cselekedjenek. Természetesen ezek születésüktõl fogva nem voltak keresztények, hanem kozmopoliták voltak.

Kuz: Mi lehet, az a mítikus hatalom, amelyet magukhoz ragadtak?

Rak: Kisajátították a pénzverés királyi jogát… Ne nevessen, mert különben azt kell hinnem, hogy ön nem tudja, hogy mi is valójában a pénz. Megkérem, hogy képzelje magát az én helyembe. Önnel szembeni helyzetem ahhoz az orvoséhoz hasonlít, akinek a bakteorológiát kell elmagyaráznia egy másik, Pasteur elõtt elhunyt, és most életre keltett orvosnak. De tisztában vagyok az Ön tudatlanságával és megbocsátom. Egy olyan nyelv, amely olyan szavakkal zsonglõrködik, amelyek hamis képzeteket ébresztenek a dolgokról és a tettekrõl, nem közvetít valódi, pontos fogalmakat. A pénzt említettem – lelki szemei elõtt természetesen a pénz fizikai alakja jelenik meg fémbõl vagy papírból. De nem ez a pénz! A forgalomban lévõ tényleges pénz igazi anakronizmus. Amíg létezik, és forgalomban van, egy aktivizmus tartja fenn, mert praktikus fenntartani. A tényleges pénz ma már csak illúzió, puszta fikció.

Kuz: Egy ilyen briliáns paradoxon merésznek, csaknem költõinek nevezhetõ.

Rak: Ha akarja, briliáns, de nem paradoxon, amit itt mondok. Én is tudom – és nevetni fog rajta -, hogy most még az államok, a királyok képeit vagy országok címereit nyomják rá a fémdarabokra vagy papírbankjegyekre -, de mit jelent ez ma már? A forgalomban a pénz nagy részét, a nagy tranzakciók részeit, a nemzeti vagyon biztosítékát – vagyis a pénz kibocsátását – megakadályozták azok az emberek, akikre céloztam. Bankkönyvi tételek, utalványok, csekkek, pénzváltás, forgatmány, leszámítolás, árfolyam, fizetés és állandóan fizetés. Ez olyan, mint egy áttört zuhatag, amely elárasztja a népeket. Mi volt ezzel szemben a fémpénz és a papírpénz? “Azok” (Rakovszkij így nevezi a nemzetközi pénzkartell hálózatának névtelenségbe burkolózó legfelsõbb irányítóit.) azonban igen finom pszichológusként – az általános tudatlanság biztosította büntetlenségükbõl kifolyóan – sokkal többhöz jutottak.

A tõkepénz óriási szériáján túl, hogy nagyságát a végtelenségig növeljék, és forgathatóságát a gondolat gyorsaságával ruházhassák fel, megalkották a kölcsönpénzt… Egy absztrakciót, egy kiagyalt fogalmat, egy számjegyet… Kölcsön… Hitel… Érti már? Mindez csalás. Hamis pénz törvényes árfolyammal!… Más szavakkal, hogy jobban megértessem magam, a bankok és a börzék, az egész pénzügyi rendszer egy gigantikus gépezet, amelyet azért találtak ki, hogy egy szörnyûség kerüljön a természetes folyamatok helyébe, – ahogyan ezt Arisztotelész nevezte, – hogy a pénz újra pénzt fialjon, azaz valami olyasmit tegyen, ami bûn a gazdasági élet ellen, és ami a pénzemberek esetében a büntetõ törvénykönyvek rendelkezéseibe is ütközik. Ez a valami az uzsorakamat.

Tudom, már mi lesz az ellenvetés. Az, hogy törvényesen tesznek szert kamatra. Még ha jogukban áll is mindez – és ez azt jelenti, hogy nagyon sok illeti meg õket -, ez a kamat akkor is uzsora marad, mert ezt a kamatot nem létezõ tõke után szedik csaló módon.

A bankok mindig olyan mennyiségû, csak számokban létezõ kölcsönpénzt hiteleznek, vagy tartanak a termelõgazdaságban forgalomban, amely ötször-százszor nagyobb, mint a fizikailag létezõ pénz.

