Izgatásért föl leszel jelentve Imre !

Viziló, ahhó képest, hogy csak én kotnyeleskedtem bele, elég jó lett, bár a macskapöcse-paprika nem hozta ki az erejét, de ez pótolható. A szeletek is lehettek vona kicsit sósabbak, de nekem így is megt-eszi. Úgy sem eszik belõle a család, mert õk nem halal-falók, én meg demennyire!

Így vacsora elõtt pont kapóra jött a látvány Imre! Étvágygerjesztõ. Aki nem szereti a halat nem tudja mirõl marad le. Pedig milyen finom is az, csak a szálkákkal kell nagyon vigyázni, mert igen sz@r érzés, mikor megakad valamelyik félúton lefelé. Régebben fogtam néhány szebb kecsegét, kisebb harcsát, azokban nem igen találni ilyesmit. A márna viszont piszkosul szálkás, viszont isteni finom, sûrû levû halászlé fõzhetõ belõle. Jobb híján a karesz (kárász) is megteszi, de anyám például a tükrös pontyra esküszik. Süllõ, süllõ, na olyannak sajna nem igen akadtam még össze horgász pályafutásom során, csak egy kilós kõsüllõvel volt szerencsém megismerkedni. No meg sok-sok dévérrel, egyéb keszeg félével és még egy szebb angolnával is, aminek eléggé érdekes ízû a húsa. Minden esetre a látvány szép emlékeket ébreszt bennem. Azok a régi szép napok, csillagos éjszakák, mikor még volt idõm meglátogatni a Dunai halakat! Gerry, Jásdi Kiss Imre és a többiek. Mirõl maradtatok le!

Imre - te gyilkos vagy.

Nem értem miért hiszi minden halász meg pecázó, hogy a halak értelem nélküli lények és csak halászlének valók?

Ez egy óriási tévedés!

A halak talán az egyik legnagyobb költõk ezen a világon. Lelkükben van a zene az ének a ritmus a ... szóval minden ami Halmónia.

Na és persze nem foglalkoznak az emberel, mert így is úgy is ök a túlélõk...

De, hogy bizonyíthassam az állításomat végre találtam a weben egy remek emberi elõadót és müfordítót aki közvetíteni tudta egyik legkedvesem versemet amit eddig csk Morgestern által papirra vetve ismertem, mig' a mai nap befejezéseként végre majdnem élõ (YUTYUBE) adásban is élvezhettem.

Az még tudnod kell, hogy minden hal amikor meg-hal ezt énekli (ahogy ez nálad is megtörtént mikor a bográcsodban fõttek és lelkük így távozott az égi óceánba, ahol végsõ békére lelnek és ahol a cápák is jószomszédai lesznek a sneciknek...

Ime a vers és az elõadás (maga a vers kb az 50. mp-töl kezdödik és egyszerüen csodálatos)



Még a nyolcvanas években írtam "választ" ugyancsak versben amit most szégyenkezve ugyan - erõszakos tartalma miatt - de befejezésképp' elétek tárok.

[size=12]Még néhány vers Morgensterntöl - csak a kultúr(or)ális /vagy kultúr(maj)ális? / müveltség kedvéért![/size]

A két párhuzamos

Két párhuzamos ment, járni
a végtelen teret,
egyenes lélek-pár, ki
szolid házból ered.
Nem akarták metszeni, ó jaj,
egymást, míg nem jön a vég:
jó támasz volt ez az óhaj,
és titkos büszkeség.
De midõn azután tíz vándor
fényév is elszaladt,
kiveszett a magányos párból
a földi gondolat.
Maguk se tudták, hogy még
párhuzamosak-e?
Az örök fénybe folyt szét
két lélek fény-jele.
Õbenne egyesültek,
átfolyt rajtuk sugara,
mint két szeráf merültek
az öröklét karjaiba.

Fordította: Eörsi István


Az orofánt

Tulajdon orrán lépdel
az orofánt elém,
szájában kisdedével,
s még nem tud róla Bréhm.

