Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

A teljes igazság feltárására törekszik az ügyészség

Belföld"Könyörgöm! Akasszuk fel!" POL-t = LOP-t és társai, mocskos zsidó bûnbandájának igencsak harangoznak, ha már ennyire magyarázkodik a fehérgalléros. Az ügyészség- egy buzi és qvatelep, ahogy a rendõrség se más, mint aminek látszik. Polt Péter: A másodfokú bíróságok gyakran olyankor is visszaküldik az ügyeket elsõ fokra, amikor lehetõségük lenne orvosolni a hibát

A vád- és a nyomozó hatóság alapos munkát végzett, tiszta a lelkiismeretem – szögezte le lapunk kérdésére Polt Péter, akit egyebek közt az elmúlt idõk közfelháborodást kiváltó bírósági ítéleteirõl kérdeztünk. A vörösiszap, Biszku Béla, Simon Gábor és Welsz Tamás ügye mellett a legfõbb ügyész az igazságszolgáltatás problémáiról is beszélt. Szerinte az új büntetõeljárási törvény orvosolhatja ezeket, míg egyes speciális szakértelmet igénylõ bûncselekményeknél az átalakulóban lévõ Központi Nyomozó Fõügyészségre és az európai ügyész formálódó intézményére hárulhat komoly szerep.

– A vörösiszap-katasztrófa ügyé­ben a Veszprémi Törvényszék által kihirdetett ítélet nagy közfelháborodást váltott ki, és a bírálatból az ügyészségnek is kijutott. A bíróság a vádhatóságra mutogatott. Hibáztak?
– Egy ilyen súlyos ipari katasztrófa után, amely több ember életét követelte, komoly pusztítást, jelentõs anyagi károkat okozott, mindent meg kell tenni azért, hogy a felelõsöket felkutassuk és elnyerjék büntetésüket. A lelkiismeretem tiszta, szerintem az ügyészség, és korábban a rendõrség is ebben a szellemben járt el, a vádemelést pedig széles körû, számos szakértõ bevonásával lefolytatott nyomozás elõzte meg. A Veszprémi Törvényszéknek abban igaza van, hogy ítélkezni csak azok fölött lehet, akik a bíróság elõtt állnak, ugyanakkor meggyõzõdésem, mi tényleg azokat állítottuk bíróság elé, akiket büntetõjogi felelõsség terhel a történtek miatt. E kérdésben vita van az ügyészség és a bíróság között, ezért is fellebbeztük meg az elsõfokú határozatot.
04_polt_peter_EA

Forrás: Éberling András

„Az ügyek felesleges elhúzódása, az idõmúlás megnehezíti a bizonyítást és aláássa a közbizalmat”

– És a Biszku-ügyben? Sokan azt is nehezen nyelik le, hogy az ’56-os forradalmat követõ megtorlásokat irányító belügyminiszter még mindig szabadlábon van.
– Biszku Béla ügyérõl sem tudok mást elmondani, mint hogy jól elõ lett készítve, és az ügyészség nagyon alapos vádiratot nyújtott be. Szerintem ennek tulajdonítható, hogy a bûncselekmények egy részében a bíróság már eddig is megállapította a volt belügyminiszter felelõsségét. A tárgyalás elhúzódását viszont nagyon sajnálatosnak tartom – más esetben is, de ebben az ügyben különösen. Mindazonáltal bízom benne, hogy másod-, vagy ha szükséges, akkor harmadfokon olyan ítélettel zárul majd mindkét eljárás, amely a vádhatóságot igazolja.

– Az elmúlt idõszakban öt esetben nyújtott be a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt a Kúriához, amelybõl négyben a bíróság önnek adott igazat, és megállapította a verdiktek törvénytelenségét az elsõfokú ítéletek hatályon kívül helyezése miatt. A döntés azonban a konkrét ügyeket nem érinti. Akkor milyen jelentõségük van ezeknek a határozatoknak?
– Az volt a cél, hogy a jövõben felgyorsulhasson az igazságszolgáltatás. Nagyon régóta tapasztaljuk, hogy indokolatlanul sok a hatályon kívül helyezett ítélet. A másodfokú bíróságok gyakran olyankor is visszaküldik az ügyeket elsõ fokra, amikor egyébként lehetõségük lenne rá, hogy a hibákat maguk orvosolják. Ez egy rossz gyakorlat, mivel az eljárások fölösleges elhúzódásához vezet. Ráadásul az idõmúlás a bizonyítást is megnehezíti, és aláássa a közbizalmat. A Kúria elvi döntéseinek köszönhetõen megszûnhet a bizonytalanság, egységesülhet a joggyakorlat.

– Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány titokminisztere és társai ügyében, vagyis az úgynevezett kémperben a Kúria viszont másként döntött…
– Ez egy minõsített, államtitoknak minõsülõ eljárás, ezért a részletekbe nem szeretnék belemenni. Szerintem ez esetben is hiba volt az elsõfokú ítéletet hatályon kívül helyezni, én nem látok olyan eljárási problémákat, amelyeket másodfokon ne lehetett volna orvosolni. A tényállást Debrecenben felderítették, a bizonyítékok rendelkezésre állnak, és – bár néhány kérdésben nem értettünk egyet vele – az elsõ fokon eljáró bíróság összességében ezeket megfelelõen értékelte, a vádlottak felelõsségét is megállapította. A Kúria ebben az esetben nem adott helyt az indítványomnak, de az ügy folytatására nézve ennek nincs jelentõsége. Az eljárás Kaposváron újrakezdõdött, és bízom abban, hogy az eddig beigazolódott gyanú ebben az új eljárásban is igazolást nyer majd.

– A közbeszédben gyakran szembeállítják az igazságszolgáltatást a jogszolgáltatással, és sokan úgy érzik, hogy Magyarországon az utóbbi, és az is csak részlegesen érvényesül.
– A két fogalom az én olvasatomban egybe-, vagy legalábbis egymáshoz nagyon közel esik. Természetesen nem biztos, hogy mindig kiderül a teljes igazság egy-egy eljárásban, hiszen mégiscsak a múltat kell feltárnunk, de a nyomozó hatóságok a teljes igazság feltárására törekszenek, a bíróságnak pedig ehhez képest kell kiszabnia az ítéletét. Vannak azonban olyan tényezõk, amelyek árnyalják ezt a képet. Csak egyet hadd említsek: a titkosszolgálati eszközök és módszerek használatával összefüggésben ma Magyarországon nagyon szigorú szabályozás van hatályban. Sajnos nem egy olyan ügyet ismerek, amelynél perdöntõ bizonyíték volt a kezünkben, de nem használhattuk fel, s így a bûnös elkerülhette a felelõsségre vonást. Ezekben az esetekben sajnos az anyagi igazság valóban csorbát szenved.

– Ki lehet ezt küszöbölni valahogy?
– Szerintem itt az ideje mérlegre tenni, hogy mi a jobb, hogy mikor jár jobban a társadalom: akkor, ha ragaszkodunk ehhez a merev rendszerhez, vagy ha rugalmasabbá tesszük, az élethez igazítjuk. Sarkosan fogalmazva: e kérdésben a formális jogbiztonság áll szemben az anyagi igazság feltárásának szándékával, s ezen keresztül a társadalom védelmével. Az új büntetõeljárási törvény megalkotásakor erre a kérdésre egyértelmû választ kell adnia a jogalkotónak, mert ma sok a bizonytalanság. Ha például a hatóság valakit lehallgat, azt csak egy konkrét bûncselekmény miatt teheti meg. Elõfordulhat viszont, hogy a megfigyelés során olyan információk birtokába kerül, amelyek késõbb egy másik, addig még fel nem ismert bûncselekmény bizonyítására lennének alkalmasak. A hatályos jogszabály szerint azonban nem egyértelmû, meddig használhatóak fel az efféle adatok.

– Az új büntetõeljárási törvény tervezetének kidolgozására milyen ráhatása van az ügyészségnek?
– A magyar jogrendszer 2010 után nagy változáson ment keresztül, és a folyamat még nem ért véget. Elkészült az új polgári és büntetõ törvénykönyv, és most zajlik a hozzájuk kapcsolódó perrendtartások kimunkálása. Az ügyészség – akárcsak például a bíróság és más szakmai szervek – tevékenyen részt vesz a munkában. Szakembereket adtunk és adunk az Igazságügyi Minisztériumnak. Például a büntetõeljárási kodifikációt irányító miniszteri biztos is oda kirendelt ügyész, akinek több kollégánk van – más hivatásrendek képviselõi mellett – a stábjában. Ez azért jó, mert azok a szakmai tapasztalatok, amelyek a vádhatóságon belül fölhalmozódtak az utóbbi évtizedekben, most közvetlenül hasznosulhatnak. Emellett a legmagasabb szinten is folynak egyeztetések: legutóbb kedden találkoztunk a miniszter úrral és a jogszabály tervezetének elõkészítésében érintett többi vezetõvel.