Nem akarok azokról az esetekrõl beszélni, amikor a kölcsönpénz – ez a kiagyalt hamis pénz! – felülmúlja a bankok által összegyûjtött pénzt. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy valójában nem ez az igazi tõke, hanem egy nem létezõ tõke kamatozik, akkor még jogtalanabb a kamat szedése. A bankok – csaló módon – a valódi tõkének a sokszorosát kölcsönzik ki… És vegye figyelembe, kérem, hogy az a rendszer, amit itt bemutatok, még a legártatlanabb eszköz ahhoz, hogy hamis pénzt állítsanak elõ.

Képzelje el, hogy néhány korlátlan hatalommal rendelkezõ ember tulajdonába kerülnek a reális javak. Ezek egyben korlátlan diktátorokká is válnának, vagyis a termelés és az elosztás egyedüli uraivá, és ezzel egyben a munka és a fogyasztás diktátoraivá is. Ha megengedi képzelõereje, gondolja ezt el világméretekben, és fel fogja ismerni a szociális és morális területen az anarchikus, tehát forradalmi (A forradalom szó itt a nemzetközi pénzhatalom HÁLÓZAT-ának a célját jelentõ globális pénzuralmi diktatúra - ha kell erõszakos eszközökkel történõ – megvalósítását jelenti az egy központból irányított világállam létrehozásával. A HÁLÓZAT a nemzetközi pénzügyi közösség formális és informális szervezeteinek a koordinált rendszere, amely a háttérbõl irányítja a világ pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerét.) hatást. Érti már?

Kuz: Nem, még nem értem.

Rak: Természetesen igen nehéz megérteni ezt a csodát.

Kuz: Csodát?

Rak: Igen, a csodát! Hát nem csoda az, ha egy faasztal katedrálissá változik? (A középkorban banco-nak nevezték azt a faasztalt, amely mellett a pénzváltók, az akkori bankárok ültek. Ezekrõl a faasztalokról nevezték késõbb bankoknak a pénzintézeteket. A faasztalok gyönyörû és fényûzõ palotákká alakultak át, a bankok központjaivá, modern korunk katedrálisaivá. D. J.) Ilyen csodát azonban az utóbbi évszázadban ezerszer megértek az emberek anélkül, hogy akárcsak megrezzent volna tõle a szempillájuk. Mert bámulatra méltó csoda az, hogy azok a bankok, amelyekben pénzükkel kereskedõ, megvesztegethetõ uzsorások ültek valamikor, templommá változtak, amelyek a pogány-kor oszlopos stílusát utánzó homlokzatukkal ott díszelegnek a modern városok utcáin, és amelyekhez tódul a tömeg attól a hittõl megszállva, hogy mindent lelkesen felajánljanak annak a pénznek nevezett istenségnek, amelyrõl azt hiszik, hogy a bankárok páncélszekrényeiben trónol, átadva magát isteni küldetésének, a kamat formájában való végtelen szaporodásnak.

Kuz: Ez a rothadó burzsoázia új vallása.

Rak: Az biztos, hogy vallás. A hatalom vallása!

Kuz: Ön tehát a gazdaság poétája.

Rak: Az embernek szüksége van költészetre, hogy fogalmat alkothasson a pénzügyekrõl, minden idõk legzseniálisabb és legforradalmibb mûalkotásáról.

Kuz: Ez téves nézet. A pénzügyet, ahogy Marx, de mindenekelõtt Engels definiálta, a kapitalista termelési rendszer határozza meg.

Rak: Így van, csak fordítva. A kapitalista termelés rendszerét a pénzügy határozza meg. Amit ezzel szemben Engels mond, sõt bizonyítani akar, az a legmeggyõzõbb bizonyíték arra, hogy a pénzügy uralkodik a polgári termelés fölött. Nos ez úgy van, hogy Engels és Marx a pénzügyet a forradalom leghatalmasabb gépezetét – amelyhez képest a Komintern csak gyerekjáték -, nem akarja felfedni és megvádolni. Ellenkezõleg. Gazdasági tehetségüket felhasználva még egyszer “rejtjelezniük” kellett az igazságot a forradalom érdekében. És mindketten ezt tették.
……………..

A szabadkõmûvesség legnagyobb titkának felfedése

……………..
Kuz: – Ezzel azt akarta mondani, hogy a szabadkõmûvesség arra van ítélve, hogy a forradalom kezétõl pusztuljon el, amelyet saját maga idézett elõ?

