Nehezen indul. Biztosan motivációs gondok vannak, mert nem tartom már fontosnak, hogy fosnak. Mosolygok magamban és dühöm is párolog, mert nem éri meg a "nép" a szót sem, a jövõt pedig alig, ki. Nagy sorsfordító cikkeket fordítok, de mindben csak régen lerágott csontokat zörgetnek, s mintha süketeknek és vakoknak színes mesekönyvet írna a láthatatlan látható kéz, a zöm csak bugyután, eszméletlenül, üres tekintettel lapoz és néz. A jelenség virtuális és bolygó-szintû, ahogy az õrület se kímél se aggot, se ifjat, se kurtizánt, se szüzet. És jönnek az oroszok héderelni megint, váltva a hédert, kikrõl rosszat szólni se kell már, s marad a hülyeség, gyalázat, s tolvaj-csürhe meg int, ha igazat szólsz, Jézust ültetjük szájadra. Átlátni poron, ködön és digitális falakóhn, falovak gyomrában rejtett üzelkedõkön nem kívánom már senkinek! Minden jó lesz megint, csak lássad be, hogy mindent, mit Kínálnak talmi, s Árpád fehérló-vöröslõ vére is csak a zsinagóga padlóját felmosni való. Cirkusz a népnek, bohócos sipkákban, abroncsos aranykipával, kupával kézben hõzöngni békérõl agyatlan, ostoba barmoknak nem szûnik, míg a félelem fel nem szaggat minden utcakövet s a borzalomtól nem csömörlik maradék ostoba. Jó lesz megint, mert élni kell, ha gyáván, ha ostobán is hazugon, de élni, ha Isten akarja csürhéjét gyönyörködve toszni, míg meg nem unja kedvét szegve a kísérletnek végét vetni. Most jön a Hõsök kora! S már látom, mindenki lehet hõs, ha szája és profilja megvan hozzá, s bár öngyilkost mentve hídról nem látja, hogy tette saját végzetét mintázza, azért mégiscsak hõs a patkánytetvek mértéke szerint. Emlékezzetek! De mire? Ki véste fel egykor és valós-e mindaz, mi nem is volt, s mi most van se lesz holnap, ahogy a tegnap sem létezik ma már. Higgyetek! A szarkaláb csodatévõ, sõt a csoda te magad vagy, de nem itt, ebben a "világban", sõt a többiben sem, ha már ezt az egyet kiismerted magadban. Túl nagyok vagyunk már elég kicsinek lenni s nincs már tû foka sem, ahol a tevék suhanhatnának, miközben a gaz fennakad. Új mérce, új Isten és új Ember kell ide egy teljesen új Világhoz, mert ez az "egy" már minden alap nélkülivé vált, s kétségem ebben immár régen semmi. A bölcsek hallgatnak inkább. A bölcsek hallgatnak.