S még nem tud semmit róla
nagylexikon, se kis,
mivel egyetlen szóra
most lett, s a kölyke is.

S azóta orrán lépdel
(mint mondtam már, s ez tény)
szájában kisdedével
az orofánt elém.

Fordította: ...........

Ló

Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó elõtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnõ hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az elõszobába jön.

"Bocsánat", - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
"a lakatosmûhelybõl küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot..."

Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsõn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: "Véleményem ez -
a dolog merõben valószínûtlen."

Fordította: Karinthy Frigyes


A holdjuh

A holdjuh tágas mezõn áll
Amíg a nagy nyírásra vár.

A holdjuh egy ágat legel
Majd otthonába indul el.

A holdjuh álmában motyog:
"Az ûrben a sötét vagyok."

A holdjuh reggel már nem él.
A nap vörös, a test fehér.

Mészáros Gábor fordítása


A féléjfél

Féléjfél emeli kezét
s már éjféltõl kong a vidék.

A kis tó szájtátva fülel,
szurdokeb vonítást lehell.

Házában fölriad a csig,
s a krumplegér sem aluszik.

Megáll, pihen a csalifény
egy szél törte ág tetején.

Pofát vág Zsófi, a ripõk,
a holdjuh be is perli õt.

Szélfútt test bitón leng-suhan,
gyerek sír messzi faluban.

Csókot vált ez órába' pont
két frissen eljegyzett vakond.

Hanem a lúdvérc a setét
erdõn nem rejti el dühét:

lám egy harisnya s benne láb
nem merült el, hol mély a láp.

Rikolt a holló: "Kár, be kár!
Mindennek vége, vége már!"

Féléjfél leejti kezét,
s már szunnyad ismét a vidék.

Timár György fordítása


A természetnek ajánlott új képzõdmények

A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetû
Az orramile
A héttyú
Az emlõsbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa

Timár György átköltése


Dal a szõke parafadugóról

A szõke parafadugót
lakktálca tükrözi.
Magát akkor se látja ott,
ha szeme van neki.

Azért nem, mert merõleges
a tükörkép felett.
Persze, ha ferde lenne, ez
egészen más eset.

Ember, ha visszatükröz egy...
egy... kb. Végtelen!
S derékszögben! - a helyzeted
nem lenne pont ilyen?

Fordította: Orbán Ottó


A kõökör

A kõökör elkomorult:
reszkethet a sok nyomorult.
A szarva, hogyha öklel, öl -
hátul bemegy, kijõ elöl.
Ó!

A kõökör a hegyre megy,
elõtte minden megremeg.
A tápláléka - meglepõ -
legtöbbször ember-agyvelõ.
Ó!

A kõökör nem múlik el,
a húsa sose mállik el.
Te por vagy, ám õ kõ, tömör!
Szívesen lennél kõökör?
No?

Fordította: Katona Tamás


Akasztófacimbora dala Zsófihoz, a hóhérleányhoz

Zsófi, hóhérleányka,
csókot a koponyámra!
Habár a szám
sötét kazán -
de ha te nem, ki szánna?

Zsófi, hóhérleányka,
paskolj a koponyámra!
Bár a hajam
már odavan -
de ha te nem, ki szánna?

Zsófi, hóhérleányka,
less be a koponyámba!
Bár szememet :sas ette meg -
de ha te nem, ki szánna?

Fordította: Kálnoky László

A kihalt tengeri tehén

A kihalt tengeri tehén
Egy este
A Müllerné õnagyságát kereste
Felírta egy cédulára halkan:
Én már régesrég kihaltam.
Ezt körbeadták szépen a terembe,
S a tengeri tehén elment merengve.

Fordította: Szabó Lõrinc

Trónkövetelõk

"- Réaumur grófja a nevem,
s szakadjon rátok átok!
Szolgáljátok csak szüntelen
Celsiust, renegátok!"

Mócsingot majszol még Dicsõ
Fahrenheit egy zugolyban.
"Atyám! Az volt a szép idõ,
melyet még én fokoltam."