Rak: – Egészen pontosan… Ön most egy szigorúan titokban tartott igazságot fogalmazott meg. Én szabadkõmûves vagyok. Tudta? Vagy nem? Hát jó. Elmondom Önnek a nagy titkot, amit mindig megígérnek a szabadkõmûveseknek, hogy majd feltárnak elõttük, de sem a huszonötödik, sem a harmincharmadik, sem a kilencvenharmadik, de még a legmagasabb fokozat rítusában sem árulnak el nekik. Én ismerem a titkot. Természetesen nem azért, mert szabadkõmûves vagyok, az kevés lenne, hanem azért, mert származásilag “Azokhoz” tartozom: zsidó vagyok. (A politika és pénzgazdaság nem nyilvános terének – a láthatatlan hatalom döntéshozó hálózatának – több tekintélyes kutatója szerint, “Azok” elsõsorban nem az etnikai vagy vallási hovatartozás, hanem a kamatszedõ magánpénzrendszer kialakításában és fenntartásában, valamint az ebbõl származó hatalom megszerzésében és megtartásában való közös érdekeltségük alapján mûködtetik formális és informális szervezeteiket, kapcsolatihálójukat. Ezért tárgyi tévedésnek tekinthetõ a privát-pénzmonopólium szervezett magánhatalmát, és e hatalom világuralmi törekvéseit egyetlen néphez vagy etnikumhoz kapcsolni. A pénzhatalom hálózatában ugyanis szinte minden nép és etnikum vagyonos elitje megtalálható. A pénzhatalom irányítói valójában egyik néphez sem tartoznak, csak önmagukhoz. Kizárólag a saját elkülönült érdekeiket követik, és uralmuknak egy világállamban való véglegesítése a céljuk. Úgy tûnik, hogy Rakovszkij itt túlértékelte zsidó származásának a jelentõségét. D. J.)

Kuz: – És mi ez a titok?

Rak: – A szabadkõmûvesek egész képzése, és a szabadkõmûvesség egészének célja arra irányul, hogy különbözõ ürügyek alatt, mint amilyen, pl. a Francia Forradalom hármas jelszava, (Rakovszkij itt a “szabadság, egyenlõség, testvériség”, soha komolyan nem gondolt és soha meg nem valósított, csupán propaganda és manipulációs célokra kitalált és használt jelszavára utal. D. J.) megteremtsék a szükséges feltételeket a kommunista forradalom számára, hogy e feltételek rendelkezésre álljanak. És mivel a kommunista forradalom a burzsoázia egész osztályának, és a burzsoázia minden vezetõjének a fizikai likvidálását helyezi kilátásba, a szabadkõmûvesség valódi titka a szabadkõmûvességnek, mint szervezetnek, az önfelszámolása, és minden valamiképpen jelentõs szabadkõmûvesnek a fizikai öngyilkossága.

Nos, érti már? Ha a szabadkõmûvesre ilyen vég, ilyen sors vár, miért van szükség a misztériumokra és a teátrális jelenetekre és más egyéb “titkokra”? Hogy az igazi titok rejtve maradjon. Ha alkalma nyílik rá bármilyen jövendõbeli forradalomban, ne mulassza el megfigyelni annak a szabadkõmûvesnek a rémült és ostoba arckifejezését, aki elkezdi felfogni, hogy a forradalom kezétõl kell meghalnia. Hogy fog sivalkodni és hivatkozni a forradalmi harcban szerzett érdemeire. Az lesz ám a cirkusz, amin majd meg kell halni -, de a nevetéstõl!
……………..

Hitlernek fogalma sem volt milyen körök segítették hatalomra és milyen célból.

……………….
Kuz: – De a fasizmus lényegét tekintve antikommunistább, jóllehet egyaránt ellenfele mind a sztálinista, mind a trockista kommunizmusnak! És ha “Azok” hatalma olyan nagy, miért nem akadályozzák meg?

Rak: – Mert õk azok, akik hagyják, hogy Hitler gyõzedelmeskedjen.

Kuz: – Most túlszárnyalta az abszurditás minden rekordját.

Rak: – Az abszurd és a csodálatos formai képtelenségbe olvad össze.

Figyeljen rám: már elismertem a trockizmus csõdjét. Végül “Azok” is felismerték, hogy Sztálint államcsínnyel nem lehet megbuktatni. Történelmi tapasztalataik egy másik megoldást diktáltak nekik: még pedig azt, hogy Sztálinnal ugyanazt tegyék, mint amit egykoron a cárral tettek. A nehézség azonban abban állt, amely számukra leküzdhetetlennek tûnt, hogy egész Európában nem akadt ország, amely alkalmas lett volna egy invázióra.

