A szükséges megoldás annyi, hogy a lényeget nem sikerült teljesen megérteni. Rajtunk túlmutató dolgok vannak, az a vonat rég elment amin a tenni akarás vágya volt, azt a rendszarváltáskor kellett volna. És különben is, nincs nagyon kiért teperni, mert az ország 90% sík hülye. Maradjatok a hátsó fertályotokon élvezették az életet, meg egymást ha tudtok valamit, akkor azt is hogy a hülyékre idõt pazarolni hogy megértsenek valamit, fölösleges, hagyni kell õket meghalni, nem igénylik a segítséget. Nem kell a barmokat megijeszteni, hiszen még azt sem tudják hogy õk maguk kicsodák

Szalonna, lám, végre valaki felfogta! Az apostolok sorsa már csak ilyen. Egyedül mehetsz át a tû fokán, bár ne lepõdj meg, hogy ha se tû, se a foka nem vár. A keserû poharat fenékig!

Szalonna!
Ne masert, hanem a csaladodert, magadert, a szeretteid jovojeert, es a lelkiismereted miatt....
Ha elment a vonat, jon masik, nem kell berosalni!

-Hogy legyen mibõl erõt meríteni..

[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=jCRl0td8GQw[/movie]

[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=galz6Pvz2fw[/movie]

[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=46UWbgctydM[/movie]

Hát kilenc év, hmmmm.... az kilenc év. Lesz az még a duplája is. Néhány gárdát még felavatnak kakukkék. Vagy fürjék..., aztán lesz nagy újra "aktivitás...

Szerintem épp ez a cél feladni mert ugy sem lehet változtatni gondolom mi vagyunk többben ??? Nem ! Nem ! Nem ! Ez egy jol kidolgozott terv része feladni söt épp az ellenkezöjét mert nekem is van gyerekem fölvilágisitani mindenkit akinn még talán lehet segiteni !!

Kedves Imre, az alábbi verset küldöm a szegedi levélírónak. Én is örülnék, ha a környékemen ismernék hasonlóan gondolkodó embereket, de már csak annak is örülök, ha láthatok ilyen embert, vagy olvashatom szavuk, mert egymás nélkül...


József Attila
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán õ se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költõ sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytõl világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fõ-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nõk a nõk - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

"Jó lenne azonban találkozni hasonló gondolkodású személyekkel itt Szegeden."

Kedves keresõ, keressél meg, privátban!
Köszönöm szépen!

SSmann, ott is szelektálni kell, a családokban is sok hülye. Ide meg olyan vonatok jönnek amin még több hülye van.

Imre, ezt már tudjuk rég. Véletlenek nincsenek. A lelkeket már ellopták, a test meg élettelen biorobot. Ezeknek halniuk kell. Így vagy úgy. A világ nem lett kisebb, csak egyre kevesebb, ha nem elõbb, hát utóbb... de egyszer az utolsó is meghal, bár a zistenek fõtámadnak, persze õk se dobhatnak mindig hatost.