Fordította: Molnár Imre

Gerry, nem bírtál alunnyi? Nem hagyott alaki tán? Jól megihletõdtél, amit megértek. Már vakarom a cerkám, mert nekem is csikis, vagy csak viszkeszeg pár jó rímre, hogy a frászt hozzam a rémre s tán elõbb beérjek a révbe. Nagyrév volt legkorábbi szûken vett hazám.

Megnyugtatásul: a hal Jézus szimbóluma, a tûz a napocskáé, s mindent mit itt látol, áldozat, még én is, egyetértõleg, csak nekem még megadatott késõbb kiterülni a vágóhídon. A szomszédasszony tegnap mesélte, hogy éjfélkor még hulladarabokat szemlézett a töltésen egy részeg darabjait jegyzõkönyvezve. Ott csak a tûz hiányzott pedig az alkoholos pácolás is megvolt elõtte. Ennyi a zélet.

A hal hala ügyében ártalmatlan vagyok. Tényleg sajnálom is õket. Nõvérem követte el legutóbb, mikor nálunk járt a szeletkéket, a bográcsost meg ismeretlen tettes, mert azt meg pár napja az egyik asszisztens kapta, aki úgy szabadult meg tõle, hogy Verának ajánlotta, õ meg nagy örömmel nékem hagyományozta. Az igaz, hogy az a két keszeg saját "munka", de Marcinak is bele kell jönni a bûnelkövetésbe és neki van engedélye is rá, én csak felügyelem, de õk amolyan áldozatok csak, mert élve hoztuk õket el a nagy vízbõl, csakhogy a ciszternát valamiért nem szerették meg és ott dobták fel a pacskert. El sem hiszed, de nem mindegyik hal bírja a több köbös bezártságot és talán a kevesebb oxigéntet. A dévérnek ez biztos halál a törpék és a vörösszárnyúak jól bírják. Na szóval, így esett a lakoma koma!

A versek meg jók, legalábbis nem rosszak, noha nem oroszak. Már egy ideje csak Viktor Coj-ban utazom. Majdan kinövöm õt is.

Imre, mi ez-e katona test? Csak nem háborúban állunk?

https://www.youtube.com/watch?v=c011B...011BbL-uh8

Leaving our dead, always ahead, fed by your dread

Szalonna, hol? Mi? Én ott se vótam!

A pletykák szerint egy év adatott még türelmi idõ. Ez pontyosan mit tesz nem tudom, mert ez már a többedik "hosszabbítás", de 2006 óta letelik a 12 év, no meg Leninék is pont ennyi év után gyilkolhatták a népet szabadon. Ez csak jelent valamit. Állítólag az elmaradott feudális Orosz cárságból így lehetett Szovjetunió néven egy új szabadkõmûves világi dichotóm logikán alapuló új "játékot", majd pedig folyamatos fenyegetettség látszatát fenntartani. Meglátjuk mi sül ki ebbõl. A tervek szerint haladnak, sem véletlen, sem szándékosság már nem számít.

Nekem tetszik! Az a baj, hogy nem kóstolhatom.

Szalonna, te ezt is érted, ugye? Milyen "boldogok" szegény "civilek", mert szingjuk sincs, hogy ez nem játék, s ma-holnap élesben fog menni.

A sport híd civil és katona között

Címkék: akadálypálya, fesztivál, honvédelmi miniszter, katonai igazgatás, sport
Újbudai Õszköszöntõ címmel rendeztek fesztivált a 11. kerületi Bikás parkban szeptember 10-én, vasárnap. Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, a rendezvény fõvédnöke szerint a kicsiket és nagyokat egyaránt megmozgató napnak a sport szeretete mellett egy fontos társadalmi kapcsolat építése is célja: az, hogy a civileket és a katonákat közelebb hozza egymáshoz.




http://www.honvedelem.hu/cikk/65255_a...ona_kozott

Livia, jó kocsonyás. Ha szereted, kaphatol belüle. Fénypostán küldöm, köbüki! Nyissad ki az ablakodat!