…………

És a német éhezés egén elkezdett ragyogni Hitler csillaga. Egy éleslátású szem függesztette rá tekintetét. A világot csodálattal töltötte el üstökösszerû megjelenése. Nem akarom azt mondani, hogy mindez a mi mûvünk lett volna. A versailles-i forradalmi-kommunista gazdaság egyre nagyobb tömegeket vezetett hozzá. Az a feltétel, amelyet Versailles teremtett Németország számára, vagyis az elproletarizálódás, az éhség és a munkanélküliség, és az ezekbõl adódó következmények, a kommunista forradalom gyõzelmét kellett volna, hogy elõidézzék. Ehelyett Hitler gyõzelmét idézték elõ. A forradalom gyõzelmét a Sztálin vezette Szovjetunió, és az Internacionálé meghiúsította, továbbá az, hogy nem akarták Németországot egy új Bonaparténak átengedni, így a Dawes- és Young-tervenyhített valamennyit Németország szorongató körülményein abban a reményben, hogy gyõzedelmeskedhet az ellenzék (azaz Trockij és elvbarátai – D. J.) Oroszországban.

Amikor ez nem következett be, akkor számolni kellett az “Azok” által megteremtett feltételeknek a következményeivel: Németországban a gazdasági meghatározottságok forradalomra kényszerítették a proletariátust. Mivel Sztálin hibájából a szocialista-internacionalista forradalom nem bontakozhatott ki, ezért a német proletariátus a nemzeti- szocialista forradalomba sodródott. Ez dialektikus tény. De minden elõfeltétel és alap ellenére még további feltételek voltak szükségesek a nemzeti forradalom gyõzelméhez. Szükséges volt, hogy a trockisták és a szocialisták utasításának megfelelõen szakadás jöjjön létre az éber és épp osztályöntudattal rendelkezõ tömegekben. Mi már ekkor beavatkoztunk.

De még többre volt szükség. Az 1929-es évben, amikor a nemzetiszocialista párt válságba került, mert elfogytak a pénzügyi eszközei – “Azok” követet küldtek hozzájuk, még a nevét is ismerem, egy Warburg nevezetû egyén volt. (A New York Times 1933. november 21.-i számában beszámolt arról, hogy ‘Sidney Warburg” szerzõségével 1933-ban megjelent Amsterdamban a Van Holkema & Warendorf kiadónál egy könyv ‘Drie Gesprekken Met Hitler’ – ‘Tárgyalások Hitlerrel’ címmel. A könyv utólag igaznak bizonyult tényekre, és csak bennfentes számára rendelkezésre álló ismeretekre támaszkodva, aprólékos részletességgel számol be arról, hogy a Wall Street olyan reprezentánsai, mint a Rockefellerek és a Warburgok, mekkora összegeket, mikor, milyen módon és milyen feltételekkel juttattak el Hitlerhez és nazi-párthjoz azért, hogy hatalomra juttassák. A könyvet ismeretlenek néhány nap alatt felvásárolták, és mindössze három holland-nyelvû példány maradt fenn belõle. Ezekrõl készült az angol és német fordítás. A New York Times arról is tájékoztat, hogy a Warburg család közölte: ‘Sidney Warburg’ nem azonos Felix Warburg Wall Street-i bankár fiával. 1953-ban egy másik Warburg, James Paul Warburg, a Federal Reserve létrehozásában döntõ szerepet játszó Paul Warburg fia, is kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, hogy az említett könyvnek nem õ a szerzõje. Kellõen bizonyított tény viszont, hogy az I.G. Farben világcég Hitler egyik fõ pénzügyi támogatója volt. E cég amerikai részlegének Paul Warburg, a németországi részlegének pedig testvére, Max Warburg volt az egyik igazgatója. D. J.) A Hitlerrel való közvetlen tárgyalásokon megegyeztek a nemzetiszocialista párt finanszírozásában, és Hitler egy-két év alatt dollárok millióit kapta, amit a Wall Street küldött, és márkák millióit, amelyeket Schachton (Hjalmar Schacht-ról van szó, aki 1923-tól 1930. márciusáig a Reichsbank elnöke volt a weimari korszakban, majd Hitler uralomra jutását követõen ismét a Reichsbank elnöke lett 1939-ig, közben egy ideig gazdasági csúcsminiszter is volt. Schacht a Wall Street megbízottja volt Hitler mellett. Egyike azon keveseknek, akik nyíltan megmondták magukról, hogy szabadkõmûvesek. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatták ki, köztiszteletben álló személyiségként halt meg 1970-ben. A müncheni Ostfriedhof temetõben helyezték örök nyugalomra. D. J.) keresztül juttattak el hozzá. Ezekbõl a dollárokból és márkákból tartották fenn az SA-t és az SS-t, és finanszírozták a következõ választásokat, amelyek Hitlert hatalomra segítették.

