Az EU egy kalap zsidó-sz@r, amibe beleverik az orrodat! Ez a kötvény csak arra lett "létrehozva", hogy a "leleplezés" minél patentabb legyen. Furcsa figurákra bukkanhatunk a letelepedési kötvényt értékesítõ cégek háza táján
A bélyegzõk tanúsága szerint a liechtensteini hatóságok által bepecsételt dátumnál négy nappal korábban érkezett meg az Országgyûlés gazdasági bizottságához az a két kérvény, amelyeket a hercegségben bejegyzett közvetítõ vállalkozások adtak be a letelepedési államkötvények forgalmazásának engedélyezésére.

Igazolás a helyi illetékes hivataltól, majd kérelem benyújtása Magyarországon – elméletileg ebben a sorrendben kell eljárniuk azoknak cégeknek, amelyek letelepedési államkötvény forgalmazása iránti igénnyel fordulnak Magyarországhoz. Ehhez képest az Országgyûlés gazdasági bizottsága 2013. május 23-án ütötte rá a pecsétet, s iktatta a Liechtensteinben bejegyzett VolDan Ltd. kérelmét, amelyet a hercegség igazságügyi hivatala a dátumbélyegzõk tanúsága szerint ennél késõbb, csak május 27-én adott ki. Utólagos iratpótlásról nem lehet szó, mert magán a liechtensteini hivatal által hitelesített okmányon van a gazdasági bizottság iktatási dátumot igazoló pecsétje. Ezek után a VolDan Ltd. megkapta a Rogán Antal vezette gazdasági bizottságtól az engedélyt arra, hogy többek között orosz, ukrán, türkmén, grúz, fehérorosz és üzbég állampolgároknak értékesíthessen letelepedési magyar államkötvényt.

Rejtély, hogyan érkezett be korábban a gazdasági bizottsághoz a négy nappal késõbb kiadott dokumentum
Fotó: Magyar Nemzet
Képbe került egy másik cég is

Egy másik liechtensteini cég esetében is hasonló idõutazás nyomai érhetõk tetten. Az S&Z Program Ltd. kérvénye – a cég forgalmazási engedélyét a testület tavaly szeptemberben végül is visszavonta – szintén 2013. május 23-án érkezett meg a gazdasági bizottsághoz, annak ellenére, hogy ezt is négy nappal késõbb adta ki a liechtensteini igazságügyi hivatal. (Ebben az esetben is a május 27-i dátummal ellátott dokumentumra került a bizottság május 23-ai pecsétje.) További furcsaság, hogy míg a VolDan Ltd. esetében a GIB/42/2013-as számon iktatták a beérkezett kérvényt, az S&Z Program Ltd. által küldött dokumentum már a GIB/47/2013-as iktatószámot kapta meg, vagyis bár továbbra is elképzelhetõ, hogy hibázott az ügyintézõ, azonban aligha életszerû, hogy kétszer egymás után tette ezt, miközben az iktatási menetrendben nem hibázott.
Furcsa egybeesések

Itt azonban még nem ér véget a két titokzatos cég története. A Magyar Nemzet által a gazdasági bizottságnál kérvényezett iratbetekintéskor kiderült, hogy a VolDan Ltd. ügyvezetõje és egyben tulajdonosa az a Josef Gabriel Hermann, akinek további húsz cég van a nevén Liechtensteinben. Az alapító okiratban szerepel Walter Christoph Wachter neve is, aki szintén több cégben szerepel, ezek közül a legérdekesebb, hogy az S&Z Program Ltd. igazgatója is egy személyben. Utóbbi cég egyébként úgy nyilatkozott a gazdasági bizottságnak, hogy egy Damaszkuszban élõ szír állampolgár, bizonyos Zina Akkad Watter az egyedüli tulajdonosa a vállalkozásnak.
Ugyanazon a napon alapították a két vállalkozást

Kérdés, hogy ha a két cég esetében különbözõ tulajdonosi körrõl van szó, ahogyan ez a gazdasági bizottság irataiban áll, miként történhetett meg, hogy a két vállalkozást ugyanazon a napon – 2013. május 22-én – alapították, és a cégbejegyzésrõl szóló határozatot mindkettõjük esetében 17 óra 26 perckor nyomtatta ki a liechtensteini cégbíróság. Ha ez sem volna elég, a vállalkozások regisztrációs száma is egymást követi, az egyik a 7108, míg a másik a 7109-es bejegyzési számon futott a liechtensteini hivatalban.

Rogán Antal arra felvetésre, hogy a közvetítõcégek nagy része miért adóparadicsomként számon tartott államokban van bejegyezve, azzal érvelt, hogy a vállalkozások azért nem számítanak offshore cégeknek, mert ismertek a tulajdonosaik. Ahogy lapunk keddi számában beszámoltunk róla, a liechtensteini VolDan Ltd. leányvállalata, a hasonló nevû VolDan Hungary Kft.-nek a budapesti V. kerületben, a Bécsi utcában található az irodája. A cég a honlapján is a magyarországi címét hirdeti, és a külföldi érdeklõdõk is hazai telefonszámon érhetik el a vállalkozást. Ezek után aligha maradt más érv a külföldi cégbejegyzések mellett, mint az, hogy a közvetítõ vállalkozások ki akarják használni a hazainál kedvezõbb adószabályozást, miközben a valódi tulajdonosok kiléte is homályban maradhat.
A közvetítõcégek busás haszonra tesznek szert

A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkezõ befektetõk, akik legalább 300 ezer euró, azaz 93 millió forint névértékû, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejû államkötvényt vásárolnak, fél év után letelepedési engedélyt kapnak, ennek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben. A jogszabály ugyanakkor úgy szól, hogy nem közvetlenül az államtól, hanem csak közvetítõ cégeken keresztül lehet ilyen kötvényt lejegyezni. Ezek a vállalkozások ugyanakkor 23-28 millió forint közvetítõi díjat kérnek kötvényenként a külföldi befektetõktõl. Ez tavaly év végéig több mint 50 milliárd forint bevételhez juttatta a közvetítõcégeket. Nagy kérdés, hogy valójában mennyit nyernek az üzleten, mivel annak ellenére, hogy a lejáratkor közpénzt is érint a kötvényforgalmazás, a gazdasági bizottság nem kér kimutatást a közvetítõk üzleti tevékenységérõl. Emiatt nem tudni, hogy egy magyar kft. kivételével adóparadicsomként emlegetett országokban, a Kajmán-szigeteken, Máltán, Cipruson, Szingapúrban és Liechtensteinben bejegyzett vállalkozások mekkora haszonnal értékesítik a letelepedési államkötvényeket, fizetnek-e a tevékenységük után adót, és kik az üzleti tevékenység igazi haszonélvezõi.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés idõpontja: 2015. 10. 10.
Link