– A bizonyítékok rugalmasabb felhasználása mellett a szakértõi rendszert és a túlbizonyítást is számos kritika érte az utóbbi idõben. Erre tud bármilyen választ adni az új törvény?
– A büntetõeljárások elhúzódása nem csak a hatályon kívül helyezések számláira írhatók. Valóban komoly problémát jelent a túlbizonyítás is, ami általában összefügg a szakértõk kirendelésével. Az új büntetõeljárási törvény megalkotásakor szerintem világos határvonalat kell húzni a szakkérdések és a jogkérdések közé. Nem szabad azt megengedni, hogy jogkérdésekben szakértõk vitatkozzanak egymással. A jogkérdésekkel foglalkozzon a nyomozó és a vádhatóság, a védõ, valamint a bíró. A szakértõt a speciális tudást igénylõ, jellemzõen természettudományos kérdésekben kell megnyilatkoztatni. Nagyon fontos viszont az is, hogy a tárgyalás nem tudományos konferencia. Egy eljárásban konkrét kérdésekre konkrét válaszokat várunk, amelyek megalapozhatják a végsõ döntést. Az elméleti vitáknak a bíróságokon nincs helyük. Akár a titkos­szolgálati eszközök és módszerek alkalmazásáról, akár a szakértõk bevonásáról van szó, úgy vélem, az új eljárásjogban annak kell érvényesülni, hogy hatékonyabb és gyorsabb legyen az eljárás, miközben minden eszközzel az anyagi igazság érvényre jutását szolgálja.

– Ha már a változásoknál tartunk. Úgy tûnik, az ügyészség mostanában változtatott a retorikáján, harciasabban beleáll egy-egy ügybe, és a bíróságok kritizálásától sem riad vissza. Mi az oka ennek az éles váltásnak?
– Valóban változott az ügyészség kommunikációja, de nagyon fontos leszögezni: ez nem a bíróságok munkájának minõsítésérõl szól. Felismertük, hogy az információs társadalomban, amelyben élünk, sokfajta – adott esetben torz, félreértésen alapuló – vélemény és hír jelenik meg rendkívül gyorsan egy-egy ügyrõl. Ebben a környezetben – az objektív tájékoztatást célozva – elemi érdekünk, hogy ne maradjunk némák, hogy mélyebben, sokrétûbben tudassuk a közvéleménnyel az álláspontunkat. Azt szeretnénk, hogy az ügyészség eljárása a maga valóságosságában jelenjen meg a nyilvánosság elõtt. Ehhez hozzátartozik, hogy elmondjuk, mi szerepel a vádiratban, és kifejtjük azt is, az erre reakcióként született ítéletben melyek azok a pontok, amelyeket szerintünk meg kell fellebbezni, és miért.

– A közvéleményrõl már több szó is esett, de mit mutatnak a számok? Hogyan alakult az elmúlt évben az ügyészség váderedményességi mutatója?
– Személy szerint nem tulajdonítok túlzott jelentõséget a statisztikáknak, mivel ezeket az adatgyûjtés módszertanától kezdve a jogszabályi környezetig számos tényezõ befolyásolja. Néhány általános következtetést viszont kétségtelenül levonhatunk a számokból. Egyfelõl el lehet mondani, hogy hosszú ideje 90 százalék fölötti – jelenleg 97 százalék körüli – a váderedményesség. Ennek a legfontosabb üzenete az, hogy kevés olyan személy van Magyarországon, akinek ártatlanul kell végigszenvednie egy-egy büntetõeljárást. Természetesen elõfordul, hogy valakit évek után mentenek fel. Ez sehol a világon, így nálunk sem kizárt, de mindenképpen ritka jelenség. Az ügyészi szak jelentõs szûrõ szerepét az is alátámasztja, hogy a nyomozó hatóságoktól érkezett, vádemelési javaslattal befejezett ügyeknek csak mintegy a felében emelünk vádat. Ez szerintem világossá teszi, hogy az ügyészek csak azokat az ügyeket engedik tovább, illetve képviselik bennük a vádat, amelyeknél az a meggyõzõdésük, hogy tényleg bûncselekmény történt, és az az elkövetõ, akit megvádoltak.