Kuz: – Akik az Ön által ábrázolt tökéletes kommunizmus megvalósítására törekednek, pont azt a Hitlert fegyverzik fel, aki arra esküszik, hogy kiirtja az elsõ kommunista népet? Ha ez hihetõ, akkor ez már igazán a pénzügyi körök zagyva “logikája”!

Rak: – Megint elfelejti Sztálin bonapartizmusát. Emlékezzen csak! Napóleonhoz, a Francia Forradalom megfojtójához képest maga XVIII. Lajos, Wellington, Metternich, sõt az egyeduralkodó cár is objektíven tekintve forradalmi volt. Ez a legjobb sztálinista tanítás. Ön kívülrõl fogja tudni Sztálin téziseit, hogyan kell fellépni azon imperialista hatalmakkal szemben, amelyek gyarmataik megtartására törekednek. Ezek szerint objektíven tekintve az afgán emír és Faruk egyiptomi király kommunisták, mert õfelsége, a brit uralkodó ellen harcolnak. Akkor Hitlert, aki az autokratikus orosz cár, azaz“I. Koba” ellen vív harcot, miért ne lehetne objektíven kommunistának tekinteni? (“Koba” Sztálinnak a bolsevik mozgalomban használt egyik, – talán legkedveltebb – álneve volt a Sztálin-álnév után, amely aztán felvett neve lett. Eredeti neve Joszif Viszárionovics Dzsugasvili volt. D. J.)

És végül anélkül, hogy elkalandoznánk, itt van Önöknek Hitler növekvõ katonai hatalmával, aki gyarapítja a Harmadik Birodalmat, meg még amit hozzá fog toldani, míg a szükséges hatalmat el nem éri, hogy Sztálint megtámadhassa és megdönthesse. Nem látja, hogy mennyire kezesek most a versailles-i farkasok, hogy tiltakozásukat csak halk morgásra korlátozzák? Talán ez is csak véletlen?

Hitler be fog törni a Szovjetunióba, és ahogy 1917-ben a cár veresége ahhoz segített minket, hogy kivágjuk a cárt, hasonlóan fog Sztálin veresége is arra szolgálni, hogy õt is kidobjuk és kicseréljük. És újra üt a világforradalom órája. Mert a demokratikus nemzetek, amelyeket elaltattak, általános változást fognak észlelni, mint egykor, a polgárháború idején, mihelyt Trockij újra megragadja a hatalmat. Akkor majd Nyugatról meg fogják támadni Hitlert, akinek a generálisai fel fognak lázadni, és likvidálni fogják… Objektíven tekintve mindezt, kommunistaként cselekedett tehát ekkor Hitler, vagy sem?

Kuz: – Sem mesékben, sem csodákban nem hiszek!

Rak: – Ha nem akarja elhinni, hogy “Azok” meg tudják valósítani azt, amit már eddig is megvalósítottak, készüljön fel arra, hogy esetleg egy éven belül megérheti a bevonulást a Szovjetunióba és Sztálin végét. Mindegy, hogy ezt csodának vagy véletlennek tartja, készüljön fel rá, hogy meg fogja érni, és el fogja szenvedni. Tényleg képtelen arra, hogy elhiggye azt, amit Önnek mondtam, még akkor is, ha az csak hipotézis?

Kuz: – Jó. Beszéljünk feltételesen, mit javasol?

Rak: – Elõzõleg utalt kettõnk egyetértésére. Bennünket nem érdekel a Szovjetunió elleni támadás, mert Sztálin bukása annak a kommunizmusnak az összeomlását jelentené, amely, még ha formális is, mégiscsak minket illet, mert meg vagyunk gyõzõdve, hogy egyszer még sikerülni fog nekünk, hogy megdöntsük a nemzeti-bolsevista rendszert, és igazi (internacionalista-globalista D. J.) kommunizmussá változtassuk. Azt hiszem, pontosan adott a jelen pillanat szintézise.

Kuz: – Kiváló! És mi a megoldás?

Rak: – Mindenekelõtt gondoskodnunk kell arról, hogy Hitler részérõl megszûnjön egy támadás potenciális veszélye.

Kuz: – Ha “Azok” voltak, ahogy Ön állítja, akik Hitlert “vezérré” tették, akkor kell annyi hatalmuknak lenni Hitler fölött, hogy az engedelmeskedjen nekik.

Rak: – Mivel a sietség miatt nem jól fejeztem ki magam, Ön nem értett meg jól. Ha igaz is, hogy “Azok” finanszírozták õt, sem létüket, sem céljukat nem fedték fel. Warburg álnevet használva ment Hitlerhez, s úgy tûnik, Hitler még a származását ssem ismerte fel. Ezen kívül Warburg hazudott azt illetõen, hogy kiket képviselt. Warburg azt mondta, hogy egy Wall Street-i pénzügyi csoport küldte, akik érdekeltek abban, hogy a németországi nemzetiszocialista mozgalmat, mint Franciaország elleni fenyegetést, finanszírozzák, mivel a Francia kormány olyan pénzügyi politikát követ, amely az USA-ban gazdasági válságot idéz elõ.

Kuz: – És Hitler ezt elhitte?

Rak: – Azt nem tudjuk. Ez még attól sem függ, hogy elhitte-e az okokat. Célunk az volt, hogy diadalmaskodjon anélkül, hogy bármilyen feltételt szabtak volna neki. A valódi cél, a célunk az volt, hogy háborút provokáljunk – és Hitler a háború, érti már?
……

Hitler gazdasági rendszere súlyosan veszélyeztette a pénzvilágot.

…….
Rak: – Az egyik, amint már említettem, hogy Hitler, ez a mûveletlen, egyszerû ember természetes intuícióiból, sõt Schacht bizonyos fokú ellenzése dacára, egy igen veszélyes gazdasági rendszert hozott létre. A gazdasági elméletek analfabétájaként – csupán a szükségszerûségnek engedelmeskedve – ugyanúgy, ahogy mi a Szovjetunióban csináltuk, kikapcsolta mind a nemzetközi, mind a privát pénzvilágot. Ez azt jelenti, hogy újra kiváltsága van arra, hogy pénzt teremtsen. Kisajátította nemcsak a kézzelfogható pénz, hanem a financiális pénz kibocsátását is. Magához ragadta a hamispénzgyártás sértetlen gépezetét, és azt most már csak az állam számára mûködteti. Megelõzött bennünket, mert mi ezt másképp csináltuk. A magánpénzrendszert egy nagy apparátussal, az ún. államkapitalizmussal helyettesítettük. Ez a forradalom elõtti demagógiánk számára tett igen drága engedmény volt.

Sõt, a sors Hitlernek kedvezett, mivel szinte semmiféle pénzzel nem rendelkezett, így nem eshetett abba a kísértésbe, hogy pénzt tegyen pénze fedezetévé. Pénze számára egyetlen biztosítékként csak a németek technikai tehetségét és hatalmas munkaerejét használhatta. A technika és a munka lett az aranyfedezet, ami annyira lényegbevágóan ellenforradalmi, hogy mint ezt Ön is tudja, mintegy varázsütésre megszüntette több mint hatmillió munkás és technikus munkanélküliségét. (Ismét utalunk rá, hogy Rakovszkij szóhasználatában forradalmi az, ami elõsegíti a magánpénzrendszert birtokló nemzetközi pénzkartell világuralmát, és ellenforradalmi mindaz, ami ezt akadályozza. D. J.)

Kuz: – A gyorsított fegyverkezéssel.