– Úgy tudjuk, a Központi Nyomozó Fõügyészség (KNYF) a nyomozások tekintetében átalakulóban van. Elégedetlen a szervezettel, vagy más okok állnak a folyamat hátterében?
– A Központi Nyomozó Fõügyészség elõdje, a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal jó néhány évvel ezelõtt az én döntésemre kezdte meg mûködését, s azóta folyamatosan változik, alakul annak érdekében, hogy képes legyen a legbonyolultabb bûnügyek gyors és eredményes nyomozására. Azt gondolom, jó úton vagyunk, a KNYF bebizonyította, képes nagyon jó eredmények elérésére. A szervezeti változások közül a legfontosabbak: a katonai ügyészségek integrálása és a katonai ügyészségek átszervezése a KNYF regionális osztályaivá. Ez nemcsak szerkezeti, hanem szemléletváltással is járt, hiszen a katonai ügyészeknek, akiknek a saját területükön nagy rutinjuk volt, át kellett állniuk civil bûnügyek felderítésére is. A másik alapvetõ cél az volt, hogy a súlyos korrupciós bûnügyekben a KNYF megfelelõ hatékonysággal és alapossággal tudjon nyomozni. Ezt is sikerült elérni. Ennek két elõfeltétele volt. Az egyik, hogy képessé kellett tennünk a szervezetet olyan eljárások lefolytatására, amelyeket közösen végzünk külföldi ügyészi és nyomozószervekkel. A bundabotrány szálait például képtelenek lettünk volna felgöngyölíteni enélkül. A hathatós együttmûködéshez pedig nemcsak nyelveket beszélõ, hanem a nemzetközi szabályokban járatos ügyészekre is szükség van.

– Mi változhat?
– Egy nagy hiányosság még van. Már évekkel ezelõtt úgy láttuk, hogy csak akkor lehet teljes egy ügyészségi nyomozás, ha a titkosszolgálati mûveleteket maga az ügyészség képes végrehajtani az általa nyomozott ügyekben. Ehhez a jogszabályi felhatalmazást részben megkaptuk. Jelenleg egyébként technikailag sem vagyunk képesek az efféle feladatok elvégzésére. A jogszabályok kiegészítése mellett ezt a technikai bázist, eszköztárat kellene felépíteni, hogy azt mondhassuk, az ügyészség az egész skálán tud zongorázni. Ehhez anyagi, személyi és infrastrukturális fejlesztésekre is szükségünk lesz.

– A KNYF a Simon Gábor volt szocialista politikussal szemben indult eljárás mellett már az azóta elhunyt Welsz Tamás ügyét is vizsgálja. Utóbbi eljárás miért került át a fõügyészséghez?
– Simon Gábor esetében hamarosan a vádemelés következik. A Welsz-ügyben még javában tart a nyomozás. Az eljárást azért vette át a KNYF, mert más esetek vizsgálata során felvetõdtek bizonyos összefüggések, s ezek tisztázása könnyebb és hatékonyabb, ha közvetlenül a fõügyészség vizsgálhat minden körülményt.

– Nemrég elhangzott, hogy a migrációs válsággal összefüggésben tavaly szeptember óta több mint ezer ügy hárult Csongrád megye bíróságaira. Az ügyészségnek hogyan sikerül megbirkóznia a feladattal?
– Még tavaly nyáron készítettünk egy többszintû válságtervet. Mivel a migrációs nyomás elsõsorban Csongrád megyét terheli, ezért az elsõ lépcsõben belsõ átcsoportosítással, Szeged megerõsítésével kezelhetjük a helyzetet. A második lépcsõben több lehetõség van: átmenetileg ügyészeket helyezhetünk át a környezõ megyékbõl, illetve arra is mód van, hogy Csongrád megyétõl feladatokat vonjunk el a munkateher csökkentése érdekében. Tavaly eddig jutottunk el. Most pedig, amikor megint nõ a határsértõk száma, ismét ezen metodikának megfelelõen, lépcsõzetesen próbáljuk megoldani a többletfeladatokat. A válságkezelést egyébként nagyban megkönnyítette, hogy az ügyészség – az állami szervek közül talán egyedülállóan – rendelkezik a 2014–2020-as idõszakra vonatkozó intézményi stratégiával, amely kijelöli az elérendõ személyzeti és anyagi-infrastrukturális célokat, s vázolja az elérési utat is. Ebben a migráció nevesítve ugyan nem jelenhetett meg – hiszen az elkészítésekor még nem tudtunk arról, hogy ekkora nyomás nehezedik majd Magyarország határaira –, viszont általánosságban foglalkozik a rendkívüli eseményekkel, így a migrációs krízis mégsem ért bennünket felkészületlenül.

– A közelmúltban tért vissza a V4-tagállamok legfõbb ügyészeinek tanácskozásáról. Mi volt az eredménye az egyeztetésnek?
– A visegrádi országok között politikai és szakmai szinten egyaránt erõs az együttmûködés. A legfõbb ügyészek között is folyamatos az információcsere, de ennél talán fontosabb, hogy a különféle kérdésekben igyekszünk egyeztetni az álláspontjainkat, és egységesen fellépni. Legutóbb például hitet tettünk az európai integráció elmélyítése és az európai ügyész intézményének bevezetése mellett, de azt is leszögeztük, hogy ez csak akkor történhet meg, ha ezzel egy igazságosabb és hatékonyabb rendszer irányába mozdulunk el.

– Milyen feladatai és hatásköre lehetne az európai ügyésznek?
– Az európai ügyész intézményét az unió pénzügyi érdekeinek védelme, azaz a korrupcióellenes küzdelem jegyében szeretnék létrehozni. Az általános elképzelés szerint az irányítás egy európai fõügyész s a tagállamokból érkezõ európai ügyészek kollégiumának hatáskörében állna, a napi teendõket az állandó kamarák kontrollálnák, míg helyi szinten a nemzeti delegált ügyészek irányítanák a konkrét eljárásokat. Viszont rengeteg kérdés tisztázatlan. Nincs meghatározva például az, hogy mi tartozik az unió védett pénzügyi érdekei­nek körébe, a delegált ügyészek helyzete, az adott tagállamhoz való viszonya sem tisztázott. Problémát jelent az is, hogy az egyes országok jogi szabályozása nem egységes a különféle bûncselekmények meghatározásában. A bizonytalanság és a lemaradás nagy, mert az eredeti tervek szerint 2015-ben már fel kellett volna állnia az intézménynek, ám ehhez képest még a körvonalai sincsenek meg.

– Van magyar álláspont?
– Azzal mindenki egyetért, hogy az unió pénzügyi érdekeit védeni kell, és abban sincs vita, hogy az uniós szintû védelem szükséges lehet. Csak olyan megoldást tudunk elfogadni, amely a jelenleginél hatékonyabb rendszert léptet életbe, mert jelenleg is vannak olyan együttmûködési eszközök – az Eurojust igénybevétele, közös nyomozócsoportok alakítása, az információs bázisok megosztása –, amelyek nagyon hatékonyak, pedig nincsenek teljes mértékben kihasználva. A visegrádi országok által jónak tartott magyar javaslat szerint innen úgy lépnénk tovább, hogy az európai ügyészség voltaképpen egy speciális ügyészi szervezeten alapulna, ami a tagállami ügyészségek keretében mûködne, de a koordinálását – ide értve a közös nyomozócsoportok szervezését is – az Eurojust látná el. A már ma is létezõ uniós legfõbb ügyészek konzultatív fóruma lehetne a stratégiai döntéshozó szerv. A modellt már számos uniós fórumon bemutattuk és általános elismerésre talált. A számos konferenciameghívás, bizottsági és testületi tagság mellett ez is azt bizonyítja, hogy a magyar ügyészség munkája Európa-szerte elismert.Link

Hozzaszolasok

236 #1 Vazul
- 2016. February 27. 21:21:31
Errõl Pol Pot jut eszembe, aki felvette ezt a nevet (az elsõ tag a politika rövidítése), ahogy gondolom Polt felmenõi is csak felvettek ezt a nevet, csak a mostani fõügyesz ellenkezõ celokert kuzd, mint Pol Pot kuzdott. Az életét a francia es angolszász gyarmatosítók hazája irányításából való elzavarásra tette fel. Bár Pol Pothoz kötik a kevesebb mint magyarországnyi lakosú Kambodzsa harmadának kiirtását, azt elfelejtik, hogy Amerika több ezer (!) bombat dobott le a delkelet-azsiai orszagra a polgárháború idején.
Valszeg ezert, mert Pol Pot ezt valotta:
"A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt. Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket. A pénz veszedelmes, most és a jövõben is. Óvatosan kell bánnunk vele."
12 #2 spartakusz
- 2016. February 28. 05:34:19
" ...a halálos ellenességeinktõl mentsd meg uram minket..."

"...ha nem ölöd meg halálos ellenségedet, akkor az gyilkol pusztít el téged..."

Szóval rizsa az egész cikk, mert például a DEVIZA név alatt elhíresült búügyek szereplõire nem tér ki----- konkrétumról és határozottan behatárolható legnagyobb csalást és annak elkövetõjét - a bankárosokat név szerint és a jelenlegi bûnös - vétkes - kormány tagjainak név szerinti megnevezése nem hangzott el benne!

olvassatok és tájékozódjatok:
például itt is:
1.
https://www.youtube.com/watch?v=TfA4O...e=youtu.be

2.
https://internetfigyelo.wordpress.com...pcsolatai/

és itt is:
3.https://internetfigyelo.wordpress.com...17#respond

tisztelettel:
id. Kiss László

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.09 masodperc
295,168 egyedi latogato