Rak: – Ó, ennek semmi nyoma! Ha Hitlernek megadatna – ellentétben azokkal a burzsoápolgári gazdaságokkal, amelyek körülveszik -, igencsak képes lenne arra, hogy rendszerét háborús veszély nélkül békés termelésre is alkalmazza. El tudja képzelni, mit jelentene, ha egy sor népet megfertõzne ez a rendszer, akik így, gazdaságilag önálló kört képeznének? Olyasmit, mint az angol Commonwealth? Képzelje el, ha ez a maga ellenforradalmi módján mûködne! A veszély egyelõre még nem fenyegetõ, mert Hitler rendszerét nem egy tõle eredõ elméletre építette. Nem fogalmazta meg tudományosan, hanem csupán empirikusan valósította meg. Azaz, rendszere nem ment keresztül egy racionális-deduktív folyamaton. Nincs róla tudományos tétel, elméletet sem dolgoztak ki róla. (Rakovszkij itt téved, mert a produktív célokra történõ kamatmentes állami pénzkibocsátást, és a kereskedelmi váltók széleskörben való pénzhelyettesítõ használatát Dr. Wilhelm Lautenbach,a weimari köztársaság egyik vezetõ közgazdásza elméletileg is megalapozta. A nemzetközi pénzkartell ennek a tervnek a megvalósítását 1931-ben azért akadályozta meg, mert nem akarta a gyenge weimari rendszer konszolidálódását. Amikor Hitler került hatalomra, akkor már hozzájárult az alkalmazásához, hogy a harmadik birodalom gazdaságilag képes legyen a neki szánt szerep betöltésére. A kamatmentes pénzrendszer elméleti kidolgozását pedig elvégezte Silvio Gesell német-argentin közgazdász és üzletember, akinek 1918-ban Németországban publikált “A természetes gazdasági rend” c. fõmûve 2004-ben magyarul is megjelent. D. J.) De a veszély lappangó. Indukció útján minden pillanatban adódhat szabály. Ez igen komoly veszély, komolyabb, mint a nemzeti szocializmus minden cirkusza és minden szörnyûsége. Propagandánk nem is támadja, mert a vitatkozó párbeszédbõl kinõhet az ellenforradalmi közgazdaságtan megfogalmazása és rendszerezése. Csak egy lehetõség van a veszély kikerülésére: a háború!
……

A kereszténység a világuralom igazi ellensége

……
Kuz: – Összefoglalva tehát Ön egy gazdasági és egy politikai okot nevezett meg. És melyik a harmadik?

Rak: – Ezt könnyû kitalálni. Még egy vallási okunk is van. A maradék kereszténység leverése nélkül lehetetlen gyõzelemre vinni a kommunizmust. (Megvalósítani a nemzetközi pénzügyi közösség világuralmát biztosító világállamot. D. J.) A történelem sokatmondó: a forradalomnak tizenhat évszázadába került, amíg az elsõ részeredményt el tudta érni, amikor is elõ tudta idézni a kereszténység elsõ szakadását: a protestantizmust. Valójában a kereszténység az egyetlen ellenségünk, mert a kereszténység következménye a polgári népeknél kialakult politikai és gazdasági berendezkedés. A kereszténység, amely meghatározza az egyént, képes arra, hogy a semleges, világias vagy ateista állam forradalmi kisugárzását közömbösítse, ahogyan ezt most tapasztaljuk Oroszországban. Sõt, elõidézi azt a szellemi nihilizmust, amit még húsz év marxizmusa sem tud meghaladni.

El kell ismernünk, hogy a vallási szférában Sztálin nem volt bonapartista. Mi sem tettünk volna többet vagy mást, mint õ. Ha Sztálin ugyanúgy, mint Napóleon, megpróbálta volna felhasználni a vallást, akkor ezerszeresen meg tudta volna sokszorozni nemzetiszocializmusát és ellenforradalmi hatását.
……………

Értékelés

Dr. Landowszkij feljegyzései a kihallgatás után

“Amikor Rakovszkijt hallgattam, akaratlanul is be kellett vallanom, hogy egy kis csoporthoz tartozó zsidók, akik Londonból emigráltak, véghezvitték a forradalomnak azt a ‘kísértetjárását’, amelyre Marx szólított fel a Kommunista Kiáltvány elsõ mondataiban és elérték, hogy mára gigantikus valósággá és egyetemes fenyegetéssé váljon. Vajon igaz-e, vagy se, amit Rakovszkij mondott, s vajon a kommunizmus titka és valódi ereje tényleg a nemzetközi pénztõkében lenne? Számomra magától értetõdõ igazság volt az, hogy Marx, Lenin, Trockij és Sztálin személye nem elegendõ magyarázat mindarra, ami történik. A kérdés az, hogy valóságosak-e vagy csak a fantázia szüleményei azok az emberek, akiket Rakovszkij ‘Azoknak’ nevez szinte vallásos áhítattal a hangjában? De ha ‘Azok’ nem léteznek, akkor azt kell róluk mondanom, amit Voltaire mondott Istenrõl: ‘Ki kell találni’ õket, minthogy csak ebben az esetben magyarázhatjuk meg a világméretû forradalom létezését, méreteit és erejét.”

Foglaljuk össze Rakovszkij fõbb tételeit

A párizsi békeszerzõdések és a versailles-i szerzõdés, továbbá a Népszövetség mind a forradalom – a világforradalmi folyamat, azaz a világállamhoz vezetõ forradalmi kommunizmus és forradalmi pénzuralom – elõfeltételei voltak. A versailles-i szerzõdést kifejezetten úgy alkották meg, hogy elõsegítse Németország elszegényedését, proletarializálódását, a tömeges munkanélküliséget és éhínséget, amelynek együttes hatásaként gyõznie kellett volna a kommunista forradalomnak Németországban is Oroszországhoz hasonlóan.

A Pénzügyi Internacionálé, amit Rakovszkij Kapinternek nevezett, azt akarta, hogy Lev Trockij legyen Szovjet-Oroszország diktátora Sztálin helyett. Ez lehetõvé tette volna, hogy a Pénzügyi Internacionálé közvetlenül is a nemzetközi kommunista mozgalom irányítója legyen. De a rendõr-zseninek bizonyult Sztálin magához ragadta az abszolút hatalmat. Az õ egyszemélyi diktatúrája azonban már túl sok volt a Pénzügyi Internacionálénak. A Pénzügyi Internacionálé, amely ma nemzetközi pénzügyi közösségnek hívja magát, úgy gondolta, hogy Sztálin annyira a bonapartizmus útjára tért, hogy formálisan is Oroszország cárja lesz. A Pénzügyi Internacionálé szemében Sztálin legnagyobb bûne az volt, hogy a forradalmat (értsd a nemzetközi bankárok világuralmának szervezett erõszakkal történõ elõsegítését) alárendelte az államnak, ahelyett, hogy az államot állította volna a bankárok világuralmának a szolgálatába. De a Pénzügyi Internacionálé attól is tartott, hogy ha Sztálint idõ elõtt elpusztítja, akkor azzal a kommunizmust – saját találmányát – is, mint rendszert elpusztítja.

A pénzdiktatúra és a kommunista diktatúra ikertestvérek

Rakovszkij szóhasználatából kiderül, hogy kommunizmus alatt a nemzetközi pénzügyi közösség diktatórikus uralmát, illetve uralmának az egyik lehetséges modelljét kell érteni. Ebben a hatalmi konstrukcióban a nemzetközi bankárok a háttérbõl irányítják az objektíve szolgálatukban álló kommunista vezetõket, és rajtuk keresztül a kommunista államot. A kommunista állam viszont erõszakkal elveszi a társadalom teljes vagyonát. Ezzel lehetõvé válik az önálló anyagi bázisuktól megfosztott állampolgárok önrendelkezésének a korlátozása, illetve felszámolása. A pártállami diktatúra uralkodócsoportja az állampolgárok vagyonának az elvételével együtt kisajátítja magának az egyes emberek életével való rendelkezést is az emberi jogok és a politikai szabadságjogok önkényes korlátozásával. A társadalom nyíltan a kommunista diktatúráé, ez utóbbi pedig álcázva a nemzetközi bankároké.

Szemtanúi lehetünk annak, hogy az 1989 utáni rendszerváltás eredményeként egyre inkább kibontakozik a nemzetközi bankárok irányítószerepe a világ pénzügyi, gazdasági és politikai életének az irányításában.életében. Az egykori kommunista világrendszer országaiban már nem a mindenható kommunista állam révén teszik rá a kezüket a társadalom vagyonára, és nem rendõri elnyomással tartják függésben az állampolgárokat. Ma a kezükben lévõ pénzmonopólium segítségével hajtják uralmuk alá a kormányzatokat, és tömeges eladósítással valamint a gazdasági függés legváltozatosabb eszközeivel ellenõrzik a vagyont és az állampolgárok életét. A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A kommunista forradalomtól a pénzügyi forradalom vette át a stafétabotot. A világforradalom gyõzelméhez, a globális pénzdiktatúra világállamához (Rakovszkij szóhasználatával a kommunizmushoz) vezetõ leghatékonyabb eszköz továbbra is a háború. Ez megmaradt változatlanul “a történelem mozdonyának.” A terrorizmus ellen meghirdetett örök háború is valójában az egy központból irányított világállam mielõbbi létrehozásáért, a globális pénzdiktatúra “örök békéjéért” folyik.
……….
Link